Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

1987. május 25., hétfő Somogyi Néplap 5 STUDIÓSZINHA z Egy férfi, hét nő Arthur Schnitter még a múlt század utolsó évtizedé­ben írta azt a darabot, ame­lyet most a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata mutatott be. Az Anatolt megírása után néhány évvel már játszották hazánkban, a Magyar Színház tűzte műso­rára, de több más társulat is mutatott be a bécsi orvos drámáiból. Nem .tudni meny­nyiben különböztek ezek Lá­zár Kati mostani rendezésé­től, bizon/nyail más felfogás­ban kerültek színpadra, mert akadtak kritikusok, akik örömüket fejezték ki afölött, hogy Schnitzler irodalommal foglalkozik. Ha az írásaiban tapasztalt felületességgel gyógyítani pórbálna, bizony­nyal több kárt okozna — írták róla. Lázár Kati darabváflasztá- sának egyik indítéka lehe­tett: a szecessziós hangulatot árasztó jelenejtek mögött észrevette a máig érvényes mechanizmusok működését, s nem is tett mást, mint a darab alcímét tartotta szem előtt. Ez pedig: variációk a szerelemre. A szerelemre, amely sok könyvtárnyi iro­dalma ellenére is — akár­hány új köntöst ölt magára — mindig ugyanaz marad. Szokatlan stílusú darab ez. Mióta színházunkat a „ka­posvári jelenség” fogalmával ruházták föl, nem is nagyon tudunk hasonlót említeni. Vannak színházak, amélyek repertoárjában nem lenne feltűnő egy Schnitzler-mű, ebben az esetben azonban felkelti figyelmünket. Lázár Kati jó érzékkel vi­gyázott arra, hogy ne pró­bálja „kaposvárosítani” az Anatolt, hanem a pontos és hiteles színpadra állításra helyezte a hangsúlyt. Így azonban jobban előtérbe ke­rültek a darab fogyatékos-- ságai. Valamit érzünk ugyan a századvégi hangulatból, de ne gondoljunk a Schnitzler óta eltelt idő irodalmi ered­ményeire. A minden nőben a szerelmet kereső férfi amolyan korai Rezeda Káz- mér, csakhogy ami Krúdynál könnyed líra és álommá emelt valóság, az kevesebb tehetséggel megáldott szer­zőink esetében csak kísérlet maradhat, a jelenségek pusz­ta ábrázolásának kísérlete. Mindebből következik, hogy különösebb katartikus él­ménnyel járó tanulsága nin­csen a darabnak. Meg kell elégednünk azzal, hogy ön­feledten végignézhetjük, s eközben természetesen jól is szórakozhatunk. A férfi és nő kapcsolat kimeríthetetlen formációi közül ez alkalom­mal hetet mutat be Schnitz­ler. (Egy férfi és hét nő. Jó arány — mondhatják az él­vetegebb természetűek. A szenvedő alanynak, Anatol- nak erről azonban bizonnyal más véleménye lehet.) A férfi és nő kapcsolatát — és itt gondoljunk a darab születésének idejére — új szemlélettel közelíti meg a szerző. A századvég divatos tudományának, a pszicholó­giának az eredményei buj­kálnak ott az egyes jelle­mek, cselekedetek formálá­sánál. Anatol pedig értője a hipnózis rejtelmeinek, igaz, nem gyógyításra használja, hanem szerelme hűségéről bizonyosodik meg e képesség segítségével. Sokat lendített a darabon Lázár Kati színészválasztá­sa. Dunai Károly bizonyítot­ta, hogy kisebb feladatai után nagy szerep megformá­lására is képes. A hét női szerep közül Németh Judit. Tóth Eleonóra és Kristóf Kata maradt emlékezetes. A többiek alakítása is jól szol­gálta a darabot, de keve­sebb lehetőséget nyújtott számukra a szerep. Külön szólnunk kell arról, hogy a Kilián György váro­si művelődési házban bemu­tatott darab bizonyára sok olyan nehézséggel járt, amely az idegen környezetből adó­dott. Ezeket viszont a ren­dezői lelemények kiküszö­bölték, legalább is nézőként nem éreztük a „vendégsze­replés” jelleget Varga István Rudnay szobrot avattak Bábonymegyeren Az ecset kővé dermedt, őrzi az időtlenségnek az idő múlását, őrzi a kezet, mely egykor a bábonyi falu dűle- dező házait, szélfútta útjait, esőázott dombjait örökítette meg. Rudnay Gyula Kossuth-dí- jas kiváló művész szobrát a családja, s élén az unoka, dr. Halassy Miklós állíttatta an­nak az újjávarázsolt háznak az udvarán, amelyben a fes­tőművész oly sok évig visz- sza-vissza térő vendég volt. Május 23-a azonban nem­csak családi ünnep volt Bá­bonymegyeren. A hideg, esős idő ellenérd zsúfolásig meg­telt az udvar helybeliekkel, közelről-táwolról érkezett művészetpártolókkal. Az em­lékezek között volt dr. Hor­váth Sándor, a megyei párt­bizottság osztályvezetője. A tabi általános és közép- iskolás diákok verset mond­tak, színvonalas népzenei műsort adtak. A megnyitó beszédben Farkas István ta­bi tanácselnök elmondta: Hamarosan hetven éve lesz annak, hogy Rudnay — 41 évesen — sógora hívására először látogatott Bábonyba. Mint képzőművészeti főisko­lai tanárt diákjai rajongva tisztelték, szerették. A Felvi­déken született fiú nehéz körülmények között nevel­kedett, s hatalmas életutat bejárva 1957-ben Budapes­ten ragadta el a halál. Ünnepi beszédet mondott Szapudi András, lapunk fő- munkatársa. Rudnay Gyula, aki Mun­kácsy sikerei után talán a legnagyobb érdeklődést kel­tette sajátos magyar lelküle­tű műveivel a világban, egy fél emberöltőn át ragaszko­dott Bábonyhoz. Itt egy új bábonyias tájképstílust te­remtett magának csöndből, fűből, keréknyomból, pince­szeri hangulatból, madárre­pülésből, fényből. Az itt fes­tett tájképein világosak a színek, süt a nap, puha és népdal-meleg a fény. Az utókor Somogybán is igyekszik emléket állítani a nem itt született, nem itt el­hunyd, a megyéhez, a tájhoz azonban végsőkig ragaszko­dó művésznőt. Az ő nevét viseli a tabi gimnázium és szakközépiskola, s néhány hete Bábonymegyeren az az utca is, ahol az emlékház és a szobor — Andrássy Kurta Jários alkotása — áll. ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Megyei gála a Munkácsy gimnáziumban Negyvenhét általános és középiskolai, szakmunkás- képző intézeti kórus részvé­telével szervezték meg az Éneklő ifjúság idei kórusta­lálkozót Somogybán. A moz­galommá terebélyesedett ta­lálkozók sorát az 1934. évi zeneakadémiai hangverseny indította el, ahol Bárdos La­jos vezényletével szólalt meg az egyesített kórus. Szombaton délelőtt Kapos­váron tizenegy kórus részvé­telével a megyei művelődé­si központ és a megyei úttö­rőelnökség szervezésében a Munkácsy gimnáziumban tartották a gála hangver­senyt. Somogybán a hatva­nas évektől minden évben találkoznak az iskolai kóru­sok. A Magyar Rádió is föl­karolta a zenei nevelést szol­gáló mozgalmat, a legsikere­sebben szerepelt együttesek műsorát be is mutatják. Nyakas József, a megyei művelődési központ szakbi­zottság-vezetője évtizedek óta élénken figyeli az Ének­lő ifjúság kórustalálkozókat. Megállapítása szerint egyre színesebb, gazdagabb és igé­nyesebb a műsor. Az idén tizenhét kórus érdemelte ki az arany, tizenhat az ezüst és hat a bronz elismerést. A gála műsorából kitűnt, hogy zömmel általános isko­lai kórusok részvételére szá­míthat a kórusmozgalom. A Értelmiségi fiatalok konferenciája Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára a gazdaság- politika időszerű kérdéseiről tartott előadást szombaton délelőtt Siófokon, az Értel­miségi Fiatalok Tanácsának VIII. konferenciáján. A tanácskozáson megvitat­ták a „Jövőnk a tét!” akció ajánlásait és a KISZ Köz­ponti Bizottságának javas­lat-tervezetét, amelyet a társadalmi-gazdasági kibon­takozás cselekvési program­jának érdekében kíván a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány elé terjeszteni az ifjúsági szövetség vezető tes­tületé. A tervezet állást foglal a gazdasági reform következe­tes továbbvitele, az MSZMP Központi Bizottságának 1984. áprilisi és 1986. novemberi határozataiban foglaltak mielőbbi megvalósítása, to­vábbfejlesztése mellett. meglepetés erejével hatott a nagyatádi I. számú általános iskola kisdobos énekkara, a berzencei általános iskola kórusa és a kaposvári Ber­zsenyi iskola együttese. A gálán szerepelt tizenegy kó­rus közül hat nyerte el az év kórusa kitüntető címet: a nagyatádi I. számú általános iskola, a kaposvári II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola, a Tóth Lajos iskola kisdobos kórusa, a Berzsenyi iskola énekkara, a Tóth Lajos is­kola kórusa, valamint a II. Rákóczi Ferenc iskola úttörő kórusa. A megyei művelődési köz­pont és a pedagógiai intézet a kórusvezetőknek - tovább­képzést szervez a nyáron a balatonfenyvesi úttörőtábor­ban, ahol új művek megis­merése mellett a zenei ne­velés időszerű kérdéseiről is kicserélhetik tapasztalatai­kat a résztvevők. A felhí­vásra eddig harminc általá­nos iskolai énektanár jelent­kezett. Magyar művészek BENKE JÓZSEF Nemzetközi terrorizmus FÉLREVEZETŐ NEVEK Az 1960-as évek végén Olaszországban a terroriz­mus mint jobboldali jelen­ség bukkant fel. Az 1969 tői 1974-ig tartó mészárlások és államcsínykísérletek feszült­ségstratégiája gyakorlatilag büntetlenül „fejlődött’. Ezek­ben a szélsőjobboldali fél­katonai szervezetek ugyan­úgy benne voltak, mint a fegyveres testületek. Ez szülte — Vörös Brigádok név alatt — az igen haté­kony „baloldali” terroriz­must. E terrorizmus nyitányának az 1969. december 12-i mi­lánói és római mészárlásokat tartják. A merénylet első évfordulóján kezdte el te­vékenységét a Partizánakció Csoport és a Vörös Brigádok. Az elsőt Giangiacomo Fel- trinelli sokszoros milliomos könyvkiadó szervezte, az utóbbit Renato Curcio. A harmadik csoport a Munkás­hatalom, ezt Antonio Negri professzor alapította. 1973— 74. fordulóján jelent meg a Fegyveres Proletár Mag, amelyet a börtönviseltek hoztak létre, Giuseppe di Gennaro vezetésével. 1976- ban lépett színre „Soha töb­bé fegyver nélkül!” jelszó­val egy új szervezet: az Első Vonal (Prima Linea), s ek­kor született az egyetlen anarchista jellegű szervezet, az Aziono Rivoluzionaria. Az 597 terrorista csoport­ból mindössze 15 vdlit jelen­tősebb. 1969-től Piazza Fon- , tanától 1980 végéig 12690 terrorakciót követtek el, s ezek során 362 volt a halot­tak és 4524 a sebesültek szá­ma. A leggyilkosabb időszak 1977—1979 volt. Akkor zaj­lott le a megújulni akaró Olaszország első emberének — egész Európát megrázó — tragédiája is. 1978. március 18-a reggelén a parlament­ben bemutatkozó Andreotti­kormány ülésére siető Aldo Mór ót (a KDP elnökét) el­rabolták; holttestét május 9-én találták meg. Moro — így szólt a Vörös Brigádok levele — „a rezsim legtekintélyesebb tisztség­viselője..., azé a rezsimé, amely 30 év óta elnyomja az olasz népet”. A valóságban azonban a CIA és az ameri­kai kormányzat manipulálta Vörös Brigádok célja a kö­vetkező volt: „Morót azért öltük meg, mert nyitást akart a kommunisták felé” — mondta Prospero Galli- mari, aki a 11 géppisztolygo­lyót ereszteítte annak a poli­tikusnak a testébe, akit Kissinger külügyminiszter­től kezdve több amerikai ve­zető többször megfenyege­tett; elrablása előtt 2 hónap­pal az USA római nagykö­vete így summázta kormánya álláspontját Moréról egy nyilvános előadásban: „az olasz politikai élet legveszé­lyesebb figurája”. Moro holt­testét a győzelem napján (május 9-én) találták meg, egyenlő távolságra a keresz­ténydemokrata és a kommu­nista párt római központjá­tól. A torinói Vörös Brigádok vezetőjének, Patrizio Peci- nek letartóztatása után fény derült a szervezet országos hálózatára, kiderült, hogy Moro elrablása Mario Mo- rettinek az ötlete volt, s egy CIA-ügynök szervezte meg. A Moro meggyilkolása utáni események azért is fontosak, mert a légális baloldal nagy politikai probléma elé került. Akkori jelszava — „sem az álammal, sem a Vörös Bri­gádokkal” — is azt mutatja, hogy politikai bizonytalan­ság uralkodott el körükben. A Vörös Brigádok és a Prima Linea között pedig verseny bontakozott ki a po­litikailag fontos személyek meggyilkolására. A szélsőjobb akciói sem szüneteltek. 1980. augusztus 2-án hajtotta végre a Fegy­veres Forradalmi Sejtek ne­vű fasiszta szervezet a bo­lognai pályaudvaron a 86 halálos és több mint 200 se­besült áldozatot követelő me­rényletet. 1984. december 23-áfi va­sárnap este, a nápoly—milá­nói gyorsvonat egyik másod- osztályú kocsijában elrejtett bombával követett el me­rényletet Firenzétől 19 kilo­méterre, a 19 kilométer hosz- szú Sambre-alagútban. 17 utas halt meg, és 69 voit a sebesültek száma. Ezek az esOnények azt mutatják, hogy a 80-as évek közepén is élt Olaszország­ban a terrorizmus; él mind a fekete, mind a „vörös”. Ez utóbbinak az éledését az 1982-es letartóztatási hullám óta mutatja a Sinai-félszigeti ENSZ-megfigyelőcsoport ve­zetőjének, Leamont Hunt tá­bornoknak Olaszországba érkezésekor történt meggyil­kolása. 1984-ben meggyilkolták Lorenze Conti volt firenzei polgármestert, Ezip Taran­teln keresztényszakszerve­zeti aktivistát (ez utóbbiak „az űr generációja” likvidál­ta, így nevezik a brigadisták negyedik nemzedékét). A Vörös Brigádok egyik, 60 évi szabadságvesztésre ítélt vezetője, Valerio Mo- rucci szerint a 80-as évek közepén a Vörös Brigádok legföljebb fél tucat főfoglal­kozású terroristából állt. Tény, hogy az 1972 óta fel­tételezett kapcsolat a három fő nyugat-európai terrorista szervezet — a Vörös Brigá­dok és a Vörös Hadseregek Frakciója, valamint (később) az Action Direct — között nagyon is valóságos. Amint valóságos ezeknek a szerve­zeteknek igen szoros kapcso­lata több" palesztin szerve­zettel is, mindenekelőtt Ha- bas Népi Frontjával. (Folytatjuk.) külföldi vendégszereplése Magyar előadóművészek és együttesek ismét számos meghívást kaptak külországi vendégszerepl ésekre. A tervek szerint a követ­kező hetekben Angliában Tokody Ilona operaénekes­nő és Mocsáry Károly zon­goraművész lép a közönség élé. Winkó András rendező, Kerényi Sándor oboaművész és Molnár Viola orgonamű- vész Finnországba kapott meghívást. Gáti István operaénekes vendégszerepel Hollandiá­ban. NSZK-beli vendégjá­tékra utazik Pitti Katalin operaénekesnő, Takács Klára operaénekesnő — akit sváj­ci és argentínai vendégsze­replésre is várnak —, Só­lyom Nagy Sándor operaéine- .kes, Dénes István karmes­ter és a Benkó Dixieland Band. Nyugat-Berlinben ad hang­versenyt a Liszt Ferenc Ka­marazenekar, Olaszországban a Filharmónia Fúvósötös. Itáliában lép színpadra Gu­lyás Dénes operaénekes is. Mihály András karmester Svédországba, Ligeti András' karmester Dél-Koreába, Markó Iván koreográfus és Gombár Judit díszlettervező Izraelbe utazik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom