Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
1987. május 21., csütörtök Somogyi Néplap 3 Vitafórum az apró falvak közlekedéséről Kerek* v asztal Milyen Somogy gazdaságilag elmaradott térségeiben a tömegközlekedés? Van-e ösz- szefüggés az apró falvak elnéptelenedése és a közlekedési viszonyok között? A térségek fejlesztése, helyzetük javítása érdekében milyen igényeket kell figyelembe venniük a közlekedést szervezőknek? Ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ kedden délután Kaposváron a Technika Házában tartott kerekasztal-beszélgetésen. A somogyi műszaki és közgazdasági hónap rendezvényét a Közlekedéstudományi Egyesület szervezte. Huszonegyen vettek részt a helyzetet feltáró, a megoldás módját kereső kerekasztal-beszélgetésen. Az eszmecserét Balogh János, a Kapos Volán igazgatóhelyettese nyitotta meg; Kalmár László, a megyei tanács közlekedési osztályának helyettes vezetője mondott vitaindítót és vezette a kerek- asztal-beszélgetést. Szerkesztőségünket Vörös Márta képviselte. KALMÁR LÁSZLÓ: — A gazdaságilag elmaradott térségeik fejlesztésének országos programja eléggé közismert, a közlekedésről azonban először rendezünk ilyen széles körben vitafórumot. Csupán emlékeztetőül utalok rá, hogy a kormánynak az a célja ezzel a nagy jelentőségű programmal, hogy az ország különböző térségeinek társadalmi, gazdasági fejlettségében, a lakók életkörülményeiben lévő indokolatlan különbségeket mérsékelje. E területek döntő többségére az a jellemző, hogy gyengék a mezőgazdasági adottságai, az ott működő nagyüzemek nagy része eladósodott, veszteséges. Ipar alig található ezéken a vidékeken, a közutak kiépítettsége hiányos, a tömeg- közlekedés ritka, a telefonösszeköttetés az átlagosnál rosszabb. Az infrastrukturális ellátás az apró falvakban rendkívül alacsony, folyamatos a települések elnéptelenedése, a keresőképes lakosság ingázik. A felzárkóztatási programba bekapcsolt, kijelölt hét megye huszonhárom térsége között van Somogy három térsége: a tahi és a Zselictől a Dráváig húzódó rész, illetve a csurgói térség. Az átlagosan ötszáz lélekszámú kis településeken negyvenezer ember él — a megye lakóinak tizenkét százaléka —, s az utóbbi másfél évtizedben hétezerrel csökkent itt a lé- lekszám. M'i ugyan a közlekedésről beszélünk, de senki előftt nem kétséges, hogy ezeknek a vidékeknek a fejlesztése, nemcsak közlekedési, hanem rendkívül összetett feladat. E térségekben a településeknek csak egyötödét érinti a vasút, ritka az össze- kötőút-hálózat, a .tömegközlekedés alacsony színvonalú, kevés a járat, az utaskiszal- gáló létesítmények hiányosak. Azon kívül, hogy elsődleges a gazdasági megerősödés — hiszen ez teremthet alapot a további infrastrukturális fejlesztéshez —, miniket elsősoriban azok az országos irányelvek foglalkoztatnak, hogy miként tudjuk az úthálózatot, a közlekedést korszerűsíteni, fejleszteni. Erre azért van szükség, hogy mielőbb megszűnjön a települések elszigeteltsége, s a peremhelyzetű, a megyehatárokon levő zsáktelepülések bekapcsolódjanak az országos vérkeringésbe. Ismeretes, hogy 1970-ben indultt az országos belkötőút-építési program, ez Somogybán 76 olyan teXabon korszerű autóbusz-pályaudvar épült A kerekasztal résztvevői lepülést érintett, amelynek nem volt kapcsolata az országos úthálózattal 1980 végéig valamennyihez sikerült legalább egy irányból szilárd burkolatú utat építeni. Az apró fallvalk tömegközlekedésének javítása elsőrendű feladat, s ezt azzal kell elérni, hogy a vállalatok rugalmasan alkalmazkodjanak az igényekhez, akár úgy is, hogy más vállaltotokat, szövetkezeteket, magánszemélyeket kapcsolnak be e tevékenységbe. Megyénkben az elmaradott térségek közlekedésének fejlesztésére program készül. Tab térségében már folyik a kivitelezés, pályázatot készítünk elő a Zics—Nágocs—Andocs közötti összekötőútra. Van olyan elképzelés, hogy Barcs körül egy kisebb gyűrűt létesítünk, a 6-os útról Ist- vándi, Kálmámcsa, Homok- szentgyörgy, Rinyabesenyő, Nagyatád felé. Csurgó térségében viszont még nincs határozott elképzelés, hogy melyik út kerüljön, be az össZkötőút-építési programba. Erre e megbeszélésen is javaslatokat, ötleteket várunk. KISS JÖZSEF, Kapos Volán: — A közlekedés minősége befolyásolja a települések népességmegtartó erejét, ezért fontosnak tartom ezekben a térségekben a közlekedési alapellátást. Ennek érdekében, egyeztetve a helyi szervekkel, vállalatunk igyekszik az igényeknek megfelelni. Ezeknek a térségeknek a közlekedése jó, alkar az utazási kereslethez, akár a megye más részeihez viszonyítjuk. Vallom ezt azzal együtt, hogy általában csökkent az ellátási színvonal, mégpedig döntő módon a keresletcsökkenés miatt. Ez a mérséklődés ösz- szefügg azzal, hogy a hátrányos térségek a megyehatárokon vannak, közeliek a szomszédos megyék vonzás- központjai — például Nagykanizsa, Szigetvár —, így abba az irányba is jelentős az utasforgalom. Meg kell jegyeznem, hogy ezeken a kis településeken rendkívül szétaprózottak a közlekedési igények, ezeket gazdaságosan kielégíteni nem lehet, így is az országos átlag alatt van nálunk a helykihasználtság, és miniket is kötelez az eredményesség követelménye. Mit tehetünk és mi a célunk ebben a helyzetben ? Igyekszünk folyamatosan mérni az igényeket és úgy szervezni a közlekedést, hogy az ott lakók kiszolgálása jobb legyen. Márciusban Csurgó térségében készítettünk utasfölmérést, áprilisban Barcs térségében; ezeknek a feldolgozása most folyik. így eszünk újólag megismerni a közületi autóbuszok terheltségét és esetlegesen azokat is bevonjuk a tömegközlekedésbe. Folyamatos figyelmet, a helyi szervekkel az eddigeknél is szorosabb kapcsolatot kíván az elmaradott térségek közKadarkúton a tanács modern autóbuszvárót épített lekedése. Hiszen a gazdasági célokkal összefüggésben — hogy például helyben legyen munkaalkalom —szükségszerűen módosul' az utazók száma. Ugyancsak mérséklődhet az utazási igény, ha például egy tanács helyben szervez meg valamilyen szolgáltatást. A kisebb, mindössze néhány utas igényeinek kielégítése érdekében felvetődött a magán- szektor bevonása, ám tapasztalataink szerint ez semmiképpen nem oldható meg gazdaságosan, a hivatalos Volán tarifával. Költségtérítéssel, engedménnyel, valamilyen — esetleg tanácsi — támogatással viszont nekünk is gazdaságos lehet az üzemeltetés. BENKO MIKLÓS, a záká- nyi közös tanács elnöke: — Abban egyetérthetünk, hogy a halmozottan hátrányos térségben halmozottak a gondbk is. A mi térségünk Zala alatt húzódik, s egy része közlekedés szempontjából jól el van látva; annál több a gond négy apró településünkön, a Ponrogo- kon és Somogybükkösdön. Valóban, ott két-három az utaslétszám. De miért? Mert a négy településen összesen ezer ember él, s ha egy 80 személyes buszt gazdaságosan akarnánk üzemeltetni, akkor bérletet kellene venni mind az ezer embernek. Tíz év alatt ezerkétsizázzal csökkent itt a lélekszám, részben a természetes szaporulat hiánya, részben elvándorlás miatt. Akik elhagyták ezeket a településeket, vagy a szomszédos, jó közlekedés ű zalai vagy somogyi községekbe, illetve Nagykanizsára költöztek. Ez is mutatja, milyen szerepe van a közlekedésnek a népességmegtartásban ! Magánemberként figyelembe vehetem a Volán gazdaságossági megfontolásait, de tanácsi vezetőként a lakosságot képviselve kell gondolkodnom. Az a véleményem, hogy lehetne javítani a térség közlekedésének helyzetén, ha’ a két szomszédos Volán vállalat kevésbé élesen választaná el a megyehatárt, vagyis szorosabb együttműködést alakítana ki a cél érdekében. Ahol két-három ember utazik, egy kis busz beállítása, a sűrűbb járatokhoz való csatlakoztatása előrelépést hozna. A bevezetőben elhangzott, hogy nincs elképzelés Csurgó térségében összekötőutak építésére. Hát hadd mondjam el: nekünk van! Az egyik a Gyékényes és Somogybük- kösd, a másik Zákány és Muraikeresztúr összekötése. Ez az idegenforgalom szempontjából is jelentős. A harmadik a porrogszentpál— pátrói út kiépítése. A napokban olvastam a Falu című kiadványt. Egyebek mellett a negyvenes évek több apró települését mutatja be, olyanokat, ahol öt vendéglő, harminc szállodai hely volt. Ma azt a választ kapja az állampolgár, hogy menjen be húsért a központi községbe autóbusszal. De hol az autóbusz? És hol az út? GÁL ENDRE, Csurgó tanácselnöke: — Nem ez az első alkalom, hogy úgy érzem, mintha a vádlottak padján ülnénk; mintha a mi hibánk, felelőtlenségünk vagy tehetetlenségünk okozta volna, hogy ilyen helyzetben vagyunk. Hibás volt a korábbi településpolitika. A másik: nem lehet elfogadni, hogy a tömegközlekedést szervezők csak a gazdaságosságot nézzék, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a Volán nem jótékonysági intézmény, neki is szüksége van a nyereségre. A harmadik: az elmaradott térségek programja akkor in- szág, tehát kevés a pénz, s dúlt, amikor nemcsak ezek a vidékek vannak nehéz helyzetben, hanem az egész or- központilag csupán kiegészíthetik, segíthetik a helyi erőket. Mindezzel együtt értékesnek tartom ezt az eszmecserét, és néhány javaslatom is van. Hasznos lenne, ha a Közlekedéstudományi Egyesület kidolgozna a helyi szervek számára valamilyen javaslatot. Mi, biztosan nem tudjuk megoldani, hogyan lehetne a tömegközlekedésbe bevonni az üzemi autóbuszokat, mert annak rengeteg jogi, gazdasági, gyakorlati akadálya van. De valakinek, hozzáértőnek ezzel is kellene foglalkozni, és kivitelezhető javaslatot tenni. Ezenkívül úgy látom, az utóbbi években figyelemre méltó a szemléletváltozás a Volán vállalatnál; jobb a kapcsolatunk, s a kibúvók helyett az együttműködés lehetőségét keressük. Ez az alapállás jó, az együttműködést pedig feltétlenül tovább kell fereszteni. A sötét vonallal határolt területek a megye gazdaságilag elmaradott körzetei DR. VISNYEI SÁNDOR megyei tanácstag: — A ho- mokszentgyörgyi térségről szeretnék szólni, és nagyon sajnálom, hogy a Közúti Építővállalat nem képviselteti magát. A közlekedés nem választható el az úttól. A kaposvár—barcsi vasútvonal megszüntetésével, a sok szép ígéret ellenére, a helyzet tovább romlott. A lakosok a központi községbe csak igen keservesen jutnak el. Gazdátlanság miatt ebben a térségben négy járatot szüntettek meg, jóllehet a lajos- házi, kálmáncsai lakosoknak is joguk van a megyeszékhelyen fekvő, beteg hozzátartozóikat munkaszüneti napon is meglátogatni. Ezen a vonalon minden tömeg- és áruszállítás közúton történik. Ennek, a kadarkút—ladi' útnak a karbantartása, téli takarítása megintcsak nem tanácsi feladat. Én is azt vallom, hogy a közlekedésszervezés érdekében szorosabb kapcsolatra lenne szükség a szomszédos megyék Volán vállalataival. BALOGH JANOS: — Az elhangzottak is igazolják, hogy az elmaradott térségek tervszerű fejlesztésében a tömegközlekedésnek fontos szerepe van, s a helyzet javításához nélkülözhetetlen a mostanihoz hasonló eszmecsere. Úgy vélem, sok fontos tennivalóról esett szó. SZABADI FARKAS, Volán-központ: — Meggyőződésem, hogy a Volán autóbuszainak oda kell közlekedni, ahová az utasok utazni akarnak. De az is igaz, hogy ez a vállalat is nyereségérdekeltségű. Gazdálkodni kell és ha nem jól teszik, ezzel a későbbi, fejlesztési, fenn— tartási lehetőségeiket sodorják veszélybe. Matematikai statisztikával vizsgáltuk, hogy az elnéptelenedés és a közlekedés között van-e ösz- szefüggés, és semmilyen kapcsolatot nem tudtunk felfedezni. Igaz, itt általában ennek az ellenkezője hangzott el. KALMÁR LÁSZLÓ: — Nem kétséges, hogy a közlekedés önmagában nem oldja meg az apró falvak gondjait. Bevezetőben is utaltam rá, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása összetett feladat. A közlekedés ennek csak egyik, de fontos részé! Ez a hasznos eszmecsere a jó javaslatok mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy többet kell foglalkoznunk ezzel a témával. Többet kell gondolkodnunk, hogy jobb együttműködéssel megtaláljuk a legcélravezetőbb megoldást.
