Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

1987. május 19., kedd Somogyi Néplap 5 Az irodalmi lapok I és a könyvkiadás Szerkesztők tanácskoztak A fonyódi helikon költő­találkozóhoz kapcsolódva először 1985-ben rendezték meg a kulturális folyóiratok főszerkesztőinek tanácsko­zását. Azóta a találkozók rendszeresek lettek. Ehhez bizonyára hozzájárult a kö­zös gondok sokasága, a táj varázsos szépsége, a vendég­látók figyelmessége is. A har­madik fórum résztvevőit dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke köszöntötte. Hangsúlyozta a régió fontos­ságát a kultúra, az irodalom ápolásában. A tanácskozás témájának fő gondolatát az irodalmi la­pok és a könyvkiadás kap­csolata határozta meg. Tüs­kés Tibor író mondott vita­indítót, s a magyar irodalom történetéből hozott példákkal bizonyította, hogy korábban folyóirat- és könyvkiadás, kö­zös szerkesztőség és érdek szerves szellemi és gazdasági egységet képezett. A pécsi gyakorlatra hivatkozva java­solta, hogy a vidéki folyó­irat-szerkesztőségek kezde­ményezzék egy-egy táj mű­velődéstörténeti, szépirodal­mi műveinek reprint kiadá­sát. Rádics József, a kiadói fő- igazgatóság munkatársa hozzászólásában elmondta, hogy a könyvkiadásra fordí­tott állami támogatás jelen­tős részét a Tankönyvkiadó kapja. Ebben a körben kü­lönösen lehangoló volt azt hallani, hogy kevés támoga­tás jut a szépirodalohnra s a helyzetet tovább nehezíti a papír- és a nyomdai árak emelkedése. A könyvkiadók­nak fel kell készülniük, hogy önfenntartó követelményeket támasszanak velük szemben. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője legfontosabb feltételnek az anyagiak biz­tosítását látja. — Üj támo­gatási formát kell keresni. Apró lépésekre van most szükség, több szerv kisebb hozzájárulása időlegesen át­segíthet bennünket a bajo­kon. Fontosnak tartom, hogy a támogatókat érdekeltté tegyük a könyvikadásban. Laczkó András a költségek megtérülésének kulcskér­dését a terjesztésben látja. Ehhez — mint mondta — jó propaganda- és társadalmi -terjesztői hálózat kiépítése fontos. A könyvismertetések meggyorsításának egyik for­mája az lehetne, ha az iro­dalmi lapok a készülő köny­vek kefelevonatát megkap­nák, így a recenzió és a könyv egyszerre jelenhet­ne meg. bénárt Margit, a Magyar Posta képviseletében el­mondta, hogy a posta tisztá­ban van a terjesztés gond­jaival, ezért ebbe a munkába szeretnének más szervezete­ket is bevonni. Szalai Ferenc, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának munkatársa arról a kedvezőtlen gazdasági-tech­nikai feltételről beszélt, amely ma a lapkiadást kö­rülveszi. Beszélt a sajtóstruk­túra átalakításának folyama­táról. A Művelődési Miniszté­rium nevében Baczoni Gábor válaszolt a fölvetett kérdé­sekre. Elmondta, hogy a könyvkiadás decentralizá­ciója folytatódik, technikai feltételek esetén a miniszté­rium ehhez támogatást nyújt. A helyi kiadók, szerkesztő­ségek feladata elbírálni, mi­lyen formában és mit adnak ki. Véleménye szerint a vi­déki könyvkiadás elsősorban gyorsosága révén teremthet versenyt a nagy kiadókkal, de nagyon fontos, hogy ez szellemi verseny is legyen. A kulturális folyóiratok szerkesztői jövő évi találko­zójának témája is ehhez kap­csolódik: irodalmi társaságok és a kultrális folyóiratok. Süli Ferenc NYELVŐRSÉGBEN KAPOSVÁRON Cégérek és cégtáblák Az autóshopokból szeren­csére nincsen sok megye­székhelyünkön. Többnyire magyar feliratú cégtáblák hirdetik a portékát. Gyanú felett áll a portéka kifeje­zés, hiszen az áru megneve­zésének régies alakja eléggé elterjedt. Kaposváron ugyan nevet változtatott a Kedves cukrászda, ahol fiatal ko­romban hölgyek társaságá­ban gyakran megfordultam, de épp ily kedves a Csibi gyerekruházati bolt. Az öt­venes évek elején a boltve­zető kislányáról nevezték el az üzletet; Csibiből azóta anyuka lett, az épület pedig omladozó vakolatával hir­deti korát. Kaposvári nyelvőri sétán­kon feltűnt, hogy a város kerüli az idegen hangzású feliratokat. Az Elektrika ugyan kirí a sorból, de kár lenne szólni ellene, mert föltámasztanánk a nyelvújí­tás vitáját s vele együtt azon is gondolkodhatnánk, miként nevezzük el a tele­font ... A cégérek az iparművé­szet körébe tartoznak. A ko­vács műhelyét régen a pat­kó különböztette meg a bor­bély folyton zörgő sárga tá­nyérjától, a csizmadiára egy széfjen megmunkált lábbeli hívta föl a figyelmet, nap­jainkban pedig a csemege­kosár elárulja, hogy mit, milyen választékot kínálnak a boltban. Az Állami Bizto­sító cégére vagy a Csokonai fogadóé a hagyományt kö­veti. A jó bornak nem kell cé­gér — tartja a közmondás, de az sem mindegy, hogy mit formáz. Az Aranyorosz- lán patika fölirata és a cé­gér telitalálat. Ilyen színvo­nalas megoldást ígér a vas­útállomással szemben átöl­töző épület is, ahol húsáru­ház nyílik. A cégtábla ké­szítője és a cégér elkészíté­sével megbízott szobrász máris összedugta a fejét, hogy egy nyelven beszélje­nek. A cégér: jel; a cégtáb­la fölirat. A kozmetikai szalon elfo­gadott kifejezés nyelvünk­ben, noha egy görög és egy francia szó összeházasítása, mégsem bántó, mint szom­szédságában a Hydronon gmk. Mivel is foglalkozhat­nak? Kitalálhatjuk: olyan szigetelés elkészítésével, ami ellenáll a víznek. És a Fer- rokomplex? Mindenféle vas­munkát vállal. Ki tudja ... Ismerős a MÁV új emb­lémája. Kaposváron az elő­vételi jegypénztár homlok­zata fölött ezt olvastam: MÁV Trans, Tours ... Meg­szoktuk, értjük az ilyen ki­fejezéseket is. De azért meg­kérdem: magyarul nincs megfelelője? Az Idegenfor­galmi Hivatalnak utazási irodája van . .. Sürget az idő, be kell fe­jeznem nyelvőri sétámról a beszámolómat. Promt. Ezt szintén egy kaposvári gmk cégtábláján olvastam. Ha elromlik a vízcsapom vagy újra elönti a szennyvíz a .tárolóhelyiségeket, sürgősen hozzájuk fordulok. Promt jönnek, ígérik... Tájképek ecsettel Szabados János festőművész kiállítása TV-NÉZÖ Meglehetősen szokatlannak hat még a hazai közönség­nek, ha egy képző- vagy iparművész alkotásait nem kiállítótermekben, hanem gyárakban, intézményekben, irodaházakban mutatja be a közönségnek. Az utóbbi idő­ben Kaposváron egyre gyak­rabban tapasztalható ilyen bemutatkozás. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. második emeleti tanács­termében már több jeles, szűkebb szülőföldünket kép­viselő művész alkotásai ke­rültek így a közönség elé. Ezeknek a kiállításoknak az értékét az is növei, hogy nemcsak a bank dolgozói, ha­nem az utca embere előtt is nyitva a kapu, ha arra jár és meg akarja nézni. Tegnap délután ismét sor került egy kiállítás megnyi­tására. Szabados János festő­művész alkotásait Műdig István, a Magyar Kereske­delmi és Hitelbank Rt. igaz­gatója mutatta be, felvillant­va a Munkácsy-díjas festő­művész pályafutásának eddi­gi legfontosabb állomásait. Az ízlésesen berendezett tanácsterem falára most táj­képek kerültek. Az olajtech­nikával és különböző mére­tekben készült, szobabelsők hangulatossá tételére alkal­mas festmények a művész múlt évi munkáit reprezen­tálják. S bár Szabados János eddigi munkásságát nem a tájképfestés határozta meg, kellemes és üdítő élményt nyújt: a magyar táj — fő­ként az Alföld, a Balaton és Veszprém környékének — festői megjelenítése. Az ok­kersárga és a zöldes-szürkés tónusok lendületes ecsetke- zeléssel vászonra vitt foltjai különleges — az akvarellé- hoz hasonló — képi élményt nyújtanak a szemlélőnek. Ha jellemezni kellene ezeknek az alkotásoknak a hangula­tát, azt mondhatnánk, hogy szemlélésükkor a nyugalom varázsa ejti rabul az embert. Igaz ugyan, hogy a figurák hiányoznak ebből a környe­zetből, mégis valami üdítő melegség árad a „földszagú” alkotásokból. A dombok rit­musa, a hófoltok szikrázó fe­hére, egy falusi tanyaház ult- ramarinkékje az azonosság mellett az egyedit, a jellem­zőt is felvillantja. Nem divat ma tájképeket festeni, vagy talán nem így. Szabados János alkotásai azonban nem is kívánják kö­vetni a divatot. Születésük a festő és az anyaföld egymás- ratalálásának szép élményé­ből született — önmaga és mások gyönyörűségére. A jó szerszámot nemes gondola­tok vezérelték, s így jött létre — Egry János, Mészöly Géza nyomdokain haladva, a XX. század második felének élményeitől áthatva — a ma­gyar táj újabb képi megfo­galmazása. Szabados János képeit má­jus 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők a bank tanácster­mében. Több új ismeretterjesztő és zenei műsor forgatása kezdő­dik meg ezekben a napok­ban, hetekben a televízió stúdióiban. A Balatonról ké­szít négyrészes ismeretter­jesztő filmet a televízió mű­velődési főszerkesztősége.A sorozat felidézi hazánk egyik legszebb és leglátoga­tottabb tájának kialakulását, a mintegy 25 ezer éves tó geológiai történetét és folya­matos változásait, amelyek nyomai ma is felfedezhetők e vidéken. Szakértők mutat­ják be hazánk legnagyobb Hiába nézem hosszú évek óta rendíthetetlen szorga­lommal és nem kevés kitar­tással a televíziót, nem tud­tam még arra az álláspont­ra jutni, amelyet a héten hallottam az egyik műsor­ban. Azóta is sokat eszem­be jut a Panoráma című műsor, amelynek nagy tisz­telője vagyok, szeretem ugyanis az afféle műgondott, amellyel körülvesznek egy- egy nemzetközi politikai ese­ményt. Kivált nagy érdeklő­déssel nézem Chrud.inák Alajos közel-keleti riportja­it, mosolygok, sőt nevetek, ha a megfelelő idegen nyel­ven rendreutasíitja a marco­na útlevélkezelő katonát, akii láthatóan fölesküdött ar­ra, hogy a zöld vonalon „lé­lek se be, se ki”. Aztán jön a magyar tévés, mutatja a szükséges papírokat, s az elnök úrra való hivatkozás­sal bebocsátást nyer. Ha külföldi tévések készí­tenék ezeket a filmeket, én a magam részéről megkér­dőjelezném a hitelességüket. Arra gyanakodnék, hogy a morc katona valami helyi jólelkű munkanélküli, s néhány dollárért beugrott ebbe a hálátlan szerepbe, hogy lássák a nézők: mi­csoda veszélyeken mennek át a riporterek, pusztán azért, hogy mi, a kényelmes fotelekben ülő nézők minél több információhoz jussunk. Természetesen effajta apró és könnyen leleplezhető je­lenségre (a Jogi esetek ki­vételével) nincs szüksége a Magyar Televíziónak. S hogy miért nincs, az derült ki a múlt heti Panoráma adásá­ból. tavának gazdag és igen vál­tozatos állat- és növényvilá­gát, köztük a Kis-Balaton ritka madarait. A ciklus be­fejező epizódja a tó környe­zetvédelmi gondjaival fog­lalkozik: figyelmeztet azok­ra a káros tényezőkre, ame­lyek gyorsítják a tó feltöltő­dési folyamatát. Ugyancsak a művelődési főszerkesztőség produkció­jában készül — a magyar mentésügy centenáriuma al­kalmából — a Mentők vilá­gát és e tudományág sajá­tosságait bemutató film. Chrudinák Alajos két arab úrral beszélgetett, s mikor közölte, hogy a Magyar Te­levíziónak forgatnak filmet, az egyik kételkedve kérdez­te: hol a kamera és a mik­rofon. — Mi szupertévé va­gyunk — ez volt riporterünk velős válasza. ' Nagyon tetszett nekem ez a lélekjelenlét. A vérbeli te­levíziós jól megfelelt a kül­földinek, aki bizonnyal ah­hoz van szokva, hogy ilyen­fajta filmeknél tucatszámra nyüzsögnek a technikusok és egyéb szakemberek. Az arab úr nem csodálkozott, nem csapta össze kezét, hogy Állatihoz fohászkodjék a hír hallatán — tudniillik, hogy a magyar tévé szu­per volna —, egyszerűen rá- bólinitott. Gyanítom azonban, a ma­gyar nézőt már nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. A magyar néző kételkedőt) b fajta, s ha a televízióban azt mondják, hogy szuper a televízió, okvetlenül nem bólint rá. Ettől persze nem lesz jobb és nem lesz rosz- szabb a műsorok minősége. Különben sem lenne igazunk, ha éppen azon a héten bírálnánk, amikor elő­ször láthattunk góltotót. Mintegy másfélszáz ezer ember tippelt, hogy vélemé­nye szerint hogyan végző­dik a KEK-döntő. A sorso­lást nézve valóban lehetett olyan érzésünk, hogy szu­pertévé vagyunk. A készsé­ges közjegyzőnő egyetlen gombnyomására megtud­tuk, hogy olyan fiatalember a színes tévé (nem Color Star!) nyertese, aki 1956. október 27-én született. In­nen egy kapcsolás a népes­ségnyilvántartóba, és már tudtuk is az illető • nevét, lakcímét. Ezt a pazar gyorsaságot látva eltűnődtem: mennyire változik a világ. Sok évvel ezelőtt, gyermekkoromban például — nem nem tudom mire vagy kire — szavazni kellett, s felszólítottak: ha a kedvencem továbbjutását akarom, kapcsoljam be az összes elektronikus készülé­ket. A központban aztán pontosan mérték, hogy me­lyik versenyzőnél mekkora a lakosság áramfogyasztása. Szerdán este dicsértem a technikai fejlődést, hogy ef­fajta pénzpazarló szavazá­sokra már nem kényszerü­lünk. Hiszen végtére is: szupertévé a miénk. Varga István Várnai Agnes De menjünk sorjában! Tv-film a Balatonról GERENCSÉR MIKLÓS Siketet Ha&zéf&zaka avagy mit mesél a valódi vőlegény 64. Szintén nadrágban. Nem far­merben, hanem csillogó-villo- góban, amilyent a tündérek mindig is viseltek, ha nagyon is el voltak keseredve. Tudo­másom szerint mostanában diszkónadrágnak nevezik az Ildikón látott tündémadrá- got. Én semmi megbotrán- koztatót nem fedeztem föl benne. Ellenkezőleg. Az a csillogó-villogó színezüst ha­tás hallatlan érzékiét esség­gel dombosította ki a tündér menyasszony egész hátsó tündéri kerekdedségét. A menyasszony és a vőlegény körül viharzó rángatózással utánozta és helyeselte a szaggató bánatot a közeli és a távoli vidék búbánatba merült ifjúsága. Szerencsére vasbetonból épült a modem nagyvendéglő, úgynevezett monolit technológiával. En­nek köszönhetően nem tett benne rögtöni kárt az elekt­romos hangszerek aknatüze és ágyúdörgése, bombamo­rajlása és rakétasüvöltése, amelyet fiatal szakállas má­gusok idéztek elő, maguk is vonaglóan ugrándozva a fé- kezhetetlen bánattól. A hegedű közvetlenül a fülem mellett szólt, de ab­ból nem hallottam semmit. Vámpír Satya zokogását an­nál tisztábban érzékeltem: — Szaladjunk innen, ez rosszabb a pusztulatnál !... Ennyi, csakis ennyi igaz a megfutamodásomra vonat­kozó kósza csapongásokból. Ugyanis Vámpír Satya ré­mületét átérezve, helyeslőleg megiramodtam a lécsi főpá­lyaudvar irányába. Egyene­sen a legelő felé, amelyen át útunk vezetett a vaspályá­hoz, ahonnan már visszatér­tében hozzám rohant és a karomba csimpaszkodott az intézkedéseimet híven telje­sítő Zita. Körülöttünk és mögöttünk a falu lakosainak boldog bandériuma. Különle­ges barátom hasztalan ri- mánkodott a villásreggeli miatt, nekem a násznéppel kellett tartanom. Hegedűse­im vonója mellett Karika Dodó, mármint Bölömbika vitte a hangot. Erősen párt­ját fogta ebben Drága Ba­lázs, aki meg nem vált vol­na vőfélybotjától, meg a pántlikás üvegétől. Amiként Zita meg tőlem nem akart megválni. Mind bilincseseb- ben szorult hozzám, így rin­gatta magát mellettem a ré­ten át, májusvégi verőfényes reggelen. Amikor már so­kadszor oldalba lökött paj­koskodó farával, tapintato­san figyelmeztettem: — Türtőztesd magad. Ott leselkedik a villanypásztor. Satya, meg Liliké eközben mesteri stílusérzékkel vonta hatalma alá a dalba feled­kezett nászkíséretet. Még a pincénél, a diadalmenet kez­deténél elismételték az én kifejezett óhajtásomra a Kecskebéka csárda himnu­szát, amelyből megtudhat­juk, hogy „Kecskebéka föl­mászott a fűzfára”. Igazolan­dó a nem mindennapi mu­zsikusok mesteri stílusérzé­két, egyik fáról a másikra vitték át a nótáikat. Másod­szorra már a kecskebéka he­lyett egy látványosabb pró­bálkozó mutatta be a külö­nös attrakciót. Úgymint „Nagyságos kisasszony, föl­mászott a fára” — és hogy milyen fára, afelől semmi kétséget nem hagy az akác­tüske, amely az én rágalma­zóimhoz hasonló szemtelen­séggel a famászó kisasszony legkényesebb partját meré­szelte megbökni. Namármost, ha ilyen kellemetlen formá­ban vonta magára a figyel­met az akácfa, mindenkép­pen helyre kellett billenteni a mérleget. így kerülhetett sor minden hazai lakodalom legérzelmesebb melódiáira: „Akácos út, ha végig megyek rajtad én ...” Éppen ez az akácos út sza­kadt meg a nagyvendéglő ágyúdörgésében és rakéta- süvöltésében. De lőtávolon kívülre érve újra rázendített a művészi következetességé­ben tántoríthatatlan Vámpír Satya. Mivel elhagytuk a falu akácoktól ékes utcáit, odakint a legelő tágasságában felcsendült a tájhoz illő dal­költemény: „Virágos rét az én szívem.” Ekkor már láttam a lécsi főpályaudvart fenségesen szegélyező délceg jegenyéket. Előre érdekelt, minő művészi lelemény vált majd ki a lát­vány az amszterdami hege­dű extraklasszis mesteréből. Közben persze, ott a legelő kellős közepén, tánclépésben haladva előre a selymes fű­vön, javában virágzott a szí­vem rétje. Ilyen lelki hely­zetben szólított Zita szerel­mes rebegéssel: — Mondhatok valamit, édes bikucim? ... (Folytatjuk.) Mózni kell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom