Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
1987. május 19., kedd Somogyi Néplap 3 Szerkezetváltás a határban Elképzelhető az önellátó falusi porta? Miért is ne! A ház körül elő lehet állítani mindazt, ami szükséges a család ellátásához: zöldségből, gyümölcsből, sőt akár még gabonából is teremhet elegendő, s meghízhat a jószágból is annyi, amennyi hús kell. A teljes önellátás megvalósítható, de fölösleges. És drága is. Jobban jár a közösség, ha mindenki mást csinál. Helyesebben: mindenki azt teszi, amihez a legjobban ért. Egy ország mezőgazdasága is akkor színvonalas, ha a termelők nem akarnak egyszerre mindennel foglalkozni; csak azokra a területekre lép mindenki, amelyen a legbiztosabban tud járni. Elméletben ez így is van. A gyakorlat viszont egyelőre más. Az üzemek legtöbbje nemcsak azzal foglalkozik, ami számára a legtöbb anyagi hasznot hozza. Olyasmit is csinálniuk kell, ami szerényebb eredménnyel, sőt nemegyszer veszteséggel is jár. Ennek persze sok-sok oka van. Az ország lakosságának színvonalas élelmiszerellátása rengeteg különböző agrárterméket követel. Köztük olyanokat is, amelyeket jelenleg képtelenség gazdaságosan megtermelni ... A tsz-eknek gazdálkodniuk kell silány, gyenge terméssel fizető földeken is .. . Meg kell termelni a tőkés és szocialista exportra kínált árut is, hiszen dollárra, rubelre egyformán nagy szüksége van a népgazdaságnak. A valutaszerzés azonban nem mindig nyereséges vállalkozás. Meg aztán a termelőszövetkezetek nagy része amiatt kénytelen fenntartani különféle, nem egyszer csak a ráfizetést növelő ágazatot, hogy munkát, fizetést tudjon adni a környékbelieknek . .. Szóval még messze van az az idilli állapot, amikor a mezőgazdasági üzemek — megszabadulván a kizárólag gazdasági szempontból fölöslegesnek ítélt tevékenységi köreiktől — csak az igazán jól jövedelmezőeket fogják megtartani. De bármily utópisztikusnak is tűnjék ez, a jövőben ilyen irányú változásra kell törekedni. Mert különben csak álom marad a mezőgazdaság további intenzív fejlődése, a hatékonyabb termelés. Tény, hogy a mezőgazdaság korábbi, imponáló ütemű fejlődése az utóbbi időszakban megtorpant; az elmúlt két esztendő bizony nem kerül be az agrárvilág aranykönyvébe. Ennek okain mindenkinek érdemes elgondolkodnia ... Vitathatatlan, hogy az elmúlt időszak gyengébb teljesítményeiért hibáztatható a kedvezőlen időjárás, a négy-öt éve ismételten tetemes károkat okozó aszály. De nemcsak ez a gondok forrása. S ezzel is szembe kell nézni. Az elmúlt esztendőkben az élelmiszercikkek alapanyagainak termelőinél — vagyis a tsz-ekben és állami gazdaságokban — csökkent az anyagi erő; akikor maradt náluk kevesebb pénz, amikor a hatékony termelés, a minőség, a versenyképesség, a tartalékok kihasználása került ennek az ágazatnak a zászlajára is. A termelés bővítéséhez, a fejlesztéshez, a piac követelményeihez való gyors alkalmazkodáshoz azonban nemcsak akarat kell. Hanem guruló forintok is. Ma már nyilvánvaló, hogy az elvonó jellegű szabályozórendszer túl sok erőt vett ki a gazdaságokból. S nemcsak a földeken gazdálkodókat ’sújtották a szűk esztendők. A feldolgozóipar sem jutott ahhoz a forráshoz, amely szükséges lett volna az ágazat korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez. így jelenleg az élelmiszeripar termelési színvonala nem éri el a honi mezőgazdálkodás általános színvonalát sem, és messze elmarad a fejlett országok hasonló iparágaitól is. Másképp: nagyon kevés olyan terméket tud produkálni, amely sikerrel lenne képes helytállni a piaci versenyben. Az elmúlt fél évtizedben azonban nemcsak azért mérséklődött tőkés értékesítésünk bevétele, mert több árunk a világpiaci megmérettetéskor könnyűnek találtatott. Élelmiszergazdaságunknak nagy veszteséget okozott az is, hogy a legtöbb élelmiszer ára lezuhant. Az élelmiszergazdaságban tehát jócskán van feszültséggóc. De ezeket nem lehet megszüntetni. Lehet, sőt kell is; a megoldásokat mindenképpen meg kell keresni. Számos szakember azt tartja, hogy a növénytermesztésben, állattenyésztésben, feldolgozóiparban egyaránt a korábbi lendületes fejlődés visszaszerzésében a mostani termelési szerkezet megváltoztatására is szükség van. Kétségtelen, hogy ez számos területen indokolt. Ám hozzá kell tenni: a szerkezet- váltás nem jelenti azt, hogy holnap a határban már nem búzát, kukoricát vetünk. Jelentheti viszont a termeléspolitika korrekcióját. Például olyasmit, hogy a jövőben a gabonaterűlet ne növekedjen, ellenben nagyobb területen termeljenek a gazdaságok importot helyettesítő szóját vagy viszonylag jól exportálható terméket adó olajos növényeket . . . Az agrárminisztériumban már dolgoznak egy úgynevezett „konszolidációs” progra-' mon is, amelynek — leegyszerűsítve — az a célja hogy 1990-re pontosan fedjék egymást a tervek és a tények. Mondhatni ezt úgy is: néhány év múlva olyan feltételek legyenek, amelyek között üzem, népgazdaság, lakosság egyformán jól jár. Ennek eléréséhez nyilván sok mindennek változnia kell. Ebben a kulcsszó: a minőségi termelés. Ez pedig vonatkozik az alapanyagtermelőkre és az élelmiszer- iparra egyaránt. Ehhez kapcsolódó alapkövetelmény, hogy a kiváló minőséget preferáló pénzügyi és köz- gazdasági szabályzók — végre — időtállókká váljanak, lehessen azokra építeni, azok alapján jövőt tervezni. Horváth L. István r Átcsoportosítottak Napjaink gazdasági változásai sok helyen ösztönzik arra a vállalatokat, hogy a korábbinál hatékonyabban foglalkoztassák dolgozóikat. Egyes gazdaságtalan tevékenységek megszűnnek, a munkaerőt pedig olyan területre igyekeznek átirányítani, ahol munkájuk több hasznot hoz a vállalatnak és a népgazdaságnak. Ezek a lépések teljesen indokoltak, sőt szükségesek. A dolgozók nagy része egyetért az ilyen intézkedésekkel. Akik viszont saját bőrükön érzik az átcsoportosítást, kevésbé megértő- ek. A Tungsram kaposvári gyárában huszonhárom asz- szonynak kellett más vállalatnál elhelyezkedni, mert nem tudta vállalni a kétmű- szakos munkaidőt, miután korábbi munkahelyüket felszámolták. Közülük többen sértőnek érzik, ahogy tud- tukra adták: ha nem vállalják a két műszakot, nincs szükség a munkájukra. Közülük tizenhatan elfogadták a másik felkínált lehetőséget, és átmentek dolgozni a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárába. A többiek saját maguk próbáltak munka után nézni. Ezek az emberek valamennyien betanított munkások voltak. Közülük azokkal beszélgettünk, akik most a FMV-nél dolgoznak. Lengyel Máriát, Toronyi Zoltánnál. Balogh Erzsébetet, Ligeti Sándornál és a többi társukat is betanított műszerészként foglalkoztatják új helyükön. Aki taíán leginkább segített nekik beilleszkedni: Tóth László üzemvezető. — Március 16-án kezdte nálunk a munkát az első öt dolgozó. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy ötösével jöjjenek át. Az FMV-nél szükség volt a betanított munkaerőre; tulajdonképpen mind a 23 asz- szonynak tudtunk volna munkát adni. A régi bérüknél 10 százalékkal magasabb fizetéssel vettük át őket. Lengyel Mária: — Először felajánlották, hogy két műszakban dolgozhatunk, de olyan veszélyes területen, ahol vegyszerrel kell bánni. Akadt közöttük olyan, aki ezt az egészségi állapota miatt nem vállalttá, de a lámpagyártásnál két műszakban is csinálta volna a munkát. Volt rajtunk kívül más dolgozó is, akit kötelezhettek volna a két műszakra: nincs gyerekük és nem olyan régóta voltak ott, mint mi. A Tungsramnál egyáltalán nem vették figyelembe a családi hátterünket. Toronyi Zoltáné: — Most úgy érezzük, hogy mi vagyunk a fölöslegesek. Amikor megtudtuk, hogy mi fog történni, földbe gyökerezett a lábunk. Most már nem bánom, hogy át kellett jönnöm. Örömmel vettük tudomásul, hogy betanított műszerészek leszünk és elvárják tőlünk, hogy továbbképezzük magunkat. Ligeti Sándorné: — Meg akartuk keresni a szakszervezeti vezetőt, de került bennünket. Pedig nagyon régóta ismerjük. Amikor végre sikerült megkérdezni tőle, hogy mire számíthatunk, ha nem fogadjuk el a feltételeket, azt mondta, megkapjuk a munkakönyvünket. Úgy érzem, legalább azok mellett ki kellett volna állnia a szakszervezetnek, akik egyedül nevelik a gyereküket. Van közöttünk, akinek 20 éves múltja volt a Tungsramnál és kiváló dolgozó volt, mint én is. öt évig három műszakban jártam, de most iskolás lesz a gyerekem, és nem tudok ilyen feltételek mellett dolgozni. Lengyel Mária: — Miután közölték velünk, hogy mire számíthatunk, egyáltalán nem kaptunk munkát. Hazaküldtek bennünket és az otthoz eltöltött napokat 10 forintos órabérrel akarták elszámolni. Rengeteg utánjárás eredményeként végül megkaptuk a rendes fizetésünket, de két hétig teljes bizonytalanságban voltunk. Korábban is előfordult, hogy két hónapig nem volt munkánk. Most, hogy bennünket elküldték, halljuk, hogy gmk-t szerveznek. Tóth Lászó: — Ennyi dolgozót egyszerre még sohasem vettünk fel. Készülni kellett a fogadásukra. Szerencsére olyan munkások kerültek ide, akik már szereltek. Beváltották a reményeinket, jól beilleszkedtek. Ügy látom, hogy 16 hasznos dolgozóval vagyunk többen. Lehőcz Rudolf A Ravensbrück-bizottság ülése Magyarországon tartja ülését a Nemzetközi Ravens- brück Bizottság, amely hétfőn kezdte meg tanácskozását. (Ravenshrück a náci koncentrációs táborok egyike volt, ahol csaknem százezren esték áldozatául a fasizmus rémtetteinek.) A kétnapos tanácskozást — amelyre 14 európai országiból érkeztek küldöttek — Rose Guérin, a szervezet elnöke nyitotta meg. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége elnökségének nevében Kerekes Imre, a szövetség titkára köszöntötte a résztvevőket. Ezután Rose Guérin terjesztette elő az elnökség beszámolóját a nemzetközi bizottság legutóbbi ülése óta végzett munkájáról. Küldöttség a Dráva túlsó partjáról Közös gondok, örömök Bjelovári népfrontosok Somogybán Háromtagú népfrontküldöttség érkezett tegnap Somogyba Cedomir Bojchicc- nak, a bjelovári járási népfront-elnökség elnökének vezetésével. Kora reggel Barcson Szőke József, a Hazafias Népfront városi titkára és Rostás Károly, a megyei népfrontbizottság elnöke üdvözölte a bjelovária- kat. A reggelinél — pohárköszöntőjében — Cedomir Bojchicc a folyót, amelyen átjöttek, a barátság jelképének és a közös sors szimbólumának nevezte. Ez a közösségvállalás, az egymás iránti érdeklődés jellemezte az első napi programot és a megbeszéléseket is. A küldöttség délelőtt ért Kaposvárra; itt a megyei népfrontszékházban kötetlen beszélgetésre került sor. Rostás Károly alapos és értékes előadásban mutatta be megyénket a vendégeknek. A bjelovári népfrontelnök — akinek társaságában a bjelovári elnökség tagja, egy népfrontos iskolaiigazgató és a viroviticai népfront titkára érkezett — beszédében kapcsolódott a somogyi bemutatkozáshoz; elmondta: gondjaik érdekes módon egyeznek a somogyiakéval. 1971 és 1981 között 15 ezren hagyták el járásukat és máshol kerestek megélhetést. A fafeldolgozás és a mezőgazdaság ad munkát leginkább az ottani munkásoknak. A földterület 85 százaléka ugyan őnáluk magánkézben van, de a termelők kisebb csoportokat, szövetségeket alkotnak. Az ottani népfrontnak mindenki tagja, akinek választójoga van, ezért ők is nemzeti programban gondolkodnak. Célra tartva Február elseje óta Tóth János őrnagy látja el az MHSZ megyei titkári teendőit. Nem ismeretlen számára ez a tevékenység, hiszen jelentős mozgalmi múltja van. Előbb a KISZ-ben vállalt feladatokat, s 1979-ben titkárhelyettesként került a honvélelmi szövetségbe. 1985-ben a megyei pártbizottság munkatársaként kapott feladatokat, majd az út ismét visszakanyarodott az MHSZ- be. — Mindössze három hónap telt el azóta, hogy kineveztek megyei titkárnak — mondta. — Ez alatt az idő alatt noha nem volt ismeretlen előttem a honvédelmi szövetség élete, mégis inkább a klubokkal való ismerkedésre fordítottam időt. Most zajlottak le me- gyeszerte az éves munkát értékelő közgyűlések, ezeknek jelentőségét a magasabb követelményekhez való alkalmazkodás adta. Ennek szellemében készítették eú. az éves munka alapját képező idei terveket. — Elsősorban nyitottabbá szeretnénk tenni működésünket, külön hangsúlyt fektetve a tanintézetekben való agitációs munkára. Nagyon fontosnak tartom a hazafiashonvédelmi nevelésben kifejtett munkánkat, és sokat kell még tennünk azért, hogy ez műhelyjellegű legyen. Az újszerű gondolkodás továbbvitelére meg kell találnunk az alkalmas környezetet, és az sem mindegy, kik azok az aktivistáink, akik a fiatalokkal foglalkoznak. Tervezzük, hogy differenciáltabb, sőt olykor, ha a helyzet megkívánja, egyéni felkészítési programot dolgozunk ki. Az MHSZ társadalmi alapjai a klubok. A megyében 187 klub munkájába kapcsolódhatnak be mindazok, akik egyetértenek céljaival, részt vállalnak a feladatok megoldásából. — Ez a 187 klub az igényekhez mérten kevés; szakosztályaink alakításával kell „átérnünk” a megyét. Tervezzük a klubok szervezeti korszerűsítését, a hálózat szélesítését, és az sem titok, hogy ebben segítségre számítunk a társadalmi szervezetektől is. A kis településeken, a községekben nagy a helyi szövetségek összetartó ereje. A közös programok tevékeny közösségeket alakítottak ki, beleértve ebbe a fiatal korosztályt is. Tartalmas és embert próbáló feladatokat tudunk eléjük állítani. Ezért megfelelő körülményeket kell biztosítanunk a klubok működéséhez. Nem titok, hogy mecénásokat is keresünk, de közben mi sem tétlenkedünk. Érdekünk, hogy munkát vállalva olyan anyagi bázist alakítsunk ki, amely módot ad klubjaink további fejlődésére. K. A. Számukra a járás arculatához illő és az azt meghatározó cselekvési terv kidolgozása a legfontosabb most. Ezért földreformjuk inkább szorgalmazza a minél nagyobb földtulajdonhoz jutást. A bjelovári parasztok, magángazdálkodók ugyanis azt tartják, a 10 hektáros megkötöttség akadályozza a gépesítést, az üzemesítés elterjesztését. A bjelovári népfrontelnök szólt — ezzel viszonozta a magyarországi délszlávok helyzetéről szóló beszámolót — az ottani magyarok helyzetéről is. Elmondta, hogy minden lehetőségük megvan a magyar szó és hagyományok ápolására, mindössze a lakosság szétszórtsága akadályozza az intézményesítés fejlődését. Nem titkolták a jugoszlávok, hogy szeretnék gyakoribbá tenni a somogyiak és a bjelováriak találkozásait. Ám mindkét részről tudják, ehhez a mainál jobb anyagi lehetőségek is kellenek. Délután a megyei Sütőipari Vállalatnál tájékoztatót hallgattak meg a vállalat munkájáról, majd a termelésbe is bepillantást nyerhettek. A vendégek kétnapos programja ma a Balaton- parton folytatódik. Ugyancsak népfrontosokkal találkoznak holnap Csurgón is, emellett látogatást tesznek a szociális foglalkoztatóban és a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben. Bérelt istállók A mezőgazdasági szövetkezetek jelentős része bérbe adja különféle állóeszközeit; mindenekelőtt azokat, amelyeknek nagyüzemi hasznosítását valamilyen oknál fogva már nem képesek megoldani, illetve fenntartásuk a vállalati gazdálkodás szempontjából veszteséges. A tapasztalatok szerint a bérleti jogviszony megteremtése iránt növekszik az érdeklődés — erre a megállapításra jutott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elemzése, amely a tsz-szö- vetségek ellenőrzési irodáinak jelentése alapján készült. A bérlők között nagyobb számban vannak azok, akik nem termelőszövetkezeti tagok, hanem a népgazdaság más területein dolgoznak, és gyakran kiegészítő kereset- szerzési lehetőségként élnek a lehetőséggel. A szerződések döntő többségükben megfelelnek a jogszabályoknak és a pénzügyi rendelkezéseknek, esetenként azonban tartalmukban pontatlanok, és emiatt gyakori a vita.
