Somogyi Néplap, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
6 Somogyi Néplap 1987. május 16., szombat GYERMEKEKNEK A hétalvó Az emlősállatok világának faj- és egyédszámban egyik leggazdagabb csoportját képezik a rágcsálók. Az egész szárazföldet benépesítik. Néhány kisebb fajuk még a történelem előtti időkben Ausztráliába is eljutott, valószínűleg a tengerár sodorta oda őket fatörzseken úszva. Mióta kereskedelmi hajózás létezik, egerek és patkányok a világ minden részébe eljutnak, mint a hajórakomány nemkívánatos potyautasai. A kozmikus térségbe küldött első kísérleti emlősállatok is rágcsálók voltak, fehéregerek és patkányok, valamint aranyhörcsögök. A rágcsálók a tudományos és technikai kutatás fontos kísérleti állatai. Néhány fajuk értékes prémet ad, s így vadászatuk vagy tenyésztésük hasznot hajt. Ha azonban ezzel szembe állítjuk azt a kárt, amit a haszontalan rágcsálók okoznak, kiderül, hogy lényegesen több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Az az élelmiszer- mennyiség, amelyet világméretekben egy évben elpusztítanak, felbecsülhetetlen. Betegséget és járványokat is terjesztenek az emberek és háziállatok között. Kevéssé ismert a rágcsálók egyik érdekes családja, a pelefélék. Jellemzőjük, hogy szeptembertől április közepéig lecsökkent testhőAz én nagyapám! Őszi napfény lenyugvóban Megcsillan a tájon. Idős, fáradt nagyapámat Mündig nagyon várom. Lassúbb lett már a járása, Nagy teher a vállán. A huncutkás mosolya is Fáradtabb a száján. Sötét haján elmúlt a nyár, Deres lett már itt-ott. A remegő, dolgos kezét, Simogatom titkon. Erőn felül megtesz mindent, Hisz nagyon szeret engem. Sok mindenre megtanított, Keresi a kedvem. Nem szorongok a jövőmitől, Míg mellettem érzem. Csak hálával gondolok „Rá”, Az életét féltem. Szarka Zoltán Kaposvár 8. o. tanuló Történt egyszer, ahol a volt hol és a nem volt sehol, élt egy nagy fa. Ez a fa a háromkereki dombok között, pontosan az Okosi bíró udvarának közepén lombosodon, terebélyesedett és óriásodott. A történethez hozzátartozott, hogy az Okosi bírót mindenki ismerte Háromke- rekiben, hiszen ő volt a világ legokosabb, éppen ezért legnagyobb eszű bírája. Olyan irdatlan mennyiségű esze volt ennek az Okosi bírónak, hogy az udvarában bálákban állt, és egy kutya vigyázott rá. A háromkereki emberek sokat perlekedtek, veszekedtek, vitatkoztak, így hát az Okosi bírónak egyre több észre volt szüksége ahhoz, hogy rendet tudjon teremteni. Nem csoda, hogy esztendőre vagy kettőre már moccanni se lehetett az Okosi bíró udvarán a sok észtől. Még a szegény fa is alig Tavaszi játékok mérséklettel igazi téli álmot alszanak. Innen származik az egyik pelefaj német neve: „hétalvó”. Valóban a nálunk is gyakori nagy pete mélyen átalussza az év hét hónapját. A nagy pele háta sárgásszürke, a hasa fehér. Hosszú, bozontos farka a mókushoz teszi hasonlóvá. Szőrtelen fülei aránylag kicsinyek. Termete sokkal kisebb, mint a mókusé. Teljes hossza kb. 35 cm. Szeret magas fákra mászni. Éjjelenként azután, mint társas állatok, jókora csoportokban mászkálnak, tornáznak a fákon. Legfőbb ellenségei a nagyobb baglyok, a nyusz- tok, a házi- és vadmacskák. A nagy pele nem fél az ember közelségétől, bár nem keresi úgy, mint fajtársa, a kerti pele. A kitett madárAngol biológusok megfigyelték, hogy a tanzániai csimpánzok egyelőre ismeretlen antibiotikumokkal gyógyítgatják magukat. Reggelenként néhány levelet óvatosan letépnek az aspilia- bokrokról. Ezeket rágás nélkül forgatják a szájukban, aztán lenyelik. Az állatok ürülékében is találtak csaknem sértetlen leveleket. A bennük lévő hatóanyag megöli a gombákat és a rovarlárvákat. Még a magasabb rendű állatok sejtjeit is megtámadja. A csimpánzok emésztőszervében lassan szabadul fel a levelek apró sérülésein keresztül kijött méreg, így az emésztőnedvek csupán csipetnyit szívnak fel. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a majmok olyankor fogyasztanak aspilia lejutott napfényhez, esőhöz és levegőhöz. Hiába akart, mint minden fa, lombosodni, terebélyesedni és óriásodni, ha nem adtak neki helyet, így aztán bánatában, hogy lombosodni, terebélyesedni és óriásodni nem tud, lassan kezdett kiszáradni. Először csak a levelei söngyörödtek össze, aztán az ágai pöndörödtek a föld felé, végül pedig a törzse sárgult el. Egyik nap virradatkor az Okosi bíró összeráncolt homlokkal mérte végig a kertjét. — Hű-ha! No, ejnye! — mondta és a feje búbját megvakarta. — Nem érem föl ésszel, hogy mi történhetett ezzel a fával? Azt hiszem, ki kell vágni! Tönkrement a szerencsétlen! A fa dúlt-fúlt magában. Hogy ő tönkre való?! Hát annyi esze sincs ennek az Okosi bírónak, mint a templom egerének, hogy a sok eszétől száradt ki?! Ott dooduk kis nyílásait ügyesen kibővítik, s természetes fa- odvak helyett szívesen költözik ezekbe. Az odúkban, vagy magas fák ágai kozott ügyesen gömbölyű fészket épít magának. A nagy pele Japántól és Izraeltől egész Kelet-, Közép- és Dél-Euró- pában honos. A tömeges elszaporodás éveiben nagy károkat okoznak a gyümölcsösökben, különösen a diótermésben. A nagy pele nősténye 31 napi vemhesség után egyszer egy évben 5—7 kölyköt ellik. Az ivadékok születésükkor csupaszok és vakok. Egyesek szerint a régi rómaiak ínyencfalatnak tartották a nagy pelét. Nagy bekerített területeken tartották őket, később agyakkorsókban hizlalták. velet, ha fertőzéstől vagy bántó parazitáktól szenvednek. * * * A Karib-tengerben a korallzátonyokon nagyon sok hal megsebesül. Főként a tengeri sünök tüskéi, a zátonyok éles szélei és a ragadozóhalak balsikerű támadásai okozzák e sebesüléseket. A sérült állatok a zátonyokra feküsznek, és rövidesen megjelennek körülöttük a tisztítóhalak, amelyek kitakarítják a sebeket, a laza, elhaló szöveteket leharapják. Ez a „gyógyítás” olykor napokig tart, és a beteg állatok sebe nem gyullad be, nem jutnak bele fertőző csírák. Így nyugodtan indulhatnak el újból táplálékszerző útjaikra. * * * Vajon mennyi ideig bírHoppon maradt vőlegény A lányok és a fiúk külön- külön csoportba gyűlnek. A fiúk többen legyenek, mint a lányok. Egymással szemben állnak, vagy ülnék. Az első fiú elindul a lányok felé, az egyik előtt megáll, meghajol. Ha a lány bókol, akkor elfogadta a fiút. Ha nem, akkor a fiú visszamegy a helyére, és egy másik indul a lányok felé. Ahhoz a lányhoz megy oda, amelyikhez akar, nem kötelező ugyanahhoz, mint az előző. A játék addig tart, ameddig minden lánynak párja nem lesz. A pár nélkül maradt fiúk a hoppon maradt vőlegények. A következő játékban a lányok lehetnek töbSzámháromszög Az üres körökbe írjátok be az 5-től 13-ig terjedő számokat úgy, hogy a három egyenes mentén elhelyezkedő négy szám összege 36—36 legyen! Két számot könnyítésül előre beírtunk. (A megoldást ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) ják a koplalást az egyes állatok? A zoológusok állítása szerint a vipera körülbelül 20 napig, a boa 23 napig, a csörgőkígyó pedig 27 napig képes koplalni. A rekord még ennél is nagyobb. A nemes lazac és a krokodil több mint 100 napig bírja ki élelem nélkül. A téli álmot alvó állatok a hideg idő kezdetétől a végéig nem esznek egy falatot sem. A rekordot a teknősbéka tartja, amely 16 hónapig is türelmesen tűri az éhséget. Persze a melegvérű állatok között is vannak olyanok, amelyek feliratkoztak már a rekordlistára. Tudunk egy olyan kutyáról, amely egy földrengéskor szakadékba zuhant, s ott 103 napig élt táplálék nélkül, amíg végül is kiszabadították onnét. ben, és így a játék végén hoppon maradt menyasszonyok lesznek. A játékot kedvenc dalainkat énekelve is játszhatjuk. Becenév-verseny Megállapítjuk, hogy a társaságban melyik a három leggyakoribb lány- és Leggyakoribb fiúnév. A fiúknak lánynévre, a lányoknak fiúnévre kell minél több becenevet kitalálni ok. Például: Erzsébet, Bözse, Böske, Bözsi, Erzsi, Erzsiké, Böbe, Zsike... stb. Fiúknál: József, Jóska, Józsi, Jozsó, Jo- có, Józsika .. . stb. Az a csapat győz, amelyik több becenevet talált. Érdekes lehet, ha a fiú- és lánycsapatnak az ellenfél minden tagjára minél több becenet kell kitalálnia. A játékot úgy is játszhatjuk, hogy a lányoknak a fiúkra, és fordítva, fantázia- becenevet kell kitalálniok. Például fiúkra: „Szőke li- liompásztor”, „Pörölyök- lű” ... stb; a lányokra: J5z- lábú”, „Pipitér”, „Százszorszép” stb. A zsűrizést az ellenfél végzi, de cizért közönségdíjat is adjunk. Szalagvadászat „Kiolvasunk” három gyereket, ők lesznek a vadászok. Mindegyikük kap egy labdát. A többiek fejenként három szalagöt kapnak, azt a kezükben tartják. (Ha szalag nincs, akkor spárgadarabok is helyettesíthetik azokat.) A játékosok szétszór* Gólyaláb Amikor gyermekkoromban először láttam, hogy egyik pajtásom gólyalábon járt az utcán, nagyon tetszett. Főleg az, hogy átjött egyik sorról a másikra és olyan tiszta volt a cipője, mint mikor vasárnapra tisztította ki Schmoll pasztával. Mai gyermek már nem nagyon ismeri a gólyalábat. Jó völit ez falun, főleg sáros időben. Igaz, hogy ügyesség és akarat kellett a gólyalábon való járás megtanulásához. Hogy mi volt a gólyaláb? Olyan 70 cm magasságú, keményfából készített négy- szögletes, illetve 3x5 cm vastagságú léc, melybe 40 cm magasságba kengyelszerű rész volt úgy beleillesztve, hogyha abba valaki a lábát beletette és ráállt, az nem törött le. Tehát jó erősnek kellett lenni. A léc felső része laposabban volt kimunkálva, melyet a comb elülső részéhez kellett szíjjal, csattal erősíteni. Így kb. 40 cm-el magasabb lett az illető. Mivel a gólyalábnak a talpa nem volt széles, így labiliNevekből költő Az alább felsorolt neveket írjátok be az ábra vízszintes soraiban olyan sorrendben, hogy a középső függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar költő nevét adják eredményül. ANTAL, ÁRPÁD, CSABA. EGYED, ERIKA, ILONA, JOLÁN, KLÁRA, LEHEL. SIMON, TAMÁS. (A helyes válasz a 15. oldalon.) hogott, recsegett, ropogott a fa. amikor az Okosi bíró kutyája arrakerült és meghallotta. — Ne félj, én segítek rajtad! Nem engedem, hogy kivágjanak, hogy a tönk szélére juttassanak! Néhány nap múlva az Okosi bíró udvarán megjelent Fanyűvő Ferdinánd, hogy a fát kivágja. Az Okosi bíró kutyája azonban fogát vicsorgatva, nagyokat morogva, ugrásra készen várta Fanyűvő Ferdinándot, hogy ha az még egy lépést közelebb tenne a fához, hát rögtön kiharapjon a nadrágjából egy darabot, egy foltnak valót. Az Okosi bíró mérgében elkergette Fanyűvő Ferdinándot, de másokkal se járt sikerrel, hiába fogadta meg a világ legfanyűvöbb favágóit, a kutya miatt nem mertek a fa közelébe menni. Végül már nem volt mit tennie az Okosi bírónak, nem volt kit hívnia. Leült a kert sarkában, és megvakarta a fejebúbját. — Teringettét! A kutyafáját ennek a fának! Hát maradjon ott, ahol van! Az Okosi bíró kutyája táncra perdült, a fa pedig vidáman bólintgatott a háromkereki dombok felé, ahol a társai éltek. A. háromkereki emberek félve-csodálva figyelték, ahogy a fa egyre lomboso- dott, terebélyesedett és óriásodott. Nem mertek perlekedni, veszekedni, de még vitatkozni sem, mert az Okosi bíró ilyenkor csak annyit mondott: — No, megálljának kend- tek! A kutyafáját maguknak! És a lombosodott, terebélyesedett, nem különben óriásodott fa fenyegetően suhintott az egymással nem bíró háromkereki emberek felé, akik ijedtükben csak annyit mondtak: — A kutyafáját! Inkább béküljünk ki! Szűcs Mariann m Érdekességek a természetben tan, a vadászoktól minél távolabb helyezkednek el. Rajtjelre kezdődik a vadászat: a vadászok a pajtások után futnak, és megpróbálják megdobni őket. A megdobott játékos egy szalagot elejt, és fut tovább. Az őt megdobó vadász felveszi a szalagot, labdája után fut, és egy újabb játékost vesz üldözőbe. Akit háromszor megdobnak, vagyis mindhárom szalagját elveszíti, az kiesik. A játék addig tart, amíg minden játékos ki nem esett. Ekkor összeszámoljuk, hogy az egyes vadászok hány szalagot gyűjtöttek össze. A következő játékban három új vadász kerül sorra. A játék addig tart, ameddig mindenki volt egyszer vadász. Fővadásznak válasszuk meg azt a pajtást, aki mind- annyiiunk közül a legtöbb szalagot gyűjtötte össze. Ha gyakran játsszuk a játékot, akkor, kétszeres-háromszoros fővadász, vadászkirály stb. címeket is kioszthatunk. Cicázás Két pajtás egymástól néhány lépésnyire áll. Egy labdát dobálnak egymásnak. Kettőjük közé egy harmadik játékos, a cica áll, aki igyekszik a labdát megszerezni. Ha sikerül, akkor helyet cserél azzal a játékossal, aki utoljára dobta a labdát. A labdát felnyújtott karmagasság fölött nem szabad dobni, gurítani viszont lehet. Ha messzire repül a labda, akkor a cica is utána futhat. sabb lett a rajta való járás. Ezért kellett először a kerítés mellett gyakorolni a járást. De éppen úgy meg lehetett szokni és tanulni, mint z> kerékpározást. Ha valamelyik gyerek eLkezdte a gólyalábon való járást, csakhamar akadt követője. Sáros időben még az iskolába is. ezzel mentünk. Tgy tiszta volt a cipő, különösen akkor, ha nem estünk el. Mert akkor még a ruha is sáros lett. öreganyám nem nagyon örült a gólyalábbal való járkálásnak attól félve, hogy elesek és eltörik vagy a lábam, vagy a kezem. Mert ilyesmi is előfordult — szerencsére nem velem. Falusi gyermekek voltunk. Nem jutott annak idején sem mozi, sem más. így hát kerestünk magunknak olyat, ami jóformán pénzbe sem került. Leleményesség pedig akadt, hol egyik, hol másik gyermeknél, melyeket az idősebbektől lestünk el a hosszú téli estéken. Kiss József MESE A FÁRÓL
