Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-13 / 87. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 87. szám Ára: 1,80 Ft 1987. április 13., hétfő Hogyan? A tavaly megjelent oktatási törvény egyik fontos eleme a tehetséggondozás előtérbe állítása. E dokumentum megjelenése előtt is vita folyt e tárgyban, nemcsak a szaklapok hasábjain, hanem folyóirataink, napilapjaink oldalain is. Szenvedélyes hittel védték álláspontjukat az „elit iskola” mellett kardoskodók, de nem maradtak le érveik felsorakoztatásában az ellentábor tagjai sem. A Iezárhatatlannak látszó eszmecsere — helyenként a téma kereteit túllépve —, napjainkban is folytatódik. Az oktatásügy új megközelítésére módot adó változások, úgy látszik, csak felerősítették az amúgy sem lohadó vitakedvet. Statisztikák láttak napvilágot a továbbtanulás, illetve a tanulók terhelését illetően. Régi vágyuk látszik teljesülni azoknak, akik azt szorgalmazták, hogy az arra érdemes tanulók — legyen általános vagy középiskoláról szó — ne a hagyományos szerkezeti felépítés szerint haladjanak, hanem egy év alatt akár két évfolyam anyagát is elvégezhessék. Hiába ad módot erre az oktatásügyi törvény, a részletek továbbra sem tisztázottak. Nevezetesen, mi legyen azokkal a tanulókkal, akik csak egy tárgyból rendelkeznek kiemelkedő képességekkel. Nem is szólva arról, hogy az esetleges — az intézményben meghatározott — vizsgakötelezettségüknek eleget téve, hogyan oldható meg továbbtanulásuk? Ezek a kérdések azonban e téma csak egyik — gyanítom lényegesen kisebb — részét érintik. A tehetséggondozás központi kérdése ma is a hogyan? Hogyan foglalkozzon kiemelkedő képességű tanítványával az a kistelepülésen dolgozó pedagógus, aki ösz- szevont osztályokban tanít? Kit részesítsen előnyben? Azokat, akik félszavakból megértik magyarázatát, vagy azokat, akikkel több órán át kell — a többiek számára — magáról értetődő anyagrészekkel foglalkoznia? Tovább szaporítja a kérdések sorát a kiemelkedően hátrányos helyzetű gyerekek növekvő száma, azoké, akik megkülönböztetett bánásmódot igényelnek. Ezekhez jön még az oktatásban igen rosszul értelmezett követelményrendszer, ahol a tanuló rendszerint rövid választ igénylő írásbeli feladatok megoldásakor jobbnál jobb osztályzatot kaphat, de az anyag megértéséről — esetleg kötetlen beszélgetés formájában — nem számolhat be. Sokszor halljuk, hogy az igazi tehetség utat tör magának. Ez persze csak akkor igaz, ha a saját képességeiknek megfelelő utat járják, nem pedig a lassan járj, tovább érsz, rájuk nem vonatkozó kitaposott ösvényt. Balogh P. Ferenc Ha hazánkba érkezik a dán miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszterelnöke. (P. Schlüter életrajza a 2. oldalon.) Marjai József Tengizzel ismerkedett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese moszkvai tárgyalásait követően a szombatot és a vasárnapot a kazahsztáni Ten- gizben töltötte. Ütjára elkísérte Vaszilij Gyinkov, a Szovjetunió kőolajipari minisztere és Rajnai Sándor magyar nagykövet. Az 1985. decemberében aláírt magyar—szovjet kormányközi egyezmény alapján a „Vegyépszer” Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat és a Chemokomp- lex külkereskedelmi vállalat fővállalkozásában jelenleg több mint 2500 magyar szákember dolgozik a Kazahsztán Gurjevi Területén lévő Tengiz térségében létesítendő kőolaj-előkészítő és gázfeldolgozó komplexum építésén. A beruházásban résztvevő mintegy 30 magyar vállalat eddigi munkájának eredményeiképpen elkészült a várható teljes magyar szakemberállományra méretezett közművesített lakótelep és befejezéséhez közeledik a szükséges építő- éjs szerelőüzemeket magában foglaló ipari bázis felépítése. Az elmúlt hónapokban a magyar vállalatok egyidejűleg megkezdték az évi 3 millió tonna kőolajat feldolgozó olaj- és gázkomplexum építését. A kormány elnökhelyettese találkozott a gurjevi terület párt- és állami vezetőivel. Elutazása előtt a látogatás tapasztalatait a Ten- gizben dolgozó magyar vállalatok vezetőivel és képviselőivel folytatott megbeszélésen összegezték. * * * Marjai József vasárnap hazaérkezett Moszkvából. Érkezésekor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az SZKP KB főtitkára Pozsonyban Mihail Gorbacsov látogatása véget ért Csehszlovákiában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, aki Gustáv Husák és más csehszlovák vezetők társaságában érkezett Prágából a szlovák fővárosba, elbeszélgetett a fogadására összegyűlt és őt üdvözlő pozsonyi lakosokkal, felidézve, hogy először 1969- ben járt Pozsonyban. A szlovák főváros lakóival való találkozó után a szovjet vezető koszorút helyezett el a szlovák nemzeti felkelés, valamint a szovjet hősök emlékművénél. i A Szlovák Kommunista Párt KB elnöksége délben diszebédet adott Mihail Gorbacsov és felesége tiszteletére. A díszebéden mondott pohárköszöntőjében Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szlovák KP KB első titkára megállapította: Szlovákia annak köszönheti az utóbbi negyven évben végbement fejlődését, hogy a CSKP megvalósította a szocialista társadalmi változtatások lenini politikáját, alkotó módon követte a szovjet példát. Ez lehetővé tette — mondta —, hogy’ Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei egymással való kapcsolataikat a közös szövetségi államban az egyenMihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége, valamint kíséretének tagjai szombaton Pozsonyból hazautaztak Moszkvába. A főtitkár Gustáv Husák és más csehszlovák vezetők társaságában érkezett Prágából a szlovák fővárosba, és elbeszélgetett a fogadására összegyűlt pozsonyi lakosokkal. lőség alapján, testvéri kötelékként alakítsák. A csehszlovák nép őszinte rokonszenvvel viseltetik a A zab vetését készítik elő a sávolyi Üj Élet Tsz-ben. Kombinátorral fellazítják a talajt és megkezdik a zab vetését. Szovjetunió forradalmi megújulása iránt — jelentette ki Lenárt, hozzátéve: „A CSKP Központi Bizottságának vezetésével nekünk is bátrabban kell rálépnünk az új forradalmi változtatások útjára. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, hogy ezen az úton járva le kell küzdenünk sok akadályt, saját múltunk terheit.”. A délutáni órákban Gorbacsov találkozott a Szlovák Kommunista Párt elnökségének és titkárságának tagjaival, majd ellátogatott egy Pozsony környéki termelőszövetkezetbe, ahol megismerkedett a 480 tagú kollektíva munkájával. Mihail Gorbacsov és Gustáv Husák Pozsonyban megtartott zárómegbeszélésükön kifejezték elégedettségüket a szovjet főtitkár csehszlovákiai látogatásának eredményeivel. Hangoztatták, hogy az jelentős mérföldkő a két ország sokoldalú együttműködésének elmélyítésében, barátságának megszilárdításában. Gustáv Husák teljes támogatásáról biztosította a Szovjetunió újító bel- és külpolitikáját, békekezdeményezéseit. XXX Mihail Gorbacsov és felesége, valamint kíséretének tagjai szombaton Pozsonyból hazaérkeztek Moszkvába. LÁTOGATÁS A költő hétfőn korareggel lépett le a kisváros állomásának peronjára, és nem ismertem rá. Vátesz ő, mondta nekem a festő, megismered. Széles homlok, égő szemek, zsíros, fekete szemébe hulló haj. Kérlek mondd neki, nem tudtam elé menni, s vezesd hozzám mi- elébb. A költő mint az élet elveszettje az állomásfőnököl kérdezte, hogyan lehet az utcákon átvágni, hogy legközelebb italmérés esik-e az útjába. Kérdezett, de már nem figyelt: körülvette a kisváros virágzó reggele. A hangok, a fények, a por, a megmásíthatatlan jelen. — Tehát azon az utcán át — ismételte a vasutas szavát, amikor megszólítottam. Odafordult, szemembe nézett, s én kirepülhettem volna ezen a recehártyán Európába. Mély szemében azonban bánat ült, talán hogy belé akarok kapaszkodni a költőségébe, s ettől megnehezült a lecke. — Milyen város ez? — kérdezte tőlem, amikor már elindultunk. — Meg van benne a Dunántúl minden büszkesége, pökhendisége és tehetsége. Mostanság igyekvő, mondtam. Szeretne megújulni úgy, hogy a legjobb régi mása Jegyen. — Akkor szakasztott, mint Pest — felelte a költő, s ezzel többet nem is beszéltünk erről. Rólam kérdezett, és bevallottam; mindig fiatalember szeretnék lenni és költő. — Hogyan? Költő? — kapta föl fáradt mosollyal a fejét. Verset szeretne írni? Elmondtam neki, hogy nemcsak ezt szeretném lenni, hanem életformában is szeretnék költő lenni. Ügy mint ő. Hasznára lenni a nemzetnek a szavak igazi ar- tikulálása által. — Nekem éppen mindenki az életemet támadja. Sokat civódom, rám olcsó örömök kedvtelését kenik, azt mondják, ebből az életből táplálkozik a versem. Dekadens vagyok és antimorális. Ma ünnepi költők kellenek. Lépkedtünk a kisváros porában, s ő a festőről kérdezett. Arról, hogy mennyire híres, mennyire géniusz-ember, mit keres még mindig itt? — A folyó halát megölné a tenger! — feleltem neki. Máskor közelebbi úton mentem volna, de most végigvezettem a városon. Fáradt, rongyos emberek közt jártunk, berúgott kocsisok világmegváltó beszédét szívtuk magunkba. Kisasszonyok pipiskedtek a díszesebb házak előtt, röstellkedve néztek gondozatlan arcunkra. Megrakodott kocsik elöl léptünk el, s hivatalnokok siető botozását mosolyogtuk meg. — Pesten azt szeretem, hogy betakarja a fájdalmamat. Mindennapra jut gyógyír. írás, elfogadott vers, szerkesztői szó, nő, ebéd, party, ital, séta. Ez a város akkora, hogy itt nem lehet más megváltó, csak a munka. Itt azokra emlékeznek majd öt- ven-száz év múlva, akik megépítik a várost. Aki itt költő, azt elfelejtik ... Lassan, fulladva hullottak belőle a szavak. Nem nekem szólt, a városnak. Az pedig olyan némán hallgatta, akár egy tárna. — Ma a barátságért, jó borért, kalandért utaztam ide. Ez a költő dolga. Elviselni könnyű, de jelenteni róla nehéz. A házhoz vezető úton az ő házukról mesélt. A távoli magyarság szögletében levő szülői házról. Oda csak kétség- beesetten és betegen megyek haza, mondta. Nem biztatott, hogy legyek költő, s úti batyumba sem töltött varázserőt. (Néha, amikor hajlott háttal botoz- tam, gondoltam rá, hogy ez hiányzott, ez az elemi hordozó erő, ez a bíztatás. Ezt szerettem volna megszerezni akkor, az álláspontom jogosságának reményét. Kincset ért volna vagy annyit, hogy igyekeztem volna költő lenni.) — Jöjjön be velem, nézze meg a .képeket! — Láttam már őket, nagyszerűek! — feleltem neki. Közben az járt a fejemben: maradjak vele, hadd forogjon velem tovább a világ. Kezet nyújtott, bement. Az órámra pillantottam. Éppen századelő volt. Békés József Erősödjék a szocializmust építő népek egysége!
