Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 87. szám Ára: 1,80 Ft 1987. április 13., hétfő Hogyan? A tavaly megjelent okta­tási törvény egyik fontos eleme a tehetséggondozás előtérbe állítása. E doku­mentum megjelenése előtt is vita folyt e tárgyban, nem­csak a szaklapok hasábjain, hanem folyóirataink, napi­lapjaink oldalain is. Szenve­délyes hittel védték álláspont­jukat az „elit iskola” mellett kardoskodók, de nem marad­tak le érveik felsorakoztatá­sában az ellentábor tagjai sem. A Iezárhatatlannak lát­szó eszmecsere — helyenként a téma kereteit túllépve —, napjainkban is folytatódik. Az oktatásügy új megközelí­tésére módot adó változások, úgy látszik, csak felerősítet­ték az amúgy sem lohadó vi­takedvet. Statisztikák láttak napvilá­got a továbbtanulás, illetve a tanulók terhelését illetően. Régi vágyuk látszik teljesülni azoknak, akik azt szorgal­mazták, hogy az arra érde­mes tanulók — legyen álta­lános vagy középiskoláról szó — ne a hagyományos szer­kezeti felépítés szerint halad­janak, hanem egy év alatt akár két évfolyam anyagát is elvégezhessék. Hiába ad módot erre az oktatásügyi törvény, a rész­letek továbbra sem tisztá­zottak. Nevezetesen, mi le­gyen azokkal a tanulókkal, akik csak egy tárgyból ren­delkeznek kiemelkedő képes­ségekkel. Nem is szólva ar­ról, hogy az esetleges — az intézményben meghatározott — vizsgakötelezettségüknek eleget téve, hogyan oldható meg továbbtanulásuk? Ezek a kérdések azonban e téma csak egyik — gyanítom lé­nyegesen kisebb — részét érintik. A tehetséggondozás köz­ponti kérdése ma is a ho­gyan? Hogyan foglalkozzon kiemelkedő képességű tanít­ványával az a kistelepülésen dolgozó pedagógus, aki ösz- szevont osztályokban tanít? Kit részesítsen előnyben? Azokat, akik félszavakból megértik magyarázatát, vagy azokat, akikkel több órán át kell — a többiek számára — magáról értetődő anyag­részekkel foglalkoznia? Tovább szaporítja a kér­dések sorát a kiemelkedően hátrányos helyzetű gyerekek növekvő száma, azoké, akik megkülönböztetett bánásmó­dot igényelnek. Ezekhez jön még az okta­tásban igen rosszul értelme­zett követelményrendszer, ahol a tanuló rendszerint rövid választ igénylő írás­beli feladatok megoldásakor jobbnál jobb osztályzatot kaphat, de az anyag megér­téséről — esetleg kötetlen beszélgetés formájában — nem számolhat be. Sokszor halljuk, hogy az igazi tehetség utat tör ma­gának. Ez persze csak akkor igaz, ha a saját képessé­geiknek megfelelő utat jár­ják, nem pedig a lassan járj, tovább érsz, rájuk nem vonatkozó kitaposott ösvényt. Balogh P. Ferenc Ha hazánkba érkezik a dán miniszterelnök Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására hétfőn hivatalos lá­togatásra hazánkba érkezik Poul Schlüter, a Dán Király­ság miniszterelnöke. (P. Schlüter életrajza a 2. olda­lon.) Marjai József Tengizzel ismerkedett Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese moszkvai tárgyalásait köve­tően a szombatot és a va­sárnapot a kazahsztáni Ten- gizben töltötte. Ütjára elkí­sérte Vaszilij Gyinkov, a Szovjetunió kőolajipari mi­nisztere és Rajnai Sándor magyar nagykövet. Az 1985. decemberében aláírt magyar—szovjet kor­mányközi egyezmény alap­ján a „Vegyépszer” Vegyi­műveket Építő és Szerelő Vállalat és a Chemokomp- lex külkereskedelmi vállalat fővállalkozásában jelenleg több mint 2500 magyar szák­ember dolgozik a Kazahsz­tán Gurjevi Területén lévő Tengiz térségében létesíten­dő kőolaj-előkészítő és gáz­feldolgozó komplexum építé­sén. A beruházásban részt­vevő mintegy 30 magyar vál­lalat eddigi munkájának eredményeiképpen elkészült a várható teljes magyar szakemberállományra mére­tezett közművesített lakóte­lep és befejezéséhez közele­dik a szükséges építő- éjs sze­relőüzemeket magában fog­laló ipari bázis felépítése. Az elmúlt hónapokban a ma­gyar vállalatok egyidejűleg megkezdték az évi 3 millió tonna kőolajat feldolgozó olaj- és gázkomplexum épí­tését. A kormány elnökhelyette­se találkozott a gurjevi terü­let párt- és állami vezetői­vel. Elutazása előtt a láto­gatás tapasztalatait a Ten- gizben dolgozó magyar vál­lalatok vezetőivel és képvi­selőivel folytatott megbeszé­lésen összegezték. * * * Marjai József vasárnap hazaérkezett Moszkvából. Érkezésekor a Ferihegyi re­pülőtéren jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Az SZKP KB főtitkára Pozsonyban Mihail Gorbacsov látogatása véget ért Csehszlovákiában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, aki Gustáv Husák és más csehszlovák vezetők társaságában érke­zett Prágából a szlovák fő­városba, elbeszélgetett a fo­gadására összegyűlt és őt üd­vözlő pozsonyi lakosokkal, felidézve, hogy először 1969- ben járt Pozsonyban. A szlovák főváros lakóival való találkozó után a szovjet ve­zető koszorút helyezett el a szlovák nemzeti felkelés, va­lamint a szovjet hősök em­lékművénél. i A Szlovák Kommunista Párt KB elnöksége délben diszebédet adott Mihail Gor­bacsov és felesége tiszteleté­re. A díszebéden mondott pohárköszöntőjében Jozef Lenárt, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a Szlovák KP KB első titkára megállapí­totta: Szlovákia annak kö­szönheti az utóbbi negyven évben végbement fejlődését, hogy a CSKP megvalósította a szocialista társadalmi vál­toztatások lenini politikáját, alkotó módon követte a szovjet példát. Ez lehetővé tette — mondta —, hogy’ Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei egymással való kapcsolataikat a közös szö­vetségi államban az egyen­Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége, vala­mint kíséretének tagjai szombaton Pozsonyból hazautaztak Moszkvába. A főtitkár Gustáv Husák és más csehszlovák vezetők társaságában érkezett Prágából a szlovák fővárosba, és elbeszélgetett a fogadására összegyűlt pozsonyi lakosok­kal. lőség alapján, testvéri köte­lékként alakítsák. A csehszlovák nép őszinte rokonszenvvel viseltetik a A zab vetését készítik elő a sávolyi Üj Élet Tsz-ben. Kombinátorral fellazítják a talajt és megkezdik a zab vetését. Szovjetunió forradalmi meg­újulása iránt — jelentette ki Lenárt, hozzátéve: „A CSKP Központi Bizottságának ve­zetésével nekünk is bátrab­ban kell rálépnünk az új forradalmi változtatások út­jára. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, hogy ezen az úton járva le kell küzdenünk sok akadályt, saját múltunk ter­heit.”. A délutáni órákban Gor­bacsov találkozott a Szlo­vák Kommunista Párt el­nökségének és titkárságá­nak tagjaival, majd elláto­gatott egy Pozsony környéki termelőszövetkezetbe, ahol megismerkedett a 480 tagú kollektíva munkájával. Mihail Gorbacsov és Gus­táv Husák Pozsonyban meg­tartott zárómegbeszélésükön kifejezték elégedettségüket a szovjet főtitkár csehszlo­vákiai látogatásának ered­ményeivel. Hangoztatták, hogy az jelentős mérföldkő a két ország sokoldalú együttműködésének elmélyí­tésében, barátságának meg­szilárdításában. Gustáv Hu­sák teljes támogatásáról biz­tosította a Szovjetunió újító bel- és külpolitikáját, béke­kezdeményezéseit. XXX Mihail Gorbacsov és fele­sége, valamint kíséretének tagjai szombaton Pozsonyból hazaérkeztek Moszkvába. LÁTOGATÁS A költő hétfőn korareg­gel lépett le a kisváros állomásának peronjára, és nem ismertem rá. Vátesz ő, mondta nekem a festő, megismered. Széles homlok, égő szemek, zsíros, fekete szemébe hulló haj. Kérlek mondd neki, nem tudtam elé menni, s vezesd hozzám mi- elébb. A költő mint az élet el­veszettje az állomásfőnököl kérdezte, hogyan lehet az ut­cákon átvágni, hogy legköze­lebb italmérés esik-e az út­jába. Kérdezett, de már nem figyelt: körülvette a kisvá­ros virágzó reggele. A han­gok, a fények, a por, a meg­másíthatatlan jelen. — Tehát azon az utcán át — ismételte a vasutas sza­vát, amikor megszólítottam. Odafordult, szemembe né­zett, s én kirepülhettem vol­na ezen a recehártyán Euró­pába. Mély szemében azon­ban bánat ült, talán hogy belé akarok kapaszkodni a költőségébe, s ettől megne­hezült a lecke. — Milyen város ez? — kérdezte tőlem, amikor már elindultunk. — Meg van benne a Du­nántúl minden büszkesége, pökhendisége és tehetsége. Mostanság igyekvő, mond­tam. Szeretne megújulni úgy, hogy a legjobb régi má­sa Jegyen. — Akkor szakasztott, mint Pest — felelte a költő, s ez­zel többet nem is beszéltünk erről. Rólam kérdezett, és bevallottam; mindig fiatal­ember szeretnék lenni és köl­tő. — Hogyan? Költő? — kap­ta föl fáradt mosollyal a fe­jét. Verset szeretne írni? Elmondtam neki, hogy nemcsak ezt szeretném len­ni, hanem életformában is szeretnék költő lenni. Ügy mint ő. Hasznára lenni a nemzetnek a szavak igazi ar- tikulálása által. — Nekem éppen mindenki az életemet támadja. Sokat civódom, rám olcsó örömök kedvtelését kenik, azt mond­ják, ebből az életből táplál­kozik a versem. Dekadens vagyok és antimorális. Ma ünnepi költők kellenek. Lépkedtünk a kisváros po­rában, s ő a festőről kérde­zett. Arról, hogy mennyire híres, mennyire géniusz-em­ber, mit keres még mindig itt? — A folyó halát megölné a tenger! — feleltem neki. Máskor közelebbi úton mentem volna, de most vé­gigvezettem a városon. Fá­radt, rongyos emberek közt jártunk, berúgott kocsisok vi­lágmegváltó beszédét szívtuk magunkba. Kisasszonyok pi­piskedtek a díszesebb házak előtt, röstellkedve néztek gondozatlan arcunkra. Meg­rakodott kocsik elöl léptünk el, s hivatalnokok siető boto­zását mosolyogtuk meg. — Pesten azt szeretem, hogy betakarja a fájdalma­mat. Mindennapra jut gyógy­ír. írás, elfogadott vers, szer­kesztői szó, nő, ebéd, party, ital, séta. Ez a város akkora, hogy itt nem lehet más megváltó, csak a munka. Itt azokra emlékeznek majd öt- ven-száz év múlva, akik megépítik a várost. Aki itt költő, azt elfelejtik ... Lassan, fulladva hullottak belőle a szavak. Nem nekem szólt, a városnak. Az pedig olyan némán hallgatta, akár egy tárna. — Ma a barátságért, jó borért, kalandért utaztam ide. Ez a költő dolga. Elvi­selni könnyű, de jelenteni róla nehéz. A házhoz vezető úton az ő házukról mesélt. A távoli ma­gyarság szögletében levő szü­lői házról. Oda csak kétség- beesetten és betegen megyek haza, mondta. Nem biztatott, hogy le­gyek költő, s úti batyumba sem töltött varázserőt. (Néha, amikor hajlott háttal botoz- tam, gondoltam rá, hogy ez hiányzott, ez az elemi hor­dozó erő, ez a bíztatás. Ezt szerettem volna megszerezni akkor, az álláspontom jo­gosságának reményét. Kin­cset ért volna vagy annyit, hogy igyekeztem volna költő lenni.) — Jöjjön be velem, nézze meg a .képeket! — Láttam már őket, nagy­szerűek! — feleltem neki. Közben az járt a fejemben: maradjak vele, hadd forog­jon velem tovább a világ. Kezet nyújtott, bement. Az órámra pillantottam. Éppen századelő volt. Békés József Erősödjék a szocializmust építő népek egysége!

Next

/
Oldalképek
Tartalom