Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

1987. április 10., péntek Somogyi Néplap 5 Filozófiatanítás középfokon Bevezetés a gondolkodás tudományába Tantervi anyagként — a világnézetűink alapjai .tan­tárgy utódaként — a közép­iskoláikban három éve kezd­ték meg a Bevezetés a filo­zófiába című tananyag okta­tását. A tapasztalatokról a tantárgy megyei szaktanács­adójával, tanárokkal és diá­kokkal beszélgettünk. Jónás József szaktanács- adó, a kaposvári közgazda- sági szakközépiskola tanára: — A Művelődési Minisz­tériumitól megkaptuk a le­hetőséget, hogy két külön­böző tartalmú anyag oktatá­sa között váilaszíhasiS'unfc. Az úgynevezett „A” és „B” va­riáció alapján készített tan­könyvek foglalják össze a törzsanyagot. Az iskolaveze­tés, a tanár és a tanulók képességei határozzák meg, hogy raely.ik témát dolgoz­zák fel egy-egy osztályban. Az „A” variáció az emberi gondolkodás fejlődésének ívét kívánja bemutatni az ókoirjtól napjainkig, a „B” variáció a régi, a Világné­zetünk alapjai című tantárgy korszerűbb változata. — Vannak-e a megyében a filozófia tanításához szak­képzet tanárok? Melyik va­riáció oktatása a népsze­rűbb ? — A 24 oktató közül mindössze kettő szerzett az egyetemen középiskolai filo- zófiataniári képesítést, s a kettő közül is egy már itt hagyott bennünket. Ennek ellenére elmondhatom: na­gyon. lelkes, főleg történe­lem- és magyarsziafcos taná­rokból álló kis csapattal dolgozom együtt, s mindent megtesznek, hogy megfelel­jenek a követelményeknek. 80 százalékuk a „B” variá­ció tanítása mellett döntött. Ez nem volt a legszerencsé- sehb választás, mert külö­nösen a gimnáziumokban az „A” variáció volna a célra­vezetőbb. Ezék a diákok ugyanis már a középiskolá­ban megalapozhatnák isme­reteiket későbbi, egyetemi vagy főiskolai tanulmá­nyaikhoz. Az eltelt három év ta­pasztalatai bizonyítják, hogy a középiskolák negyedik osz­tályába bevezetett filozófiai ismeretek tanításának mód­szertana kiforratlan. A to­vábbképzések formája sincs még kidolgozva. Tanterv firnes. — A tartalmi és módszer­tani ismereték hiányával küszködő tanárok hogyan oktathatják eredményesen a túlterhelt és érettségi előtt álló diákokat? — Ennek a tantárgynak a tanítása során derült fény arra a szomorú tényre, hogy a tanulóink nem ismerik a helyes tanulás módszerét, nem tudnak elemezni, ön­állóan gondolkodni, véle­ményt alkotni és nem lát­ják meg az összefüggéseket. Ezért olyan feladatokat kap­nak, amit otthon önállóan kell megoldaniuk; s össze­kapcsoljuk az órákon ma- gyarázottakkal, együttes szö­vegelemzéssel. Ebből a tárgy­ból nem buktatunk, de jeles is alig akad. Ennek ellenére többen kedvelik a vitákra is lehetőséget adó filozófiaórá­kat. Csiszár Ibolya a kaposvá­ri közgazdasági szakközép- iskola pénzügyi tagozatán az idén fejezi be tanulmá­nyait, s a „B” variációval ismerkedik. — Amikor hallottam, hogy filozófiát tanulunk — mond­ta —, arra gondoltam, hogy a kapott ismeretek alapján jó nagyot vitatkozunk. Ez „nem jött be”. Túl sok az elmélet és hiányzik a hét­köznapi gyakorlathoz kap­csolódó példa. Az időnk is kevés a 40—15 oldalas sze­melvények átrágásához. En­nek ellenére kedvelem ezt a ■tárgyat, bár a nyelvezete nem egyszerű. Ibolya még megemlítette, hogy a többi tantárgy ala­pos ismerete és széles körű műveltség nélkül sem ért­hető igazán a filozófia, de felkeltette érdeklődését a politikai-közéleti kérdések iránt, és más szemszögből látja a történelmet is. Maráz Krisztina és Madár József a számviteli tagoza­ton végez. Véleményük szin­te teljesen egybehangzó: ke­vés az idejük és nincs elég­gé megalapozva a tudásuk, nincs mire építeni az új is­mereteket. — De minden­képpen szükséges ez a tárgy az általános műveltséghez — summázza a beszélgetést Madár József. — A „B” variáció az ér­tékesebb — mondta Varga Sándor, a kaposvári Tán­csics gimnázium igazgatója, aki szintén tanít filozófiát. — A mai élet problémáira keretei a magyarázatokat, és jobban felkészíti a gyereke­ket a felnőttéletre. Érdekli is őket. A tankönyv azon­ban túlméretezett, a szöve­gek elemzése néhol megha­ladja egy 18 éves diák fel- készültségét. Zetz József, a Munkácsy gimnázdem történelemtanára 1967 ó|fa tanít filozófiát a középiskolásoknak és az „A” variációra esküszik, szerve­sebben kapcsolódik a többi tantárgyhoz, önálló gondol­kodásra és véleményalko­tásra nevel. A szemelvények nehézségi foka azonban őt is aggasztja. Véleménye — hölgy megalapozottabb, szé­lesebb körű ismeretekre len­ne szükség a tantárgy taní­tásához — egyezik a gyere­kekével. Az elmúlt évek tapaszta­latainak eddigi országos visszhangja is arra ösztönzi a tankönyvírókat, hogy szerkezetében és tartalmá­ban is felülbírálják a jelen­legi kiadványokat. A tapasz­talatszerzés évei lassan le­járnak. Tanárak, diákok várják a megoldást. Várnai Agnes Az idén először: rugalmas beiskolázás Egy év ajándék Az 1987 88-as tanévben mintegy ötezer — most még nagycsoportos — óvodást várnak az iskolák. Az új ok­tatási törvény lehetővé teszi, hogy a nyári — május 31-e után született — kisgyere­kek megismételhessék az óvoda utolsó évét. A rugal­mas iskolakezdésről, illetve az első tapasztalatokról ér­deklődtünk Gál Norbertné- nál a kaposvári Munkásőr sori óvodában. — Tapasztalataink szerint a szülők nagyon jól kihasz­nálják a törvény adta lehe­tőségeket — mondta az óvo­da vezetője. — Elfogadták az óvónők véleményét, s az egy évet ajándéknak tekin­tik. A szülők körében sze­rencsére nem vált presztízs- kérdéssé az, hogy gyerme­kük ismételi a nagycsoportot. — Mi történt az elmúlt években, ha az óvónő vagy a szülő úgy látta jónak, hogy a kisgyerek még egy évet töltsön az óvodában? — Gondot okozott, de idő­igényes és kellemetlen is volt az elintézési módja. Az érintett kisgyereket a neve­lési tanácsadóban, tehát nem óvodai körülmények között vizsgálták. Évről évre szinte mindig volt példa ilyenre. A szülök nem szívesen jár­ták végig ezt az utat. A ru­galmas iskolakezdés egy­aránt kedvező a gyermekek­nek, a szülőknek és az óvo­dának. Ha a kisgyerek fizi­kai és szellemi színvonala eléri az iskolakezdéshez szükséges szintet, természe­tesen megkezdheti az álta­lános iskolát. — Hogyan ismertették a szülőkkel a választási lehe­tőséget? — Szülői értekezleteken és fogadóórákon is beszél­gettünk róla. Most már a középső csoportosoik szüleit is felkészítjük, mert a gye­rekek számára kedvezőbb, ha nem a nagycsoportot, ha­nem a középsőt ismétlik. Ha az ismételt évben olyan szembeötlő fejlődést észlé- lünk, a második félévben a kisgyerek átkerül a nagy­csoportba. — Hány nagycsoportos van, és hányán ismételnek majd ? — 76 nagycsoportosunk közül 25 a nyári gyerek. Több mint egyharmaduk az óvoda javaslata alap’ján is­kolás lesz szeptemberben. A többieknek a szüleivel már megbeszéltük az ismétlést; kivétel nélkül minden szülő egyetértett vele. — Minek az alapján álla­pítják meg az iskolaérettsé­get? — Három évig minden óvodásról egyéni személyi­séglapot vezetünk, az óvónő tapasztalatai alapján. Ezek­re a lapokra időközönként rávezetjük a fejlődést, illet­ve a problémákat. Ezenkí­vül a nevelő minden terv­ciklust írásban értékel. A szülőkkel való találkozások, a kötetlen beszélgetések is rávilágítanak a fejlődés üte­mére^ A nem felmérő, ha­nem tájékoztató jellegű fel­adatlapoknak is jelentős jel­zőszerepük van. A személyi­ség formálásának, illetve a személyiségfejlődés mérésé­nek egyik legfontosabb esz­köze a szerepjáték: ennek során látható legjobban a gyerekben felhalmozódott élményanyag, tájékozottság. Figyeljük, hogy kialakult-e az úgynevezett tervezői gon­dolkodás, tehát képes-e meg­tervezni a munkát, tud-e együttműködni társaival. Az óvodában töltött há­rom év meghatározó a kis­gyermekek életében. Az óvó­nők több időt töltenek ve­lük, mint otthon a szüleik, így ezernyi villanásból össze tudják rakni azt a megbíz­ható képet, amely alapja le­het az iskolakezdésnek. Tamási Rita Fegyver­gyűjtő Különös kedvtelésnek hódol Zorád Ferenc alsóőrsi lakos: fegyvereket gyűjt. Kardok, puskák, tőrök díszítik szobá­ja falát. Elsősorban európai és balkáni fegyvereket keres, gyűjteményében a szablyák mellett jatagán, kindzsál is található. A képen: 1889 mintájú porosz gyalogos tisz­ti kard markolata A közelgő húsvét alkal­mából több program is vár­ja az érdeklődőket, akik va­lószínűleg a kisebbék közül kerülnek majd ki. Őket hív­ják pénteken délután egy órától Kaposváron a Kilián Gyöngy művelődési központ­ban játékdélutánra. Másnap — szombaton — Húsvéti házibutik címmel csaknem egésznapos rendezvényt kí­nálnak ugyanitt kilenc órá­tól délután négyig. Szintén a kicsikre számítanak Nagy­atádon, ahol gyermekklub keretében pénteken háirom órától kereshetik fel a hely­őrségi művelődési otthont, litt egyébként szombatig még megtekinthető Győri Vilmos fotókiállítása önarc­kép címmel. Szombaton egy másik ki- álllíitás is kínál hétvégi prog­ramot — szintén a helyőr­ségi művelődési házban —, Fegyvereink elődei, elődeink fegyverei címmel, reggel ki­lenctől este nyolc óráiig. Vasárnap sportdélelőttöt rendeznek az atádiak a bod- viicai fiókkönyvtár ifjúsági klubjának szervezésében. Csurgón bált tartanak va­sárnap a művelődési köz­pontban, tizenkilenc órától szórakozhatnak a fiatalok. Érdekesnek ígérkezik a ber- zenceiek programja is: a Bonban az igazság című bor­történeti vetélkedőit az ifjú­sági klubban tartják. A mesztegnyői művelődé­si házban a költészet napja alkalmából pénteken vers­es prózamondó versenyt tar­tanak. Ugyanitt tekinthetők meg a helyi kézimunka­szakkör munkái. A faluház­ban állandó honismereti ki­állítás várja az érdeklődő­ket. A megyeszékhely sem ma­rad bál nélkül. A városi művelődési központban a Spirál együttes szórakoztat­ja a fiatalokat pénteken es­te hét órától. Szombaton este ugyanebben az idő­pontban Csigabiga koncert lesz. Vasárnap tartják a me­gyei diák-gála rendezvé­nyeit Délelőtt Iparművészeti kiállítás nyílik a Táncsics gimnáziumban (a képen), valamint megrendezik a mi­nősítő bemutatókat. Az eredményhirdetést követően táncház lesz a Zengő együt­tes közreműködésével. Kiállítás várja a Kilián­ban a látogatókat. Pitmann László gyűjteményét, a ja­pán kisigrafikáikat tekinthe­tik meg. Kaposfüreden húsvéti ját­szóházba várják a gyereke­ket szombaton. A kaposvári Móricz Zsig- mond Művelődési Ház is tart játszóházat szombaton reggeltől. Este hatkor a ci­gány ifjúsági klub összejö­vetelére számíthatnak. Tiszta szívvel címmel ren­dezik meg az országos iro­dalmi vetélkedő megyei döntőjét szombaton kilenc órától az SZMT központi könyvtárában. A Kaposvári Galéria va­sárnap estig várja vendé­geit Piszer Mária osztrák szobrászművész kiállításá­val. KÓRHÁZI MOZAIK Negyedórával a látogatási idő kezdete előtt nyüzsgő vendégsereg zárja el a kór­ház előtti járdát. Az élelem­mel tömött kosarakból, színes szatyrokból fűszeres illatok szállnak a tavaszias levegő­be. Némelyikből kendőbe bujtatott fiaskó ágaskodik. A leszűkített bejáratot testével lezáró portás, mint élő tila­lomfa éberen áll őrt, lélek ez ajtón tíz óra előtt be nem léphet. Ám éles telefoncsen­gés a portásfülke ablakához szólítja; kénytelen hátat for­dítani a tolongó tömegnek. Ebben a szempillantásban egy türelmetlen, testes asz- szony kilép a sokaságból, és észrevétlenül besurranva a belgyógyászat felé siet. Ekkor felharsan a tömeg elején egy éles asszonyt ki­áltás. Mint akit megloptak, sikongatva tiltakozik — Neki szabad? Itt is van protek­ció?” A portás az ügyeskedő után siet, eléri a restellkedő, „il­legális” átlépőt, és visszates­sékeli a várakozó tömegbe. A nagyhangú asszony arcára kiül az elégedettség öröme. — Most boldogabb? — kér­dezi tőle a kárvallott. — Fe­leletet nem vár. Két perc múlva a portás félreáll a bejáratból, belép a fülkéjébe jelezve, hogy szabad az út. A tömeg be­árad. Egy ideig töprengek még: milyen olcsó egyszerűséggel tudnak egyesek örömet sze­rezni maguknak ebben a tü­relmetlenül tolongó, tülekedő világban. Örömet? Talán csak kárörömet. Belépek a kapun, és elin­dulok nemrég operált bará­tom betegágyához — alma- kompóttal a kezemben. Kabátjába behúzott nyak­kal, kissé fázósan és meg- görbülten topogott egy kö­zépkorú férfi a kórház vas­kerítése mentén. Keresőn te- kintgetett az épület barátsá­gos homlokzatára. Zavarban volt, mert apját, akinek lá­togatására érkezett, két évvel ezelőtt anyja temetésén látta utoljára. Nem is leveleztek. Az összevont karácsonyi-újévi levelezőlap inkább formaság volt, mint kapcsolatuk nyug­tája. Mentsége bőven volt: a gondok, a vándorélete, a tá­volság, az időtlenség. Nem nagy izgalommal készült a találkozásra. Unottan keres­gélt a tréfásnak látszó üdvöz­lések sablonjai között. Csak semmi elérzékenyülés! Egész jól hangzik: „Rajtad aztán nem fog az idő mű foga!... Tizenöt évet letagadhatnál... Meghívj ám a lakodalmad­ra! ... ” Apját az intenzív osztályon találta. Messziről érkezett, ezért fehér köpenyben öt per­ces belépést engedélyeztek számára. Tréfás kedve el­szállt, amint megpillantotta az ágyban apja roncsait. Or­rában vékony cső, száján oxi­génmaszk, teste tapaszokkal teleragasztva, drótokkal övez­ve. Csendes gépzümmögés, számára érthetetlen vonal­mozgások sugározták a mes­terségesen fenntartott élet jeleit. Odalépett az ágyhoz, kezé­be vette apja erőtlen kezét és hangtalanul nézte a per­gamenszerű, vékony bőr alatt ernyedten viaskodó élet erő­feszítéseit. Csak szürke önvi­gasztaló gondolatok jutottak eszébe: „Íme, ez az élet!... Csak ennyit ér a sok küzde­lem! ...” Restéllte, hogy nem szorult el a torka és nem ér­zett fájdalmat. Mégis sajnál­ta, hogy nem gondolt vala­mi ajándékra, a hosszú tá­voliét után. A néma fekvő öreg várat­lanul levegő után kezdett kapkodni. A látogató meleg érdeklődéssel kérdezte: „Mit kívánna apám?” Az öreg kinyitotta a sze­mét. Tekintetén nem látszott a felismerés öröme. Halk, ful­dokló hangon válaszolta: „Lépj le a gumicsőről, mert nem kapok levegőt!” Lejárt az engedélyezett öt perc, a látogató kisomfor- dált. Az öreg nagyot szip­pantott az oxigénmaszkból. Nem is nézett a fia után. Szó nélkül váltak el, valószínű már mindörökre. A betegek közömbösen bá­multák a mennyezetet. A maguk bajával voltak elfog­lalva. Átéltek ők már na­gyobb megrázkódtatást is ebben a kórteremben. Furcsa beszélgetés foszlá­nyai úsztak felém a szomszéd betegágyból. Rozoga állapot­ban gyötrődő, ősz embert fag­gatott egy erős alkatú, fiatal férfi. Erőszakos kíváncsisko- dását nem zavarta az sem, hogy az egész kórterem fi­gyelte beszélgetésüket. — Miért nem mondja meg apám, hogy hova akar temet­kezni? — kérdezte nem sok gyengédséggel a hangjában. Az öreg rá sem hederített. A betegek feszülten figyel­tek. A csökönyös fiatal foly­tatta az egyoldalú társalgást. — Nyárádon jó lenne a szülei mellett? Csend. — Sávolyon anyánk mellé? Csend. — Atádon, a két lánya mellett is van helye . .. A süppedt hallgatás sem szegte a kérdezősködő ked­vét. Kissé felemelte a hang­ját. — Az istenért, hát miért nem mondja meg, hol akarja a sírját? A betegek idegesen fészke- lődtek, de az öreg hallgatott, mint a sír, amely valahol már várta őt. Kínos mosoly­ra húzódott az arca és meg­szólalt:. — Légyen ez a te megle­petésed a számomra. Majdnem felnevetett, ami­kor a fia elkotródott az ágy mellől. Kellner Bernát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom