Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 81. szám Ára: 1,80 Ft 1987. április 6., hétfő Ünnepségek hazánk felszabadulásának 42. évfordulóján Koszorúzás Kaposváron a Szabadság parkban A tavaszt napsütésben sok kaposvári gyűlt össze szom­baton a Szapadság parkban levő hősi emlékműnél a ha­zánk felszabadulásának negyvenkettedik évforduló­ján rendezett ünnepségre. A felsorakozott díszszázad pa­rancsnoka jelentést tett elöl­járójának, majd a magyar és a szovjet Himnusz elhang­zása után szavalat követke­zett. Ezután megkezdődött a felszabadítók emlékének tisztelgő koszorúzás. A megyei pártbizottság és a tanács koszorúját Kleno- vics Imre, a megyei pártbi­zottság első titkára és dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke helyezte el a szobor talapzatán. A tömeg- szervezetek és mozgalmak nevében dr. Novák Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára és Mi- halics Veronika, a megyei KISZ-'bizottság első titkára koszorúzott. A fegyveres erők és testü­letek képviseletében a ko­szorúkat Gyuricza Béla ve­zérőrnagy, helyőrségparancs­nok, dr. Böröcz István ve­zérőrnagy, megyei rendőrfő­kapitány és Deák Ferenc ez­redes, a munkásőrség megyei parancsnoka helyezte el. Az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadse­regcsoport koszorúját Vla­gyimir Petrovics Krjukov ezredes és Alekszander Nyi- kolajevics Borkin alezredes helyezte el a szobornál. A városi pártbizottság és a ta­nács nevében Tolnai Sándor első titkár és Papp János el­nök koszorúzott. A kegyelet és a hála vi­rágcsokrait tették a hősi emlékműre a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája, a Tungs­ram Rt. Kaposvári Gyára és a közgazdasági szakközépis­kola MSZBT-tagcsoportjai- nak küldöttei. A koszorúzás után az In- ternacionálé hangjai csen­dültek föl, majd a díszszá­zad elvonult az egybegyűltek előtt. Koszorúzás, kitüntetések, nagygyűlés a fővárosban Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás- pánt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombaton koszorúzás! ün­nepséget rendezett Budapes­ten, a szovjet hősök Szabad­ság téri emlékművénél és a Magyar Hősök Emlékművé­nél a Hősök terén. A Szabadság téren, a zászlókkal övezett emlékmű­vel szemben felsorakozott a Magyar Néphadsereg dísz­százada. A díszszázad pa­rancsnoka jelentést tett a helyszínre érkező Kárpáti Ferenc vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek, aki ezután eltépett a dísz­század előtt és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa nevében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke és Lázár György, a kormány elnöke helyezett koszorút az emlék­mű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának ko­szorúját Kádár János, a párt főtitkára és Németh Károly főtitkárhelyettes helyezte el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége képvise­letében Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követtanácsos, Igor Mihejev tanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes katonai és légügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait Ezután az emlékmű talapza­tán koszorút helyeztek el a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Pozsgay Imre főtit­kár, a Szakszervezetek Őr­ben Gáspár Sándor elnök, a KISZ Központi Bizottsága nevében Hámori Csaba első titkár, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége képviseletében Ispánovits Márton főtitkár, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság ré­széről Apró Antal elnök ko­szorúzott. A magyar fegyve­res erők koszorúját Kárpáti Ferenc vezérezredes, Földesi Jenő, belügyminisztériumi államtitkár és Borbély Sán­dor, a Munkásőrség orszá­gos parancsnoka helyezte el. A hazánk felszabadításáért elesett hősök emléke előtt tisztelegve megkoszorúzták az emlékművet az ideigle­nesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcso- pont képviselői: Alekszej Gyemidov vezérezredes, Anatolij Makunyin altábor­nagy és Jurij Vodolazov ve­zérőrnagy. Virággal borítot­ták az emlékmű talapzatát a budapesti intézmények, hivatalók dolgozó kollektí­váinak, valamint Budapest tanuló if júságánlak képvise­lői is. A koszorúzási ünnepség az Initamacionálé elhangzá­sa után a katonák díszme- netével ért véget. A zászlókkal díszített Hő­sök terén a Magyar Hősök Emlékművénél csapatzászló­val felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegysége. A Himnusz hangjait követően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisz­tertanácsa koszorúját Traut- mann Rezső és Lázár György helyezte el az emlékmű ta­lapzatán. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében Kádár János és Németh Ká­roly koszorúzatt. A koszorúzási ünnepsége­ken részt vett az MSZMP Politikai Bizottságának szá­mos tagja a Központi El­lenőrző Bizottság elnöke, je­len voltak a Központi Bi­zottság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnö­ki Tanács és a kormány több tagja, politikai és tár­sadalmi életünk több más vezető személyisége és részt vettek az ünnepségeken a budapesti diplomáciai kép­viseletek vezetői is. Ugyancsak szombaton dél­előtt a KISZ központi és budapesti bizottsága koszo­rúzás! ünnepséget rendezett a gellérthegyi Felszabadu­lási emlékműnél. A Himnusz hangijai után a megemléke­zés és a hála koszorúját he­lyezte, el az emlékműnél Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára és Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságá­nak első titkára. Az emlék­műhöz a fővárosi, fiatalok képviselői is elhozták a tisz­telet virágcsokrait. • * * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 42. évfordulója al­kalmából eredményes szak­mai és közéleti tevékenysé­gük elismeréséül kitünteté­seket adományozott az álla­mi és a társadalmi élet kü­lönböző területén dolgozók­nak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy cso­portjának Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke szombaton délben az Országház kupolacsarnoká­ban nyújtotta át az érdem­rendeket. Az ünnepségen megjelent Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. * * * Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Ta­Az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Kádár Já­nos és Németh Károly ko- szorúz nácsa szombat este fogadást adott az Országházban. A fogadáson részt vett: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Traut- mann Rezső és Gáspár Sán­dor, az Elnöki Tanács helyet­tes elnökei, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Né­meth Károly, az MSZMP fő­titkárhelyettese, valamint Aczél György, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csa­ba, Maróthy László, Óvári Miklós, Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Gyenes And­rás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának el­nöke, Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkárai. Megjelent a Központi Bizott­ság, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tag­ja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más ve­zető személyisége. A szívélyes, baráti hangu­latú fogadáson Trautmann Rezső köszöntötte a megje­lenteket. * * • Több ezer budapesti fiatal vett részt szombaton délben a KISZ Budapesti Bizottsága által szervezett nagygyűlésen, amelyet a Petőfi Csarnok előtt, a fővárosi ifjúsági sza­badidő központ szabadtéri színpadánál tartottak. Az ifjúsági nagygyűlésen — amelyen ott volt Aczél György és Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai; Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete — Kiss Péter, a KISZ Buda­pesti Bizottságának első tit­kára mondott ünnepi beszé­det. A nagygyűlést ünnepi műsor követte. * * * Tegnap reggel a gellért­hegyi Felszabadulási Em­lékműnél ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszte­letadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyet ha­zánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából von­tak fel. Ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással vonták be az állami zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. szágos Tanácsa képviseleté­HÉTVÉGI ÜNNEP Ünnep volt a hét végén. A hivatalos­ról ezer szó esik e lapban is, nem szaporítom tehát a számát. Viszont beszámolok egy nem hiva­talos ünnepről. Egészen szűk /körű volt ez, valószí­nűleg egyszemélyes. En ta­láltam ki. Tegnap ugyanis meghirdettem és meg is tartottam a munkaidőalap védelmének ünnepét. Eb­ből az alkalomból kockás ingben és indogókék far­merben feszítettem, azaz munkaruhában. így sajnos, senki sem vette észre, hogy tulajdonképpen ünneplő­ben vagyok. A munkaidő- alap védelmének ünnepe — mit tagadjam? — sike­res volt. Büszke is vagyok rá. Jövőre is megrende­zem. De még előbb ezer- kilencszáznyolcvanhetet a munkaidőalap évének nyil­vánítom. Ezennel. Nyugodt év ez. így hoz­ta a naptár. Szinte minden munkaszünettel is járó ün­nep szombatra és vasár­napra esik, egyedül az al­kotmány napja került csütörtökre. Május elseje és karácsony első napja pén­tek, tehát odasorakozott a szabadnap mellé. Nincs mit átrendezni, nem is tu­dom, mivel foglalkoznak most azok, akiknek a ko­rábbi években az volt a dolguk, hogy elintézzék: senki se tudja és értse az ünnepi átrendezéseket. Végülis a naptár önké­nyes döntése értelmében ebben az évben több a munkanap, mint amúgy lenni szokott. Valahogy nem bánom. Jobb ez így, mint szerdán pénteket, csütörtökön keddett tarta­ni. S a nagy nyugalomhoz még a munkaidőalap vé­delmének egészen spontán sikere is hozzájárul. Tudom, hogy ezt az ala­pot védeni kell, de néhány „védekezőeszközben” nem hiszek. Az egyik ezek kö­zül az eltúzott propaganda. Amikor már mindenkinek bűntudata van tőle, hogy ez az ország a tízmillió ló­gós országa, akkor úgy jár­hatunk, mint a kertész u túladagolt növényvédő szer­rel: a kártevőkből egy sincs, de legalább a nö­vény is megsínylette... A másik — szerintem — ha­tástalan „óvszer” a tavaly alkalmazott s fentebb is említett: ahogyan majdnem a karácsonyt áthelyeztük húsvétra és semmi sem akkor volt, amikor. Sajnos nem készült róla statisztika, de kíváncsi volnék rá, hogy mit hozott az országnak a tavalyi káosz. Azért csinálták hogy hozzon. De minden vagyonomat — bátran, mert nincs — rá merném tenni, hogy az egészen pon­tos számítások inkább kárt mutatnának ki. Tegnap tehát az idei hasznot is ünnepeltem. Ránk fér egy kis nyereség! Remélem, lesz is valamics­ke ebből a nyugodt 1987-es naptárból. Csak ez az augusztus húszadika zctvar egy kicsit. Az ünneppel nincs bajom, de az a frá­nya csütörtök... Sehogyan se illik bele a munkaidő- alap évébe. A munkaidő- alap védelmének ünnepén tegnap saját magam előtt elmondott szónoklatomban is elmismásoltam a dolgot, bár nekem sem tetszett a ködösítés. Mégsem tehet­tem mást. Ünneprontásnak nincs helye ilyenkor. Mi lehet a megoldás? Ezt kérdeztem magamtól előremutatóan. És meg is találtam. Én bizony az ün­nepi csütörtök és a szabad szombat, valamint a vasár­nap között éktelenkedő pénteket rendkívüli sza­badnappá nyilvánítom. Sőt! Máris áthelyezem ar­ra a napra, augusztus 21- dikére, péntekre, Sámuel napjára a munkaidőalap védelmének ünnepét, amely piros betűs, fizetett nemzeti ünnep ezentúl. (Ha a valóságban nem egé­szen így történik, azon persze senki se lepődjék meg.) Magam elé képzelem a tízmillió lógóst — csecse­mőtől az aggig —, amint augusztus huszonnegyedi­kén, hétfőn kipihenten munkába áll, és nem azért morgolódik, mert már me­gint hétfőn van szerda és péntek, hanem azért mo­solyog, mert igazán szép volt ez a Sámel-napi mun­kaidőalap-ünnep. És mo­solyogva dolgoznak a lógó- sok a kellemes élmények hatásától. Elképzeltem mindezt. Azután rájöttem, hogy az ötlet rossz. 1988-ban ugyanis még vasárnapra esik augusztus 21-e. De mi lesz azután? Csak egy újabb nap azoknak, akik szeretnék a naptárt átren­dezni ... Luthár Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom