Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 80. sióm Ára: 2,20 Ft 1987. április 4., szombat Cselekedni kell írta: Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára Az évfordulók számvetésre köteleznek. Hazánk felszabadulásának 42. évfordulóján sem tehetünk mást. Mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk a hősökre és kifejezzük köszö- netünket a világ első szocialista országának, a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak, hogy elindulhattunk azon az úton, amelyen most is haladunk. Visszapillantva a múlt eseményeinek társadalomformáló sodrására, jogosan állapíthatjuk meg, hogy nagy, történelmi jelentőségű utat tettünk meg. Az elmúlt 41 év küzdelmei, eredményei és hibái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik azt a tapasztalatokban gazdag múltat, amelynek tanulságaira nagy figyelmet kell fordítanunk mind jelenkori cselekvéseinkben, mind jövőt alakító terveinkben. Az elmúlt 41 év a szocializmus megalapozásának, építésének és fejlesztésének története, amelyben az állandóságot és a megújulást hordozó folyamatok egyidejű jelenléte és erős kölcsönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást szolgáló cselekvést. Ennek a „cselekvésösztönzésnek” az átfogó programjait — főként az utóbbi harminc esztendőben — a dolgozó nép pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezte, szervezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének aktív részvételével. Ebben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egység, amelynek megőrzéséért állandóan munkálkodnunk kell, és az a közmegegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető eredményeket kell elérnünk a gazdaságban, a kultúrában, a népjólét fokozásában, a szocializmus vonzerejének erősítésében. A történelem arra tanít, hogy a tennivalók kellő időben történő felismerésétől, és főként a soron levő feladatok késlekedés nélküli, pontos végrehajtásától alapvetően függ a társadalmi, gazdasági fejlődés üteme. A jelen időszakban a tennivalók, a feladatok a társadalmi termelés hatékonyságának radikális javításával, a munka termelékenységének jelentős fokozásával, a gazdasági és társadalmi fejlődés ütemének meggyorsításával kapcsolatosak. A szocialista társadalmi rendszer igazi vonzerejét ugyanis csak akkor növelheti, ha minden téren jobb, értelmesebb és erkölcsösebb életformát garantál az embereknek, mint a kapitalizmus. A szocializmus természetéből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetőségek, azonban ezeket eddig csak részben használtuk ki. Társadalmi rendszerünkben hatalmas tartalékok vannak, amelyek feltárásában és hasznosításában magának az embernek van a legnagyobb szerepe. Mindaz, ami manapság a szocialista világban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az'MSZMP XIII. kongresszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredményessége érdekében a KB múlt évi novemberi és decemberi ülésén elhatározott, ezeknek a tartalékoknak a feltárását, a szunnyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokra, hanem sokkal inkább a legfontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrásban rejlő, kimeríthetetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősorban nem a munka intenzitásának növelésében, hanem a munka minőségi jegyeinek javításában, a tudás, az alkotó tett megbecsülésében, az egyéni teljesítmények kiemelt elismerésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nemcsak a jó közérzetnek, hanem magának a létezésnek is szükséges és természetes feltétele az eredményre törő, fegyelmezett munka. A Központi Bizottság múlt évi novemberi és decemberi határozata utat nyitott az új kezdeményezések, az új reformok előtt. Most az a feladat, hogy megszülessenek a végrehajtást felgyorsító kormányzati, intézményi és vállalati intézkedések, hogy megkezdődjön a munka minőségének és eredményességének radikális javulása. Nem szabad megengedni a késlekedést, a tettrekészséget csökkentő huzavonát, a határozatok utólagos átértékelésére irányuló praktikákat. Meg kell követelni a határozatok torzításmentes végrehajtását, és vállalni kell az ebből adódó átmeneti konfliktusokat. A munka megjavítása minden szinten új stílust követel. A figyelmet mindenekelőtt a feladatokra, az optimális megoldás kiválasztására és megvalósítására kell összpontosítani. Fel kell hagyni a rossz adottságokra, a támogatások és kedvezmények hiányára való hivatkozásokkal. Ugyanakkor minden vállalat és intézmény kötelessége, hogy küzdjön az eredményes működés feltételeiért, a határozatok torzításmentes végrehajtásáért. Az elmúlt év december 28-án a Közonti Bizottság nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról, és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Ez az állásfoglalás tulajdonképpen a novemberi határozathoz kapcsolódik, mivel a termelés hatékonyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gazdaság innovációs készsége és képessége határozza meg. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a műszaki haladás gyorsítása kiemelt jelentőségű, nem halasztható feladat, amelynek végrehajtásától alapvetően függ szocialista társadalmi rendszerünk erejének további növekedése, a népgazdaság teljesítményének javulása, és ennek eredményeképpen a társadalmi jólét kedvező alakulása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a műszaki fejlesztés elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásában. Alapvető célja, hogy szolgálja a társadalmi szükségletek jobb kielégítését, a szocialista társadalom erejének növelését. Ezért a műszaki fejlesztést nem önmagáért, hanem a társadalmi haladásban betöltendő funkciójának érvényesítéséért, az általa elérhető gazdasági eredményességért kell ösztönözni. A munkaszellem javításának sokrétű feladatai között szólni kell az eszmei elkötelezettség erősítésének fontosságáról. Ebben nagy feladat hárul a kommunistákra. Oly korban élünk, amikor a szocializmusról alkotott felfogásunkban új alkotó elemek erősödnek meg, amikor a marxista-leninista meggyőződés és a forradalmi elkötelezettség újból és újból történő megerősítése önálló gondolkodást, sokoldalú ideológiai munkát követel. Cselekednünk kell, az idő sürget. ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ Hámori Csabánakt a Politikai Bizottság tagjának, a KISZ KB első titkárának rádió- és televíziós beszéde Tisztelt nézők! Kedves hallgatók! Köszöntőm Önöket hazánk felszabadulásának ünnepén. Negyvenkét évvel ezelőtt egy elkínzott, a háborútól meggyötört nemzet emelte föl fejét, kezdte el sorsát, jövőjét formálni. Az emlékezet szétzilált, megcsonkított családok, lerombolt házak, gyárak, hidak képét őrzi. Meg- rendítően nagy volt a pusztítás. Ám nekünk, mai magyaroknak megrendítő és csodálatra méltó az az alkotni, teremteni vágyás is, amely a mindent újrakezdő emberekben munkált, bámulatosan rövid idő alatt sikerült eltakarítani a romokat, helyreállítani a civilizált élet alapvető feltételeit. Az újjáépítésben kezdett testet ölteni az a nemzeti összefogás, amely mindmáig társadalmi fejlődésünk nagy és megőrzésre méltó értéke. Miben bízhattak a túlélők, akik nekifeszültek a romoknak? A mi hazánkat ezer éve népe szorgos munkája, elszánt küzdelme és hazaszeretete vitte előbbre. Ez volt és ez marad a magyarság hitének legfőbb tápláló ereje. Ebben bíztak azok is, akik a háború nyomában kezdtek új országot építeni. És még valamiben: egy új, minden korábbinál igazságosabb és emberibb társadalom megteremtésében. A szabadság első perceiben alighanem közelebbinek tűnt a cél és egyenesebbnek az út, mint amelyen a valóságban járnunk kellett. Ám épp a megpróbáló küzdelmek eredménye az az anyagi és szellemi gyarapodás, amely méltán vált ki tiszteletet mindenütt a világon. Szabadon, félelem nélkül élünk, tájékozódunk, utazunk. Nem sújt senkit hátrányos megkülönböztetés véleménye, vallása, nemzetiségi hovatartozása miatt. Kevesen hitték az újrakezdés pillanatában, mekkora tekintélyt szerez majd viselőjének a magyar név, s hogy négy évtized múltán már a világűrből hoznak hírt magyar műszerek a Földre. Nagy út van mögöttünk. Korszakos vívmányokat mondhatunk magunkénak. A 42 év nagyléptékű átalakítási folyamatai, politikai küzdelmei. a sikerek és a tragédiák messzeható tanulságokat hordoznak. Azt, hogy népünk önmaga formált rendben kíván élni és alkalmazkodni a világ változásaihoz. Történelmünknek még nem volt eredményesebb szakasza, mint az utóbbi négy évtized. Múltjához képest jól él az ország. S mégis mind többeket kísért közös jövőnkért érzett aggodalom. Fejlődésünk lelassult, késve és nehezen alkalmazkodunk a világgazdaság új követelményeihez. Egy ideig úgy tűnt: csupán átmeneti gazdasági zavarokkal küszködünk. Ma már világos, mélyebbre kell ásnunk, ha megtorpanásunkat elemezzük. A továbbhaladás csak az egész társadalom teljesítőképességének növelésével sikerülhet. Hasonló vízválasztó előtt állnak a világ országai, mint álltak majd két évszázada a gőzgép megjelenésekor. Az akkor káprázatosnak tűnő, sistergő masinák kiszorították az öregebb szerszámokat a műhelyekből, mind nagyobb részt kérve az emberek szokásaiból, gondolataiból, átformálták a társadalmak rendjét, s új sorrendet állítottak az országok között. Napjainkban valami hasonlót tesz az elektronika, az informatika. Néhány éve még az volt a mérnökök, a vezetők feladata, hogy a kor tudományos, műszaki eredményeit folyamatosan, nagyobb zökkenők nélkül iktassák a termelés menetébe. Ma már ez kevés. Egy minőségileg új technológiai-piaci kultúrát kell a társadalom rendjéhez illeszteni. E nagy átalakításhoz új erők kellenek, fel kell szabadítani a társadalomban meglevő szunnyadó erőforrásokat. Csak a teljesítményelv következetes alkalmazásával gyorsíthatunk. Érdem csak az lehet, ami teljesítményhez köthető. A tudás, a műveltség váljék vonzó értékké, az emberek vágyait, céljait ezek kormányozzák. Nekünk most kell olyan környezetet formálni, amely nem csupán alkalmas az új befogadására, de olyan értékrend munkál benne, amely kényszerít a több, a jobb keresésére. Ez az út sosem volt konfliktusoktól mentes. A kibontakozás, a szelektív fejlesztés elkerülhetetlen feszültségekkel jár együtt, s nem ritkán keserű döntéseket kell hozni. A szocialista társadalom lényegéből fakadóan azonban a társadalmi igazságosságon, a humánum elvén nem eshet csorba. A dolgozó emberek készek még többet tenni, s vállalni meggyőző, értelmes célokért. A tét nagy. A párt közös gondolkodásra és cselekvésre hív, vállalja és viseli a vezetés felelősségét. A változások, a reformok ezután is megkövetelik a párt általános érdekegyeztető munkáját, a fő folyamatok politikai irányítását. A demokrácia fogalma nem a parttalan viták jelölésére szolgál. Tovább kell tanulnunk tisztelni a különböző, gyakran kisebbségi véleményeket, (Folytatás a 2. oldalon) Felszabadulásunk évfordulóját köszöntöttük Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából ünnepség volt tegnap délután a megyei tanács nagytermében. A Táncsics Mihály Gimnázium vegyeskórusa és diákszínpada tette bensőségessé az első perceket. Ezt követően Stier Sándor, a megyei tanács pártbizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket és az elnökségben helyet foglalókat — köztük Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság első titkárát. Dr. Iharos Csaba, a megyei tanács végrehajtó bizottságának a titkára mondott ünnepi beszédet. — Negyvenkét esztendeje ért véget a háború Magyarországon; azóta április negyediké jelképpé vált számunkra. A szabadság vágya és reménye sarkallta küzdelemre századokkal ezelőtt Bocskay és Rákóczi, majd Kossuth katonáit. A Tanács- köztársaság rövid időszaka után 1945 hozta el számunkra a békét és a függetlenséget, amikor a Szovjetuniónak a fasizmus ellen vívott harca a népek felszabadításává vált. Az azóta eltelt időszak a kontinens történetének leghosszabb békeidőszaka. Szólt az ünnepi szónok arról, hogy az imperialista hatalmak fegyverkezési hajszájával és erőfölényre törekvésével szemben a Szovjetunió és a többi szocialista ország megújuló kezdeményezéseket tesz a leszerelés, a béke és a biztonság érdekében. „Nem ünnepelhetünk méltóbban, mint ha tettekkel mutatjuk meg, hogy méltók vagyunk a felszabadító szovjet katonák és nemzetközi brigádok történelmi örökségére.” A megemlékezést követően dr. Cyenesei István, a megyei tanács elnöke kitüntetéseket adott át a közéleti, társadalmi és gazdasági munkában élenjáróknak. Képünkön: Csata Józsefné, a siófoki IV. Számú Általános Iskola igazgatója a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át. (A kitüntetettek névsorát lapunk hétfői számában közöljük.) Átadták a Kiváló és Érdemes művész kitüntetéseket Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából pénteken a Parlament kupolatermében átadták az idei Kiváló és Érdemes művész kitüntetéseket. Az eseményen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese és Radios Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Köpeczi Béla művelődési miniszter ünnepi beszédében emlékeztetett rá: a felsza- szadulás évfordulója hosszú évek óta alkalmat ad arra, hogy a társadalom elismerését fejezze ki a művészek iránt, akik alkotásaikkal, személyes művészi jelenlétükkel gazdagították életünket. Olyan művészekről van szó, akik kiemelkedő tevékenységüket hosszú időn keresztül a jó, az igaz, a szép szolgálatába állították. Ünnep számunkra, ha elismerésünket fejezhetjük ki munkásságukért, ha elmondhatjuk köszönetünket mindazért, amit nyújtottak ismeretben és esztétikai élvezetben, ha ez alkalommal is kifejezhetjük a szocialista társadalom elkötelezettségét a művészet nélkülözhetetlensége mellett. Szeretnénk — emelte ki a miniszter —, ha a művészek nagyobb önbizalommal ítél(Folytatás a 2. oldalon.)
