Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-30 / 101. szám

1987. április 30., csütörtök Somogyi Néplap 3 Tavasz a földeken A kőrengeteg közül kimozduló, utazó ember szinte felüdül a messze futó, üdezöld táblák, a bokrosodó gabonák láttán, elgyönyörködik az utat szegélyező és a domboldalakat színe­sítő, hófehér virágpompában tündöklő meggy­fákban. A színeknek abban a csodálatos, máshoz nem hasonlítható harmóniájában, amely minden évben csak egyszer, ez idő tájt tapasztalható. Illetve ezúttal a szokottnál sokkal később. Két kevésbé sikerült mezőgazdasági év után fokozott várakozás előzte meg az idei tavaszkezdést Mert a földet művelő ember értéket akar teremteni, és ezt csak úgy te­heti, ha minél tökéletesebben megmunkálja a földet minél jobb feltételeket biztosit az elvetett mag gyökerezésének, szárba szökke­néséhez. 1987 tavaszán az embert ismét párbajra hívta a természet, s bár még nincs vége en­nek a viadalnak, úgy tetszik, az ember ismét felülkerekedik. Összeállításunkban a kemény helytállás pillanatait igyekeztünk megörökíteni. Másfél százezer hektár Csillapodik a munkaéhség Ügy alakult a vetésszerke­zet, hogy Somogybán ezen a tavaszon több mint másfél Alig egy esztendővel ez­előtt az időjárás okozta gon­dokról beszélgettünk Aradi Józsefjei, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatójával. Akkor úgy fogalmazott, hogy az esztendő december 31-én ér véget, addig még sok minde­nen lehet javítani. Ma sem vélekedik másként. Steiner József vezérigazgató-helyet­tessel a hét elején határ­szemlét tartottak, hogy fel­térképezhessék a helyzetet, a gondokat. A dél-somogyiak sem kivételek: ugyanúgy ké­sésben vannak, mint a töb­bi mezőgazdasági üzem. Steiner Józseftől hallottuk, hogy e hét végén, bár há­rom munkaszüneti nap kö­veti egymást, ők dolgozni fognak. Nemcsak a vetőgé­pek kezelői, hanem a vezetők is kint lesznek a határban. Teendő bőven akad. — A 850 hektár burgonyá­nak mintegy hatvan százalé­kát ültettük el. Tegnap megkezdődött a kukorica ve­tése is; 3300 hektár területen kell földbe raknunk a mag­vakat. Ügy számolunk, hogy szerencsés esetben május kö­zepéig mindenképpen vég­zünk a tavaszi munkákkal. Az őszi vetésekkel elégedet­tek lehetünk, hiszen egyet­len négyzetméternyi területet sem kellett kiszántanunk, s a tőállomány is megfelelő. Az idén először vetettünk cukorrépát. Kétszáz hektár­nyi területtel számoltunk, de az időjárás viszontagságai miatt csak 175 hektár lett belőle. A kaposvári gyárba szállítjuk majd a termést. A gondok között említet­ték az őszi vetések fej trá­gyázását. ök két részletben szórják ki a műtrágyát, egy­szer kora tavasszal, másod­szor ilyentájban. Tennék most is, hiszen nemcsak he­likopterrel, hanem a kétúj- falui termelőszövetkezet jó­voltából repülőgéppel is dol­gozhatnának, viszont nincs nitrogén műtrágya. — Visszatérő gond ez. A nitrogén most kellene, hi­szen a növénynek most van rá szüksége, nem lehet mondjuk majd augusztusban százezer hektár föld meg­munkálását, bevetését kell. elvégezni. Az előző évinél, . kiszórni. Az nem megoldás, hogy az amúgy is savanyú talajra karbamidot viszünk ki nitrogén hiányában, mert tovább savanyítjuk a föl­det, s két év múlva mesze- zéssel kell helyrehoznunk, amit kényszerűségből elron­tottunk. Vajda László, a dél-somo­gyi agrokémiai társulat igazgatója tegnap reggel szintén bosszankodott. — Máról holnapra kell gazdálkodnunk a nitrogén­nel. Legalább ezer tonna hiányzik. Ez a fele annak, amit a társulat 'tagjai igé­nyelnének a nagy munkák­hoz. Tartalékainkat felél­tük, s biztotó előjelek nin­csenek. Vidám, a délelőtti derűs napsütésnek örvendő kis társaság a dűlő szélén: Bo­kor József termelési elnök- helyettes, Hajmási György, az IFA vezetője és Pető Jó­zsef rakodó. Hozzájuk csat­lakoztunk Sebők József el­nökkel. A végre tartósnak ígérkező kellemes idő jó­kedvre hangolja a mező em­berét: egyszeriben bizakodó­vá válik a kései kitavaszo­dás, a sok esős nap után. Erről folyik a szó, miköz­ben Gálosi Ferenc a nagy teljesítményű vetőgéppel szaporázza a hektárokat a jókora táblán: ha minden jól megy, tíz nap alatt földben a kukorica magja mind az 1200 hektáron, beleértve an­nak a 39 hektár őszi árpá­nak a területét is, ahol ki kell szántaniuk a növényt, s helyére ugyancsak kukorica kerül. Vasárnap, ünnepnap se állnak le, mondják, mert megértik, hogy sürgetnek a munkák, csak éppen a kieső horgásznapokat bánják. Ugyanis mindannyian nagy peeások, a 12 hektáros ráksi tározó várta — ' volna — őket az elmúlt hét végén, és a helyi futballcsapat játéka is érdekelné őket, ám a me­az átlagosnál nagyobb fel­adat előtt állnak a mezőgaz­daság dogozói, mivel az őszi kalászosok vetésterülete né­mileg csökkent,s ráadásul a gyenge kelés miatt jó né­hány hektár őszi árpát és repcét ki kellett szántani. A nagyobb feladat ütemes elvégzését nem segítette az időjárás. A hosszú tél után késve, sok csapadékkal ér­kezett a tavasz — a felké­szülésre bőségesen teremtett időt, a munkára nem. Ha valaha igaz volt a megálla­pítás, hogy ünnepet sem te­kintve, minden arra alkal­mas órát a határban tölte­nek a mezőgazdaság dolgo­zói, akkor ezen a tavaszon még inkább ez a jellemző. A példás igyekezetnek kö­szönhető, hogy a hét köze­pén egy sor feladatot már maguk mögött tudhattak. Földben van és szépen kel csaknem kilencezer hektá­ron a borsó, több mint két­ezer hektáron a tavaszi ár­pa, végeztek a mintegy ki­lencezer hektárnyi zab veté­sével. Befejezéséhez közele­dik a burgonya, a cukorré­pa ültetése és vége felé kö­zeledik a több mint tizen­hétezer hektárt elfoglaló napraforgó vetése. A tavaszi tennivalókban a legszámottevőbb feladatot a nyolcvankétezer hektárnyi kukorica és a tizenhárom- ezer hektárnyi silókukorica elvetése jelenti. Bár az éj­szakák még mindig hidegek és a talaj hőmérséklete nem kedvez az életnek induló magvaknak, várakozni nem lehet. Ezekben a napokban minden nagyüzemben — és a házikertekben is — ez a tennivaló jelenti a fő mun­kát. Közben földi és légi gé­pekkel folyik a vegyszerezés, a kalászosok gyomirtása. Minden gépnek akad mun­kája ezen az erőt próbáló ta­vaszon. zei munkát nem szabad el­odázni. — Majd május elsején és másodikén pótoljuk — állít­ják egybehangzóan. — A ráksi tavon horgászverseny lesz NDK-beli résztvevőkkel, s futballmeccsre is sor ke­rül, a hazaiak meg a külföl­di vendégek mérik össze tu­dásukat. — A múlt pénteken kezd­tük a kukorica vetését, és azóta megállás nélkül ezt a munkát végezzük — hallom — Hogy érzi magát a fő- agronómus ezen a késői ta­vaszon ? Targos Károly alig észre­vehetően megvonja a vállát: — Most már egy kicsit nyugodtabb vagyok. A há­romhetes késésből legalább két hetet sikerült behozni. Ha május elsejére nem is, de negyedikére, ötödikére földben lesz minden. Meleg kellene, meleg! Mert még mindig hideg a föld, fázik benne a kukorica magja. A szorosadi Koppányvöl- gye Tsz-ben ennek és a nap­raforgónak az elvetése jelen­ti a legsürgetőbb tavaszi munkát. — Manapság egy főagro- nómusnak már csak az egyik fele gazdász, a másik fele közgazda. Az határozza meg döntően a vetésszerkezetet, hogy melyik kultúrának mi­lyen a jövedelmezősége. En­nek szellemében variáltuk át a termelési szerkezetet, csök­kentettük a kevésbé jövedel­mező őszi kalászosok ará­nyát, jelentősen növeltük a kukoricáét, a napraforgóét. Ez a két növény kétezer hektárra kerül. A zab, a borsó már a földben van, s mire ezek a sorok megjelennek, már a napraforgóról is letették a Kacsar Géza traktoros hajnalban kelt. Bekapcsolta a készüléket, meghallgatta a falurádió adását, azután le­gyintett egyet: „máshol se megy különben”. Talán még elgondolkodott azon is, hogy itt, a homokháton könnyeb­ben dolgozhatnak, mint a Mezőföldön vagy a Sárköz­ben. összecsomagolta az ele­mózsiát, s elindult dolgozni. Sebők Józseftől, az igali Aranykalász Tsz elnökétől. — A tavaszi árpát április 4- re elvetettük, földben van a lencse magja, a cukorrépá­val nagyszombaton végez­tünk. Nincs lemaradásunk az időszerű munkákban, terü­letet se kellett szükségből átcsoportosítani, a kukorica is azokra a táblákra kerül, ahova eredetileg terveztük. Nem volt gondjuk vető­maggal, műtrágyával, nö­vényvédő szerekkel, minden idejében rendelkezésükre gondot, az ezerháromszáz hektár kukorica vetésének kétharmadán is túl lesz a nagyüzem. A naponkénti teljesítmény száz-százhúsz hektár. — Nálunk a növényter­melés meghatározó — ma­gyarázza Targos Károly —, az állattenyésztést mindössze a juhászat képviseli, inkább veszteséggel, mint eredmény­nyel. így létkérdés, hogy a növénytermelés minél ered­ményesebb, sikeresebb le­gyen. Az ez évre tervezett négymillió-hétszázezer fo­rintos eredményünk 75—80 százalékát innen kell bizto­sítani, itt kell megtermelni. Nagyon lelkes, becsületes műszaki gárdánk, traktoro­saink vannak. Érzékelni le­hetett, hogy a novembertől tartó kényszerszünet után szinte munkaéhség fogta el őket. Dolgozni akarnak, ke­resni akarnak és egyiküket sem kell unszolni vagy kérni, hogy jöjjön hét végén, va­sárnap dolgozni. Az most a természetes, hogy ünnep ad­dig nincs, amíg nem vég­zünk! Akkor van vasárnap, amikor esik az eső. — Gondolom ez a magya­rázata annak, hogy sikerrel válaszoltak a késői tavasz A traktoros műszakja a lá- bodi szövetkezetben reggel hétkor kezdődik, s ha az idő is engedi, akkor látástól... — Ugye nem szereti ezt a tavaszt ? — Már miért is szeretném? A pénztárcám is megérzi. Ha vethetem a burgonyát — mert hogy én csinálom egye­dül —, akkor a mezőn meg­keresem a napi háromszázat. állt, csak éppen a Ciklon vetőgép beállítása okozott problémát — és egynapos tétlenséget—, mert a másfél millió forint értékű géphez adott használati utasítás rossz táblázatot tartalma­zott. Mégis, eddig sikerült tartaniuk a tavaszi kam­pánytervben meghatározott ütemet. Határjárás közben látjuk: a búza viszonylag elfogadha­tó a szigorú tél után — két­szer fejtrágyázták, most fo­lyik a vegyszeres növényvé­delem földi gépekkel a ha- ragoszöld táblákon. Helikop­terrel ugyanis nem végez­hették volna el ezt a mun­kát a szomszédos területek károsodása nélkül. Az őszi árpa inkább megsínylette a telet: ősszel a csontkeményre száradt földbe került a mag, rosszul kelt, és gyengén ment a télbe az állomány, így aztán sok a fagykár. — Szebb a határ most, mint tavaly ilyenkor volt — mondja az elnök. — Ez nem­csak az ősziekre vonatkozik, hanem az idei vetésekre is: a kora tavasziakat négy-öt nappal korábban elvetettük most, mint a múlt év tava­szán. Az emberekkel igen­csak elégedettek lehetünk, nem számított, hogy éjszaka vagy vasárnap is dolgozni kell, zokszó nélkül tették. kihívására, hogy a három­hetes hátrány ma már leg­följebb egy. — Biztosan így van. Na meg — sajnos volt idő rá — nagyon alaposan felkészül­tünk. A kampánytervben emberre, gépre, műveletre szabtunk minden feladatot, mindenki tudja, mi vár rá, mit mennyi idő alatt kell el­végezni, hogy a munkák lán­colatában sehol se legyen fennakadás. A láncolat egy pillanatát rögzítette a filmkocka. Éz a nagydűlői tábla csaknem kétszáz hektáros, a tekintet be sem tudja fogni, hol ér véget a meleg-barna föld- szőnyeg. A dimbes-dombos óriás táblán Schell Sándor John Deerjével végzi a ve­tés előtti utolsó talajporha- nyítást, Part János, Takács Jenő és Réder György, a há­rom vető egymás nyomában haladva nyílegyenes sorokat húz. Minden második fordu­ló ad munkát Réder István­nak, aki a gép tartályába tölti a magvakat. Azután hosszan néz a hajlatban el­tűnő, majd ,a másik dombon újra felbukkanó gépek után és szinte önmagának mond­ja: — Csak lenne már egy ki­csit melegebb! Ha esik az eső, akkor a gép­udvarba kényszerülök. A műhelyben száznegyvennél többet nem lehet összehozni. Eddig úgy ment, hogy egy napot a földeken voltam, egy hétig meg szerelgettem az eső miatt. Még egy esztendeje sincs, hogy Kiss Attila meg a ba­rátja elvégezték a csurgói szakmunkásképzőt. Most ott vannak ök is a mély víz­ben. Húszon innen inkább mennek délutánonként a szomszéd falvak valamelyi­kébe diszkóba — de hát kezdik megtanulni, hogy más a közös érdek, hogy le kell mondani a hétvégekről meg az ünnepekről. Hogy is mondta Attila? — Ebbe is bele kell tanul­nunk, meg kell szoknunk. Balogh M. János, a lábodi termelőszövetkezet elnöke Katona Sándor főagronómus- sal együtt lesi a meteoroló­giai előrejelzéseket. Kéthetes elmaradásban vannak. Az elnök tényeket idéz: eddig a burgonya hetven százalékát tudták csak elültetni, a zab, a lucerna és a napraforgó nyolcvan százaléka már a földben van. — A kukorica vetését még meg sem kezdtük. Tízfokos talajhőmérséklet alatt hozzá sem foghattunk. Azért nem aggódunk. Ha május 10-ig sikerül elvetni, akkor nem lehet nagyobb gond. Inkább a burgonyát féltem, nekünk fontos növény. Berobban a CB-rádió hívá­sára a főagronómus. Jó hír­rel szolgál: megkezdték a kukorica vetését. Hallom, nem csak a holnapi eredmé­nyek miatt serénykednek. Ki kell tárolni a tavalyi burgo­nyát, viszik a boltokba Kesztehelyre, Tapolcára, a Kaposkernek. Dicséret illeti az asszonyokat, mínusz öt fokban is dolgoztak. NITROGÉN NÉLKÜL Kifognak az időjáráson Vontatottan, de bizakodva

Next

/
Oldalképek
Tartalom