Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

1987. április 27., hétfő Somogyi Néplap 5 Az ismeretterjesztés öt éve Küldöttgyűlés vitatta meg a megyei beszámolót Megyei küldöttgyűlés előtt számolt be szombaton a tu­dományos ismeretterjesztés helyzetéről a TIT Somogy Megyei Szervezete. A Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat tagságának száma alig változott az elmúlt öt év­ben, ám sikerrel járt az ezerszáz fős szervezetben a „fiatalítás”. Két évvel ezelőtt mindössze hét községi TIT- szervezet működött, az év elején megkezdődött mérleg- készítés idejére huszonki­lencre nőtt a számuk. Figye­lemre méltó tanulság, hogy az utóbbi időben csökkent az érdeklődé?, a társadalom- és természettudományi témák iránt. Ugyanakkor emelke­dett a közismereti és idegen nyelvi tanfolyamokra beirat­kozott hallgatók száma. A változó kép tükrözi azokat a változásokat, amelyek nem­csak az igényekben mutat­koznak, hanem a szervezet tevékenységét is jellemzik. A IX. megyed küldöttér­tekezleten dr. Gebhardt Jó­zsef elnök a vendégek so­rában üdvözölte dr. Ádám György akadémikust, a TIT országos vezetőségének el­nökét, dr. Horváth Sándort, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjét, Nagy Gábort, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes veze­tőjét. Kánya János, a megyei szervezet titkára szóbeli ki­egészítőt fűzött a küldöttek által már ismert írásos be- számollóhoz, s ebben kiemel­te napjaink különösen fon­tos feladatát, az általános és szakmai ismeretek gyarapí­tásának szükségességét. Szí­nes tablón ábrázolta a tele­püléseken végzett, elisme­résre méltó ismeretterjesztő tevékenységet. Szólt a sió-, fokiak nyári táborairól, a barcsi és a városkörnyéki szervezetek élénk munkájá­ról, a marcali szervezet és a város üzemeinek példás kap­csolatáról, Nagyatád művé­szetpártolásáról, a megye- székhely környéki települé­sek ismeretterjesztő tevé­kenységének megerősödésé­ről. Mint mondta, a munka javításában Csurgó, Tab, Fo­nyód, valamint Boglárlelle igyékezete újabb lehetősége­ket ígér. A száznegyvenhat éves szervezet önállósága fokozó­dott az elmúlt öt évben. A támogatás ugyan csökkent, ám ezt pótolhatja a vállal­kozás növelése. A kistelepülések gondjain csak széles körű összefogás­sal lehet segíteni. A TIT szá­mára tanulságul szolgál és a további feladatokra utal az a tény, hogy a múlt évben száz somogyi kistelepülésen egyetlen ismeretterjesztő előadást sem tartottak. A TIT megyei tagságának fele él csupán városban.- A köz­ségi közös tanácsok székhe­lyein, a városkörnyékeken működő TIT-csoportok, -szer­vezetek nem hagyhatják ma­gukra a kistelepüléseket. Er­ről szólt a szentbalázsi kül­dött. A művelődés elősegíté­sének társadalmi, gazdasági szükségességét, az élet mi­nőségének javítását szorgal­mazta dr. Sebestyén Tamás. Többen szóltak a vitában az értelmiség szerepéről, s a tartalmasabb klubéletet szor­galmazták Kaposváron és Barcson. Dr. Horváth Sándor hoz­zászólásában hangoztatta, hogy az eddigieknél is ered­ményesebb vállalkozói tevé­kenység kibontakoztatását várják a TIT megyei szerve­zetétől. Feladatul jelölte meg, hogy az alkotó értel­miség szellemi műhelyeként az eddiginél hatékonyabban tevékenykedjen a TIT me­gyei szervezete. Ádám György az elmúlt hetekben lezajlott küldött- gyűlések tapasztalatait össze­gezve a mindennapi műve­lődés és a klasszikus tudo­mányok szoros kapcsolatáról beszélt. Az a törekvés, mond­ta, hogy az ismeretterjesz­tésben is meghonosítsák a cselekvőbb részvételt. Szá­mos küldött szólt az idegen nyelv tanulása iránti meg­nőtt igényekről. A jogi, az egészségügyi, a környezetvé­delmi ismeretek bővítésének jelentőségeiről, eredményei­ről és feladatairól szintén hallottunk a hozzászólások­ban. A vita után a küldöttek újjáválasztották a harminc­két tagú megyei, valamint az ügyvezető elnökséget és a megyei szervezet tisztségvi­selőit. Elnöknek ismét dr. Gebhardt Józsefet választot­ták, tisztségében megerősí­tették Kánya János titkárt. Kedves ünnepséggel ért véget a TIT Somogy Megyei Szervezetének IX. küldött- értekezlete. A TIT aranyko­szorús jelvényét adta át Ádám György professzor Pappné Kiss Katalin nyelv­tanárnak, kiváló dolgozó el­ismerésben részesült Petrus- né Harcsás Márta, a siófoki szervezet munkatársa. Horányi Barna TŰKOR A TUDÁSRÓL Döntő vesztesek nélkül összehajtó fejek, elhara- pottt félmondatok. „Buda visszafoglalása, 1686. Vagy mégsem? Mikor is alakult a Szientt Liga? Valahol olvas­tam, de épp most nem jut eszembe.” Hiába, így van ez, ha nagy az izigadom. A Somogyi Tükör műve­lődési mozgalom döntőjén nyolc KlSZ-alapszervezet és négy szocialista brigád mér­te össze tudását tegnap dél­előtt Kaposváron, a Laitinica művelődési központban. A három levelező fordulóban, mely az ősszel kezdődő ver­seny nyitányát jelentette, még száizhatvankét közösség •töprengett a feladatlapok megoldásán. Munkahelyük egy évének bemutatása, hri- gádfcrónika, kirándulások szervezése mellett az év leg­jelentősebb évfordulódról, Iközjtük Liszt Ferencről és a KISZ megalakul ásónak har­mincadik születésnapjáról is megemlékeztek a résztve­vők. A szervezők nem tit­kolt célja volt, hogy a szel­lemi frissesség, a tanulási kedv megőrzése mellett va­lódi közösséggé is kovácsol­ják a négyes csapatokat. A csurgói dr. Dohány Je­nő brigádnak ez utóbbira már nincs gondja, A kis csapat tudását nem először mérlegelte a szigorú társa­dalmi és technikai zsűri. Az 1979-ban alakult brigád az idén tizedik alkalommal in­dult ezen a pályázaton. Négy éve elsők lettek, ezüstérmek számát már nem is jegyzik. A siker titka a jó közösség és sok munka. — Brigádunk nemcsak ezen a vetélkedőn indul. Szinte minden kulturális pályázatom, rendezvényen részt veszünk, A ,tükröt” elsősorban változatossága miatt kedveljük. A legtöbb fejtörést ma az első feladat jelentette. J öntón elmi ese­ményeket kellett évszámok- kaű. párosítani. Ehhez képest vallás ágas felüdülést jelen­tett a zenei forduló, ahol öt zeneművet kellett felismer­ni — monda a brigádveze­tő. Akadnak természetesen, akik énről másképp véle­kednek. A kaposvári Braun Éva KISZ-alapszervezetnek a szóbeli feladatok jelentet­ték a legkevesebb gondot. Pedig egy percben minden lényegest elmondani a szak- SEjenvezeti tagdíj befizetésé­ről, bizony nem könnyű fel­adat. Rövid szünet, a zsűri szá­mol, s a versenyzők maguk is értékelnek. — A viliámkérdóseket rántottuk el, de az iroda­lomban sem jeleskedtünk — vall ja meg egy nőikből álló csapat. — Nem baj, az a lé­nyeg, hogy nem lettünk utolsók. Ezen a versenyen a vesz­teseknek sem kellett szo- morlkodniuk. A legjobbak: a József Attila, az Elektroni­ka és a dr. Dohány Jenő brigád utazási utalványt nyertek. A többiek a tudás, a tapasztalat mellett egy kellemesen eltöltött délelőtt emlékével távozhattak a művelődési házból. Horváth Éva Negyvennégyen kaptak oklevelet Befejeződött a népfőiskolái kurzus Tabon Az országban egyedülálló a Tabi Városi Jogú Nagy­községi Közös Tanács hely­zete, ugyanis irányítása alá 12 község tartozik, s az ott élők száma meghaladja a 11 ezret Az 55 tagú tanácsi testületben 69 százalék a tárSközségi tanácstagok, szá­ma. Az 1985. évi választá­sokat követően a társközsé­gekben megalakult elöljáró­ságok széles körű hatáskört kaptak, önálló döntési, vé­leményezési és javaslattéte­li jogosítványaik vannak. Hogy mindezzel helyesen tudjanak élni, a tabi tanács és a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának kezdeményezésére, az Or­szágos Közművelődési Köz­pont támogatásával a társ­községi, valamint a város­környéki elöljáróságok és tanácstagok számára népfő­iskolát szerveztek Tabon. A nyolcnapos kurzus be­fejezéseként szombaton dél­előtt tartották a népfőisko­la záróünnepségét, melyen megjelentek többek között Kusz József, a megyei párt- bizottság munkatársa, dr. Iharos Csaba, a megyei ta­nács vb-titkára, Reidl János országgyűlési képviselő, Varga Károly, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak tagja, dr. Tóth János, az Országos Közművelődési Központ igazgatója, Varga Csaba író, szociográfus, Pe­tites Attila, a TIT országos központjának munkatársa, valamint a helyi párt- és állami szervek vezetői. Bérdi József, a tanács tit­kársági osztályvezetője kö­szöntötte az ünnepség részt­vevőit. Perthes Attila olvas­ta föl Huszár Istvánnak, a Központi Bizottság tagjá­nak, a Párittönténeti Intézet igazgatójának, a népfőisko­lái tanács elnökének leve­lét, amelyben többek között ez állt: „A tabi elöljárók népfőiskolája jó példa az újjászerveződő közigazgatá­si rendszer szerepváltására. A kis települések népesség- megtartó erejének növelése az önrendelkezés erősítését igényli.” Bérdi József, a tabi nép­főiskola titkára a végzett munkát értékelve hangsú­lyozta, hogy ez a képzés je­lentősen segítette az elöljá­róságokat újszerű feladataik ellátásában. A Tabon 1986 szeptembe­rében indított népfőiskola 50 hallgatója közül negy­vennégyen kaptak oklevelet. Krutek József Néptánccsoportok versenye ALKOTÓTÁRS A GYERMEK Tarkabarka játszóruhák, kékfestő szoknyák, piros ka­láris, népviselet. Csizmával, papuccsal, topánkával és me­zítláb. Gyerekek ropják a táncot. Ugróst, csárdást, és föleLevenítik a szép népi já­tékokat, lakodalmast. Zeng az ének, szól a duda, citera, he­gedű és nagybőgő. Ez jellemezte szombaton Boglárlellén, a Vikár Béla Művelődési Központban az Együd Árpád emlékére meg­rendezett harmadik megyei gyermek-néptánccsoport ver­senyt. A nagyszerűen szerve­zett bemutató a magyar folk­lór kimeríthetetlen sokszínű­ségét közvetítette. A megyei, városi művelő­dési központok, a megyei mű­velődési osztály, az úttörők megyei szövetsége, valamint az áfész anyagi támogatásá­val immár hagyományosan megrendezik a néptánccso­portok évenkénti bemutató­ját, amely ezúttal is méltó módon állított emléket Együd Árpád pedagógusi munkás­ságának. Csíkvár József, az SMK főmunkatársa, a néptánc­szakbizottság elnöke utalt rá, hogy a népművészet ifjú mes­terei által összefogott pro­dukciók igénylik a megmé­rettetést. Erre pedig nagy­szerű alkalmat ad az éven­kénti verseny. A bemutatót követő szak­mai tanácskozás bizonyítot­ta, hogy a népművészet és ezen belül a tánc és a zene elhivatott, kiváló képviselői szívükön viselik a hagyo­mány ápolását, őrzik a mű­vészeti ágak tisztaságát. Sza­badi Mihály, az Amatőr Nép­táncosok Országos Tanácsá­nak elnökhelyettese, a zsűri vezetője örömmel nyugtázta azt a jelenséget, hogy a ruti­nos csoportvezetők mellett megjelentek a fiatal, kezde­ményező pedagógusok is. S bár ez utóbbi esetben még találkoztunk kiforratlanabb produkciókkal, a rendezvény mindenképpen segítheti a ta­pasztalatok gyarapítását, Azt is pozitívan értékelte a zsű­rielnök, hogy igényes zenei kísérettel — Zengő-együttes, Berek-zenekar, Tilinkó­együttes, buzsáki citerazene- kar — kerültek színpadra a produkciók. Kétórás szakmai tanácsko­zás után a zsűri az első dí­jat a barcsi Kisboróka tánc- együttesnek ítélte oda, me: lyet Takácsné Békési Margit tánckörvezető irányít. Ezért a tevékenységéért ő elnyerte a Pedagógiai díjat is. Második díjban részesült a Szabó Zsolt vezette boglárlellei Szelence gyermektánccsoport, harma­dik díjat nyert a karádi ha­gyományőrző csoport ugyan­csak Szabó Zsolt vezetésével. Különdíjban részesültek a Somogyi Aprók Németh Ág­nes, a Buzsáki hagyomány- őrző Pucskó Zsolt és Buzsá­ki Istvánná, a barcsi 1. sz. általános iskola, valamint a Siófoki IV. számú általános iskola II. c. osztálya Fehér­vári Györgyné tánckarveze- tő irányításával. Koreográfiái díjat kapott Mosóczi István Legénykék, Buzsáki Istvánná Gyermeklakodalom és Pajor János Itthol vagy-e hidas­mester című száma. Külön­díjban részesült a találkozó magas színvonalú megrende­zéséért a boglárlellei Vikár Béla Művelődési Központ igazgatója, Gulyás János. A díjkiosztást gálaműsor követte. Várnai Ágnes GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres náscs avagy mit mesél a valódi vőlegény 46. Arra nem mernék megesküd­ni, hogy a dallamvezetésem hibátlan volt, de a fortisszi- mót a fokozhatóság legfelső határáig erőltettem: Nincs itt, akit csókolhatnék, Nincsen, aki simogasson ... Kegyetlen hozzám az élet, Csalfa az a szőke asszony. Tébolyító szőke asszony, Ma még vesztemet okozza! Vérző szívvel őmiatta, Én leszek a falurossza! Jobban, szebben, hogy ne mondjam: tökéletesebben aligha sikerülhetett volna. Egyelőre be is értem ennyi­vel, abba akartam hagyni, de Imrusom akkora vérsze­met kapott a májusi estéli csend mámorától, hogy szán­dékom ellenére, önhatalmú­lag, süvöltő hangerővel foly­tatta: Akkor húzzák bús nótámat, Amikor a sírba tesznek! Tudom, hogy a szőke asszony Gőgös szíve belereszket! Biztos, hogy a sóhajtását Kósza szellő oda hozza, De akkor már nyirkos földben Csendes lesz a falurossza ... A megrázó beleélést hatá­sosan festette alá fénnyel, pattogással, magasba lövellő szikrákkal a lángoló venyige­tűz. További hatásfokozó kö­rülmény volt, hogy jajveszé- kelő asszonyhang borította be az egész Nagypúpot: — Istenem, ekkora szé­gyen ... Rajtunk fog röhög­ni a fél világ! Nem élem túl! Itt rögtön felakasztom ma­gam a körtefára. Sajnos, nem Lipicsné Ste- fán Zita érkezett, amint szá­mítottam. Csak a teljesen ár­tatlan Irma asszony kiabált kötélért. Komolyan mondom, megesett rajta a szívem. 21. KÖNNYES ÉJSZAKA Már az est könnyes lett attól, ahogy hozzánk érkezett a zokogva jajveszékelő Ir- muska. Hiába, érzékeny asz­szony. De mielőtt még teljes­séggel elhatalmasodott volna rajta a könnyzáporos érzé­kenység, újabb személy ér­kezett. — Hol vagy, Illés?! Karika Dodó, azaz Bölöm­bika követelte megjelenése­met. Imrusom rosszat gya­níthatott, mert helyettem ő fogta nem kevésbé erős han­gon kérdőre a mesterdalno­kot: — Mit akarsz az én meg­sértett násznagyomtól? — Vele együtt nótázni — hangzott a kellemes válasz. Erre bátran előjöttem, a sö­tétből. Karika Dodó ugyanis, miként e történet során is tapasztalhattuk már, mérges természetű. Időnként pedig kiszámíthatatlan a viselkedé­se. Különösen ilyen esetek­ben, amikor előre kiszámí­tottam, hogy ennek a bús­hegyi bánkódásomnak nem éppen jelentéktelen kihatása lesz az odalenti lakodalomra. Válaszának Imri cimborám is megörült. Anak láttán, ahogy elömlött rajta a legszelídebb jóakarat, senki meg nem mondta volna róla, hogy mé­regraktáros. — Hej, ripityom! — fejez­te ki némileg túlzó elragad­tatását, és késedelem nélkül intézkedett. — Asszony, le­gyen már elég a picsogásbóh Rakd a tüzet, tégy rendet az asztalon és egyáltalán, az le­gyen, amit én akarok. Most inni akarok! — Tisztességes akarat — hagyta jóvá komoly meggyő­ződéssel Bölömbika. — Ma­gaddal viszel az akaratodba? Fogadni mernék, Illés is ezt akarja. Tudod, Ripityom paj­tás, én már sokat mulattam együtt ezzel az Illéssel, de még sose kellett igazán meg­vernem. Nélküle a nóta se megy igazán. Tisztességes akaratunk megvalósítása közben felhív­nám a figyelmet arra, ho­gyan keletkeznek mifelénk a nemhivatalos személynevek. Aki szórakozottságból nem vette volna észre, hogy Bö­lömbika minden előzmény nélkül Ripityom pajtásnál? szólította az én különleges barátomat, az most megje­gyezheti, Lukáts Imre a lécsi lakodalomtól kezdődően kénytelenült sajátjává fogad­ni a Ripityom nevezetet, mint valami balkézről nemzett gyereket. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom