Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

1987. április 25., szombat Somogyi Néplap 3 AZ ELV: MUNKA SZERINT Nehéz hiteles mércét találni Sokat hallunk a megyében is a pedagógushiányról. Fon­tos érdek hát, hogy a leg­jobb tanárok és tanítók ne hagyják el a pályát. Meny­nyiben segíti megtartásukat az anyagi megbecsülés? — A munka szerinti bér- differenciálás az iskolákban még távol áll a követelmé­nyektől — mondta Szente Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának cso­portvezetőije. — Ennek nem­csak az az oka, hogy az Igaz­gatók nem szívesen vállal­ják a nagyobb differenciá­lással járó feszültségeket, hanem az érintettek sem vál­lalják szívesen. Hogy valaki milyen szinten tanít, azt nem könnyű pontosan le­mérni. Ráadásul még mindig fontosnak tartják a szociális szempontok figyelembevéte­lét a bérelosztásnál. Végül is csak 100—200 forint külön­bözteti meg a jókat a ke­vésbé jóktól. — Elfogadják az egyenlós­dit a kiemelkedő munkát végző pedagógusok? — Akadt, aki kérte, mert nem akart irigyeket. Ezen a pályán nem mutatható ki, hogy a differenciálás hiánya rossz irányú kiválasztódóshoz vezet, hiszen a hdvatásszeretet és az iskolához való kötődés többnyire a jó pedagógusok­ban a legerősebb. A munka szerinti elosztás elvének ér­vényre juttatásához elsősor­ban tudati változásokra van szükség. A megyei tanács pénzügyi osztályának általános osz­tályvezető-helyettese, dr. Ro­ntanék Ferenc dolgozta ki azt a már országosan alkal­mazott „béribeállási” rend­szert, amely segítheti a megalapozott különbségté­telt. Ennek a lényege, hogy végzettség és szolgálati idő szerint csoportosítsa a dol­gozókat, kimutatva, hogy a megfelelő alsó és fölső ha­tárok között hány százalékos valakinek a „bérbeállása”. E számokat és a végzett mun­ka színvonalát összevetve könnyebb eldönteni az indo­kolt emelés mértékét. — Ezt a rendszert elsősor­ban ott lehet alkalmazni, ahol megvannak a bértömeg- gazdálkodás előnyei. Nincs viszont erre mód egy kór­ház esetében, ahol az orvo­sok és ápolók munkáját nem végezhetik él kevesebben. A kaposvári kórháznál a ju­talmazási alap a bér egy szá­zaléka. Kicsi a lehetőség a differenciálásra, kivált ha vannak lemaradtak is. Az öt százaléknyi bérfejlesztés sem ad több lehetőséget, ahol az alapbérek eleve ala­csonyak és ahol a kevésbé helytálló emberekre is szük­ség van. Mi is gondban va­gyunk, amikor arról kell dönteni, ki kerüljön a leg­alább kilenc százalékot ka­pó harmadba. Minden osz­tályon van ugyanis néhány kiemelkedő teljesítményű ember, ám a többieknél már nehéz csalhatatlan mércét találni. Azt gondolhatnánk, hogy hasonló bizonytalanság nem fordulhat elő a termelőüze­mekben, áhol a teljesítmény pontosabban mérhető. A Vi­deoton tabi gyáregységében vagy a Tungsram Rt. Ka­posvári Elektronikai Gyárá­ban egyaránt szükség volna több képzett szakemberre, s így kulcskérdés a meglevőik arányos elismerése. Mindkét üzemben erőteljes a bérek differenciálása, azonban — mint Ottó Istvánnak, a Tungsram robottechnikai üzemegységvezetőjének sza­vaiból kitűnt — a béreket igazságosan elosztani ott sem könnyű, ahöl a teljesítmény jobban mérhető. A gyakor­latban ugyanis nemcsak jé és rossz, szorgalmas és fe­gyelmezetlen, tehetséges és alkalmatlan emberek van­nak. E tulajdonságok nem egyszer sajátosan kevered­nek. Nem kis dilemma pél­dául, hogy egy szorgalmas és kötelességtudó, ám oly­kor selejtet gyártó vagy egy ..aranykezű”, de hullámzó teljesítményű dolgozó él­vezzen-e előnyt. A fentiek azt példázzák, hogy nem könnyű érvényt szerezni a munka szerinti el­osztás elvének. Van, ahol differenciálásra kicsi a lehe­tőség, és olyan is; ahol kel­lően nem élnek vele. Oly­kor nehéz megtalálni a hi­teles mércét, ám még gya­koribb, hogy az emberek tu­datába bevésődtek az egyenlőség elvét rosszul ér­telmező beidegződések. Ezért lehet példaadó a megyei ta­nács vezetőinek összeütkö­zéseket is vállaló határozott lépése. Hasonló szigor nél­kül aligha lehet elmozdulni a nagyabb húzóerőt adó el­osztás félé. Bíró Ferenc BIZTOSÍTÓ BETÉTEK Űj célgépeket vásárolt a Kaposvári Villamossá­gi Gyár. A korszerű esz­közökön Weber Neocet biztosító betéteket készí­tenek exportra. Az első negyedévben kétmillió biztosító betétet gyártot­tak. (Fotó: Gyertyás László) Több száz nyomdász Kaposváron MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGOS TALÁLKOZÓ Több száz mérnök és tech­nikus részvételével megkez­dődött tegnap Kaposváron a szakma tizenhatodik orszá­gos találkozója. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egye­sület rendezvényén a Latinca művelődési központ nagyter­mében dr. Tóth Károly me­gyei tanácselnök-helyettes köszöntötte a résztvevőket a Somogy megyei és a Kapos­vári Városi Tanács, valamint az MTESZ megyei szervezete nevében, majd rövid ismerte­tést adott megyénkről. A ta­nácselnök-helyettes szólt a somogyi gazdaságról, amely­nek egyik jelentős ágazata az idegenforgalom és invitálta a tanácskozás résztvevőit: vendégeskedjenek máskor is Somogybán, ahol mindig szí­vesen fogadják a messziről érkezőket. A megnyitó után Mike Fe­renc, a vendéglátó Somogy Megyei Nyomdaipari Válla­lat igazgatója beszélt a szak­ma somogyi helyzetéről. Vá­zolta azt a fejlődést, amely a felszabadulás óta végbe ment a somogyi nyomdákban. 1949-ben tizenhárom nyom­daüzemet államosítottak me­gyénkben, s azóta óriásit fej­lődött a nyomdászat nálunk is. Az igazgató röviden szólt azokról a feladatokról, ame­lyeket most kell majd meg­oldani, így kitért a fénysze­désre való fölkészülésre is. E téma egyébként a tanácsko­zás mai szekcióüléseinek egyikén szóba kerül s avatott külföldi, illetve hazai szak­emberek vitáznak majd róla. A tegnapi plenáris ülés harmadik előadója Balogh Ádám, az Ipari Minisztéri­um főtanácsosa volt: a nyom­daipar hazai helyzetéről és fejlődésének lehetőségeiről beszélt. Szólt arról, hogy az ágazat az utóbbi években egyenletesen fejlődött, min­den fontosabb termelési mu­tatója javult. Ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy a kedvező adatok ellenére is több területen még mindig eléggé elmarad az európai élvonaltól a magyarországi nyomdászat. Az előadó be­szélt arról, hogy a tőkehiány a nyomdákat is sújtja, és az ágazat tőkésimport-igénye rendkívül nagy, ezért különö­sen fontos, hogy a fejlesztési eszközöket a lehető legcélsze­rűbben használják föl. Balogh Ádám azzal zárta mondandóját, hogy a szelle­mi erőforrásokat a korábbi­nál nagyobb mértékben kell igénybe venni, kívánatos a szakmai színvonal növelése és az, hogy a nyomdákban mind több jól képzett tech­nikus és mérnök dolgozzék. A tanácskozás résztvevői délután városnézésen vettek részt; ellátogattak a kapos­vári nyomdába, valamint a mezőgazdasági főiskolára. A program ma szekcióülésekkel folytatódik és plenáris ülés­sel zárul. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Ünneppel kezdődött ez a hét és ünneppel végződik a következő, ráadásul a tavasz is — lekopogom — végérvé­nyesen győzedelmeskedett a makacs tél fölött, úgyhogy alkalmunk nyílt némi lazí­tásra, s ugyanakkor talán a megszokottnál kissé bősége­sebben adagolta az örömö­ket ez az időszak. A lazítást szigorúan mun­kaszüneti napokon gyakorol­ta a somogyi honpolgárok java, sőt jó néhányan még akikor is kimaradtak belőle. A mezőgazdasági nagyüze­mekben ünnepnapon is dolgoztak sOkan, hiszen késett a jó idő, és most az embernek kell megküzdenie a késede­lemmel. A talajmunkákkal és a vetéssel jól haladhat­tak a héten a mezőgazdák, kívánjuk nekik (és magunk­nak), hogy az idén végre jobb legyen az időjárás ké­ső őszig, mint a korábbi években. Nemcsak a nagyüzemek­ben serénytkedtek az embe­rek, hanem a höbbikerték is benépesültök hétfőn. S ez pi­henés volt még akkor is, ha kedden jó néhány munkás és értelmiségi kezdte a mun­kanapját jelentős izomláz­zal. Míg a mezőgazdaságban új erővel indult e héten, addig az iparban a megszokott rend szerint tartott a mun­ka; a fedett üzemeket nem befolyásolja a meteorológiai helyzet, ha csak úgy nem, hogy a langyos reggeli ta­vaszra ébredő ember jobb kedvvel indul dolgozni, mint az esőben bőrig ázottan az üzembe érkező. Jelentős döntések születtek a megyeszékhelyen a Kapos­vári Városi Tanács ülésén; többek között a település- fejlesztési hozzájárulásról döntöttek a városatyák. A második nekifutásra sze­rény győzelmet arattak a hozzájárulás hívei, s a ta­nács ennek alapján egyhan­gú szavazással úgy döntött, hogy a város fizetésre köte­lezhető polgárai ezután éven­te hatszáz forintqt fizesse­nek be Kaposvár gyarapítá­sára. Ülésezett a héten a bog- lárlellei tanács végrehajtó bizottsága is, és több fontos tá-rgyalnivaló között sort ke­rített a város belterületi víz­rendezésének helyzetéről szóló elemzésre, valamint in­tézkedett a feladatokról. Mind a balatoni vízvédelem, mind a városfejlesztés szem­pontjából fontos probléma­kör ez, a belvíz és csapadék­víz elvezetése, megfelelő me­derbe való terelése sok pénzt és gondosságot igénylő te­endő. Ha a Balatonnál tartunk, érdemes megemlíteni: e hé­ten már az előszezoni me­netrend szerint közlekedtek a hajók. Ünnepségekkel kez­dődött a hajózási idény, hét­köznapokkal folytatódik, s aki ismeri a helyzetet, az ilyenkor nem elsősorban a vízen jár gondolatban, ha­nem a kikötőkben, ame­lyeknek állapotát az idén is — a lehetőségekhez mérten — javítani kell. Banális hasonlattal a ma­darak tavaszi fészekrakásá­ról manapság a fiatalok otthonteremtése jut eszébe csaknem minden­kinek. Mint tudjuk: az em­ber fészekrakása jóval ne­hezebb és költségesebb, mint a madáré, amelynek ez csu­pán fáradságába kerül. Nos, két hír erről: az első, hogy a fáradozáson már túl levők most — mint a korábbi években is — némi jutalom­ra pályázhattak. Lezárult a nevezés Az év lakóháza 1986 címmel meghirdetett ver; sengésre, a zsűri a héteri munkálkodott, s hamarosan megismerjük a somogyi nyertest. A második hír: úgy tetszik, elmozdul a holtpont­ról a jutái KISZ-lakótelep ügye, a Rózsa Ferenc lakás- szövetkezet gondozza építte­tőként, s kivitelezőre is lel­nék, ha csak ... Szívesebben fejeztem volna be ponttal a fenti mondatot, de hát a hosszú bizalmatlanság után az ember eleve kétkedőivé válik. Mégis remélem: ha­marosan az építkezést fény­képezhetjük, s nem az újabb tárgyalgatásokról, előkészít- getésekről adunk hírt. Luthár Péter Import kőolaj­MEonődé* Budaipesten tegnap Tóth József, a Mineralimpex ve­zérigazgatója és Nyikolaj Zachinajev, a szovjet Szo- juznyeftyexiport Külkereske­delmi Egyesülés vezérigaz­gató-helyettese szerződést írt alá összesen 1,4 millió ton­na különféle szovjet kőolaj- termék — elsősorban üzem­anyag és tüzelőanyag — 1987. évi szállításáról. Ennek nagyobb részét az idén is, akárcsak korábban, csőveze­téken szállítják. Tartják a határidőt A hét utolsó munkanapja A kaposvári Uni verzál Vas- és Faipari Kisszövetke­zet udvarán a bejárattal szemben hegesztők serény­kedtek. Odébb lemezlapok­ból készült egy alkalmi épü­let. Körös-körül mindenütt folyt a munka. Egy kicsit már a megérkezéskor választ is kaptam a kérdésemre. Bizonyára emlékeznek rá Olvasóink, hogy néhány hét­tel ezelőtt arról érdkelődtünk egy állami vállalatnál, ho­gyan kezdődik a hét? Most azt néztük meg — ezúttal egy kaposvári szövetkezet­ben —, hogy milyen a hét utolsó munkanapja. — Talán a kisszövetkezeti forma előnye — mondta Fo- nyódi Béla elnök —, hogy si­került az embereket érde­keltté tenni abban: a hét minden napján igyekezzenek jól dolgozni. Mi is számon tartjuk, vizsgáljuk, mikép­pen alakul a munkafegye­lem; milyen a munkaminő­sége és mennyisége. Hosz- szabb idő tapasztalata alap­ján mondhatom: nincs kü­lönbség a hétfői, a szerdai vagy akár a pénteki teljesít­mények között. Az egyenletes munkatem­pót segíti az ösztönző bére­zés. — Szövetkezetünkben egyé­nileg megállapított órabérek vanak, valamint az erre rá­épülő csoportteljesítmény­bérezés. A többletmunkáért a csoportok kapják a több­letkeresetet. Ök osztják egy­más között tovább a pénzt, mégpedig nem az egyenlős- di, hanem az általuk elismert munkaórák és teljesítmények alapján. Ha valaki „kilóg a sorból” a többieknek is kárt okoz, mert a csoport össz- keresetét csökkenti. A hat-f tíz tagú, kis létszámú cso­portokban könnyű átlátni, ki hogyan dolgozik. így mellé­beszélésnek, vitának sem igen van helye: mérhető, hogy ki mennyit végez el e közös feladatokból. — Nekem a hét eleje ugyanolyan, mint a hét vé­ge — mondta Tóth Sándor, a llakatosbrigád vezetője. — Ekkor is, akkor is fáradt va­gyok. Szombaton-, vasárnap ugyanis otthon gazdálkodom. Van egy ezerkétszáz négy­szögöles földem, és most, hogy késett a tavasz, nagyon elmaradtam a munkával, sok a behoznivaló ... De nehogy ebből arra következtessen, hogy esetleg az itteni mun­kámra nem marad elég erőm. Nézze, a mi brigá­dunk univerzális emberekből áll. Sok mindenhez értünk, sok mindent elvállalunk, s ha egyszer elvállaltuk, el is végezzük. Feladat- és kere- setközpontúak vagyunk. Itt munka van a hét minden napján. — Egyedül az időjárás be­folyásolhatja a teljesítmé­nyünket — kapcsolódott a. beszélgetésbe Bogdán György hegesztő. — Ha süt a nap, nagyobb a munkakedvünk is. Ha nagyon cudar az idő, szüneteltetni kell a munkát; mi ugyanis nagyrészt a sza­badban dolgozunk. De mese nincs: a határidőket tartjuk. Ha kell, a hét végén is dol­gozunk. — Akinek nincs szüksége pénzre, az lazíthat — mond­ta Dénes Pál kazán- és köz­pontifűtés-szerelő. — De ak­kor a többiek a fejére kop- pintanak. Dénes Páll is többféle szak­mához ért. Ügy látszik, az Uni verzál szövetkezetben a dolgozók is univerzálisak. S mivel a szövetkezet elismeri munkájukat, szorgalmasak is. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom