Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

1987. április 23., csütörtök Somogyi Néplap 3 Kerek* asztal 1987. február 19-21. között a Magyar Tu­dományos Akadémia Szegedi Biológiai Köz­pontjában országos elméleti tanácskozást rendeztek a szocializmus magyarországi épí­tésének útjáról. Ennekelötte Kaposvár adott otthont a kapitalizmus Imélyreható elemzésé­hez. Mindkét tanácskozás jelentősen hozzá­járult a kapitalizmusról, illetve a szocializ­musról lalkotott képünk felfrissítéséhez, való­sághű ábrázolásához; a Szegeden elhangzot­tak elősegítették jövőnk fölvázolását is. A sze­gedi tanácskozáson részt vett dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályveze­tője és Paksi Lajos, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezető tanára. Rajtuk kívül vendégünk volt Ciay László, a siófoki pártbizottság tit­kára, Bajer Nándor, a Masterfild Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárának igazgató­ja, valamint Bánné Varga Valéria, a megyei KISZ-bizottság titkára. Szerkesztőségünket Horányi Barna képviselte. Szeged után Bevezetőként a szegedi ta­nácskozáson résztvevők így összegezték tapasztalataikat: PAKSI LAJOS: — A ka­posvári tanácskozás elméle­tileg újat hozott a kapitaliz­mus megközelítésében, sőt a kapitalizmus új jelenségei­nek értékelésében is. Gyöke­reiben tárta föl azokat a fo­lyamatokat, amelyek később bontakoztak, ki. A szegedi tanácskozás a kaposvárihoz hasonlóan jól szervezett volt. A negyven év tapasztalatai­nak elméleti általánosítása alapot adott a kutatómunka további fejlesztésére, és nagymértékben segítséget adott a szocializmusról való gondolkodásunk megújulá­sához. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — Pártunk gyakorlatában hagyományai vannak az ilyen elméleti tanácskozások­nak. Nincs agy éve, hogy Székesfehérvárott a műszaki fejlődés és a társadalmi ha­ladás témakörét dolgozták fel. Arról, hogy Szegeden létrejött ez a tanácskozás, nem kis büszkeséggel mond­hatjuk: a gondolat Kapos­várról indult el. Megfogalmazhatjuk azt is — ez több előadásban is el­hangzott, —, hogy a szocializ­mus építése hazánkban nem választható el a nemzetközi körülményektől, leginkább a szocialista országok fejlő­désétől. A szocializmus ma­gyarországi építésének ta­pasztalatai igazolják, hogy adottságaink figyelembevé­tele mellett meghatározó tényező volt a szocialista or­szágokkal való összefogás. Szegeden összetett vizsgá­lódásra került sor, s ez po­litikai gyakorlatunk kifeje­zője. Manapság nehéz volna úgy gondolkodni, távlatokat fölrajzolni, ha a politika nél­külözné a tudományok ered­ményeit, az ideológiai gon­dolatokat. Régi tanulság, hogy a politika, a tudomány és az ideológia testvérek, szorosan összefüggnek. Ak­kor értük el legnagyobb si­kereinket, amikor a politika föl tudta karolni a tudomá­nyos kezdeményezéseket, a kutatások eredményeit, s eh­hez tudta mozgósítani az ideológiát, marxista nézete­inket, és a gyakorlat nem került szembe ideológiai el­veinkkel és céljainkkal. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése Magyarországon úgy kezdődött, hogy a politi­ka épített a tudományos eredményekre és a gyakor­latra. A gazdaságirányítási rendszer változásait is erő­teljes tudományos munka előtte meg, erre a politika építeni tudott. Pártunk gya­korlatában rendszeressé vált, hogy a közép- és a hosszabb távú fejlesztési elképzelések felvázolásához kikérik a tu­dományos szakértők vélemé­nyét. Gondot Okoz, hogy bi­zonyos döntéseinknél —akár gazdasági, akár politikai — kevésbé számolunk azok ideológiai hatásával. Ebből fakad, hogy az ideológiai munkát nem értékeljük úgy, ahogy kellene. Márpedig vannak ideológiai érdekeink is. GIAY LÁSZLÓ: — A tár­sadalmi, gazdasági élet el­lentmondásaival a „vége­ken”, az alapszervezetek irá­nyításában dolgozó pártmun­kásoknak mindennap szem­besülniük kell. A párttagság ma már „a mundér tisztele­te” jegyében nem fogad el akármilyen válaszokat. Ügy vélem, hogy a szegedi ta­nácskozás anyaga sókat segít a meggyőzőbb érveléshez. PAKSI LAJOS: — Bonyo­lult és nagyon szoros kap­csolatot látok a tudomány és a politika között. Ha abból indulunk ki, hogy a politika maga is tudomány, ez a kapcsolat még szervesebbé válik. Az egyre bonyolultabb kérdések megválaszolásához jobban fel kell használni a tudományt. Elhangzott az a nézet is, hogy a tudomány feladata a helyzetfeltárás, a politika pedig oldja meg a nehézségeket. Ezt a véle­ményt elutasították. Tudniil­lik a politika azt igényli a tudománytól, hogy ne csak helyzetfeltáró legyen, hanem javasoljon tudományos alter­natívákat a politika számá­ra. Végtére is a tudomány és a politika együttes fele­lősségéről van szó. Ilyen szempontból új hangsúlyo­kat éreztem a tanácskozáson, s ez elméletileg igen idősze­rű volt. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — Nem szabad ezeket a te­rületeket viszonylagos önál­lóságukból kiszakítani, in­kább hasznosítani szükséges ezek összefüggéseit. Arra gondolok például, hogy a tu­domány jelenlétét a társai dalmi gyakorlatban ne csak a tudósok feladatának te­kintsük; kiérlelt tudományos eredményeik mielőbbi gya­korlati megvalósítását is elő kell segíteni. SZERKESZTŐSÉIG: — Több munkacsoportban folyik a vita. Nagy hangsúlyt ka- pott Szegeden a gazdaság. A reform hangoztatása mellett azonban mintha el­halványult volna a hogyan kérdése. BAJER NÁNDOR: — A jelenlegi gazdálkodás, mint a jól működő vállalatok eseté­ben látjuk, nem képes biz­tosítani fejlődésünket. Alap- anyaggyártók vagyunk. Ez az iparág teljes egészében importra szorul. Amellett, hogy igyekszünk kielégíteni a belföldi igényeket, import­lehetőségeket is keresünk. A gyár helyzetéből adódóan alapanyag- és értékesítési gonddal küszködünk. Olyan műszaki fejlesztésre lenne szükség, amely a gazdasá­gosságot fokozza és megold­ja a gyár létszámhiányát. A textilipar sokat hoz a magyar ipar konyhájára, igaz, három műszakban, de jól keresnek a dolgozók. Há­rom-négyszázezer forint ér­téket termel meg itt egy munkás, máshol esetleg százezret. Látványos sikereket ak­kor tudunk csak elérni, ha a termelési érték alapján rangsorolják a vállalatokat; s eszerint fejleszthetnek. Akár ötszázezer forint ter­melési értéket is elérhetnénk korszerűbb gépekkel, s a mi­nőséget is jelentősen javít­hatnánk. A munkáslétszám szintén növekedhetne. SZERKESZTŐSÉG: — Mi­lyen sajátos vonásai van­nak a szocializmus építé­sének Somogy megyében? GIAY LÁSZLÓ: — A mi területünk, a Balaton kör­nyéke a megyén belül is sa­játos vonásokat hordoz. A politikai munkát idegenfor­galmi környezetben végezzük. Nem volt és ma sem köny- nyű az idegenforgalommal összefüggő ellentmondáso­kat feloldani. A lakosság nagy része jobban él, mint a megye más vidékein. Az ide­genforgalomnak köszönhető­en fejlettebb az infrastruk­túra. Ugyanakkor sok hát­rány is származik szerepkö­rünkből. Például nagyobb arányú a bűnözés, a zsúfolt­ság, szélsőségesebbek a lét­viszonyok. Mindezek mellett a szocializmusról vallott fel­fogást nyugati, de a szocia­lista vendégek életvitellé, vé­leménye is formálja. A meg­győző munka következtében az idegenforgalom a szocia­lizmus képe kialakításában pozitív szerepet játszik. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — A konferenciának abban is nagy jelentősége volt, hogy nem mindig pontos szocializ­musképünket a valósághoz igazította. Az ideológiában van-e pluralizmus Magyaror­szágon? Nemcsak az ideoló­giában kell ezt keresni, hi­szen a gazdasági életben is számos rétegezettséggel lehet találkozni. Ha a marxizmus— leninizmus hegemón szere­pére gondolunk, akkor ezzel azt is kimondjuk, hogy a tu­dományos világnézetünkön kívül számos más nézet is je­len van társadalmunkban. Ez nem valamiféle visszalépés jelenlegi szocializmusképünk­ben, hanem a valóság pon­tosabb és jobb felismerését, tükröztetését jelenti. SZERKESZTŐSÉG: — Ezekben iá hetekben az if­júsági iszervezetekben a KISZ-tagok is megfogal­mázták véleményüket ed­digi tevékenységükről, vá­zolták elképzeléseiket. Mi­lyen gondolatokat ébresz­tett bennünk a szegedi ta­nácskozás? BÁNNÉ VARGA VALÉRIA: ,— A tudományos eredmé­nyek gyakorlati hasznosítása foglalkoztatta leginkább a fiatalokat azon az aktívaérte- kezleten, amelyet a szegedi tanácskozás után szervez­tünk. Azt tartották a KISZ- vezetők a legérdekesebb kér­désnek, hogy a szegedi kon­ferenciának mi lesz a gya­korlati haszna. A KISZ-tag- ságnak fontop feadatokat ha­tároztunk meg az agitációs- és ropagandamunkában a múlt évi küldöttgyűlésen. Ilyen, hogy gyorsan reagál­junk azokra a kérdésekre, amelyek a fiatalokat foglal­koztatják. Most italán sike­rült. Ahhoz, hogy a taggyű­léseken vagy a „Jövőnk a tét” akció kapcsán felvető­dött kérdésekre tudjanak vá­laszolni a KlSZ-vezetők, szükség van arra, hogy el­méleti témákról is szót vált­sunk. PAKSI LAJOS: — A sze­gedi tanácskozáson részletei­ben nem volt szó a társada­lom különböző területeiről, például a KISZ megújulásá­ról. Mégis úgy gondolom, hogy elméletileg megfogal­mazták ezeket a gondolato- kait. Nagy hangsúlyt kapott például a szocializmus építé­se és a demokrácia összekap­csolása. Mégpedig úgy, hogy a demokrácia fejlődése és fejlesztése az alulról szer­veződő demokratikus cso­portok alapján képzelhető el. GIAY LÁSZLÓ: — A fia­talok másképp viszonyulnak a szocializmus értékeihez, mint az alapot teremtő nem­zedék. KapitíalizmuSképü- ket sokszor csak a tucatnyi fejlett országról szerzett is­meretek alakítják. Nehéz­ségeink láttán, és különösen a nyugati vendégek életvite­lét, technikai eszközeit látva, könnyen jutnak hamis követ­keztetésekre. Ebben közre­játszik az is, hogy történelmi múltunkat kevéssé ismerik, bá'r az utóbbi éveikben sokat tettünk azért, hogy hitele­sebb képük legyen felszaba­dulás utáni történelmünkről. Ha valahol, hált az ő körük­ben kiemelkedően fontosnak tartom az érvelő vitákat, a valósághű tájékoztatást, a megfelelő hangnemet. Azt ta­pasztalom, hogy a pártszer­vek egy része ma is maguk­ra hagyja a fiatalokat. A KISZ-munka megújulása a pártszervek nagyobb segítsé­gét, felelősségteljesebb tá­mogatását igényli. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — A tanácskozáson külön szekció foglalkozott a politi­kai intézményrendszer to­vábbfejlesztésével és meg­újulásával. A pártra, a KISZ- re, a szakszervezetre és más mozgalmakra vonatkozóan is bizonyos követelményeket fo­galmaztak meg. A pártnak is meg kell újulnia, a párt ve­zetőszerepének . korszerű megfogalmazásával. Ennek nagy jelentősége és szerepe van a KISZ és más társadal­mi, állami szervek megújho­dásában is. Általában azt fo­galmazták meg, hogy a tö­megszervezetek és -mozgal­mak munkájához nincs meg a szükséges önállóság, amely­nek körülményei között sa­játos érdekeiket jobban ki tudnák fejezni. Az alulról jö­vő kezdeményezéseket nem gyanakvással kellene fogad­ni, hanem segíteni a kibon­takozást. SZERKESZTŐSÉG: — A szegedi tanácskozás jó ké­pet festett vitakultúránkról, noha tudjuk, hogy voltak szemléletbeli összeütközé­sek is. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — Természetesen volt előz­ménye a konferenciának. A szervezők helyesen tették, hogy az elméleti tanácsko­zásra nem hívták meg a szél­sőséges nézeteket képviselő személyeket. Pontosan azért nem, mert a szocializmus lé­nyegéről folyt a vita. A peri­férikus nézeteket később megvitathatják. Ezzel nem azt mondom, hogy a perifé­rikus nézetekre ne figyel­jünk. Lenin kifejtette, hogy a szóródásokra is oda kell fi­gyelni. Előrelépés volt, hogy kétségkívül tárgyilagosabbá, érvelőbbé váltak a viták. Volt türelem egymás véleményé­nek a meghallgatására és a velük való vitatkozásra. Ez előrelépés a magyar vitakul­túra történetében. Nem tu­dok egyetérteni viszont azok­kal a véleményekkel, misze­rint a szegedi tanácskozás csupán diagnózis volt a szo­cializmus építéséhez, gyakor­latához. PAKSI LAJOS: — A ta­nácskozáson is szóba került, hogy közgondolkodásunkban számottevőek azok az ideolo- gisztikus elemek, amelyeket a gyakorlat próbájának nem vetettünk alá. Sok közülük leépülőben van. Ezáltal a vi­takultúra is fejlődhet, hiszen természetesebbnek tudjuk felfogni a másik véleményét. GIAY LÁSZLÓ: — Szege­den a szocializmus mai való­ságáról folyt felelősségteljes vita. A pártélet megújulása igényli, hogy az alpszerveze- tekben folyó viták a szocia­lista építés valós kérdéseiről szóljanak. A pártdemokrácia érvényesülését ma még sok nehézség gátolja, s ez hibákat is idézhet elő. A mondvacsi­nált napirend, az éntekezle- tesdi, az indokolatlan terjen- gősség éppúgy gátja az érde­mi eszmecsere kibontakozá­sának, mint a hatalmi szó ér­vényesítése, a kritikátlanság vagy a vitázók érdekviszo­nyainak figyelmen kívül ha­gyása. Másképp kell érvelni homogén közegben, például a pedagógusok között, s a meggyőzés eszközrendszerét másképp kell használni a csak fizikai dolgozókait fog­lalkoztató aapszervezetek- ben. Vannak közös vonások, de sémákban gondolkodni nem szabad. Nagyfokú poli­tikai érzékenységre és ár­nyaltságra van szükség. Kü­lönösen fontosnak tartom, hogy az érdemi viták a párt fórumain folyjanak s a kriti­kus véleményt megfogalma­zókat ne érjék egzisztenciá­lis hátrányok. BAJER NÁNDOR: — Mun­kásainkat hozzászoktatta a követelményrendszer a jobb­ra való törekvésre. Ebben nem kis szerepet játszik a kereseti lehetőség. Látják, ha többet és jobban dolgoznak, előbbre juthatnak. Éppen ezért a meggyőzésnek kisebb a szerepe, persze ez sem el­hanyagolható. Erős szállal kö­tődnek dolgozóink a gyárhoz. A csillagos eget is le lehetne hozatni velük. Az újításokat fontosnak tartom. Azt fejezi ki ez a ténykedés, hogy gon­dolkodnak az emberek. Nem­csak a munkájukat újítják meg, hanem önmagukat is. És ezáltal másokat. SZERKESZTŐSÉG: — A KISZ-ben hogyan élnek a vitakörök? BÁNNÉ VARGA VALÉRIA: — A politikai képzési rend­szer változóban van. Saját tanfolyamainkon megróbá- lunk olyan helyzeteket te­remteni különböző játékok­kal, hogy gyakorolni lehessen a meggyőzést, a vitát. A ta­vaszi taggyűlések tapasztala­tai azt is mutatják, hogy las­san ér le a KISZ XI. kong­resszusának a szelleme az alapszervezetekhez, de már vitatkoznak az álapszerveze- tekben arról, mit csináltak eddig jól és rosszul. Ez na­gyon fontos lépés. PAKSI LAJOS: — Nélkü­lözhetetlen az ifjúság fölké­szítése a következő évek fel­adataira. Természetes, hogy ebben a folyamatán a poli­tikai képzés, a szocializmus­ról való korszerű gondolko­dás kialakítása a döntő. Több fórumon Is elmondtam, hogy ha a fölkészítés konkrét poli­tikai, gazdasági cselekvési TÁRSADALMI SZEMLE A MAGYÁR SZOCtAUSZTü H&JMKÁSPAfiT tsiMüjm és poomxi programmal nem párosul, akkor kevés eredményt fo­gunk elérni. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — Az előretekintéshez szi­lárd alapokra, pontosabban megfogalmazott tapasztala­tok összegezésére van szük­ség. Ha az ifjúságnak a jö­vő szocializmusképét akar­juk megrajzolni, áhhoz nem elég, ha éveket ragadunk ki az elmúlt négy évtizedből. Hibás következtetésre jut­hatnánk akkor is, ha csak a hibákról beszélnénk, mint ahogy akkor sem szolgáljuk jól céljainkat, ha csak a jó­ra, a szépre emlékezünk. Mélyebbre kell ásni ezekben a kérdésekben. SZERKESZTŐSÉG: — Az oktatásban is alkalmazni kell ezeket a gondolatokat. A különböző alkotó közös­ségekre, műhelyekre szin­tén nagy feladat vár a b­ban, hogy szocializmuské­pünk teljesebb legyen. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — A legfontosabb tenniva­ló, hogy meg kell ismer­nünk, tanulmányoznunk kell a szegedi tanácskozás anya­gát. Utána pedig legyünk hirdetői az ott megfogalma­zott elveknek. Ebben minde­nekelőtt propagandistahá­lózatunkra, a megye önálló kutatási műhelyeire, az ok­tatási igazgatóság és körébe vont tanárak munikájára szá­mítunk. A szegedi tanácsko­zás arra késztet bennünket, hogy Somogybán is végig­gondoljuk a felszabadulást követő időszak sajátos me­gyei tapasztalatait. PAKSI LAJOS: — Sűrűn találkozik az ember a köz- gondolkodásban, az egyes emberék felfogásában azzal, hogy olyan szocializmuské­pet várnak, amely megmu­tatja a társadalom részleteit is. A szegedi tanácskozáson nem erről volt szó. A mar­xizmus egyébként mindig is elutasította azt, hogy a jö­vő társadalmáról részletek­ben mutasson képet. A tár­sadalom fejlődésének objek­tív tendenciáit tudjuk meg­ragadni. Ez állandó tudomá­nyos munkát igényel, meg­újuló gondolkodást a szocia­lizmusról. Ehhez nélkülözhe­tetlen a helyes történelmi szemlélet, a társadalom min­den rétegének a bevonása. „Recept” nélkül fejeződött be a szegedi tanácskozás, te­hát adott alapot a tovább­gondolásra. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — Rugalmasan, dialektiku­sán, a mindenkori körülmé­nyekhez és sajátosságokhoz kell igazítani a szocializmus­ról alkotott képét. BÁNNÉ VARGA VALÉRIA: — Közelmúltunk megismeré­se nagyon fontos. KISZ-ve- zetőink találkoztak elődeik­kel, akik az elmúlt húrom évtizedben tevékenykedtek. Fontos, hogy ezék a találko­zók meg tudjanak újulni. Sctk mondanivalója van an­nak a korosztálynak a mos­tani KISZ-vezetőik számára. DR. HORVÁTH SÁNDOR: — Az ifjúság megnyerése a szocializmus érdekeinek, szö­vetségi politikánknak min­denkori szerves része. Az if­júság automatikusan nem fogja szervezni önmagát a szocializmusért; ezt a fel­nőtt-társadalomnak a segít­ségével, közreműködésével, korszerűbb felfogással ér­hetjük el. Minden kor ifjú­sága másként és más módon jut el a szocializmushoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom