Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-21 / 93. szám
1987. április 21., kedd Somogyi Néplap 5 Az egész táj mosolyog Szoboravatás, ünnepélyes hajóindítás Fonyódon Jókai írte elragadtatással a Balatonról: „A Balaton- vidék egy bájos menyasz - szony, ki vőlegényére vár. Minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hagy az egész táj mosolyog.” Szombaton ünneplőbe öltözött a tó, legszebb ruhájában fogadta hódolóit: csillogóan kék vált a víztükör, melyet finoman fodrozgatott az enyhe szél, partján rügyeket bontó fák, bokrok, a sétányokon a Balaton szerelmesei. A fonyódi kikötőbe néhány perccel kilenc óra után futott be a Megy er Versmondók húsvétja Hogyan kérdezhettem volna meg Máté Krisztinától, ki a kedvenc költője, vagy akár azt, melyik költeményt mondja a legszívesebben, amikor ismeretes, hogy egy hete országos szavalóversenyt nyert Nagy László szülőfalujában. Ennek előtte díjazott résztvevője volt a Berzsenyi Dániel emlékére hirdetett országos szavalóversenynek. Nyilván a vers szeretete vonzza őt a dobogóra, hogy onnan elmondja nekünk a poéta segítségével saját gondolatait is, és kifejezze érzelmeit. Illyés Gyula maga is segítette a maga módján a versmondókat, amikor ezt a két mondatot papira vetette: „Minden vers alkalmi vers. Csak a java nem rögtön születik meg”. Tegyük hozzá: a versmondó számára sem, s a hallgatóban is az idő érleli a sorokat költeménnyé. Illyés a Dőlt vitorla című kötetében fogalmazta mege 1965- ben a következőt: „A versek az érdeklődő tekintetekkel szökkennek szárba.” Ezt a kötetét dedikálta két évvel később Somogyjádon, Az éden elvesztése című oratóriumának főpróbáján, ahol nem volt híján „érdeklődő tekintetekben” a járidak és a költő közös vállalkozása. Szombaton a harminc- nyolc versmondóból tizennégy jött el a megyei döntőre Kaposvárra. Nyilván, nem az érdeklődésben volt a hiba, hanem a verseny napjának kitűzése okozott zavart. A magyar irodalom, a költészet gyöngyszemeiből fontak koszorút Illyés Gyula emlékére a somogyi versmondók a háromfordulós döntő első részében. Ady, Nagy László, Babits, Arany, Juhász Gyula, József Attila, Karinthy Frigyes költeményei után az Illyés-i életműből hallottunk gazdag válogatást. Noha már az első fordulóban kirajzolódott, kik azok, akik továbbjuthatnak az országos versmondótáborba, ahol eldől, hogy kik szerepelnek a rádió és a televízió nyilvánossága előtt zajló döntőben, a második fordulón újabb megelepetések érték a szűkkörű hallgatóságot. A győztes Máté Krisztina, a siófoki Perczel Mór Gimnázium harmadik osztályos tanulója, mintha fáradtabban nyugtázta voína az ünneplést. — A múlt heti versmondóverseny úgy látszik, megviselt. Ügy érzem, mostanra nem is készültem föl úgy, ahogy szerettem volna. A három továbbjutott versenyző tehát Máté Krisztina, Varga Anikó és Ujláb Tamás, mind a ketten a kaposvári Táncsics gimnázium tanulói. H. B. 41. Ezt követően mély álomba zuhanva üdére alszom magam szombaton reggelig, mikor is násznagyi ünneplőbe öltözöm és következhet a lécsi lakodalom! Mint már annyiszor tanú- jelét adtaim, visizolygok a dicsekvéstől, mégis bátorkodom megjegyezni: nőj jön bütyök az orromra, ha bárki képes lenne ennél- éllétre valóbb elgondolást rögtönözni Szakáll Orbán felbukkanása és aiz útrtalkelés közötti kilencven másodperc alatt. Elhatározásom részleteit az űr pilóták pontosságával hajtottam végre. Ez nem volt egészen zökkenőmentes, mert Szákál Orbán tekintélyes termete meglehetős gyakorisággal elzsibbadt az utazásitól és mindig egy-egy vendégllő láttán parancsolt rám, hogy meg alkar szabadulni a zsibbadástól. Ennek ellenére olyan zsibbadt volt, mint egy bülkkifahasálb, mire csakugyan fékezhettem vele a szegedi Kecsege csárda parkolójában. Biztos, ami biztos, Szakái Orbántól illedelmesen elkértem a háromezer forint viteldíjat, mielőtt kiesett volna a Ladából. Az ember legyen előrelátó. Soha nem -tudni, mit hoz a jövő. Cseppet sincs kizárva, hogy Szakái Orbán tartósan Szegeden íkíván maradni és akkor mi lesz a tarifa mááiik felével? Így még mindig én kockáztattam, mert csak háromezer forintra tartattam igényt. Utasomat sietve leültettem a. Kecsegében, kilátással a Tiszára. Az asztalával szembeni failom ugyanis egy óriásiba nagyított fotó bizonyította, hogy milyen gyönyörű a liegmagyarabb folyó. Annál ds inkább szükség volt erre a bizonyító félvétel-re, ment a Kecsege csárda meglehetősen távol- feküdt a Tiszától. És fürgén kitalálhatja bárki, hova siettem én. Őzikém temperamentumos érzelemnyidlvánífáissai fogadott. Boldog voltam: mert mi történik -velem, ha keményebb a papucs sarka, ami a homlokom k-oppant. Megérdemeltem. Ahogy hallgattam Őzikém áriáját, egyre inkább magamba ros-kadttan éreztem át, -hogy a papucssarok ütését csakugyan meg- érdem-lettem. És eleve boldognak kellett lennem, hiszen Őzikém kizárólag az én kedvemért, az 'én- muftattá- itásomra, az én kizárólagos egyéniségemhez méretezetten rögtönözte az áriát: — Te kiírt-hatatlan lakótelepi csótány! Te alattomos meztelencsiga! Te féltékenységtől .tébolyult ga- najtúró! Hányszor verjem a-bba a buggyant fejed-be a papucsom sarkává!, hogy ne törj ráirh váratlanul. Ne tőid ide hívatlanul azt a ri-nocé- nosz pofádat! Akkor gyere, ha távliira-tozök! Nem elég az neked?! A jóvol-tomból beutazhatod az egész országot! Néha még Rimaszombatba is velem jöhetsz! Sőt, Bácska topolyára! Most pedig rögtön vidd innen azt az orrszarvú ábrázatádat. Meg ne lássalak, amíg nem hívlak táviratilag! Ki Witte volna, hogy amíg én a-z áhítattól kővé dermed ten élveztem Őzikém áriája Zita már javában nyomozoL utánam, (Folytatjuk.) __________________TV-NÉZÓ_________________ E gyütt a család motoros. Néhány hét mú-lva ez már megszokottá válik, néhány hónap múlva naponta több tízezer ember kel át Fonyódról Badacsonyba és vissza. Ez az érkezés azonban még esemény: 1987- ben ezen a napon közlekedett először Fonyód és Badacsony között menet- rendszerű hajó. Egy rövid sétaút lehetőséget kínált arra is, hogy a badacsonyi tanácselnök, Németh Lajos, a hagyományokhoz híven megkoszorúzza a Balatont. Két hajóút közben kirándulást tettek a vendégek Bélate- lepre, ahol Pál Mihály szobrászművész és új műve, a Balatoni szél című köztéri alkotás várta őket. Dr. Komáromi József, Fonyód tanácselnöke mondott itt avatóbeszédet: — Ünnep a tavasz, ünnep a Balaton ébredése, amikor jégtakaró alatti álmából tarajos hullámokkal ébred, a felszínén méltóságteljesen táncolnak a kecses hajók és ladikok. Ünnepet varázsolt Pál Mihály szobrászművész is, aki Balatoni szélnek nevezte művészete szülöttét. Törékeny, kedves, a rideg anyagban is lélegezni látszó nőalakot formált meg. Somogy a második otthona. A nagyatádi telep után Fonyód is szívébe fogadta. E szobor és Fonyód találkozása elkerülhetetlen volt. Chohwky Jenő földrajztudós e sétányon állva mondta, hogy innen tárul elénk Kö- zép-Európa egyik legszebb panorámája. Ezt is szimbolizálhatná e nőalak. Az aranylhíd irányába tekintve, kezét a nap felé nyújtja, talán védekezőn, talán, hogy elérje... S. F. Húsvét. Kevesebb a tévénézés, többet volt együtt a csailád. A békapcsolt készülék mellől magam Is többször fölkeltem, s azt hiszem nemcsak ezekben a napokban észlelhette volna rejtett kamera figyelmem lan- kadésát, mint azt vasárnap a népszerű tudományos híradóban láttuk egy kísérlet kapcsán, hanem másszor is. Olyan volt a televízió vasárnapi műsora, hogy hagyta az embert, csináljon azt, ami kedvére valló. A gyerekek a fűben játszottak a fehér nyuszikkal, az egyik kislány az udvarra bátorkodott új görijével szerencsét próbálni, az új kerékpárt is ki kellett próbálni, és együtt toill'asozoitt a nagyapa unokájával. A Családi vasárnapra azonban érdemes volt figyelni a felnőtteknek, különösen azoknak, akik már készülnek a nagypapa, a nagymama szerepre. A nagyszülők újra „felértékelődtek”. Természetes, hogy az unokák szeme fötragyog a nagylis családmelegben, de az első lépést a szüleiknek kellett megtenniük kéz a kézben a hozzájuk vezető úton. Sök érdekes sorssal, élettörténettel, mondhatni bölcselettel és hosszú évek alatt szerzett tapasztalattal ismedkedhettünk meg vasárnap délután. A látottak hálására ezekben a percekben talán nagyon is hiányoztak az öregek mellőlünk ... öregek? Dr. Kulka János szerint a nagycsalládban lelassul az öregedés folyamata. Szavainak ékes bizonyítéka volt, a megannyi nagyszülő, akikhez ellátogatott ezen a húsvét vasárnapon a televízió. Az előadóművész- nőről, a Kaposváron jól ismert Vitay Ildikóról ki gondolná, hogy már nagymama. Nem rösitelli olykor lemondani a szereplést unokája javára. Milyen a nagyszülői szeretet? Erre sóik apró szempár felélt tekintetük csillogásával. Érdemes volt meghallgatni, s megjegyezni Kosáry Domokos történész megállapítását, miszerint a kultúra közvetítésében is jelentős szerepe van a nagyszülőknek. Szintén ilyen családias légkör jellemezte a csütörtök esti találkozást a Drámaírók műhelyében sorozatban Karinthy Ferenccel. A csaknem egy órás beszélgetés, melyet Ungváry Tamás irodalomtörténész vezetett, bepillantást nyújtott a Karinthy család életébe, s anélkül, hogy titkokat hajszolt volna a műsor, a legfontosabb drámák hátterére is rávilágított — a szerző élményeit megosztva a nézőikkel. A Bösendorfer, a Dunakanyar, a Gőz című egyfelvonásosok a tévénéző előtt is ismereteseik. Megannyi színészi alakítás emléke is fűződik hozzájuk. Senki sem hiheti' hogy Karinthy Ferenc konzervatív író, amiért nem a kegyetlen színházat tartja példaképének, hanem a megtisztító, kaitiartikus művészetet. Vallomásában erről így beszélt s ezt ne feledjük: — A horror hozzászoktat a kegyetlenséghez. Az igaz művészet azért mutatja be a kegyetlenséget, hogy elriasszon tőle... Horányi Barna Gábor Marianne képei Huszadik századi festészetünk örökifjú mestere ezen a tavaszon tölti be hetvenedik életévét, s mostani önálló kiállítása épp a negyvenedik, idehaza a huszadik, amely a külföldi hússzal együtt gyarapítja hazai és nemzetközi presztízsét. Harmincöt művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, számos munkáját hazai múzeumaink, sorra választották be és tüntették ki külföldön művészakadémiák, a párizsi Musée National d'Art Moderne s.Európa más nagy múzeumai fogadták be munkáit. A legújabban keletkezett művekből és a gazdag életmű egyrészéből álló jelen antológia hiánytalan áttekintést nyújt a hazai és külföldi látogatóinak Gábor Marianne munkásságának értékeiről, azokról az érdemekről, amelyek hírnevét itthon és határainkon túl is megalapozták. Bizonyos, hogy tisztelőinek tábora ezúttal is növekedni fog, amire meggyőző garancia képeinek frissessége, szellemessége, alkotójuk szókimondó igazság- érzete, esztétikai meglepetésekkel szolgáló koloriszitikus találékonysága. Pogány Ö. Gábor A felső képen: Bohóc és családja, jobbra: Srác
