Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-14 / 88. szám
1987. április 14., kedd Somogyi Néplap 3 MUNKÁSOK ÉS MÉRNÖKÖK Előnyös-e a munkás számára, hogy többet keres, mint a .mérnök? „Munkásésszel” valami ilyesmit lehetne erre fellelni: „Természetesen! A me- lós büszke lehet arra, hogy jobban megfizetik, mint a fehérköpenyeseket. Végtére is mumkásáálam ban élünk, s a munkásosztály sokait hangoztatott vezető szerepében az is bentfoglaltatik, hogy ő fizetési borítékja legyen a legvastagabb”... Kimondtuk így vagy nem maradtuk, de ez a felfogás uralkodik már vagy négy évtizede. Erre emlékeztettek a minap Budapesten, a MTTESZ érdekvédelmi munkaközössége alakuló ülésén is. Az ország mintegy ötven jeles mérnöke, szociológusa, közgazdásza gyűlt össze, dr. Juhász Ádámmal, a munka- közösség elnökével, a Ganz-Mávag vezérigazgatójával az élen, hogy kibontakozást keressen a mai helyzetből. E képzett szakemberek előtt nem volt újság, hogy minden szocialista országban leértékelődött a műszaki értelmiség munkája az elmúlt évtizedekben, s — Albániát kivésve — talán Magyarországon alakultak ki a legkedvezőtlenebbül a körülmények. A munkásosztály anyagi és erkölcsi megbecsülésére hivatkozva ugyanis szép számú diszkriminatív jellegű intézkedést léptettek életbe. A nagyüzemi munkásság szerepét hangsúlyozva tetemes béremelést hajtatták végre 1972-ben, amelyből a műszakiak többnyire kimaradtak. Még akkor vált elfogadottá, uralkodó felfogássá az a vezérlő élv, hagy az alkalmazottak munkabére lehetőleg ne növekedjék gyorsabban a fizikaiakénál, s ez a beidegzett- ség olykor még napjainkban is érezteti hatását. A hátrányos megkülönböztetések kiterjedtek a lakáspolitikára, s az élet több más területére. Munkáslakás- építésrol beszéltünk például, s mintha — valami vétket, bűnt követtek volna el — hallgatólagosan szemet hunytunk afelett, hogy egy- egy fiatal mérnök családja is otthonhoz jutott e lakótelepeken. Eközben — micsoda fonákság mai szemmel nézve! — élénk vita folyt az újságokban meg a folyóiratokban a TTF-ről, vagyis a tudományos és technikai forradalomról. Mármint arról, hogy mit értsünk a TTF fogalmán, illetve azon, hogy a tudomány termelőerővé válik? Hogyan megy majd végbe a termelés automatizálása, miért gyakorolnak forradalmasító hatást az elektronikus számítógépek, egyáltalán: mi „fán” terem a sokat emlegetett elektro- raizáeió?... Hogy mindezt nem lehet megcsinálni, végrehajtani alacsony mérnökfizetésekkel, az nem kapott kellő hangsúlyt azokban az időkben. Túlzás volna persze azt állítani, hogy a magyar műszaki értelmiség a mostoha viszonyok miatt afféle pasz- szív ellenállásra rendezkedett volna be, hiszen — ez is az érdekvédelmi munka- közösség vitáján hangzott el —, a szakmai becsület, az önmegvalósítás vágya még azokban az esztendőkben is hajtóerő volt. Nem helytállók például az olyan nosztalgikus sóhajok, hogy ma már nem teremnek Ganz Ábrahémok, hiszen — hogy csak egy nevet említsünk — Papp István vezérletével egy kicsiny vadásztölténygyárfoól alkották meg a Videotont, Közép-Európa egyik jeles elektronikai üzemét. Ez is hozzátartozik a magyar ipar- történet folyomatosságához. Ám az is ténykérdés, hogy a vázolt viszonyok miatt nem bontakozott ki igazán a műszaki értelmiség alkotókedve. S ez is közrejátszott abban, hogy — Európa legtöbb országához mérten — lemaradtunk a műszaki fejlesztésben, általában a termelési, illetve termékszerkezet korszerűsítésében. S minthogy lemaradtunk — vagy ami ezzel egyet jelent —, nem tudunk elég versenyképes áruval megjelenni a külső piacokon, elhúzódik a gazdaság dinamizálása. Ha pedig az elhúzódik, az okok-okozatok láncolatából következik élet- színvonaluk egyhelyben to- pogása, sőt a reálbérek, reáljövedelmek visszaesése. Köztük több munkásrétegnél „is”. Ez volna a munkásosztály érdeke? De ha nem ez, akkor szabad-e azzal „felvágni”, hogy nálunk a „mölós” többet keres a mérnöknél, s a diplomás műszaki csak valamikor negyvenedik éve után éri el az átlagos szakmunkás fizetését? Olyan dicséteres jelenség volna ez? Nem arról van-e szó inkább, hogy vulgáris — magyarán leegyszerűsíthető — felfogást vallottunk a munkásosztály vezető szerepéről? A MTESZ már említett érdekvédelmi fóruma akként foglalt állást, hogy sajnos ez történt, több évtizeden át. Nagyon ideje lenne már ezen változtatni. Felrázni a társadalmat, megértetni az emberekkel, mindenekelőtt a munkások millióival, hogy nekik is elemi érdekük a korszerű, új szemlélet elfogadása. Magyar László Űj iskolatáskákat, szebbnél szebb tolltartókat és kazettákat terveztek a Horizont Afész balatonújlaki műanyagiizemében. Javában folyik a gyártásuk, s szeptemberi iskolakezdésre már az új táskákkal kezdhetik a kispajtások a tanévet. Az áfész műanyagüzemc erre az évre negyvenmilliós árbevételt tervez, melyből a tiszta nyereség két és fél millió forint' Az iskolatáskákon és tolltartókon kívül különféle kazettákat is terveztek. Szovjet megrendelésre négyezer darab müszerkazetta készül, melybe a híradástechnikai gépgyár Lada személygépkocsikhoz bemérő műszereket szerel. Fotó: Gyertyás László A vállalati tanáct törekvéseiről Üzemi érdek, szélesedő demokrácia Az új vállalatvezetési forma., a vállalati tanácsok megalakulásának az előkészítésében aktív szerepet jétszottak a szakszervezetek. Dr. Egerszegi Lászlót, az SZMT titkárát a két vállalati testület kapcsolatáról kérdeztük. — A szakszervezetek valóban elősegítették a vállalati tanácsok megalakulását, de ezek működése már nem függ tőlünk — mondta Egerszegi László. — Azt mondjuk, ha valaki tagja mind a két testületnek, akkor egyik tisztségéről mondjon le. Válasszák szét a tulajdonosi feladatokat és az érdekvédelem gyakorlását. — Az irányítási rendszer átalakítása során 20 vállalati tanács jött létre, viszont kevés helyen járt ez együtt a vállalat szervezeti rendszerének a változásával. Mindössze a Kaposvári Villamossági Gyár lett önálló, és a megyében négy leányvállalat alakult. Ügy vélem, hogy a bizalmi testület és a vállalati tanács között presztízs- harcnak nincs értelme. A vállalati tanácsoknak szükségük van a szakszervezeteikre, mivel azoknak a stratégiai kérdésekben nagyobb a rutinjuk. A szakszervezeteknek is szükségük van a vállalati tanácsokra, mert érdekeiket jobban tudják érvényesíteni. Az új vezetési forma működésének tapasztalatai alapján az SZMT-titkár a gondokról is szólt. — Alacsony, egyötöd és egyhanmad rész között van a munkások és a közvetlen termelésirányítók aránya a tanácsokban. Persze az sem lenne feltétlenül jó, ha ez az arány a munkásak javára tolódna el. Az sem bizonyos, hogy a nem fizikai dolgozó nem képviseli jól a munkásérdeket, miként az sem, hogy egy munkás jól képviseli. Az üléseken egyelőre a vezetők csoportja aktívabb, a munkásak bizonytalanak. — További gond, hogy a legtöbb helyen az igazgató- helyettes a vállalati tanács elnöke, és majdnem mindenütt vezető beosztású dolgozó van ezen a poszton. Az elnökök helyzete különben sem irigylésre méltó. Nem tudják, hogy beosztottai, vagy felettesei az igazgatónak. A vállalati tanácsok az igazgatókat — egy kivétellel — titkos szavazással megerősítették beosztásukban, illetve a javasolt személyeket választották meg. A választott igazgatónak érdeke a vállalata szervekkel való együttműködés. — Az új vállalatvezetési forma rengeteg lehetőséget tartalmaz, de ezek kifejlesztése még a jövő feladata. Nyitott kérdés például a választott igazgató szakszer^ vezet részéről történő véleményezése. Hogyan érvényesíthetőek a szakszervezeti jogok, például a testületi döntésekkel kapcsolatos vétó? Mi legyen, ha a vállalati tanács és a bizalmi testület nem ént egyet valamilyen kérdésben? A közelmúltban napvilágot lát a munkahelyi demokráciára vonatkozó minisztertanácsi —SZOT-határozat módosítása és akkor sok mindenre választ kapunk. — A Tan épnél a múlt év december elején alakult meg a vállalati tanács. 1987. január 12-én már ülést tartottak. Az első tapasztalatokról dr. Halomvári György vezető jogtanácsos beszélt. — Az alakuló ülésen úgy értékelték, hagy megfelelő a vállalati tanács tagjainak az összetétele. A tizenhárom tag közül hetet választottak, a négy fizikai dolgozó mellett egy műszaki szakember, egy osztályvezető és egy csoportvezető van. A vállalatot képviseli az igazgató, a műszaki igazgatóhelyettes és rajtuk kívül még négy vezető. A tanács elnöke Horváth József szállítási és gépgazdálkodási osztályvezető lett. A tanács tagjai egyhangúan megerősítették a beosztásában Lukács László igazgatót. Ugyanakkor megváltoztatták, illetve egyszerűsítették a vállalat szervezeti felépítését. Célul tűzték ki, hogy a többlépcsős irányítást megszüntetik. — A Tan ép alkalmazkodó képessége, rugalmassága a termékszerkezet-váltás — adott esetben az új technológiák bevezetését jelenti — nagyon fontos. Az első lépéseket már megtettük. Megvásároltuk a dugóalapozás alkalmazási licencét, ami az eddigi módszerekhez képest gyors munkát tesz lehetővé. Kialakítottuk a használatához szükséges gépláncot is. Fontos követelményként hangzott el az ülésen a dolgozók létszámának stabilizálása. Főleg a fizikai állomány növelésére akarnak törekedni. — Az általános szervezeti működési szabályzat előírja, hogy legalább évente kétszer kell ülésezni a tanács tagjainak. A vállalat sajátos helyzete miatt bizonyos, hogy ennél többször kerül erre. Fontos számunkra a gazdasági biztonság megteremtése. A több éves veszteséges gazdálkodás után létkérdés, hogy meg tudjunk állni saját lábunkon. Megalapozott vállalati tervet kell készítenünk. A januári ülésen 7 tanácstag mondott véleményt. Meghatároztak egy minimális éves tervet is, ami a vállalat talpon maradását célozza,, ez 193 millió forintos bruttó termeléssel számol. Ugyanakkor a vállalati tanács reális célnak tartja a 220 milliós építési és szerelési terv végrehajtását. A tanácsülés időpontjáig a munkák 50 százalékát lekötötték. — Az ülésen megtárgyalták a Tanép vagyoneszköz helyzetét. Szó volt arról, amennyiben veszteségrendezésre lesz szükség, milyen sorrendben, milyen eszközöket értékesítenek. — A tanácskozáson a négy fizikai dolgozó közül hárman voltak jelen, mindegyikük felszólalt. Ugyanakkor a vezető beosztású tanácstagok közül csupán négyen mondták el a véleményüket. Igazolva látjuk azt, hogy a tagság összetétele jó. Lehőcz Rudolf A szakmaszeretet örökség Építőtáborok és diákhotelek Régen a kereskedő-szakma is úgy szállt apáról fiúra vagy lányra, mint sok más foglalkozás. Napjainkban e pálya vesztett korábbi vonzerejéből, bár akadnak családok, amelyekben továbbadják a szakma szerete- tét. Ilyen örökséget hozott magával Szabó Istvánná, a Somogy Áruház konfekció- osztályának a vezetője. — 1960-ban kezdtem tanulni ezt a mesterséget, s a Somogy Megyei Iparcikkkereskedelmi Vállalat Ady Endre utcai férficipőboltjá- ban szereztem az első tapasztalatokat. A következő években Szabó Istvánná elvégezte a kereskedelmi szakközépiskolát, a boltvezetői tanfolyamot, a marxista egyetem általános tagozatát, valamint egy általános pedagógiai tanfolyamat. — Az utóbbira azért volt szükségem, hogy tanulókkal foglalkozhassam. Kétéves iskola volt, pedagógiát és didaktikát tanultam. Most felsőfokú áruforgalmi tanfolyamra járok. A Somogy Áruházba a nyitáskor került. Hat évig dolgozott első eladóként az áruház cipőosztályán. Később — 1985-ig — osztályvezető-helyettes volt, most a konfekcióosztály vezetője. — Mélyponton levő osztályt vettem át. Rengeteg divatjamúlt áru volt raktáron, s ezt kellett divatosra cserélni. Egymást érték a kiárusítások. Például kisméretű ruhadarabokból aránytalanul sokat rendeltek az elődeim. Míg korábban az osztály készlete évente négyszer cserélődött, most hétszer frissül fel teljesen. Sok volt a panaszkönyvi bejegyzés, ezért is változtatni kellett. A dolgozók 40 százaléka kicserélődött. Most fiatal társaság van együtt, s jó a csapatszellem összehangolt munkára van szükség. Tulajdonképpen nem csináltam mást, mint amit kellett. Az osztályvezető szervezett, sokat foglalkozott a munkatársaival, lelkiismeretes munkát követelt, és — mint mondta — tette, amit kellett. Az osztályon minden igényt kielégítő választék fogadja a vásárlókat. Szabó Istvánnénak naprakészen kell követnie a piac változásait. Nagyfokú áruismeret is szükséges ehhez a munkához. — Szeretem a munkámat. Huszonhat évet töltöttem a boltokban, itt érzem jól magam. A konfekcióosztályon 20 beosztott és 11 tanuló tartozik hozzá. Munkáján kívül az áruház szakszervezeti főbizalmijaként is szoros kapcsolat fűzi a dolgozókhoz. Ö a szakszervezeti bizottság elnöke. — A társadalmi feladatok segítik a munkámat. Gyorsabban jutok a vállalatokkal kapcsolatos információkhoz, átfogóbban látom az itteni munkáit. Tavaly náluk is szerveződött brigád, s elnyerte a szocialista címet. Korábban nem volt brigádélet az osztályon. Lehőcz Rudolf Negyvenezer fiatalt várnak csaknem nyolcvan helyen az idei nyáron is a KISZ Központi Bizottsága mellett működő Építőtáborok Bizottságának táborai. Több mezőgazdasági és a feldolgozás idénymunkájára szervezett táborban — mint amilyen a Balatonbog- lári Állami Gazdaságé, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság téeszé, vagy a zalaegerszegi és a nagykőrösi konzervgyáraké — máris betelt a létszám a jelentkezőkkel. A Balaton déli partján működő Kaposker után az északi partot ellátó Pannonkor Vállalat is igényli a diákmunkát: a nyári csúcs- forgalom és saját dolgozóinak szabadságolása ily módon jobban megszervezhető. A lakásépítést segítő táborok száma is gyorsan nő; a diákok segítségét több lakásszövetkezet is igényli. Az építőtáborokban ismét lesz „építőtábori butik”; a Diák Divat Iskolai Szövetkezet bemutatókat, vásárokat rendez a tanulók által tervezett, készített olcsó, de divatos kollekciójából. Az országjáróknak, sport-, turisztikai és kulturális programokban résztvevő fiataloknak nyújt olcsó szálláslehetőséget az építőtábori diák- hotel-hálózat. Egy éjszakára diákoknak 40, diákigazolvánnyal nem rendelkező magyar fiataloknak 60, külföldi diákoknak pedig 90 forint a szállásdíj. A diákhotelek címlistája minden határátkelőhelyen, megyei és városi KISZ-bizottságon megtalálható. A 35 hotelt és a városok tábláját, ahol ilyenek vannak, megjelölték az ÉT Diák Hotel emblémával. Megkapta a diákhotelek címeit minden hazai középfokú tanintézet, eljuttatta az ÉTB a címlistát a környező szocialista országok ifjúsági szervezeteihez, továbbá a nemzetközi építőtábori szövetségen keresztül Francia- országba és Nyugat-Német- országba is.
