Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

>87. április 13., hétfő Somogyi Néplap 5 ÓZSÁS KERTEK ALATT Vers, próza, ének, néptánc I népi együttes ünnepe Buxsákon Az áprilisi tavasz a bo­ngos idő ellenére is any­aira melengette a buzsáki- c szívét, hogy népdaluknak ttiink, amikor a rózsás intek alatt jártunk... A tánc, amikor járni kez- k, magán viseli a születés gyeit. Ez a tánc varázsa, hogy negyven éve ropják faluban, vagy még koráb- m kezdték, bizonyság: 47-ben megalakult a bu- áká népi együttes Bánfalvi irencné, Era is Olga tanító- 5 szorgalmazására. Olga néni — a faluban y hívják az Érdről hazalá- gatott alapítót, az idősasz- onyt —, noha maga nem tek jelen a negyvenedik szü­lette föl a versenyt ala- )dalimi táncosokkal, épp ly ilyen alkailommai hatá- jzta el, hogy „kiszemeli” gközelebb azokat, akik a gszebben járják. A buzsáki anósztáncot, a karikázót, a evezetes rezgést. — Arra gondoltam akkor -, emlékezett a negyven év­el ezelőtti eseményekre az lapító —, hogy nem hagy­atom parlagon a tehetséges incosokat, foglalkozni kell elük. A kocsmai mulatózá- >kat sem kerültem el, hogy ragum köré gyűjtsem a :gjobb táncosokat. A lég­ibben játszó citerás is ozzánk szegődött. A negyven év történetéről iállítás adott számot a bu- sáki általános iskolában, hol Jávori Béla fotói aha- yományőrző falut mutatták e. Szombaton délutántól ki- ilágos-kivirradtig tartott az nnepsóg a faluban. A népi együttes alapítói őzül már sokan nem lehet­letesnapon. Róluk sem feled­keztek meg az emlékezők, nyugvóhelyüket virágcso­korral keresték föl. Ahogy a megsárgult fényképeket, új­ságkivágásokat néztem a ki­állításon, kéretlen kísérők szavaira lettem figyelmes. Németh Istvánná nem is negyven, hanem negyvenöt évre tekinthet vissza. — A sebesült katonáknak adtunk műsort Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban. A bet- lehemes játékban én voltam Mária. Amikor megalakult 1947-ben az együttes, már a libegőst, a kopogóst, de még a kanásztáncot is jártam. A negyven évre emlékez­tető kiállítás megnyitójában Nagy Gábor, a megye* mű­velődésügyi osztály helyettes vezetője arról az erőről be­szélt, amely négy évtizede összetartja a hagyományőrző buzsákiiiakat. Példának ne­vezte sikeres működésüket. Erő és példa, hiszen az út néha bizony göröngyös volt. Nem kopott még a csiz­mák talpa, de már sikert arattak a buzsákiak. A ka­posvári néptáncversenyről így számolt be az újság: „A bírálóbizottság joggal ítélte oda az első díjat a buzsáki- aknak, mert ők hozták az eredeti, hamisítatlan tánco­kat, s azt bizonyították, hogy él a tánc szeretete...” A vendégek sorában ta­lálkoztunk Fodor Andrással, aki lengyeltóti és buzsáki él­ményeit idézve föl, megin­dítva a hallgatóságban a szíves emlékezést. Tengerdd Győző, a falu egykori tanító­ja még dailra is fakadt, bi­zonyítván, hogy sok népdalt gyűjtött össze a faluban. Az esti műsorban zenekarával és az asszonykórussal meg is szólaltatott belülük jóné- hányat. Németh Géza, az általános iskola igazgatóhe­lyettese a népi együttes mel­lett gazdagon virágzó ama­tőrmozgalom hagyományai­ról beszélt. Rónai Ferenc nemesvidi tanító is hazajött Buzsábra, s elhozta a féltve őrzött naplót, amelyben a negyven év történetének pil­lanatait jegyezte föl a kró- raikáts. Az esti műsor, melyet Csikvár József, a megyei művelődési központ főmun­katársa állított össze gondo­san, arról adott számot, hogy nemcsak ünnepelni szeret­nek és tudnak a buzsákiak, hanem őrzik is hagyomá­nyaikat — Németh Márta együttesvezető irányításá­val —, s örökségüket már a kicsikre is rábízták. Nagy­apa és unoka, anya és lá­nya járta a színpadon, da­lolt, és örült a negyven év sikerének. Horányi Barna GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres há&di&zaUa £ Sí am B avagy mit mesél a valódi vőlegény 55. Menyasszonyunk tiszta szűz. Ég a szeme, mint a tűz! Ha az enyém úgy égne, Száz aranyat megérne! Vívót! Húzd rá cigány! Erre várt Vámpír Satya. Jgy rá suhintotta vonóját a lúrokra, hogy azt hittem, ojáshéjként fog összerop- >annd a hegedűje. De nem. 5, az az amszterdaminak nondott hegedű oly sok min- lent kibírt már! Én, akinek nár semmi újdonságot nem íyújithattak a pokol elszaba­dulásához hasonlatos mulat­ságok, még én is megijed­em alttól a hirtelen támadt ígzengéses muzsikazivatar- ől, ami ingásba hozta az ígész húszszor húsz méteres /ezénkari sátrat! Visongó eányok, kiáltozó legények iutkostak valamennyi ven­déghez és mindegyiknek can csőből töltötték a pálin­kát. Ebben a dörgő-villámló lókedvben a kurjongatás fölé magasodott Vámpír Satyáék viharos muzsikája, benne Bölömbika holdig érő, utol­érhetetlen hangja: Lakodalom van a mi utcánkban, Férjhez ment a szomszéd- asszony lánya... Azt hittem, ilyen öngyilkos szenvedélyű dalfortesszimó- ba feltétlenül bele gebednek már a harmadik sornál. El­kerülhetetlen a tömeges tü­dőrepedés, torokszakadás, rekeszizomtépődés, máj levá­lás, hasfelrobbanás. De nem. Nem és nem. Velem már forgott a vezérkari sátor, a Lipics-udvar, a Sirszurdok, a Búshegy, forgott velem egész Lécs és az azt környező tel­jes Dunántúl, de senki meg nem gebedt. Hanem igenis folyt lankadatlan erővel a Jerikó elleni cigányzeneka­ros hang-szőnyegbombázás: Lakodalom van a mi utcánkban... Rájöttem persze, hogy nem annyira a lármától, hanem sokkal inkább az éhségtől szédülök. Második napja nem ettem. Érthető hát a lelkemből felszálló' ujjongás, amidőn ismét színre lépett bokrétás botjával, pántlikás üvegével a megváltó vőfély. — Szilencium! — kiáltott akkorát, hogy rögtön vége lett minden harcnak Jerikó­ban. Ágyúlövéses parancs­szava utáni, akkora csönd­ben, hogy az órák is elhall­gattak, lágy nyájassággal sza' vailta az általam epedve várt rigmust. Láthatják, az asztal meg vagyon terítve, Késsel, kanállal, tányérral ékítve. Fűszeres húsokkal, sok zamatos lével Elkészült immár a lakodalmi étel. Vacsora kezdődik, égnek legyen hála, Gazdaasszonyunknak tele minden tála. Kinek nem jut villa, az se adjon gondot, Tíz körömmel fogja meg a csirkecombot! Hallgatva ezt a tökéletes rímekből összeszerkesztett halhatatlan remekművet, el­mém egyszerre több síkon dolgozott. Analizálta Drága A MEGYEI DIÁKNAP KRÓNIKÁJA Az országos diáknapok al­kalmából kiírt ipar- és képzőművészeti pályázat megyéi kiállításának meg­nyitójával vette kezdetét az idei diáknap rendezvényso­rozata. Az öt középiskola húsz tanulója által bekül­dött munkákat a zsűri — Honty Márta iparművész, Wéber Klára szobrász- és Szabados János festőművész —, értékelték. Hét fiaiul munkáját tartották kiemel­kedőnek. Visnyei Tímea, Bárány Csaba, ősi Róbert, Leitner Barna, a Táncsics gimnázium tanulói, Kálmán Beáta, Csordás Csilla és Molnár Gabriella a marcali művelődési központ műhe­lyének tagjai vesznek részt nyáron Martélyon az alko­tótábor munkájában. A Tán­csics gimnázium galériájá­ban megnyílt kiállítás tizen­kilencedikéig látogatható. Röviddel ezután három helyszínen megkezdődlek a megyei minősítő bemutatók. A megyei könyvtárban a vers- és prózamondók adtak egymásnak találkozót A Kilián György Városi Művelődési Központ nagy­termében a kórusok, a köny- nyű- és komolyzenei előadók műsora zajlott, míg a Laitin- ca népzenei előadóknak adott otthont. A fellépők kö­zött volt a tatai Rudai Gyu­la Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola és Szakmunkás­képző Intézet tánccsoportja, is. Bereczk József patronáló tanár mutatta be az együt­test. — A táncosak nagyrésze szakközépiskolás, főleg elektronikaiműszerész-ta- nuló. Az idén szerezték meg az ezüst minősítést az or­szágos diáknapok egy ko­rábbi rendezvényén. A rövid idő alatt elért siker Pajor Jánosnak, az együttes művé- vészeti vezetőjének is kö­szönhető, aki mindössze há­rom hónapja irányítja a szakmai munkát. Hangsú­lyozta, hogy egyelőre a rész­vételt tekinti elsődleges szempontnak szerepléseiken. Délutántól a résztvevő is­kolák színjátszóit, illetve szerkesztett műsorait láthat­ták a Kiliánban. Itt szerepelt a kaposvári Közgazdasági Szakközépis­kola diákszínpada is. Ez az együttes szintén rövid múlt­Balázs ki nem fejezhetően egyedi rátermettségét, aho­gyan elmélyedt a népköltés egészen rejtélyes értelmi- hangulati egyöntetűségében, ugyanakkor aprólékos — szárnyas aprólékos — rész­letességgel próbálta képze­letben előbbre hozni a vál­tozatosnak és bőségesnek ígért mennyegzői vacsora sorrendiségét. Kissé büszke is voltam magamra elmém több síkon folytatott párhu­zamos munkájára, mert sen­ki nem vonhatja kétségbe, hogy mégis csak nagy do­log, hogy két napi koplalás után még mindig képesnek bizonyultam előnyben része­síteni a gondolkodást, szem­ben a mind követelődzőbben korgó hasam jogos érdekei­vel. És még a becsület méltány­lására is futotta figyelmem­ből ! Minél közelebb értek asztalomhoz a levesestálak sorával^ annál nagyobb bá­mulattal adóztam Drága Ba­lázsnak, hogy ezidáig — s remélhetőleg ekként tesz a továbbiakban is — tartózko­dik a jóízlés elleni trágár merényletektől. Igenis ne rös- tellje megvallani bámulatát az ember, ha valami mél­tónak bizonyul a bámulatá­ra. Márpedig Drága Ealázs méltónak bizonyult. Meggyő­ző tanúj elét adta annak, hogy valójában nem is lo­vakkal bánó koedsgazda ő, hanem született illemtanár. (Folytatjuk.) ra tekinthet vissza, hiszen — mint azt Marek Gyöngyi, az iskola tanára elmondta —, novemberben kezdték el a munkát. — Huszonhárom személyes színpadunkkal az amatőr be­mutatókon, művészeti szem­léken vettünk részt. A me­gyei bemutatón arany minő­sítést kapott az együttes. Most is, mint akikor, Petőfi: A helység kalapácsa című művét adjuk elő. Megfor­málásában sok segítséget nyújtott és a rendezésben is nagy szerepet vállalt dr. Klujber László, a Táncsics Diákszínpad vezetője. Hogyan látták a bemutató­kat a zsűritagok? Zákányi Zsolt, a Vikár kórus veze­tője a komolyzenei produk­cióról szólva elmondta: tar­talmas és színvonalas volt a műsor. Meglepetésként érté­kelte a kaposvári élelmiszer­ipari iskola kamarakórusá­nak szereplését. A hétvégén nyílt meg Hans Gustav Edoes fotóinak kiállítása Siófokon, a Dél­balatoni Kulturális Központ­ban. Képei egy kiegyensú­lyozott fotóművész alkotói munkásságáról árulkodnak. Letisztultságot, elrendezett­séget, harmóniát keres; és azokat a pillanatokat vá­lasztja, méltatja megörökí­tésre, amelyek leginkább ki­fejezik lelki alkatát. Érvé­nyes e megállapítás portréi­ra is. Legszívesebben portré­kat készít. Érdemes megfi­gyelni ezeket a — karakte­rüket, színeiket (színes fo­tókról van szó) tekintve ■— különböző arcokon jellegze­tesen „edőcsi” kifejezéseket. Gyaníthatóan tudatosan ki­küzdött stílussal éri el ezt, amelynek az a jellemzője, hogy nincs feltűnő, hagyo­mányos sajátossága. Képei természetesek, egyénieskedő jegyek nélkül. Mindegyik arc, személyiség más a kü­lönböző élettörténettel meg­örökített pillanat mögött, mégis mindegyikben közök ennek a pillanatnak a vará­zsa. Ahhoz, hogy a megörö­kített pillanatok sora meg­jelenhessék egy ilyen igé­nyesen komponált kiállítá­son, abban sok pillanatnak kell elvesznie az időben nyomtalanul. Mindez nemcsak a tárlat portréira vonatkozik, ha­Á természetben Fiatal szakembereknek rendezett tanácskozást szom­baton az egészség megőrzé­sének a környezetvédelem­mel összefüggő témáiból a KISZ KB mellett működő Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács és az Értelmiségi Fiatalok Tanácsa. Az ifjúsági szövetség Jö­vőnk a tét! akciójának is egyik célja — mondotta —, hogy a fiatalok fordítsák A vers- és prózamondók­ról Lukáts Andor, a Csiky Gergely Színház művésze és Vájná Pál ügyvezető igazga­tó szólt: — Tö'ob év tapasz­talata alapján úgy látjuk, hogy nem ez volt a legki­emelkedőbb bemutató. A ke­vés szereplő költő- és vers- választása nem sikerült a legjobban. Kiemelkedő volt azonban Kovács Zsuzsa ka­posvári, Máté Krisztina sió­foki és Göndör Ágnes fo- nyódi versmondó szereplése. A néptáncos, népzenei elő­adók teljesítményét elemez­ve Csikvár József, a megyei művelődési központ főmun­katársa kiemelte a jó szín­padi megfogalmazást, a stí­lusbeli tisztaságot. Külön di­csérte a fonyódi gimnazis­ták teljesítményét. A diáknapot táncház zárta a Zengő együttes közremű­ködésével. nem a többi, különböző té­májú, hangulatú kompozí­cióira is. Hans Gustav Edőcs ezúttal munkássága legjel­legzetesebb, s talán a szá­mára legkedvesebb témák­ból kínál összeállítást a né­zőinek. Képei láttán azt is meg­állapíthatjuk, hogy szerel­mese a magyar tájnak, nép­rajznak, ám Közép-Európa más tájai, népcsoportjai, sőt a világ más kontinensei, né­pei iránt is remek fotósoro­zatokban fejezi ki érdeklő­dését, rokonszenvét. H. G. Edőcs nyugállomá­nyú vasutas. Érthető tehát, hogy egykori kenyérkereső foglalkozását idéző képei kü­lönösen meghitt hangulatú­ak, líraiak. Fotói tanúsítják, hogy von­zódik, kötődést érez a ci­gányság iránt. Ügy hírlik, hogy a német nyelvterüle­ten élő cigánycsoportokról neki van a legnagyobb kép­archívuma. Első kiállítását 1944-ben rendezte Budapesten, azóta Kubától Celldömölkig sok tárlaton mutatta be munká­it. 1981-ben az Osztrák Fo­tóművész Szövetség tiszte­letbeli tagjává választotta. 1982 óta a rangos bécsi mű­vészház rendkívüli, 1985 óta pedig a Német Fotóművész Szövetség levelező tagja. Szapudi András a természetért! szellemi energiájukat olyan termelési módok kialakítá­sára, amelyekkel a gazdaság és a társadalom hosszú távú fejlesztése természetes kör­nyezetünk és egészségünk megőrzésével oldható meg. Tájékoztatta a résztvevőket a KISZ egészségmegőrzési program-tervezetének irány­elveiről. A környezetvédelem témakörében a jelszó: a ter­mészetben a természetért! B. P. F. „Edőcsi" pillanatok Burgenlandi fotóművész kiállítása Siófokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom