Somogyi Néplap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1987. április 2., csütörtök Somogyi Néplap 3 KEREKASZTAL Kaposvár közlekedésének jövőjéről rendeztünk kerekosztal-beszélgetést A somogyi megyeszékhelyen főképpen a belváros közlekedése kaotikus, a tömegközlekedést akadályozza, hogy a szűk utcákban nem férnek el a buszok, a parkolást szükségszerű, de több helyütt oktalan tilalmak is nehezítik. Összhangban lesz-e ezután a közlekedés tervezése a város fejlődésével, meghallgatják-e a forgalom szabályozásakor az érintett szervezeteket, szakembereket és a lakosságot? Várható-e javulás, elegendő erő a jobbításra? A vitában részt vett Kálmán Sándor, a városi pártbizottság titkára, Kovács Béla, a megyei tanács közlekedési osztályvezetője, dr. t. Szabó Tünde megyei főépítész, Virányi István, a városi tanács műszaki osztályvezetője. Lóki Sándor, a városi rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetője, Stadler József, a Somogyterv igazgatója és Balogh János, o Kapós Volán igazgatóhelyettese. Szerkesztőségünket Luthár Péter képviselte. A KAPOSVÁRI KÖZLEKEDÉSRŐL — Kaposvár fejlesztésének tervei biztosítják-e az összehangolt, előrelátó, a jövő században sem megtagadni való közlekedést, illetve mit kellene tenni azért, hogy biztosítsák? Milyen rövid- és hosszútávú intézkedések szükségesek ahhoz, hogy javuljon a közlekedés; van-e lehetőség néhány azonnali jobbításra? KÁLMÁN SÁNDOR: — Kaposvár közlekedési gondjai aibból erednek, hogy a vámos fejlesztése, a lakásépítés elsősorban a városmagon kívül kezdődött meg. Jelentős létekszámmal gyarapodott a megyeszékhely, a nyugati és a keleti ipartelep keresztül-kasul igénybe veszi a város közlekedését. Ezien a helyzeten csak részben változtatott a teherpályaudvar kihelyezése, mert az áttmenőfomgaljmat nem lehet elterelni. Kaposvár az egyedüli város, ahol a helyközi és a távolsági buszjáratok egy helyre összpontosulnak. A vasútállomás környéke gyalogosan és gépkocsival is nehezen közelíthető meg. A hetedik ötéves terv végéig alapvető változást kell elérni a városban. A tálblák ide-oda helyezése nem elég. A sok egyirányú Utca és a többi akadály csak akkor változik meg, ha a donneri felüljáró és az új buszpályaudvar is felépül. Még egy alapvető baj van: rengeteg ipari üzem és raktározási központ van a belvárosban, s ezek lassan megbénítják a várost. Az ipari telephelyek teljes kitelepítése nélkül el sem tudom képzelni a közlekedés javulását. A közlekedési beruházások csupán a városi tanácsi költségvetésből nem fedezhetők. Országos, megyei, sőt lakossági pénzek is kellenek. VIRÁNYI ISTVÁN: — Az új általános rendezési terv jóváhagyásával hosszú távra is megfelelő várofejleszté- sil, ezen belül közlekedésfejlesztési elképzelést fogadott el a városi tanács. Ez az ezredforduló utáni évitizedekre is meghatározza a fő közlekedési irányokat, a főbb szerkezeti, fejlesztési elemeket. Az új terv a pécs— balatoni főút nyomvonalát a Széchenyi tértől délre új vonalra helyezte; ez gyökeres szerkezeti változást jelent a korábbi elképzelésekhez képest. A helyi és helyközi buszpályaudvarok helyének kijelölése szintén új elem volt a korábbiakhoz képest. A Széchenyi térre kerül az új helyközi autóbusz- pályaudvar, s a mostani lesz a helyi autóbuszállomás. A hetedik ötéves tervbe a közlekedés megfelelő súllyal került be. Ennek legjelentősebb eleme az új donneri felüljáró. A következő lépés a városiközpont déli tehermentesítő útjának megépítése, amely alapfeltétele annak, hogy normálisan lehessen közlekedni. STADLER JÓZSEF: — A Május 1. utca gyalogosúttá válásával a közlekedési rendszer megváltozott, és nem tudtuk ezt az új közlekedést tökéletesen megoldani.. Alapvető elvnek tartom, hogy a városmagot minden irányból kétirányú forgalmi utakkal vegyék körül, így lehet megfelelően ellensúlyozni a főutca lezárását. A nyugati részen, tehát a Kossuth téren és a Berzsenyi utcában a forgalom sokkal zavartalanabb, mert arra kétirányú utak vannak. A keleti oldalán a Dózsa Görgy utoa egyirányú. Ezt kétirányúvá lehet és kell is tenni. A Május 1. utcához tartozik, hogy nem oldódott meg az utcában levő létesítmények közlekedési ellátása. Ezeket a tömböket hátulról kell kiszolgálni. Ilyen szempontból kedvező a helyzet most már az igazgatási tömb környékén, de másutt még nem. Nagy baj, hogy kevés a városban a parkolóhely. DR. L. SZABÓ TÜNDE: — Kaposvár közlekedése négy fő téma köré csoportosítható. Ezek: a tömegközlekedés, a személy- és teherautó-forgalom, a kerékpározás és a gyalogos közlekedés. Tömeg- közlekedési szempontból kedvező a kelet—nyugati és az észak—déli főközlekedési útvonal. A rendezési tervekben a két buszpályaudvar jó helyre került. A személy- és teherforgalom miatt a déli elterelő út nagyon fontos. Olyan gyűrű kell a belváros köré, amely elviszi a teherforgalmat. Fontos a parkolók gyarapítása. Gyorsítani kellene a belváros területén a tömbrekonstrukciós tervek megvalósítását, a parkolási gondok csak aikikor fognak javulni. A kerékpárúttal kapcsolatban igen rossz a véleményem. Az egész várost kiránduló- és parkerdők veszik körül, s ezeket gyakorlatilag nem lehet kerékpáron megközelíteni. Minden nagyváros jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy kerékpárutak hálózatát kiépítse mind a belterületen, mind a yáros körül. Kaposváron viszont csak egyes utcasarkok között lehet kerékpározni, utána pedig a járdán kell tolni a járművet. Talán a gyalogos közlekedés van a legkedvezőbb helyzetben: az észak—déli gyalog osten gely — az Irányi Dániel utca és a Május 1. utca 21. szám alatti átjáróház útvonalán — elkészült. KOVÁCS BÉLA: — Annak ellenére, hogy az utóbbi években fontos fejlesztések voltak Kaposváron, a város közlekedési bajai elérték a tűrőképesség felső határát. Tulajdonképpen nagy lemaradás van; ez összehangolt, számottevő pénzt igénylő be- ruházássorozattal rendezhető. A sugaras és a négy- zetrácsos úthálózat létezik, tulajdonképpen a gyűrűrendszer hiányzik. Ennek bizonyos szakaszai kiépültek, de még sok része nincs meg. A jó közlekedéshez megfelelő szélességű utak keltenek. Ahhoz, hogy a forgalomszabályozás jó, az idegien számára is áttekinthető legyen, nagy útfelület kell. De nincs! A városmagban, sőt egy kicsit kijjebb is, hiányoznak a szükséges szélességek. Óriásiak a parkolási gondok! Nem látványos, de nagyon pénzigónyes a csomópontok kialakítása. Hogy balesetmentesen tehessen közlekedni, a város régebbi utcáin a kétirányú forgalmat be lehessen vezetni, ahhoz nyitott csomópontok kellenek. Javulni fog a helyzet. A városrendezési, és közlekedésfejlesztési kérdések most már összhangban tesznek. A kényszerhelyzetben mindenki belátta, hogy nincs tovább. De hogy a rendezési tervekből valóság legyen, még nagyon sok konkrét döntés kell. Jövőre elkészül Kaposvár tömegközlekedési terve, ez a jelennel és a jövővel is számol. Eléggé vitatható a lakótelepek tömegközlekedési kiszolgálása, mert belső úthálózatunk arra alkalmatlan, hogy ott tömegközlekedést alakítsunk ki. Ezekre a gondokra akarunk megoldást kapni a fejlesztési terv készítőitől. BALOGH JÁNOS: — A nyolcvanas években számos új autóbuszvonal nyitása, meghosszabbítása igazolja, hogy a tömegközlekedés megpróbált alkalmazkodni a város szerkezeti változásához. Többször tudatosan vállaltunk feszültséget, több helyen autóbusz-közlekedést indítottunk úgy is, hogy nem volt meg számos műszaki feltétel: út, busizforduló. Ezek nem szerepelték megfelelő súllyal a tervezéskor. Ennek most is nagyon sok gondjával-bajával kell küszködnünk. Kérdéseinkre választ várunk az említett tanulmánytól is. A belvárosiban a két autóbusz-pályaudvar helykijelölése a lehetséges változatok közül a legmegfelelőbb volt. Ezzel együtt, szerintem, a tömeg- közlekedésnek a tervezés során kézzelfoghatóbb előnyöket kellene biztosítani. Mi a forgalmi adatokból látjuk, hogy a munkával, az iskolával összefüggő utazások száma lényegesen növekszik, az előny igénye tehát tömegigény. Nem műszaki, város- rendezési kérdés, de a tömegközlekedést erősen érinti a munkaidőkezdések ösz- szehangolása; a lépcsőzés. E téren igen rosszul haladtunk az elmúlt években, pedig szervezési intézkedésekkel, pénz nélkül lehetne gyorsan és eredményesen előrelépni. LÓKI SÁNDOR: — A kelet—nyugati és az észak— déli forgalomáramlást a városban folyamatossá tudjuk tenni. A gondot elsősorban a belváros forgalmi rendje okozza. Sokszor háromszor is meggondolja a rendőr, hogy negyedszer szóljon-e, mert néha egyszerűen nem lehet szabályszegés nélkül közlekedni, örvendetes, hogy a vasúti rámpa megszüntetésével s ott újabb ideiglenes buszindítási helyek kialakításával a közeljövőben bizonyos imértékig mentesíteni lehet a Dózsa György utcát és a vasútállomás előtti területet. A másik nagyon lényeges dolog: rövid időn belül meg kell tiltani a teherautók parkolását a lakótélepeiken és a belvárosban. Nem múlik el egyetlen nap, hogy 15—20 telefont ne kapjunk: hajnaliban fölriadnak az emberek az induló tehergépkocsik miatt. A belvárosi telítettség enyhíthető az üzletek föltöltésé- ndk szabályozásával. Kaposváron is meg lehet és kell oildani, hogy reggel, munkakezdés előtt töltsék föl az üzletéket. Az egyirányúsítá- son is változtatni kell. Példának hozom a Dimitrov utcát. Régen is kétirányú volt, el tudná vinni a keleti forgalmat. Meg kell tiltani benne a parkolást, van annyi ibetorkolló utca, amennyiben a parkoló járművök biztonságosan elhelyezhetők. Töb utcában nem indokolt az egylrányúsítás! Egyetértek azzal, hogy nem szabad kitiltani mindenhonnan a biciklistákat, mert annak ellenére, hogy tiltva van, így is behajtanak és állandó stresszhatás alatt mindig azt lesik, jön-e a rendőr vagy nem. Épp ezért következük be a közlekedési baleset.- A mostani tervkoncepció tehát jó, ám végrehajtásától több helyütt csak jó néhány év múlva várható megoldás. Az egy-egy utcát, tömböt közvetlenül érintő tervek, teendők hamarosan megvalósulnak, illetve sürgősek. Támaszkodnak-e ezek az elképzelések, döntések a lakosság véleményére, a közlekedési vállalatok képviselőinek véleményére, a sza- bályokat betartató rendőrség szempontjaira, azaz a kollektív bölcsességre? KÁLMÁN SÁNDOR: — Szó esett a lépcsőzetes munkakezdésről. Ez is fontos közlekedésszervezési kérdés. A pártbizottságra sok vele kapcsolatos panasz, jelzés érkezik, hogy változzék a menetrend. Kiderült, hogy a városközpontban végre nem hajtott lépcsőzetes munkakezdés is akadályozza a tömegközlekedést. Általában hivatalok és intézmények vannak a központban. Tanácsok, amelyeknek szintén meg kellene változtatni a munkarend j ükét. DR. L. SZABÓ TÜNDE: — — A lakosság véleményével számolni kell. A szakemberek feladata, hogy miképpen szűrik meg ezt. Nagy súlyt kell arra fektetni, hogy az információ pontos legyen. Egy városlakó a maga praktikus gondolkodásával sok öitletet adhat a szakembernek, aki ha jól adja tovább a véleményeket, a szaktudását hozzájuk téve, akkor jól képviseli a városlakókat. BALOGH JÁNOS: — A lakossági vélemények meghallgatása nélkül jelentős döntések előkészítése ma már elképzelhetetlen. Szerintem bizonyos kérdésekben magát a döntést is a lakosság kezébe kellene adni. Például régóta beszélnek az emberek a 11-es autóbusz útvonalának feaposfüredi módosításáról. A Volánnak mindegy. Döntsék el a Ka- posfüreden lakók, hogy nekik melyik megoldás a-jobb! A nyílt várospolitikát már az előkészítéskor jobban kellene alkalmazni, és ez a közlekedésre is vonatkozik. El kell árulni előre, hogy az új építési területeken mi az, ami nem lesz elérhető, hanem el kell érte utazni. Ha az építkező a telek vásárlása előtt tisztában van vele, hogy óvoda nem lesz, bölcsőde sem lesz, a buszmegálló pedig messze lesz, akkor ennek a tudatában választ és később sem reklamál. STADLER JÓZSEF: — Régebben a tervek úgy készültek, hogy a lakosságot kész tények elé állították. Ez ma már nem megy. Az emberek a közvetlen környezetükben levő forgalmi jelenségekre nagyon jól reagálnak. Erre sóik példát tudnék hozni tanácstagi fogadóóráimról is. KOVÁCS BÉLA: — A nyílt várospolitika kötelez bennünket rá, hogy megismerjük a lakosság véleményét. A válasz nem kevésbé fontos: az embereket tájékoztatni kell arról, hogy mi történik. Módot kell adni nekik, hogy fölkészüljenek a változásokra. Most jutunk olyan helyzetbe, hogy a lakosságnak hamarosan szembe kell néznie egy elég tisztességes „ostromállapottal". Jönnek a goromba beavatkozások mindenütt. Bontás, útépítés... KÁLMÁN SÁNDOR: — Várost tervezni, fejleszteni, azzal a „nyíltsággal'’, ami korábban volt, nem lehet. A lakosságtól munkát is kérünk, és kérni csak nyílt, őszinte véleménynyilvánítással lehet. LÓKI SÁNDOR: — A kintfelejtett jelzőtáblák fölháborítják az embereket, még a rendőrt is. Számtalanszor jeleztük már ezt. Azt is, hogy aki elmegy a piacra, az vagy azért megy mert oda valamit visz, vagy azért, mert valamit vásárolni akar. Hát ha viszem, akkor nem a hátamon viszem! A Laktanya utcában viszont tilos a megállás, pedig széles a járda, lehetővé tenné a félkerékkel történő felállást. Egy kicsit logikusabban kéne megnézni az utcát, mi módon lehet javítani; és máris megszűnne a rettegés: „be- menjök, ne menjek, hova álljak” ... Remélem, ezután e téren is adnak a véleményünkre ...- Végül is bízhatunk-e benne, hogy egyszer ehhez hasonló beszélgetésre sor kerül, nem találkozunk ugyanilyen gondokkal? Csak egy példát rá: évek óta létező panasz, hogy a belvárosban nem lehet kerékpározni, holott ha lehetne, akkor talán a személyautók is ritkulnának és a tömegközlekedés zsúfoltsága is enyhülne. És évek óta nincs változás! Minden területre érvényes a kérdés: most vajon mi garantálja, hogy nem csupán vágyunk \a javulásra? STADLER JÓZSEF: — Azt hiszem, hogy ideális állapotokról tíz év múlva sem fogunk beszélni. Más körülmények lesznek, más nehézségek, de a közlekedésben az ideális állapot, azt hiszem, reménytelen. VIRÁNYI ISTVÁN: — Ha folytatódnak azok a folyamatok, amelyek mostanában megkezdődtek, és a belvárosi tömegrekonstrükciókkal, a hálózatfejlesztésekkel, a parkolóhelyek kialakitásával többet tudunk foglalkozni, akkor meggyőződésem, hogy tíz év múlva ilyen problémákról kevés szó esik és eredményekről lehet beszámolni. KOVÁCS BÉLA: — Abban érzem a garanciát a javulásra, hogy minden érintett teljes nézetazonosságra jutott a koncepció kialakításakor. Ezért remélhetőleg a további feladatokról beszélhetünk majd tíz év múlva, és nem a most körüljárt témákat kell újra elővenni. KÁLMÁN SÁNDOR: — A közlekedési koncepcióban benne vannak a város környékét övező parkerdők és mindazok az objektumok, amelyek a városihoz kapc.o- lódnák. A szándék világos, s ezért gondolom, hogy arról, amit most elmondtunk, évek múlva nyugodtan beszámolhatunk.
