Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-13 / 61. szám

Somogyi Néplap 1987. március 13., péntek Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak a napirenden szereplő környezetvédelmi programról szólva a szóvivő kifejtette: — A környzetvédelem már egyre inkább az aktív meg­előző munkára, a környe­zetgazdálkodási szemlélet és gyakorlat meghonosítására irányul. Az elmúlt mintegy két évtized tapasztalatai bi­zonyították, hogy a környe­zet passzív védelme, eseten­kénti helyreállítása nem elég hatékony módszer a károk megelőzésére. A természeti folyamatok és az Ipari gaz­dálkodó tevékenység hosszú távú összehangolására van szükség. Olyan tudatos, jól szervezett tevékenységre, amely a társadalom rendel­kezésére ál-ló erőforrások felhasználásában, a terme­lésben és a fogyasztásban egyaránt képes érvényre jut­tatni a környezetvédelmi követelményeket. A tudo­mánypolitikai bizottság ez­zel kapcsolatos ' komplex programja összegzi a társa­dalmi, gazdasági, biológiai és műszaki kutatások rész- eredményeit, s ezáltal előse­gíti a környezetvédelmi in­tézkedések jobb, tudományo­sabb megalapozását. Bányász Rezső röviden is­mertette a Tudománypoliti­kai Bizottságnak a bős- nagymarosi vízlépcsőrend­szerrel kapcsolatos kutatási programját. E két ötéves tervidőszakot felölelő kuta­tási program három fő részre tagolódik: a műsza­ki, környezetvédelmi jellegű; az üzemeléshez, s a környe­zet állapotának folyamatos vizsgálatához tartozó, vala­mint a társadalmi-gazdasági folyamatok változásához kapcsolódó kutatásokra. A program szoros összefüggés­ben áll a dunai vízlépcső- rendszert ellenőrző és megfi­gyelő rendszer kialakításá­val, amely a további létesít­mények építéséhez és mű­ködtetéséhez is szolgáltathat adatókat. Mint ismeretes, a vízlépcső osztrák közremű­ködéssel is épül, s, ez lehe­tőséget teremt bizonyos ausztriai tapasztalatok al­kalmazására. A komplex környezeti hatásvizsgálat egyedülálló, s remélhető, hogy tovább erősíti a ma­gyar tudomány hírnevét a világban. Ezután a kormányszóvivő az idei várható lakossági áruellátással foglalkozott. Mint mondta: a jelzések szerint nagyjából a tavalyi­hoz hasonló, sőt egyes cik­kekből annál is jobb kíná­lat várható. Példákat említ­ve elmondta, hogy az élel­miszerék közül a tavaszi primőrökből, elsősorban pa­radicsomból, uborkából és zöldpaprikából az idén töb­bet vásárolhatnak a fogyasz­tók. Javult az ellátás vil­lanybojlerekből, fagyasztó- ládából, automata mosógé­pekből, gázkályhákból és bővül az olcsóbb színes te­Színfalak a homlokzaton A chilei junta ismét sza­lonképesebbnek látszó színe­ket fest a |homlokzatra. Va­lószínűleg nem éppen nagy örömmel, hanem inkább a körülmények hatalmától kényszerítve. Világosan ki­tűnik [ez az elmúlt két nap híreiből, amelyek között két egymással ellentmondó je­lentés érkezett Chiléből. Szerdán arról számoltak be a hírügynökségek, hogy szélsőjobboldali suhancok megfenyegették az ország egyik püspökét, mert az er­kölcstelennek nevezte a Pi- nochet-rendszert. A főpap azért is szálka a fasiszta ultrajobbosok szemében, mert íkezdeményezöje volt annak a pásztorlevélnek, amelyben a chilei püspökök állandó bizottsága követelte a ikormánytól „a letartózta­tottakkal szembeni kegyet­lenkedések beszüntetését”. A most megfenyegetett Camus Larenas püspök igen meg­bízható információkkal ren­delkezik az ellenzéki néze­tekkel gyanúsítottakkal va­ló rendőri bánásmódról: unokahúgát alaptalan vád alapján hurcolták el és kí­nozták meg ia Pinochet-pri- békek. Az /ország katolikus fő­papjai nem először hívják fel a [világ figyelmét a san­tiagói junta immár lassan 14 éve tartó terrorjára, amelynek élessége — a hom­lokzat többszöri átfestése el­lenére sem csökken. Most, 1987 tavaszán a ma­gas szintű egyházi tiltako­zásnak azonban különös je­lentőséget ad, hogy három hét múlva, április elején Chilébe látogat a pápa. Érthető, hogy Pinochet re- zsimjének. nem jön túl jó­kor az ország egyházi atyái­nak tiltakozása, amikor a katolikus egyházfő látogatá­sától éppen a kedvezőbb nemzetközi megítélést remé­li. A tiltakozók és tiltakozá­sok elnyomásáról, a haladó nézetüek üldözéséről nem mond le a rendszer, hiszen ez hozzátartozik lényegéhez. Pinochet Santiagoban meg­emlékezett a saját maga kreálta alkotmány hatodik évfordulójáról A kedvezőbb látszatot ak­ként próbálják megteremte­ni, jhogy ismét engedélyezik egyes pártok működését. Az 1973-as mérés puccs óta legálisan nem léphetett fel párt az országban. Most is csak a szigorúan ellenőr­zött, sőt ikeményen rendsza­bályozott párttevékenységet engedélyeznek. Marxista politikai erő működése ez­után is tilos. A polgári pár­toknak ás a kormányzat szabja meg, milyen jelsza­vaik és jelvényeik lehetnek, s tagjaik nevét — a hatéko­nyabb kontroll érdekében — pontos névsorban kell a ha­tóságoknak bejelenteniük. Demokratikus áttörésről szó sincs hát, inkább arról, hogy a hatalomhoz görcsö­sen ragaszkodó Pinochet tá­bornok így igyekszik csino­sabb színfalakat mutatni a világnak, amikor ia pápai vi­zit 'miatt a nemzetközi ref­lektorok kereszttüzébe kerül az egyik legmegátalkodot- tabb latin-amerikai diktatú­ra. Avar Károly Külföldi megfigyelők Szczecinben Tegnap Szczecinbe érkez­tek azok a külföldi katonai megfigyelők, akik a lengyel nemzetvédelmi minisztérium meghívására részt vesznek a március 9. és 15. között Lengyelország északnyugati körzetében, 18 ezer lengyel katona részvételével folyó hadosztály szintű harcászati hadgyakorlaton. A 22 orszá­got képviselő magas rangú katonatiszteket Lengyelor­szág a stockholmi megálla­podásnak megfelelően hívta meg. Szovjet robbantás A Szovjetunióban nukleá­ris robbantást hajtottak vég­re csütörtökön-, moszkvai idő szerint 5 óra 00 perekor, a Szemipalatyinszk kö 'zetében lévő kísérleti teleper — je­lentette a TASZSZ hírügy­nökség. A föld alatt kísér­leti robbantást — amelynek ereje alatta maradt i 20 ki loton-nának — a haditechni­ka 'korszerűsítése céljából hajtották végre. Aki túl keveset tudott... Új ,,miniszterelnök” a Fehér Házban Megkezdődött Reagan har­madik kormányzása — ál­lítják az amerikai lapok azok után, hogy az államfő megint egyszer „miniszterel­nököt” váltott: Howard Baker személyében új főnö­ke van a Fehér Ház appará­tusának. Ismerve Ronald Reagan nagyvonalú, az ügye­ket beosztottaira bízó mun­kamódszerét, nem is túlzás „kormányfő-cseréről” be­szélni, választása pedig első­rendű volt, hiszen Baker a washingtoni vezető körök egyik oszlopa. Ha hozzávesz- szük az új nemzetbiztonsá­gi tanácsadót, Frank Car- luccit,s a megtépázott te­kintélyű CIA élére jelölt Webster eddigi FBI-igazga- tót, e két tekintélyes „pro­fit”, akkor megérthető, hogy az új felállás máris sikert aratott, s a mérvadó sajtó hajlandó megelőlegezni Reagannek a pilitikai feltá­madást. Az elnök magya­rázkodó beszédét is ennek megfelelően jóindulattal fo­gadták; akár úgy is mond­hatnék, hogy az „új kor­mány” megnyerte az első bi­zalmi szavazást. Mentsége a hibája Ha van olyan kifejezés, hogy udvarias goromba­ság, akkor az bizonyosan helytálló minősítés a Tower- bizottság jelentésére. Az irá­ni fegyverszállítások és tit­kos kontra-pénzelések botrá­nyát vizsgáló háromtagú csoport ugyanis a kormány­zásban jártas szaktekinté­lyek orrfintorgató ódzkodá­sával elemezte az időközben kiebrudalt fehér házi stáb kí­nosan kontár munkáját, s azt a tényt, hogy a megszállott ideológiai cowboyok lényegé­ben főnöki ellenőrzés nélkül tevékenykedtek. Az elnök túl keveset tudott a részle­tekről, odadobta a gyeplőt, s a szekér megszaladt az ele­ve hibás irányban. Tulajdonképpen az a mentsége Ronald Reagannek, ami a fő hibája is volt: a hanyagsága. Ellentétben a Watergate-ügybe belebukott Richard Nixonnal, őt aligha lehet a fő manipulátornak nevezni, róla elhihető, hogy mások vitték rossz utak­ra... Reagentől jószerivel csak azt követelték hónapok óta, hogy ismerje el nyíltan a vétkét, s akkor sebtében meg is kapja a politikai fel- oldozást (feltéve persze, hogy a tovább folytatódó vizsgá­lódások során nem derül ki valami váratlan és terhelő tény, amit a megfigyelők ép­pen a sajátos elnöki távol­ságtartás miatt kétlenek). Pontosan erre szolgált a március negyedik; államfői tévébeszéd: bár korántsem tisztázta az előző fejezet ösz- szes kérdéseit, Ronald Rea­gannek minden jel szerint sikerült új lapot nyitnia. Népszerűségi mutatói emel­kedtek is valamelyest, de ami most a fő: nem zuhan­tak tovább; a jövő politikai fejleményei döntik el, meny­nyit tud visszaszerezni a ko­rábban oly hatásos „Rea- gan-mítoszból”, amelynek maradéktalan helyreállítá­sában persze nem remény­kedhet többé. Majdnem új gárda A varázs ugyanis szerte­foszlott, az amerikaiak csú­Az elnök átveszi a Tower-bizottság jelentését Az International Herald Tribune karikatúrája az elnök hely­zetéről — az ágytakaró felirata: szavahihetőség szöveg — Reagan: Nancy, hol a többi részem? nyán csalódtak abban a po­litikusban, akit a többitől el­térőnek, őszintébbnek hittek (és ez utóbbi tulajdonságáért megbocsátották neki szélső­ségeit is). Ronald Reagan a nyolcvanas évek első felé­ben azzal vált sikeressé, hogy a harsány derű pózával megtestesítette a korábbi kudarcsorozat után önbiza­lomhiányban szenvedő ame­rikaiak optimista vágyait. Az Irangate-ban kiderült, hogy ő és emberei, (a sorrend ezek szerint fordított) félrevezet­ték a nemzetet és szövetsé­geseit, kijátszottak a kong­resszust (és esetleg az érvé­nyes törvényeket is). És ami a lényeg: mást csináltak, mint amiről' beszéltek. Ré­gi igazság, hogy a szavahi­hetőséget nehéz megszerezni, de egycsapásra el lehet ve­szíteni. A részben kicserélődött Reagan-gárdának most jó­formán elölről kell kezdenie, s meg kell dolgoznia a biza­lom legkisebb adagjáért is. Élünk a gyanúperrel: nem annyira az -elnök érdemelte ki a beszéde és kinevezései után bizalom-előleget a po­litikusoktól és a sajtótól, mint az a tény, hogy igazi republikánus progmatiku- sokat vett maga mellé, s tet­te ezt a „reaganisták” rová­sára. A mérsékeltnek és centristának ismert, a komp­romisszumok bajnokának tartott Howard Bakertől, a hűvös hivatásos Carluccitól Mint már jelentettük, életüket vesztették. A súlyos földrengés pusztított a dél-amerikai Ecuadorban; több százan képen: egy elpusztult falu túlélőit sátrakban szállásolták el (Telefoto AP—MTI—KS) várják most azt, hogy vég- re-valahára egységes lesz a kormány politikája, hiszen az éveken át a marakodó miniszterek prédájának szá­mított. Márpedig kormány­zati egység nélkül képtelen­ség lenne megharcolni a költségvetési deficittel, és megegyezésekre jutni Moszk­vával — ez ma a két fő kér­déskör Washingtonban. Vé­szesen közeleg a jövő év no­vembere, amikor új elnököt választ Amerika, s a repub­likánusoknak enyhén szólva többet kellene a siker remé­nyében felmutatniuk, mint Oliver North alezredes tit­kos bankszámláit... Bizalomkérés Ronald Reagannek még két kormányzási esztendeje van hátra, erre az időszakra kérte tévébeszédében a bi­zalmat. Az amerikai rend­szerben nagyhatalmú, köz­ponti figura az elnök, nél­küle vajmi keveset lehet csi­nálni, vagy csak úgy, aho­gyan Northék művelték, amatőr módra, lejáratva a vezetést. Sokan javasolták már, de valószínűleg hiába, hogy ketté kellene választa­ni a protokoll-államfő és a kormányt irányító elnök ma egységes funkcióját. A létező struktúrában mindenesetre mellőzhetetlen Reagan sze-J mélye, hiszen például Baker­nek is annyi hatalma lesz, amennyit gazdája ráruház. S a nagy horderejű döntések esetében változatlanul megkerülhetetlen az elnök, csak ő kényszerítheti közös álláspontra vitatkozó mi­nisztereit; ha Ronald Reagan megint kivonná magát aí ügyekből, akkor a profi csa pat se juthat sokra, mer csakis ő törheti le a kormá nyon belüli ellenállást. Hogy kiválasztotta Bakeré két, azzal az elnök mintegj jelzést adott, s azt máris nyugtázták, méghozzá nem csak Washingtonban, hanerr úgy tűnik, Moszkvában is. P nagy belső csaták megvívá sa azonban még hátra van, ; mostantól nem az lesz a fc kérdés, miről tud az elnök hanem, hogy milyen dönté sekre képes. Avar Jáno itJv iZjIKjis. vcimaiiüiva iű. A továbbiakban Bányász Rezső az egységes vállalati, és a személyi jövedelemadó- rendszer bevezetéséről ér­deklődő kérdésre elmondta: — Gazdasági r »forrnunk továbbfejlesztésének folya­matában a közgazdászok mérlegelik egy egységes vál­lalati adó és egy személyi jövedelemadó-rends; ;er be­vezetését. Vagyis a ;t, hegy egy ilyen adórendsz ír meny­nyiben ösztönözhetné a ha­tékonyabb termelés , a gaz­daságban rejlő t artalákok fokozottabb feltár; isát és hasznosítását, a lakosság al­kotókedvének, egyé: li kezde­ményezőképességéne k ki­bontakozását. A kő :ga zd a sá­gi számítások, elk ép ze lések rendszeres mérlegelésre és ellenőrzésre várnak. Az el­következő időszakban bizo­nyára még sok szó esik er­ről a kérdésről. A szocializmus i ejlődésé- nok időszerű kérdés ±ivel fog­lalkozó, közelmúltbí n meg­tartott szegedi elméleti kon­ferencia kormányza .i mun­kára gyakorolt látásáról szólva Bányász Rezső ki­emelte: a tanácskozáson az elméleti és a gyakorlati szakemberek a szocializmus fejlődésének tanulságait és tapasztalatait é emezték. Többek között egjetértésre jutottak abban is, hogy a most élő nemzedék ?k csak akkor tudnak megfelelni a jövő századba is átvezető történelmi feladatai! ;nak. ha a jelen kihívásaira torszerű, alkotó válaszokat adnak. Történelmi távlatokban gon­dolkodva ma ez bátor kez­deményezést, a fel »lös út­keresést, az elkötelezett, al­kotó cselekvést jelenti. Ez legfőbb záloga i értékeink gyarapításának, rr agyarsá- gunk megőrzésének. Ez lehet alapja a jogos nem::eti ön­becsülésnek, s ezzel vívhat­juk ki mások elismi írásét is. Végezetül arra a kérdés­re, hogy a forint leértékelé­sére vonatkozó beje enitést a magyar sajtóban m ért nem kísérte bővebb ma ;yaráza-t, Bányász Rezső a ke vetkező­ket mondotta: A kormányzat m ^sszeme- nően őrködik azon, hogy a magyar sajtó révén a közvé­lemény minden lényeges kérdésben meg'kaf ja a szükséges felvilágosítást. Ügy gondolom — folytatta —, hogy ami a forir t 8 szá­zalékos leértékelését illeti, néhány külföldi valutához képest, ez nem oly; n kér­dés, ami elsődlegesen a la­kosságot érinti, hanem min­denekelőtt bizonyos külföl­di, a magyar gaz las ággal szorosan kapcsolatb an álló vállalati és bankkör áket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom