Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-12 / 60. szám

1987. március 12., csütörtök Somogyi Néplap 5 Magyarország az én hazám Küzdelem a sikerért A DAL FEGYVERÉVEL Ünnepi kórushangverseny Kaposváron rom hónap alatt nyolcvan­tagú kórusunk volt. Többsé­gük már korábban is éne­kelt különböző helyeken. Munkásőrök. S vállalják azt a többletfeladatot is, hogy a kórusban énekelnek. A dal fegyvere is fontos szá­mukra. 1961-ben már részt vettek a debreceni nemzet­közi kórusversenyen, s a má­sodik helyet szerezték meg. A kiemelkedő szakmai si­kert ugyancsak Debrecenben tetézte az együttes — csak­nem 'tíz évvel később —, amikor a számukra írt Dur- kó-művet mutatta be. Első díjat kapott. A kedd esti műsor híven tükrözte, hogy a központi férfikar a kórusirodalom legjavából válogat. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy éppen Kodály Zoltán Ady Endre versére írott, Fölszál­lott a páva című szerzemé­nye az egyik kiemelkedő si­kerű előadásuk. A külföldön is sokat szereplő együttes repertoárjában ott vannak a munkásmozgalom ismert da­lai is. Novikov Szállj, te büszke ének című szerzemé­nye éppúgy, mint Knyipper híres Poljuskája vagy Karai József feldolgozásában a so­kak által dúdolt Guantana- mera című dal és a Révész László által földolgozott Bella ciao. A hangulatos és magas színvonalú hangversenyt — amelyben a két hazai együt­tes is jelentős és elismerésre méltó szerepet vállalt — há­lás tapssal jutalmazta a kö­zönség. H. B. Jó testületi légkör A szakmunkásképző nagyatádi eredményei A kamaszfiúk kissé szo­rongva fogják körül tanár­nőjüket. Túl a hosszú felké­szülés izgalmán és a siker varázsos élményén, megpró­bálom szóra bírni őket. Ök tizenöten ugyanis részt vet­tek szombaton a Pécsen meg­rendezett „Magyarország az én hazám” című országos vetélkedő területi elődöntő­jén és döntőjén a kaposvári 503-as ipari szakmunkáskép­ző képviseletében. Felké­szültségük, küzdeniakarásuk eredményeképpen a három csapatunkból kettő első he­lyezést ért el, és bejutott az országos döntőbe. A Turista Magazin szerkesztőségének versenykiírása megkövetel­te a Dunántúl alapos ismere­tét történelmi, földrajzi, po­litikai, kultúrtörténeti és néprajzi szempontból egya­ránt. Önként adódik a kér­dés, mi ösztönözte a fiúkat, hogy résztvegyenek ebben a küzdelemben? — Versenyezni és nyerni szerettünk volna — mondja Orsolics Zoltán, majd hozzá­fűzi: —, és többet akartunk tudni hazánkról. — Meg szerettük volna mutatni, hogy a szakmunkás- tanulók is olyanok, mint az érettségizettek — veszi át a A laoszi felsőfokú termé­szettudományos oktatás fej­lesztésére, módszertanának és eszközeinek bővítésére kapott megbízást az UNES- CO-tól az Országos Oktatás- technikai Központ. A nem­zetközi szervezet több mint 700 ezer dolüórt fordít a Ilyen is volt a nagy Tó partján? Én csak libatömést ismertem és amikor Nagy Lajos rév­fülöpi egykori révészlegény — aki még húzta a Boglár —Révfülöp közötti révdereg­lye nehéz evezőjét — emlí­tést tett arról, hogy volt idő, amikor ők még halat is töm­tek, hitetlenkedve néztem reá. Tudtam, hogy sok csa­lafintaságot elkövettek a ré­vészek, olyat, amit semmi­féle balatoni néprajzi leírás­ban nem olvashatunk, ezért kértem, írja le nekem a ha­lak tömésének a módját. Ha- miskás mosollyal megígérte, és pár nap múlva már ke­zemben volt a szálkás be­tűkkel írott levél. „Régen történt az eset, még akkor nem volt a Ba­laton északi partján vasút, és ha befagyott a Balaton, akkor hajójárat híján gyalog közlekedtünk a Balaton je­gén, vagy fakutyával, vagy korcsolyán. Akkor volt itt nálunk egy halászbokor, akik a község és a környék részére halász­tak. De ha nagyobb halakat fogtak, ami itt nem kelt el, azt leküldték a fonyódi ha­lásztelepre. Persze ez csak télen volt így, mert nyáron elvitte a hajó. Ezt a na­gyobb hállak jég hátán való szállítását Vastag Gábor és én szoktuk átbonyolítaná Fo­nyódra. szót Nagy István. A többiek bólogattak, István pedig be­lelendülve folytatja: — Most sikerült! öregbítettük az is­kola hírnevét. De a tanárnő­nek köszönhetünk mindent. A tanárnő — Zalánfi Lász­ióné, magyar—történelem szakos szaktanácsadó — tö­rékeny termető nő, szinte el­vész tanítványai között. — Minden évben, a máso­dik, harmadik osztályos ta­nítványaim közül választom ki azokat, akik a legkitartób­bak. Önként jelentkeznek, s hajlandók szinte minden sza­badidejüket feláldozni a si­kerért. Még szombaton is beutaznak a vidékiek, s el­jönnek a kollégisták is. Könyvekből, filmanyagról önállóan dolgozzák fel a té­mákat; csak a terjedelme­sebb köteteket jegyzeteltem ki a számukra, hogy köny- nyebbep menjen a munka. A fiúk többsége tagja a honis­mereti szakkörnek; azt is én vezetem. — Mi volt a legnehezebb téma? — kérdezem a nyerte­seket. — A képzőművészet — vágja rá Kovásznál Zoltán, s ezzel a többiek egyetérte­nek. — Segített-e a felkészülés program megvalósítására, amelyet teljes egészében a veszprémi székhelyintéz­mény dolgozott ki, és meg­valósítása is az ő feladatuk. Az Országos Oktatástechni­kai Központ szakember csoportokat indított Laoszba, ahol továbbképzéseket tarta­Vastag Gábor bácsi mint régi révészgazda jól ismerte vízen, jégen a Balaton sze­szélyeinek minden csínját- bínját, de a halászat sokféle huncutságát is, mert a szál­lítmányból mindig megcsa­pott egy-két nagyobb halat. Ezt úgy intézte már elő­re, amikor a halászok a jég alatt halásztak és kihúzták a jégre a hálót, a sűrű szö­vésű hálózsákokban sok apró hal is volt, amit a halászok ott hagytak a jégen és csak a kutyák lakmároztak rajta. Hát Gábor bácsi ezekből az apró halakból szedett föl mindig egy nagyobb zacskó­val a macskáknak. De ami­kor nagy halfuvar akadt Fonyódra, akkor az apróha- las-zacskót is elhozta magá­val és mikor már jó távol­ra haladtunk a jégen, meg­álltunk rágyújtani és köz­ben megsaccólta Gábor bácsi az apróhalas-zacskó súlyát és olyan forma nehéz hala­kat kiemelt a szállítmány­ból. Azután én széthúztam a szájukat, Gábor bácsi meg tömte béléjük az apró hala­kat. Persze a fakutyabotot is használatba kellett venni, hogy be tudja erőszakolni a kishalakat a nagyobbak gyomrába. az iskolai tananyag elsajátí­tásánál? — Főleg történelem- és magyarórákon — válaszolják a fiúk. — Már felismerik Széche­nyi szavait, tudják, ki volt a lőcsei fehér asszony, és a ver­seny legnehezebb kérdését is megoldották. Mi is volt az? — A civitas fidelissima — hadarja Itvás Attila. Egy vaktérképet kellett felismer­ni, hogy melyik megyét áb­rázolja, majd a rajta elhe­lyezett betűkből értelmes te­lepülésneveket állítottunk össze. A maradékból a „Sop­ron szabad város” latin ki­fejezést olvastuk ki. A hallottak után nem tu­dom leplezni csodálkozáso­mat. Megtudom még, hogy a kapásból adott helyes felele­tek révén plusz harminc pontot szerzett a csapat, és ez elég volt az első helyezés­hez. Hogy ki volt a legna­gyobb ellenfél? Természete­sen a kaposváriak. Az Ipari Szakközépiskola diákjai, akik szintén első helyezettként mennek májusban Szek- szárdra, folytatni a nemes versengést. nak az egyetemi oktatóknak, irányítják a laboratóriumok felszerelését. Az eszközök egyrészét Magyarországról viszik Laoszba. Megszerve­zik a laoszi egyetemi okta­tók magyarországi tovább­képzését is. így indultunk további cél­jaink felé a halásztelepre. Ott lemérték a zsákba kö­tött halakat és mivel bőven megvolt a súly, megkaptuk az írást az átadásról és már jöttünk is el onnét, vagyis mentünk fakutyán be Fo­nyódra a Félix vendéglőbe, a többlet halakat ott értéke­síteni, és egy litert inni az eredményre. Egyszer aztán baj lett a ha­lakkal, mert mielőtt itthon zsákba raktuk volna az el­szállítandó nagy halakat, a halászmester egy nagy tűvel, amibe spárga volt fűzve, át­szúrta a nagy halak két szá­ja szélét, áthúzta rajta a madzagot, csomót kötött rá, aztán egy ólmot húzott a két madzag végéről a cso­móra, azt leplombázta és zárva volt a hal szája, úgy tette a zsákba. Hát ez az újabb művelet nem tetszett nekünk, de azért elszállítot­tuk a halakat szó nélkül. Csak úgy feleúton szól Gá­bor bácsi: „Elhiszed-e, hogy ezek a kupcihérek megszi­matoltak valamit?” — Meg ám — mondtam. De több szó aztán nem esett a dol­gokról Fonyódig. A telepen átvették a ha­lat, mint rendesen máskor. Estéli nótázásra — Karai József ismert művét idézve — jöttek össze kedden este a kaposvári Munkácsy gim­náziumban azok a kóristák, akik részesei lehettek az ün­nepi hangversenynek. A munkásőrség megyei pa­rancsnoksága és a megyei KISZ-bizottság rendezésé­ben került sor a munkásőr­ség és a KISZ megalakulá­sának harmincadik évfordu­lója alkalmából a jubileumi hangversenyre. A megemlékezésben ezt a harminc évet idézte föl Flór László megyei parancsnok­helyettes. Ez alkalommal a dal méltó kifejezője volt az évfordulónak, amelyre meg­hívták a Munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitün­tetett központi férfikarát. A kórus egyidős a munkásőr­séggel. Két kaposvári kórus kötötte ünnepi csokorba re­pertoárját, a Tóth Lajos Ál­talános Iskoláé, Z ákányi Zsolt vezényelte az együttest, és a Munkácsy Női Énekkara Dorogi István vezényletével. Az ünnepi hangverseny programjában elhangzott kórusművek a zeneirodalom gyöngyszemei közül valók voltak. Révész László érdemes művész, Liszt-díjas karnagy, a munkásőrkórus vezetője készségesen bemutatta a köz­ponti férfikart, amelyben a karnagyon kívül már kevés alapító szerepel. Ám az új jelentkezőkben nincs hiány. — A kerületi munkásőr- egységekben kezdtük meg az együttes szervezését, és há­Mikor visszamentünk a Ba- laton-szélre, Gábor bácsi el­nézett a fonyódi Félix-csár- da felé, megvakarta a tarkó­ját, ráült a fakutyára, és azt mondta: Na gyere! És elin­dult Fonyód felé, én meg utána. És mentünk a Félix- hez. Ott előadta Félixnek Gábor bácsi, hogy most nem tudott halat hozni, de majd a következő alkalommal stb, stb. És Félix hozott egy liter bort, ezt megittuk, persze hitelbe, és jöttünk fakutyán haza. Aztán többet nemi szállí­tottunk halat, mert nekem is, Gábor bácsinak is más dolgunk akadt, amikor halat kellett vona szállítani Fo­nyódra. Hogy aztán a borkontót kifizette-e Gábor bácsi, azt nem tudom. Mert én nem. Igaz tisztelettel: Nagy Lajos” A balatoni halászatról írt néprajzi munkákban erről a haltömésről nem olvasha­tunk. Nem is igen mondták el azt annakidején. No, meg kevés volt az olyan csavaros eszű révész, mint Vastag Gá­bor és hűséges legénye, Nagy Lajos, aki mindig megtalál­ta az útját annak, hogyan jusson pár liter borhoz ügyes mesterkedéssel. Zákonyi Ferenc (Tudósítónktól.) A város és vonzáskörzeté­nek ipara az elmúlt évek­ben jelentős változáson ment keresztül. Ehhez rugalmasan alkalmazkodott az ipari és a kereskedelmi szakmun­kásképző intézet — állapí­totta meg legutóbbi ülésén a Nagyatádi Városi Tanács végrehajtó bizottsága. A testület az intézet tárgyi és személyi feltételeinek alaku­lásával, az oktató-nevelő munka tapasztalataival fog­lalkozott. Jelenleg húszféle szakmában képeznek szak­munkásokat. 1982-ben indult meg az élelmiszertartósító szakoktatás, 1986 őszén pe­dig önállóvá vált az addig csak kihelyezett tagozatként működő kereskedelmi tago­zat. Az intézményben több mint félezren tanulnak eb­ben a tanéviben. Az utóbbi években növe­kedett tanulólétszám. El­helyezéséhez azonban nem a legjobbak a tárgyi felté­telek. Hat normál méretű és négy szükségtanteremben kell 21 osztályt oktatni. Di­csérendő az az öntevékeny fejlesztési munka, amely az utóbbi években az intéz­ményre jellemző. Korszerű­sítették a világítást, kiépí­tették a videoláncot, gyara­pították számítástechnikai gépparkjukat, mérőtermet rendeztek be, és bővítették eszköztárukat is. Az iskola- vezetés jól látja — mutatott rá a végrehajtó bizottság több tagja —, hogy elsősor­ban önerőre támaszkodva tudták megvalósítani távlati fejlesztési elképzeléseiket is. A legkorszerűbb oktatási eszközökkel felszerelt isko­lák közé szeretnének tartoz­ni továbbra is. Az iskolának nincs saját tanműhelye, a csoportos képzéshez hat üze­mi tanműhely áll rendelke­zésükre. Sérelmezi az iskola, hogy a Komfort ISZ jól felszerelt fémipari tanműhelyét — amelynek építéséhez a szakmunkásképzési alapból félmillió forintot kaptak — más célra használják, s he­lyette egy jóval kisebb alap- területű, kevésbé alkalmas helyiséget biztosítottak. öt év alatt javult az inté­zet személyi ellátottsága. A szakosított órák száma 100 százalékos. A tantestület tagjai egy részének két vagy három diplomája is van. A jó légkörű pedagógusközös­ség adja az alapot az ered­ményes oktató-nevelő mun­kához, a tanulók közéleti- politikai tevékenységének megalapozásához. Az iskola munkájában a jövőben is a gyakorlati ok­tatás foglalja el a központi helyet. A vállalati tanmű­helyékben oktatóknak pedig azt kell egyre világosabban látniuk, hogy a tanulókat az iskolai követelményekkel összhangban kell oktatni, nevelni. Elismeréssel szólt a testület az intézmény terv­szerű, tudatos és sokrétű pá­lyaválasztási tevékenységé­ről, a szakmai-tanulmányi versenyeken való helytállás­ról, a közművelődésben el­ért eredményeikről és az élénk mozgalmi életről. Mindezek alapján méltán ér­demelték ki kétszer is á KISZ Központi Bizottsága által adományozott kiváló KISZ-szervezet zászlót. Ai iskola tanulói intézményük jelentős fejlesztése mellett számottevő társadalmi mun­kát végeztek a városban. Ezt a tanács Nagyatádért emlékplákettel ismerte el. Várnai Agnes Magyar segítség a laoszi felsőoktatásnak A haltömés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom