Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-09 / 57. szám
1987. március 9., hétfő Somogyi Néplap Emelkedett a színvonal AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA Megszerették Zamenhofnyelvét SOMOGYI ESZPERANTISTÁK AZ ÉVFORDULÓÉRT Ül'ünik Vükov Péterrel, az eszperantisták somogyi elnökével a kaposvári Munkácsy gimnázium földszintjének egyik tantermében, s halkan suttogunk, hogy ne zavarjuk az órát. A tanterem ajtaja nyitva; nincs, aki zavarjon, péntek délután négy órakor minden diák már a hétvége programjainak rajtján ügyeskedik. Ök tízegynéhányan azonban ezt tekintik annak: Szilágyi Dezső „tanár úr” fegyelmezett nyelvtanfolyamát. Szilágyi Dezső szerint ez a nyelv az, amely legkönnyebben megtanulható, s ma már doktorátusra is elfogadják. — Induljunk el száz évvel ezelőttről! Vagy még inkább egy-két évvel élőbbről. Bielstok, Lengyelország a színhely — súgja az eszperantó rövid történetét Vu- kov Péter —; Ludwig Zamenhof lengyelországi zsidó orvos kitalált egy nyelvet, hogy az uralkodó nyelvi elnyomást semlegesítse. Litván, orosz, zsidó, német és a különböző szláv nyelvek ismeretében egy mindennél egyszerűbbet tett közzé: az eszperantót. A fejlődéséről csak annyit, az 1905-ös világkongresszuson még csak néhány száz ember képviseletében vitáztak, most, nyolcvan évvel később, 40 millió ember érti ezt a nyelvet. — Mi a helyzet — ugrunk mérföldes csizmával — Somogybán ? — Bizony, itt kevesen pártolják. Ha ezek a diáklányok megtanulják, akikor 130—140 eszperantistát tartunk majd számon. A magyar eszperantista-szövetség ötezer tagot számol. Ügy vélem, most kellő lendületet kapott a somogyi szövetség is azzal, hogy a művelődési kormányzat zöld utat adott a nyelvnek. Éppúgy elfogadottá vált, mint bármelyik más idegen nyelv. Az eszperantóhoz sók minden kötődik, főként az olcsó turizmus, a jó hangulatú találkozók és mindenekelőtt a béke megóvásának gondolata. — A nyáron Varsóban világkongresszuson ünnepük e nyelv születésének századik évfordulóját. Hogyan készülnek erre a somogyiak? — Sokféleképpen. Ketten képviselnek majd bennünket a kongresszuson. Azért nem többen, mert a lengyel rendezők alaposan felsrófolták a találkozó árát. Ez az eszperantótalálkozóktól teljesen idegen. Két nyelvtan- folyamot is indítottunk; találkozókat szervezünk; például április elsején Jáki Ferenc nyelvészprofesszor látogat Somogyba. A somogyi eszperantisták elnökétől megtudom, hogy a magyar eszperantisták túraszakosztályának éppen Szilágyi Dezső az elnöke, és méltó elismerés volt az is, hogy Somogyba is ellátogatott tavaly Leon de Bruyne, a világszövetség főtitkára. Hogyan csöppentek a lányok az es zpera ntó - tanio - lyamba? Szörényi Jánosné- tól, tanáruktól kapták a tippet, s a megvalósításban sokat segített a gimnázium Unesco-hagyománya is. Horváth Krisztina szerint egy új nyelv megtanulása mindig vonzó feladat. Legtöbben a harmadik „C” osztály tanulói, így feladat bőven jutott nékik, hiszen még két nyelvet tanulnak. A bizonyításra pedig még ebben az évben sor kerül, hiszen nemcsak idegenvezetési gyakorlat követi a nyelvtanulást, hanem az ősszel állami nyelvvizsgát is tesznek. Maradva azonban az any- nyira várt tavasznál, az eszperantisták elnöke elmondja: ha a hó elolvad, megszépítik a töröcskei eszpe- rantistaforrást és készülnek a budapesti, március húszadikai országos találkozóra. B. J. Szombaton délelőtt a kaposvári Kilián Gyöngy Városi Művelődési Központban rendezték meg a tizenharmadik országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás megyei tárlatának megnyitóját. A Tinctoris régize- ne-együttes múltat idéző muzsikája után dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese megnyitójában elmondta, hogy minden eddigi bemutatónál színvonalasabb anyag gyűlt össze. A somogyi amatőr képzőművészek közül harmincötén állítottak ki hetvenhét művet. Megfigyelhető ezeken az a fejlődés, amely az elmúlt időszakban jellemezte megyénk amatőr képzőművészeinek munkáit; a színvonalas, kiforrott, legjobb alkotások á kecskeméti országos kiállításon képviselik majd megyénket. A zsűri véleménye alapján a bemutatkozó művészek közül húszam lesznek ott Somagyból harminchat alkotással. A tárlatot végignézve meggyőződhettek erről a színvanafemelkedésről a nézők is. Elsősorban a festészetet választják amatőr alkotóink művészi mondanivalóik megfogalmazására, azonban a kevés számban jelen lévő kisplasztika is jelentős minőségű. Az ünnepélyes megnyitó utóin egésznapos tanácskozáson vettek részt a somogyi amatőr képző- és iparművészek. Ezen Nagy Gábor, a Somogy Megyei Tanács művelődési osztályának osztályvezető-helyettese mondott bevezetőt. Vázolta az ama- törmozgalmak helyét a megye kultúrájában, említette azokat a tárgyi és' személyi feltételeket, amelyek segítik vagy gátolják ennek a mozgalomnak a kiszélesedését. Fontos kérdés a mecenatúra és a művész felelőssége. Az alkotó szempontjából az egyéni szakmai képzés, az öntevékenység növelése az előrelépés legszükségesebb feltétele, a támogatók részéről pedig szükség van arra, hogy az oktatás és közművelődés egységes rendszerbe épülhessen, az iskola végig tudja kísérni a különböző színtereken az egyént. Megyénk amatőr képző- és iparművészeire jellemző, hogy nem tömörülnek körökbe, nincsenek alkotóműhelyek, így az alkotó legtöbbször híján van azoknak a fórumoknak, amelyek szakmai továbbfejlődését biztosítanák. Ezt követően Kertészné Angyal Mária, az Országos Amatőr-képzőművészeti Tanács titkára adoltt tágabb kitekintést. Elmondta, hogy a tanácsnak nagyon jó a viszonya megyével; figyelemmel kísérik az itt folyó munkát. Néhány gyakorlati kérdést érintve említette, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kívánnák fordítani a megyei amatőr képzőművészek munkájának segítésére. Új kezdeményezés például, hogy a képzőművészek részére postai költség felszámítása nélkül küldik ki a munkáikhoz szükséges alapanyagot. Jobb feltételeket akarnak teremteni a nyári képzőművészeti táborok indulásához is, ahol közösségben dolgozhatnak az alkotók. Tibol László, az Amatőrképzőművészeti Tanács megyei elnöke a további tervekről, ■ feladatokról szólt. Hangsúlyozta, hogy a vizuális nevelést az általános iskolában kell megkezdeni, nagyon fontos, hogy a legtehetségesebb gyerekek képzőművészeti szakkörökben fejleszthessék képességeiket. Emellett egy-egy te/ rületnek központjai alakulhatnának ki. Sajnos, a személyi feltételek nagyon sok helyütt még nincsenek meg. A tanácskozás végén a résztvevők megválasztották azt az öttagú küldöttséget, amely majd megyénket képviseli az országos tanácskozáson. V. I. GERENCSÉR MIKLÓS Siketet Há&zéi&zaüa avagy mit mesél a valódi vőlegény ÜNNEPI TV-MŰSOROK Ismeretlen dokumentumok Kun Béláról 5. Mint mondtam, az ő esete valóban példa nélküli. Na nem a lelkiismeret és a borravaló viszonylatában. Mert a lelkiismeret minden hely- \ zetben, minden fajta gépjárműben az első. Igaz, Imre életének megmentéséért komolyabb összeggel honoráltak, természetesen régebbi fogalmak szerint. Ha emlékezetem nem csal, háromszáz forintot kaptam a feleségétől, aki már javában özvegynek hitte magát. A helyzet éppen ettől mondható merőben különlegesnek és az esetből kifolyólag a később szövődő szét- téphetetlen barátság is. Közönségesen az szokott történni, ha valaki összeesik, elájul, vagy jajgatni kezd, mentőt hívnak érte, kórházba viszik, ahol megmentik az életnek. Ezt műveltem szériában. Amikor levették a kocsiról a hord- ágyat és elköszöntek tőlem a hálás hozzátartozók, jókívánságaim ellenében némi papírpénzzel adtak kifejezést hálaérzetüknek. Innen származik az oly választékos „hálapénz” elnevezés. Na de ne kalandozzunk mellékes területre. Maradjunk szigorúan Lukáts Imre méregrak- tárnok szokványosnak éppen nem mondható élet-halál történeténél. Úgy negyedszázaddal ezelőtt a megyei kórház portáján aludtam ülő helyzetben szolgálati kötelesség címén. Mentségemül felhozható, hogy kísértetjárás idején, tehát csak éjfél után mertem a fejemre hajtani a sofőrbunda prémes gallérját. Tél volt ugyanis. A legszebb, legmélyebb álmok évszakja. Azt azonban a legköltőibb álmomban sem gondoltam volna, hogy mire fogok ébredni. Szűnni nem akaró horkolgatásomat szűnni nem akaró izgatott tanakodás zavarta. Morcosán horkantot- tam, mint a hímoroszlánok általában, ha alvás közben a farkukra lépnek, de ahogy feltisztultam az álomittasságból, (mindig is közel állt szívemhez ez a szó, mert igen finom hangzású, s csak úgy mellékesen, feltűnés nélkül álcázhattam vele az álom és az ittasság kapcsolatát) egyre érdekfeszítőbb társalgás vonta magára figyelmemet. De még mindig gyanútlan voltam. Egyelőre semmi jel el nem árulta, hogy néhány percen belül hőstettre kényszerít a véletlen. Hja, menynyivel híresebb valaki lehetnék most, ha akkor megkapom az életmentő kitüntetést! Egy idősebb és egy fiatalabb falusi asszony sírt reszkető szájjal, kimondhatatlanul keserű eltökéltséggel rágva a zsebkendő csücskét. Az illetékes főorvossal tárgyaltak, illetve csak hallgatták a főorvost, aki tapintata jeléül halk beszéddel adta' tudtukra a kérlelhetetlen tényt: betegük órákon belül meg fog halni. Semmi remény, hogy a hajnalhasadást megéri, ö, mármint a főorvos, egyetlen tanácsot tud adni, de azt az egyet kizárólagos meggyőződéssel: haladéktalanul vigyék haza a kórházból a nyolcadik napja eszméletlen haldokló beteget. Mert igaz, hogy eszméletlen. Igaz, hogy haldoklik. De még ennél a két tagadhatatlan igazságnál is iga- zabb a harmadik — hogy ugyanis napfeljöttéig mindenképpen beáll a halál. De most még szerencsére él. Márpedig egy élő halottat ezerszer könnyebb hazaszállítani a lakóhelyre, mint egy halott halottat. Elejét véve a hivatalos hercehurcáknak, megtakarítandó az elhalálozási ügyintézés és a tetemszállítási bonyodalmak töméntelen kellemetlenségét, akkor cselekszik bölcsen az élő halott felesége és édesanyja, ha késedelem nélkül, egyetlen másodpercig sem tétovázva hazaviszik Lécsre szeretett hozzátartozójukat. Egyszóval minden gyakorlatias és emberiességi érvét latba vetette a főorvos, csak a legfontosabbról — a kórház halálozási statisztikájáról hallgatott, amely statisztikát az időben igen szigorúan vették a fölöttes hatóságok. De a két boldogtalan asz- szony akkor nem gondolt a szigorúan felettes hatóságokra. Jajveszékelve hajladoztak, valósággal csavargatta testüket a lelki gyötrelem. Ontották a könnyüket, orcájuk didergett a szenvedéstől. Mintha élethű szerepet játszottak volna színpadon, törékeny lelkületem csaknem elalélt a megrázó hatástól. — Mit tegyünk most, istenem, mint tegyünk!... — kezdte a balladát az édesanya. — Nem elég a csapás, akkor még a gond is ránk szakad! — kántálta síri hangon a feleség. — Hogyan vihetnénk el szegényt, ebben a csikorgó téli éjszakában! — Ha mozogni tudna, akkor se jöhetne ... se busz, se vonat ilyenkor! — Lehetetlent kíván tőlünk, főorvos úr!... A fül-, orr- és gégetudományok ősz halántékú osztályvezető főorvosa ekkor emelte rám történelmi tekintetét. (Folytatjuk.) Kun Béla életét és munkásságéit felidéző, a hazai nagyközönség számára javarészt ismeretlen dokumentumokból összeállított portréit] mmel köszönti a Televízió a Tanácsiköztársaság kikiáltáséinak 68. évfordulóját. A magyar—szovjet koproduk- dióban készült műsor új vonásokkal gazdagítja majd a Magyar Tanácsköztársaság vezetőjének arc- és pályaképét. A Mafilm népszerű-tudományos és oktatófilm stúdiójának munkatársai magyarországi filmarchívumokban, illetve a Szovjet Állami Film- és Fotóarchívumban őrzött eredeti anyagok, egykori filmrészletek, továbbá a Kun Béla pályájának fontos állomásain ké szült felvételek segítségével nyújtanak átfogó képet a korabeli magyar munkásmozgalomról, a Tanácsköztársaság eseményeiről. A már isment képeik mellett előkerült több jelenet egyebek között a Standford Egyetem Hoover Intézetének gyűjteményéből — ezekben Kun Béla egy amerikai újságírónak nyilatkozik. Újdonság lesz továbbá az a néhány korabeli híradófiilm- kocka is. amelyet a keleti népek baikui kongresszusán, illetve a Komintern kongresszusain vettek föl. A március 20-án láitható portréfilm rendezője Vitéz Gábor és Arikagyij Zenjakin. A Tanácsköztársaságra emlékezik március 17-én és 19-én is a Televízió: ekkor sugározzák Kovács András két éve készült filmjét, a Vörös grófnőt. A mű az 1985-tben elhunyt Károlyi Mihályné Andrássy Katinka életét mutatja be a század elejétől a Tanácsköztársaság leverését követően a főhős emigrációjáig. Forradalmi ifjúsági napok ’87 címmel Székszárdról adnak közvetítést március 21- én, szombaton délelőtt a Tanácsköztársaság kikiáltásának és a KISZ zászlóbontásának évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi megemlékezésről. Ezt megelőzően a televízió közvetíti a forradalmi ifjúsági napok március 15-i eseményeit is: a budapesti fiatalok ünnepi nagygyűléséi a Nemzeti Múzeum kertjéből. Az 1848—49-es szabadság- harc évfordulóját egyébként ugyancsak több műsorral köszöntik. „Mely ápol, s eltakar” címmel március 14-én a magyarországi 48-as emlékműveket, szobrokat és honvédsírokat mutatják be. A másnap délutáni „Esküszünk, esküszünk” című adásban a magyar és az európai forradalmak összefüggéseit világítják meg, este p>edig versműsort sugároznak Petőfi költeményeinek felhasználásával.
