Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. március 7., szombat Somogyi Néplap 3 Á somogyiak baráti körének közgyűlése A kor megköveteli a tetteket Jut pénz a tanműhely fejlesztésére Diákmunkában tuzlétra Kötődés a szülőföldhöz, a hagyományok ápolása és tettekkel kifejezésre jutó kapcsolattartás jellemzi a megyénkből Budapestre származott tudósok, művészek, gazdasági és közéleti tevékenységet folytató szakemberek baráti társaságának munkáját. A mintegy 180 „hazánkfiát” számláló tagság csütörtök este tartotta évi közgyűlését Budapestén az Állatorvostudományi Egyetem aulájában. Megyénket dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese és dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság osztályának vezetője képviselte. Szirmai Jenő, az OTP nyugalmazott vezérigazgatója a baráti társaság elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Biró Gyula, az MSZBT főtitkára, a társaság alelnöke tekintette át a társaság eredményeit, és ismertette az 1987-es évi terveket. Az indulás körülményei, a kör működésének indítékai az eltelt évek során kirajzolták a célt, melyet 1984-ben a működési szabályzatban rögzítettek. Eszerint: a baráti kör céljának tekinti, hogy segítséget nyújtson a tagok Somogyhoz fűződő kapcsolatainak megőrzéséhez, tájékoztasson a megye fejlődéséről, gondjairól, terveiről azért is, hogy a különböző területen dolgozó szakemberek véleményt mondhassanak, javaslatot tehessenek a további teendőkkel kapcsolatban. Ugyancsak célként fogalmazták meg, hogy a társaság fejlessze a szülőfölddel kialakított kapcsolatot, és hívja föl a figyelmet az olyan budapesti rendezvényekre, amelyek a megyéhez kapcsolódnak, valamint ösztönözze az együttműködést azokkal a szervekkel, melyek a megyéből elkerült emberek kisebb csoportjait összefogja. Bíró Gyula ezek után körvonalazta a szervezet helyzetét, fölépítését és a működés anyagi feltételeit. Ismertette a gazdaságpolitikai, az irodalom- és művészeti, valamint tudományos szekció létrehozásának indítékait. Megállapította, hogy a megye részvétele a programok megvalósításában — mértékét tekintve — változó. Kezdettől fogva a szükséges érzékenységgel és segítőkészséggel álltak az ügy mellé, kinyilvánítva a megyei párt- és tanácsi vezetés politikai, erkölcsi, anyagi támogatását. A továbbiakban több konkrét igény előterjesztését várják, mert érdemben csak így tudják támogatni Somogy fejlesztési elképzeléseit. Az 1987-es év terveiben a bevált kapcsolattartási formákon kívül — kirándulás, tárlatok szervezése, városok bemutatkozása — keresik az új megoldásokat. Tematikus találkozásokat terveznek, és megpróbálják az egyetemi ifjúságot is bevonni a tevékenységbe azzal a nem titkolt szándékkal, hogy elősegítsék visszatérésüket, Somogy szakember-utánpótlását. A megyei fejlesztési programok megvalósításánál kiemelt feladatként kezelik az elmaradt térségek segítésére kiírt pályázatok támogatását, valamint a felsőfokú tanintézetek fejlesztési programjának segítését. A beszámolót követő hozzászólások elégedetten szóltak az eddigi programról. Javaslatok hangzottak el többek között a taglétszám bővítésére, a tagdíj összegének esetleges progresszív emelésére, a munkákat figyelemmel kísérő sajtótájékoztatókra, az újságírók együttműködésére, az elmaradott térségek támogatására és a kisebb települések képviseletének létrehozására. Dr. Balassa Tibor megköszönte a társaság tevékenységét, és kérte, hogy a továbbiakban — a tudományos és művészeti programok szervezésén kívül a gazdasági élet területén mutatkozó nehézségek áthidalásában is nyújtsanak támogatást a szakemberek. A tanévenként elkészítendő termelési-oktatási terv a kaposvári 503. sz. Szakmunkásképző Intézetben sem számít újdonságnak. A tanulólétszám függvényében minden évben kimunkálják. Szokatlan csak az, hogy a diákok tavaly egymillió forintnyi termelési értéket állítottak elő. Kovács Jenő, a tanműhely gyakorlati oktatás-vezetőjét nagy örömmel tölti el ez a tény. Bizony az utóbbi években nehéz feladat volt olyan gyártmányokat találni, amelyek — mint az a bizonyos ló az állatorvostudományi egyetemen —, mindenféle szakmai fogás elsajátítására alkalmasak. Jó néhány év előtt, a központi gyármányok minden évben rendre megérkeztek, ellátták a megfelelő dokumentációval, s így remekül kapcsolódott a tantervhez, sőt, megfelelő piac is volt az értékesítésre. — Jó kapcsolatunk volt a Titán Nagykereskedelmi Vállalattal, rendszeresen kaptunk megrendeléseket, most jó esetben csak raktárra tudnánk dolgozni — mondja Kovács Jenő. — Eladhatatlannak minősültek a termékeink, s ez már önmagában sem öröm, de veszélybe került a termelési tervünk is. A tanműhely vezetőinek piackutatásra kellett adniuk a fejüket, föltérképezni nemcsak a megyében, hanem az egész országban: hol, mire van szükség. így alakult ki, hogy a mi műhelyünkben készülnek az iskolákba a tévétartók, a számítógép-állványok, jó kapcsolat alakult ki a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalattal, a Böhönyei Állami Gazdasággal. Az utóbbi minden tekintetben támogat bennünket, megrendeléseik illeszkednek tantervűnkhöz. A mi diákjaink készítik például a húspépüzem nyílászáróit, a tűzlétrákat. A termelési tervünk összetétele ugyancsak átalakult az utóbbi években. Az 1986—87- es tanévben például a központi gyártmányokból 23 ezer, önálló munkákból 198 ezer, bérmunkából 250 ezer forint értékű terméket állítunk elő. Tanműhelyünknek elsődleges feladata az, hogy az iskolában képzett szakmák alapjait elsajátíttassuk. Huszonegy szakmát oktatunk, s például a fémipari alapképzésen az összes tanulónknak „át kell esni”. Erre kitűnő termék az üstház készítése, minden szakmai fogás gyakorlására van lehetőség. — Egymillió forint tiszteletreméltó termelési érték. Hogyan gazdálkodnak a jövedelemmel ? — 1985 óta a szakmai képzőkben is új érdekeltségi rendszert engedélyeztek, a termelési értékünkre tízszázalékos nyereséget tervezhet az iskola, s ez felosztható. Az 1986-os gazdasági évben 100 ezer forint volt a maradvány, ebből 25 százalékot a tanulók jutalmazására fordíthattunk, 55 százalékát pedig a tanműhelyünk fejlesztésére. Szeretnénk argongázzal működő korszerű hegesztőberendezést vásárolni, ez ma már elengedhetetlenül szükséges a magas szintű képzéshez. Dr. Király István igazgató egyetértőén hallgatja a beszélgetést. — Az iskolai tanműhelyek fenntartása, üzemeltetése nem mindig problémamentes — mondja. — Sokba kerül a fenntartás, a fejlesztés, és gondot okoz a tanulók munkával való ellátása is. A gyárak műhelyeiben viszont túlságosan az adott termelésre irányuló a képzés, ez természetes is, hiszen nem titkolt cél, hogy saját maguknak neveljék ki a szakmunkásokat. Az iskolavezetőség rugalmasságától függ, engedi-e a tanulóknak a termelési terv keretén belül az egyéni megrendelések teljesítését is. Mi úgy véljük, ez hasznos kezdeményezés, így aztán nálunk készülhet kiskertkapu és nagykalapács, különleges, méretre szabott polcrendszer, s ha valakinek csatornatartóra van szüksége, hát azt is elkészítjük. Az igazgató — rendhagyó módon — nem panaszkodik arra sem, hogy a szakmunkásképző intézetbe csak olyan tanulók jönnek, akik másutt nem feleltek meg. Elfogadták azt a tényt, hogy vannak felkészülésbeli hiányosságok, s ehhez alakítják az oktatási tervet. Nem számít különlegességnek az iskolában, hogy például olyan osztályban, ahol gond van a matematika tudományával, időlegesen megosztják a tanulócsoportot. Ezzel a módszerrel eredményeket értek el: a tavalyi félévhez képest 18 százalékkal kevesebb a bukás. Igaz azonban az is. hogy a megnövekedett követelmények miatt nagyobb a lemorzsolódás, ez azonban elkerülhetetlen. Az iskolában megkezdődött az a minőségi átalakulás, amely a gazdasági életben is tapasztalható. Fontosnak tartják, hogy az itt tanuló diákok megismerkedhessenek a szakmai alapismereteken túl a csúcstechnológiákkal, a technikai újdonságokkal, a majdani munkaadó vállalat követelményeivel. Az új oktatási törvény tágabb teret ad ezeknek a törekvéseknek, s az eredményesség érdekében ma már mód van arra is, hogy a trehány, nemtörődöm tanulókat más pályára irányítsák. A tanulói jogviszony kötelezettséget jelent, s az, aki ezt szándékosan vagy gondatlanul megszegi, felelősségre vonható. A szakmunkásképzésben is minőségi áttörés várható tehát. S ezt az 503-asban az elméleti és gyakorlati oktatók egyaránt nagyon komolyan veszik. Klie Ágnes Közösségi ház összefogással Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Cigányfórum Barcson Milyen is volt ez az első tavaszi hét? Ellentmondásos! A naptár szerint meg- kondult a kikelet harangja, de úgy látszik, a természetet ez a harangzúgás sem ébreszti fel. A meteorológiai tavasz jéggel, hófúvással köszöntött be, a hőmérő higanyszála nem képes felülemelkedni a mínuszokon. Havat kell lapátolni, amikor már metszeni kellene, vagy gödröt ásni a tavaszi telepítésű ültetvénynek. Az ember morgolódik, méltatlankodik, de közben mégis úgy VÉGZI MUNKÁJÁT, mintha a március igazán tavaszt hozott volna. Ha a jö- vőnkre, az ifjúságra pillantunk, ők úgy készülnek a hagyományos tavaszi ünnepekre, mint máskor, illetve szellemében, eszmeiségében még nagyobb felelősséggel! „A jövőnk a tét” jelszó nem csupán szavak láncolata: üzemekben, falvakban, iskolákban, a legkülönbözőbb ifjúsági rendezvényeken naponta kifejezésre jut: a jövőért valóban tenni akarnak a fiatalok. Épp úgy, mint ahogy a jobbító szándék, a holnapért érzett felelősség jut kifejezésre szinte mindenütt a pártalapszervezetek most folyó beszámoló taggyűlésein. A feladatok ismertek, a célok világosak, a kommunista közösségek a legcélravezetőbb helyi módszerek kialakításában, kidolgozásában vállalnak és végeznek felelősségteljes munkát. Közéletünk szélesedő demokratizmusának egy másik figyelemreméltó jelzése is a mögöttünk levő hét krónikájához kötődik. A Marcali Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ezen a héten adott számot a településfejlesztési hozzájárulás múlt évi fel- használásáról. Ebben a városban azzal a céllal döntöttek a hozzájárulás összege és kifizetése mellett, hogy járdák épüljenek. A lakosság ANYAGI HOZZAJARULASAVAL kilenc utcában, a közakaratnak megfelelően, csaknem két és fél kilométer hosszúságban készült el a járda, több mint egymillió hatszázezer forint hozzájárulás befizetésével. Ezen kívül mintegy kilencvenhat és fél ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Csupán a járdaépítés érdekében. Mert más célokért is megmozdultak Marcali lakói. összesen tizenegy millió hatszáznyolcvannégyezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az idén újabb kétezerháromszáz méter járda készül el, és a testület ismét számít a társadalmi összefogásra. Vannak települések, ahol a marcaliaknál is többet tesznek a lakók. A település- fejlesztési versenyben, az egy lakosra jutó társadalmi munka érdekében ismét Barcs lett az első. A nagyközségek közül Fonyód, a községek közül Hetes érte el a legjobb eredményt. Ezek mellett számos PÉLDÁS TELJESÍTMÉNY született a megyében, olyan kistelepülés is felhívta magára a figyelmet, mint Ka- poshomok, ahol néhányszáz ember mindegyike csaknem ötezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A lakóhely szeretete, megbecsülése, az érte tett áldozatvállalás tiszteletreméltó. Épp úgy mint nemzeti kincsünk, a Balaton és üdülőkörzete érdekében végzett munka. A héten három esemény is erre irányította a figyelmet. A Balatoni Intéző Bizottság sajtótájékoztató keretében adott számot az elmúlt fél évtized eredményeket hozó fejlesztéseiről és arról, hogy a vendégforgalom színvonalának emeléséért, a természeti érték megóvásáért, mi mindenre költik azt a tizenkilenc milliárd forintot, amely a tervidőszakban rendelkezésre áll. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ugyanazon a napon a Balaton védelmével összefüggő megyei tennivalókról tanácskozott, a MÁV műszaki vezérigazgatóhelyettese pedig a siófoki állomás 700 millió forintos korszerűsítéséről adott számot. Vörös Márta Szemérmesen szólunk róluk. A legszívesebben kerülnénk a témát, pedig ezzel sakkal többet árthatunk. Róluk van szó, a cigányokról. Maga sokakban a megnevezés is ellenérzéseket szül, hajlamosak vagyunk az általánosításra, a végletes kijelentésekre. Pedig józan megítéléssel kellene szót váltanunk közös dolgainkról. E felismerés vezette a Hazafias Népfront városi bizottságát, amikor meghirdette a barcsi oigányfórumot. Nem mondom, hogy zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme. Csupán azok jövek el, akik fölismerték a párbeszéd fontosságát, vagy vélt sérelmeik terhétől akartak-szabadulni. Közvetlen beszélgetésre készült mindenki. Eljöbtek a tanács munkatársai, éppúgy, mint a körzeti orvos, vagy a városi KISZ-.bizottság titkára. Pergett a film a vetítő vásznon. Azt mondta dr. Cseke István, hogy öt évig gyűjtötte a képi dokumentumokat a barcsi cigányságról. Huszonegy évvel ezelőtt került a határszélre. — Sahia nem felejtem el azt a pünkösdöt. Az aipa könnyezve hozta halott gyermekét. Talán ha korábban... Hétköznapi csatáikat kellett megvívnunk, hogy minden kunyhóban legyen lavór, hogy mosakodjanak rendszeresen, hogy enni kapjon a legkisebb is... Pergett a film. A hátsó sorban néha felikun cognaik egy-egy ismerős arc láttán. Szőke József a városi népfront bizottság titkára tényeket idézett. Barcson 1200 cigány él. Recsek József a tanács munkatársa arról szólt, hogy felszámolták a rossz értelemben vett cigánytelepet, a kunyhósort. Aki ákarja, kamatmentes kölcsön): vehet föl a portájának tatarozására. Ennyire rózsaszín lenne a kép? Korántsem ! Mert hiába adták telkeket, ha azt nem művelik meg, ha nem vigyáznak sokan arra, amit szinte ajándékba kaptak. Derdanecz Jó- zsefné a tanács munkaüggyel foglalkozó főelőadója ismerős arcokkal találkozott ezen az estén is. Ki tudja, hányadszor mondja el ugyanazokat a tényeket. — Barcson új munkahelyekre már nem lehet számítani. Szükségszerű, hogy a cigánylakosság minden tagja végezze el a nyolc általánost, hogy szakmát szerezzenek. Ellenkező esetben két- három óv múlva nagyon nehéz lesz elhelyezkedni. Kérdi Ferenc a KISZ bizottság titkaria azt mondta: minden a hozzáállástól függ. MeA akarták, létrehozták a cigány fiatalok saját KISZ- alapszervezetülket. Döntöttek egy közösségi ház kialakításáról is. A tanács természetesen áldoz erre is, de hogy valóban fölépüljön, ahhoz a telepieknek is össze kell fogniuk. ök mondták, hasznos az ilyen beszélgetés, ha másért nem, legalább azért, hogy a legalapvetőbb jogaikkal megismerkedjenek. Meghökkentett, hogy sokan arról sem tudtak, létezik munkahelyükön munkaügyi döntőbizottság, s hogy Bogdán László például szeptember óta nem talál munkát. Azt mondta Balogh Imre, cigány tanácstag, hogy néha be sem engedik okét a munkaügyre. „Ránk néz a portás; o dönti el, hogy mii. csinálhatunk.”. Ha valaki nem tud elhelyezkedni, azt megbüntetik háromezer forintra, s mert nem tudja -a büntetést kifizetni, lecsukják harminc napra. A körforgás nem áll meg. Bokor József népfrontbizottsági tag nem kertelt hozzászólásában. — Vannak közöttünk, akik nem szeretnek dolgozni, de van olyan is, aki nem tud elhelyezkedni. Mer1: nem kaphat szociális segélyt, hát elmegy lopni. Mi lesz a vége? Természetesen a börtön. S a munkakönyv árulkodik, nem sok eséllyel állhat újból munkába. Bogdán János a somogy- aracsi kocsmáros tagja az országos cigánytanácsnak. — Nem szégyellem, hogy cigány vagyok. Szógyellniva- lója annak van, aki úgy viselkedik! Persze nehéz az előítéletekkel megbirkózni. Nekünk, cigányoknak ennek ellenére soha sem volt olyan jó dolgunk, min: most. Ezt kellene megérteni valameny- nyiünknak. Kell, hogy megbecsüljük a helyzetünket, hogy tudomásul vegyük: egy- egy leépítéskor természetesen azt küldik el elsőként, akinek semmiféle végzettsége nincs; hogy zsíros, szakad);, agyonjegyzett munkakönyvvel nem lehet kalan- dorkodni. Érvek és tények hangzottak el, de a legfontosabb: a változáshoz önvizsgálatra van szükség. Segíteni csak azon lehet, aki maga is mástakar. Nagy Jenő
