Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-02 / 51. szám
1987. március 2., hétfő Somogyi Néplap 5 Népszerűtlen igazgatónak lenni? Miért nem vállalják a fiatalok szívesen az oktatási-nevelési intézmények vezetését, miért népszerűtlen ez a feladat körükben? — kérdeztük Garai Lászlót, a Kaposvár Városi Tanács művelődési osztályvezetőjét. — Az ok rendkívül összetett. A fiaital pedagógusok egy része arra hivatkozik, hogy inkább tanítani szeretne, ambícióit nem elégíti ki a heti 4—5 tanítási óra. A szakma elnőiesedése sem kedvező. A nők zöme a diplomaszerzés és az első 8—10 év szakmai kibontakozást segítő gyakorlata után több évre elhagyják a pályát. A fiatalok felkészültsége, felkészítése elég eredményes. A tehetséges fiatalemberek többnyire nem illeszthetők be egy szokványos vezetői elképzelésibe, s emiatt sokszor a jelenlegi vezetők akadályozzák továbblépésüket. Ezek a járulékos okok. A fő ok, hogy általában hiányzik a vezetői munkáról kialakított eszménykép. A vezető személyisége mindig is meghatározó volt, ma azonban a szerepükben változás történt. Régen az igazgató egyszemélyi felelősségét, ma a személyi felelősségét hangsúlyozzák. Egy oktatási-nevelési intézmény irányításában fontos hatáskört kaptak a nevelőtestület, az iskolatanács, a munkaközösségek, valamint más politikai és társadalmi szervezetek. Az intézmény önirányításában megnőtt a vezető és a vezetettek együttműködésének jelentősége. Tehát változott a vezető szerepe: korábban az volt a feladata, hogy megvalósítsa a dokumentumok előírásait, megszüntesse a felügyelet által feltárt és saját tapasztalataiból leszűrt gondokat. Ma egészen más alapállást, személyiséget, képzettséget és tulajdonságokat — nyitottságot, együttműködési készséget — kíván ez a beosztás. A vezetői kinevezés rendszere is megváltozott. Kaposváron 15, környékén pedig hat pályázatot adtunk ki vezetői, illetve igazgatói állások betöltésére. E pályázatokban a szakmai szempontokat hangsúlyoztuk. Nevezetesen: feszesebb az iskolai végzettség követelménye (intézménytípusra szóló diploma kell), az adott intézmónyfokon eltöltött ötéves gyakorlat szükséges; meghatározó a szakmai felügyelet és a nevelőtestület véleménye, valamint a pályázó vezetői alkalmassága. Vállalkozó szellemű fiatalok vannak ugyan, ám a vezetői munkának sem presztízse, sem pedig anyagi-erkölcsi megbecsülése nincs. És nincs lehetőség a tisztességes visszavonulásra. Abban a pillanatban, amint igazgatóból katedrán álló tanárember lesz, fekete báránnyá válik. A felsorolt okok gondolkodásra késztetik a fiaitól pedagógusokat, de bízunk abban, hogy az új feladat megtalálja a maga embereit. T. R. A fiúk hűségesebbek — Rádiófelvétel előtt KÓRUSKÖSZÖNTŐ Huszonöt éves a Táncsics gimnázium vegyes kara Nemcsak a nagy múltú somogyi kórusok között tartjuk számon a kaposvári Táncsics gimnázium vegyes karát, hanem a legkiválóbb együttesek között is. A vegyes kar, amely pénteken ünnepelte huszonötödik születésnapját, a kórusmozgalom egyik fontos műhelye. Már a húszas években fontos volt a fiúgimnáziumnak, hogy a szép hangú ifjakat megnyerje az éneklésnek. A zeneiskolában megtartott ünnepi hangversenyen meg is emlékeztek az elődökről a kórustagok. Virágcsokorral köszöntötték dr. Szili Gyulát, Zákányi Zsoltot és dr. Iharos Csabánét, a kórus korábbi vezetőit. A hangverseny igazában kórusünnep volt. Az együttes a repertoárján levő darabokból összeállított csokra nemcsak az emlékeket idézte, hanem számot adott a vegyes kar mai, igényes munkájáról is. A Horváth Jenőné vezette kórus változatos műsora egyaránt kifejezte, hogy számon tartják a zeneirodalom gyöngyszemeit, s emellett nagy figyelmet fordítanak napjaink új műveire is. A motetták, madrigálok mellett szívesen énekelnek a kórus tagjai spirituálékat is. Schubertét éppúgy kedvelik, mint Bárdos Lajost, aki népdalfeldolgozásaival ajándékozta meg a magyar kórus- irodalmat. A gimnázium vegyes kara, melynek hírneve rangot is jelent a kórustógoknak — hiszen több együttesben is szívesen foglalkoztatják a diákokat —, szinte évről évre újjászületik. A lányokat könnyebb megnyerni a kórus számára, a fiúkat nehezebb, de ők ha egyszer megkedvelték az éneklést, jobban ragaszkodnak az együtteshez. Míg sok kórusunk hiányolni kénytelen a férfi hangot, a gimnáziumban mindig sikerül a „toborzó”. Nemcsak megőrizni tudták eddigi minősítésüket, hanem újabb és újabb sikerrel koronázzák az együtt éneklés örömét. Két éve elnyerték az év kórusa címet. Rendszeres szereplői a íádió Éneklő ifjúság-műsorának, a keszthelyi Helikonon mindig számítanak rájuk. Az elmúlt években kétszer jártak külföldön, Csehszlovákiában és Olaszországban mutatkoztak be sikerrel. Talán épp erre a kórusra a legjellemzőbb — s ezt a péntek esti jubileumi hangverseny is bizonyította —, hogy a műsorválasztásban igyekszik figyelembe venni a fiatalok zenei igényét, ami nemcsak azt jelenti, hogy figyelnek a mai kórusirodalomra, hanem műfaji változatosságra is törekszenek. A spirituálék, amiket hallottunk az együttestől, ezt a törekvést mutatták. A közönség örömmel fedezte föl ezeket a műveket is. A jubileumi koncert fontos mérföldkő volt az együttes életében. Ezt érezhettük a bemutatón, s azt is tudjuk, hogy a következő hónapokban sok új feladat vár rájuk. Többek között részt vesznek két másik középiskolával együtt a rádió zenei vetélkedőjén. H. B. Reflektorfényben Országos diáknapok területi bemutatója A somogyi művészeti, szemlével egyidőben mutatkoznak be azok a középiskolai amatőr együttesek, amelyek a szólistákkal együtt az országos diáknapokra készülnek. Félidejéhez érkezett a sorozat. Szombaton a kaposvári művelődési központban a megyeszékhely diákjai mutatkoztak be. A jó színvonalú területi szemle tükrözte, hogy nem csappant az érdeklődés az amatőr művészeti tevékenység iránt középiskoláinkban. Az ismert és elismert csoportok mellett mindig feltűnik egy-egy újabb csoport, a szólisták között új tehetségek jelentkeznek. Ám — mint ahogy erről Bojtor Ákossal, a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársával az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk — nem sikerült az iskoláknak megteremteniük a műfaji változatosságot. öt területi bemutató után így nyilatkozott a megyei művelődési központ munkatársa: — Az amatőrmozgalom továbbra is számolhat a középiskolai diákok érdeklődésével. Az idén is sok fiatal jelentkezett az országos diáknapok művészeti bemutatósorozatára. Szerkesztett műsorokat — amire a megyei művelődési központ a középiskolákat ösztönözte — elsősorban azokban az intézményekben láttunk, ahol hagyományosan jó színvonalon dolgoznak az együttesek, szólisták. Meglepetés volt számunkra a barcsiak igényes műsora. Ám több helyen afféle leltárt készítettek csupán az iskolák együtteseik, szólistáik tevékenységének igazolására. Kivételként említhetjük a fonyódi Karikás gimnáziumot. — A szombat délelőtti alkalom a jó színvonal mellett azt is mutatta, hogy a városban kimondottan „'urbánus” műfajok élnek. Igényes versmondók, kórusok, hangszeres szólisták, kamaraegyüttesek léptek föl. — A középiskolai amatőr együttesek zöme szakembergonddal küzd. Fölfigyeltünk arra, hogy a csurgói szakmunkásképző néptárrcoktatót keres, szeretnék meghonosítani az intézetben a néptáncot. Amire sikerült közösen szakembert találnunk, addigra kiderült, hogy az intézetnek már nincs rá pénze. A középiskolások közül többen vesznek részt városi művészeti együttesekben. Többen tanulnak néptáncot is, de iskolánként nem többen, mint ketten, hárman; ők önálló produkcióval nem képviselhetik iskolájuk színeit, erre nincsenek fölkészülve. — Korábban gazdagabb volt a műfaji választék az országos diáknapok területi bemutatóin, ezt tapasztaltam. — A break már nem divat, de sajnos azok a műfajok sem, amelyek változatosságot jelentenének a mozgalomban. Tavaly még láttunk például pantomimot, az idén a hagyományos műfajokon kívül nem találkoztunk mással. Ám találkoztunk Gerencsér Zsolttal, aki Petőfi Sándor Az őrült című versét mondta el, majd Ilf-Petrof Hogyan született Robinson című darabjában mutatkozott be. A kaposvári élei* miszeripari szakmunkásképző és szakközépiskola végzős tanulója most úgy gondolja, hogy felvételezik a Színházművészeti Főiskolára — A szüleim döntöttek úgy, hogy a nyolcadik után az élelmiszeripari iskolába iratkozzam. Nem volt bennem kialakult kép, hogy mi szeretnék lenni. Most már érzem, tudom, hogy milyen képességekkel rendelkezem Dolgoztam egy színjátszó- egvüttesben is, az iskola szintén sok segítséget ad, hogy képezzem magam. Rendszeresen megbíznak az iskolában feladatokkal. Gerencsér Zsoltot elkísérte tanárnője, Budavári Imréné. Nemcsak arra figyelt, hogy tanítványa miként állja meg a helyét, hanem a zsűri értékelését is meghallgatta, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Az országos diáknapok művészeti bemutatóin ugyan a főszereplők a diákok, ám reflektorfénybe kerülnek azok a pedagógusok is, akik foglalkoznak velük. Ki így, ki úgy. A középiskolai művészeti tevékenység színvonala emelésének egyik fontos eleme, hogy a pedagógusokat az eddiginél jobban fölkészítsék amatör együttesek vezetésére. Ez is egyik tanulsága az idei bemutatósorozatnak. Horányi Barna Népszerűsítik az egészséges táplálkozást (Tudósítónktól.) A Magyar Vöröskereszt ebben az évben tartja VII. kongresszusát. Nagyatádi városi vezetősége szintén elkészítette számvetését, amelyről Benács Istvánná titkár a következőket mondta. — Javult szervezettségünk és valamennyi községben működik vöröskeresztes alapszervezet. Számuk 38- ról 66-ra, taglétszámunk peA KÖLTŐ HUMORA Arany Jánosra emlékezve Még nagykőrösi tanárkodása éveiben érte Arany Jánost az a kivételes tisztelet- adás, hogy — 1858-ban, negyvenegy éves korában — megválasztották az . Akadémia tagjának. A költőnek és tudósnak szólt ez a megtiszteltetés, mint ahogy a nemsokára ezt követő fővárosi meghívás, az ott reá váró, egyre nagyobb fénnyel övezett irodalmi, akadémiai tisztség, s a nemzet őszinte megbecsülése is. Hadd idézzem meg most a kevéssé ismert, a hétköznapokon gyakran derűs szavú, tréfálódó, csipkelődő Arany Jánost. Köszönet érte az életrajzíró Keresztúry Dezsőnek és Törös László tanár úrnak, aki a kilenc nagykőrösi esztendő apró részleteit is megörökítette könyvében. Nehezen állt kötélnek, amikor a nagyszalontai kényszerű visszavonultságából 1851-ben a magyar irodalom tanárának hívták Nagykőrösre. Mintha csak érezte volna, hogy nehezebb napok várnak rá és családjára. Sokszor panaszolja a nagy drágaságot, a méltatlan lakás- körülményeket, a rengeteg fejfájdító dolgozatjavítást. Lehet, hogy csak pihentetőül kevert tréfás szavakat, mondatokat a növendékek dolgozatait bíráló megjegyzéseibe? Sokat őriznek még ezek közül ma is a nagykőrösi Arany János Emlékmúzeum tárolóiban. Erős Dániel növendékének gyarló verse alá ezt írta: „Dániel ugyan erős, de a vers gyenge”. Hoffer Endrének pedig egy novellakísérletére: „Nagy szélű derelye: sok a tésztája, kevés a túrója”. Mészáros Zsigmond dolgozató alá: „Igen jó! Azt hiszem azonban, hegedűs még jobban elhúzta volna”. Petőfihez fűződő őszinte, testvéri, baráti érzése, az elvesztett költőtárs hiánya, fájdalma egész életén át elkíséri. Szerencsére ennek a csodálatos barátságnak néma tanúi, leveleik jórészt megmaradtak, könyvekbe is bekerültek. Megható legtöbbnél még a megszólítás is: „Lelkem, fattyam!” „Sándorcsám!” „Kedves jó Sándorom!” Majd egy kis félreértést oszlatva, csöndesítve: „Kedves makrancos öcsém!” Később pedig: „Mylord!” „Vitéz kapitány uram”. Sosem tudta kiheverni Petőfi elvesztését, de a derű visszatért barátaihoz fűződő kapcsolatában. Tompa Mihálynak írta a legtöbb levelet, egyszer például rigmusos bevezetővel : „Drága barát Hamván! hozzád siet íme, rohanván? / Kőrösön írt levelem, hol sok uborka terem”. Gyulai Pálnak gyakran ilyenképpen: „Kedves kicsim”, „Kicsi Palim!” (Tudvalévőén Gyulai alacsony termetű volt.) Szász Károlynak: „Fiam, Kari!” — Talán ezek a tréfás hangú levelek oldották fel gyakran szorongó érzéseit, melyet a császári önkény sokféle németesítő intézkedése is kiváltott. Külön tanulmányt érdemelnének a baráti alkalmakra írt rigmusok, akkori szóval, latinosán: kádenciák. Ezek közül közismert a Névnapra című, melyet Fodor Gerzson tiszteletére írt, de a legtöbb csak kéziratban, barátok között terjedt és maradt fenn. Akad köztük pajzán és népiesen szókimondó is. Például tanártársa, Szilágyi Sándor disznajának versbéli búcsúztatása a baráti társaságban, mintha a disznó búcsúzna gazdájától. Amolyan kálvinista kántori halottbúcsúztatás ez: „Ha valami éjjel paplanodba korog, / Az én lelkem lesz az, amely ott kucorog, / Az lesz, mely a legszebb női társaságban, / Egyszer csak megröffen hátul a nadrágban ...” Majd a disznó végső elköszönéseként: „Baráti emlékül azt a gyűrűt hagyom, / Melybe, ha jól sejtem, farkam dugva vagyon”. Nem kell idézgetni, csak elővenni • versei gyűjteményét, hogy lássuk, még öreg napjaiban sem tudott olyan fáradt és elgyötört lenni, hogy akadémiai jegyzeteiben, úti céduláin, leveleiben elő ne csillanjon egy-egy fanyar humorú sor, időnként, vagy tán legtöbbször versbe szedve. Ilyen a Búcsú a fürdőtől című ötsorosa is: „Isten veled Karlsbad szép tája! / Örökké az ember nem állja, / Rothad neki tüdeje- mája, / így végződik a földi pálya. / Alás’ szolgája!” F. Tóth Pál dig 3964-ről 4353-ra emelkedett 1984-től, a közigazgatási átszervezés időpontjától. Nagyatádon 48 alapszervezetünkben több mint két és félezer tag tevékenykedik. Különösen jó a munka Nagykorpádon, Szabáson, Görgetegen és Bakházán. Minden iskolában működik vöröskeresztes csoport. A színes és tartalmas programok segítséget adtak a lakosság egészségügyi kulturáltságának emeléséhez, a helyes táplálkozási szokások kialakításához, a káros szenvedélyek megismertetéséhez. Az egészséges táplálkozást — előadásokkal, kiállításokkal, filmbemutatókkal, valamint saláta- és tejtermék- bemutatókkal — kóstolókkal n épszerűsí tették. Tervszerűek voltak a szűrővizsgálati akciók elsősorban az onkológiai szűrések. Lábodon, Segesden, Somogy- szobon és Háromfán tartalmas egészségnevelési heteket rendeztek. Nincs olyan település, ahol legalább 2—3 egészségügyi ismeretterjesztő előadás ne lett volna. — 1982-től 1987 elejéig több mint hatszáz előadást, és mintegy 300 tanfolyamot szerveztek. A múlt évi 74 különböző tanfolyamunkon csaknem kétezren vettek részt. Az időskorú lakosság, a rokkantak és a hátrányos helyzetűek körében bővült a szervezetek tevékenysége, öt év alatt összesen 2646 családot, illetve egyént gondoztak, pártfogoltak a felelősök. Különösen eredményes volt a nagyatádi nyugdíjasklub tevékenysége. Az idén a Vöröskereszt jelszava „Az egészséges gyermekért.” Ennek szellemében többet foglalkoznak a bölcsődés, az óvodás és az általános iskolás korú gyerekekkel.