Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-05 / 54. szám

4

Somogyi Néplap

1987. március 5., csütörtök

Nyolcvan éve született Vámosi József

Neve ismert volt a felszabadulás előtt is, a családé pedig már a Tanácsköztársaság idején. Édesapja napszámosként tengette életét. Kevés kenyér jutott a hat Vámosi gyereknek. Tizenegy született, de öt az elégtelen táplálkozás következtében csecsemőkorban meghalt.

Az idős Vámosi tevékeny szerepet vállalt a Tanács- köztársaság idején. Fiai is követték példáját. Ketten pártmunkások lettek, hárman a szakszervezetekben tevékenykedtek. A Tanács- köztársaság megdöntése után az egyik a kínzások következtében meghalt, a másik pedig magatehetetlen nyomorék maradt.

Apjának, testvéreinek szenvedése sem tántorította el az 1907. március 4-én, tizenegyedik gyerekként született Vámosi Józsefet példájuk követésétől.

Amikor 1920-ban szabóinas lett, azonnal bekapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba. Hamarosan az ifjúmunkások sporttevékenységét irányította. Ezekben az években kezdett az eszperantó nyelvvel ismerkedni és 1924-ben Kaposváron ő volt az egyik alapítója a munkás eszperantó egyesületnek. Két év múlva már Vámosi József tanította e nyelvet a többieknek a munkásotthonban.

A Magyarországi Szocialista Munkáspárt keretében kapcsolatba került a kommunista mozgalommal, s a 30-as évékben egy illegális csoport munkájának a központja lett a szabóműhelye. A Vörös Segély bélyegeinek és a röplapoknak a terjesztésén kívül illegális szemináriumokat, előadásokat tartottak ott. A jó szervező munka eredményeként 1936- ban az ipartestületi választáson a kormánypárt jelöltjeit kibuktatták, s a munkásság jelöltjét választották meg.

A német megszállás idején internálták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A család egész múltja és reménye megtestesült abban a tettében, hogy tolmáccsal várta a felszabadító szovjet katonák parancsnokát 1944.

MEGSZÉPÍTIK A PARKOKAT

Egyre több a szemetelő

Az 1. sz. gazdasági-műsza- ' ki ellátó szolgáltató szervezet tevékenységét és gazdálkodásának tapasztalatait tették mérlegre tegnap a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén.

Csák Roland, a szervezet vezetője elmondta: megalakulásuknak az volt a célja- 1980-ban, hogy a gazdasági- műszaki feladatok egy helyre csoportosításával növeljék a gazdálkodás színvonalát és hatékonyságát, s mentesítsék a szakosztályokat a gazdasági feladatoktól. Az eltelt több mint hat évben alaptevékenységeik közül a legnagyobb fejlőlést a park- fenntartás mutatta. A város fejlődése során különösen nagy gondot fordítottak a játszóterek rekonstrukciójára, az emlékművek 'karbantartására. Sajnálatos tény, hogy a megyeszékhelyen egyre többen rongálják a köztéri alkotásokat, a parkokat. A számos följelentés ellenére a tettesek a legtöbb esetben ismeretlenek maradnak. Javítani kellene a kapcsolatot a közterület-felügyelet ellenőreivel, s nem csupán velük.

Papp János tanácselnök szerint hatékonyabbá kellene tenni az együttműködést a műszaki és pénzügyi osztállyal, a városgazdálkodási vállalattal és nem utolsósorban a lakossággal. A tanácselnök hozzászólásában elmondta, hogy a szervezet alapvető céljait az elmúlt évek során elérte, a rábízott feladatok nagy részét megoldotta. Gondot jelent azonban, hogy még ma sem pontosan meghatározott a munkája, az arculata.

Csák Roland szerint a legnagyobb gondot a közlekedési ágazat okozza, a járdák, az utak, hidak karbantartása és tisztántartása. Sok a probléma a köztisztasággal

is, s ezért nem csupán a szervezet a felelős. Határozatokkal nehéz rendre szoktatni az embereket. Sok a szemetelő, egyre nő az illegális szemétlerakóhelyek száma, s megdöbbentő, de tény, hogy egyre több a turkáló, a szemétláda „fosztogató” lakos. Értük, velük foglalkozni nem csupán e szervezet feladata.

Nagyobb fegyelemre van szükség a garázsbérleti díjak befizetésekor is. Senki se várja meg amíg felszólítás érkezik. Az eredmények eléréséhez együttműködésre van szükség lakosság és a tanács1! szervek között.

Ahhoz azonban, hogy az

1. sz. gazdasági-műszaki ellátó szolgáltató szerkezet a jövőben is teljesíteni tudja a tanács által meghatározott feladatokat, méginkább szükség lesz a szervezet erőinek hatékonyabb összpontosítására, a pénzeszközök jobb elosztására.

december 2-án a városházán, s azonnal felajánlotta a saját és a többi kommunista segítségét.

Az MKP 1945. január 5-én megalakult szervezetének egyik megalapítója volt. ö kapta meg az 1. sz. ideiglenes igazolványt. A párt fontos feladattal bízta meg: szervezze meg az új, demokratikus rendőrséget, gondoskodjon róla, hogy a tisztek többsége kommunista legyen. Évekig dolgozott a megyében, 1948-ban rendőrtiszti iskolát végzett, majd megyei kapitányvezető lett Vas megyében. Szervezetét-a betegség hamarosan megtámadta, és 1955-ben őrnagyként kénytelen volt nyugdíjba vonulni. 1970. április 16- án Budapesten húnyt el.

Ma is tisztelettel emlékezünk rá, hiszen ott volt azok között, akik Kaposvár felszabadulása után a legnehezebb féldatokat vállalták magukra.

Az orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet alaptevékenysége a kazángyártás, kazánházi berendezések készítése. Termékeik nemcsak itthon arattak sikert, hanem a svájci piacon is. A szövetkezetben a kazánok mellett alu- míniumoxidkerámiát is gyártanak. Az ebből az anyagól készült alkatrészek kopásállók, korrózióállók, és kiváló elektromos tulajdonsággal rendelkeznek, felhasználási területük gyakorlatilag korlátlan

A rendőrség megszervezője

GERENCSÉR MIKLÓS

Sikeres htetzefozcdcu

i FHr

avagy mit mesél a valódi vőlegény

2.

Még orvosok, ügyvédek és más doktorátussal rendelkező személyek is akadnak közöttük. Ajjaj, de mennyien! Ha beülnek a Tarka Fácán osztályon felüli szeparéiba, keresnek i maguknak valami szellemi csemegét a soproni óvörös, meg a pácolt, tűzdelt, töltött vadSzárnyas mellé. Alig rágják meg az első falat fácáncombot, alig öblítik le a márkás falatot az első korty úgyszintén márkás kékfrankossal, máris engem tálalnak, nemritkán épp a hízelgő főpincér sugalmazá- sára.

Mert felháborító mániájuk lett a rovásomra nevetni. Az ilyen éttermi kompániás lakomák el nem múlhatnak az állítólag humoros kalandjaim fölemlegetése nélkül. Zsíros kacajok főszereplője vagyok, menthetetlenül. Én már tehetek akármit. Megigazíthatom a sapkámat, kávét ihatok a Lulu eszpresszóban, viszonozhatom a benzinkutas köszönését, rajtam csak röhögnek. Nem kell ám fordítva tartanom a cigarettát, nem kell megbotlanom a lábtörlő árnyékában, nem kell összetévesztenem az esperesplébánost. a keresztanyámmal. Nekem már semmit nem kell tennem, mégis én vagyok Ililés, a taxisofőr, a nép ne- vettetője.

Ez nem igaz. Alaptalan rá- fogás az egész. A legkevésbé sem kívánok hahotacégér lenni. Sorsomat azonban nem téphetem le magamról. Ter- rorisztikusan beskatülyáz- tak, önkényesen a személyiségemre kényszerítik azt a képtelen rögeszmét, hogy én vagyok a megtestesült kacajforrás. Majd látni fogják, mennyire nevetséges ez a babonával már-már azonos rögeszme. Éppen az elferdített formában szerte pletykált parasztlakodalom lefolyásának egyedül hitelt érdemlő ismertetése bizonyítja be ország-világ előtt, hogy

egyáltalán nem vagyuk kacajforrás.

Hát akkor mi vagyok? A józanság megbízható mércéje. A finom ízlés oltalmazó- ja. minden körülmények között. Az állampolgári, munkahelyi kötelességek bár prózai, de nélkülözhetetlen gyakorlója. Továbbá az emberi panaszok, szemérmes bánatok türelmes meghallgatója vagyok. Nem erényem, csupán jellembeli adottságom, hogy örvendezve élem át mások örömét, kellő mértékűre csillapítom a romboló indulatokat, néha a dühöngést és dalba oldom a világ sebzettjeinek lelkületében. Mindez vajon a léha mulatság fogalomkörébe tartozna? Ebbéli buzgó cselekvéseimmel netalán okot adnék arra, hogy csekélyke mivoltom ürügyén fejlesszék nevetőizmaikat a fényes restaurantok és a ragacsos kurtakocsmák törzsvendégeik?

De nem hagyom felháborodássá fajulni sérelmemet. Higgadt önfegyelemmel elismétlem, hogy döbbenete- mét határtalanná teszi az emberek gyógyíthatatlan felszínessége. Levegő utón kapkodok abbéli elképedésemben, hogy a tömeg felelőtlen hiszékenysége megmásíthatatlan sorscsapás rajtunk. Teljes érvényű jogom van tömegről beszélni, hiszen tíz- és tízezrek adnak hitelt a felőlem híresztelt balga — mi több, indiotikus — hitel- telenségeknek. Azt képzelik talán a dőre hiszékenyek, hogy fogja magát a hozzám hasonló disztingvált úriember és ukmukfuk beállít egy zárt körű falusi lakodalomba? Olyan lehetetlenség ez kérem, mint százezer dollárt kapni a községi takarékszövetkezet kasszájánál egy sikkasztásért ülő áfészkönyvelő meghatalmazására. Eskü alatt vallom, a hívatlan jött- mentet úgy elkergetik, hogy ebben a csodás életben még a térképen sem lesz többé kíváncsi arra a környékre, ahol cérnametéltes tyúklevest, meg malacpecsenyét remélt a lakodalmi asztalnál.

Az ilyen képzelgő könnyen úgy járhatott volna, ahogy én — akarom mondani, ahogy én is majdnem jártam, mire ez a „majdnem” lett a tápja a valóságként elhíresztelt valótlanságnak.

(Folytatjuk.)

NŐNAP ELŐTT

KI KÉSZÍTI EL A REGGELIT?

A nőnapi megemlékezések szokatlanul korán kezdődtek az idén Nagy-Britanniában. Méghozzá olyan égiháború- val, amelyet alighanem még sokáig megemlegetnek a szigetországban.

A mindkét nembeli lakosság kedélyeit felborzoló ügy meglehetősen ártatlanul indult. Már amennyire az ártatlanság fogalma egyáltalán összeegyeztethető a kortespolitikával. De hát végtére is mindegy, hogy a nemzetközi nőnap közelsége, avagy inkább az általános választások előérzete ihlette-e meg a törvényhozókat. Mindenesetre tény: február 17-én különleges téma került az alsóház napirendjére — a nők szerepe a közéletben.

A vita eleve érdekesnek ígérkezett. Hiszen a téma időszerűségét maguk a jelenlevők demonstrálták a legékesszólóbban. Nem a felszólalásaikkal, hanem a puszta jelenlétükkel. Az alsóház nemek szerinti megoszlása ugyanis meglehetősen eltér az országos átlagtól. A ház falain kívül 105 nő „jut” 100 férfire, a törvényhozás üléstermében viszont az arány 623:27 a férfiak javára. Vagyis: mindössze 4 „honanya” jut 100 honatyára.

A szigetország leányai és asszonyai, akik az elsők között vívták ki maguknak a választójogot, a megválaszt- hatóság tényleges érvényesítése tekintétében bizony meglehetősen elmaradtak a más országokban sem túlságosan elkényeztetett sorstársnőik mögött. Viszont azr zal büszkélkedhetnek, hogy az ország történetének első miniszterelnök-asszonya — Margaret Thatcher — immár nyolcadik éve kormányozza az országot, megdöntve ezzel a „politikai állóképesség” félévszázados rekordját. Mégis, éppen a nők politikai „beleszólási joga” körül támadt az óriási vihar, amelynek hullámai máig sem csitultak el. Sajátos módon éppen az a párt kérdőjelezte meg a nők „belebeszélési” jogát, amely Nagy-Britannia első miniszterelnöknőjét adta. Ráadásul egy asszony tette ezt — az egészségügyi államminiszter.

Edwina Currie asszony a konzervatív kormánypárt nevében zárta a nők közéleti szerepéről tartott — a munkáspárti ellenzék kezdeményezésére napirendre tűzött — alsóházi vitát. A Munkáspártnak, fejtegette Currie asszony, igazán nincs mit a konzervatívok szemére vetnie, hiszen az árnyékkabinetben helyet foglaló 24 szóvivője között csupán egyetlen nőnek szorítottak helyet. Vagyis férfiak vezetik a Munkáspártot.

— Azaz, hogy — fűzte hozzá bocsánatkérő mosollyal Edwina Currie — kissé hibáztam, amikor az imént azt mondtam, hogy férfiak vezetik, s most azon tűnődöm, hogy ez valóban igaz-e?

A tévedéseinek nyilvános beismeréséről nem különösebben nevezetes Currie asz- szony hangos tűnődése azonnal kaján kuncogást váltott ki a kormánypártiak padsoraiban. A munkáspárti tábor pedig felkészült a legrosszabbra.

— A Munkáspártot ugyanis egy hölgy vezeti — az orránál fogva. Az a hölgy, aki a reggelit készíti a Kinnock- háztartásban. Méghozzá egy olyan hölgy, akit nem választottak be az alsóházba, aki a CND (nukleáris leszerelési mozgalom) buzgó aktivistája, s az ország védelmi politikájának ellenfele — vágta ki a végső tromfot a konzervatív miniszterasz- szony.

Utolsó szavai már teljes- hangzavarba fulladtak. Mindenki megfeledkezett a vitatott témáról. Például arról, hogy a férfiak átlagkeresete miért magasabb 53 százalékkal a női átlagkeresetnél, vagy hogy a vezető munkakörökben miért csökkent 10 százalékról 6 százalékra a nők aránya a legutóbbi évtizedben. A Munkáspárt vezérére mért „oldalbordaütés” kortespolitikai kihatásai minden mást háttérbe szorítottak.

— Nemének szégyene! — kiáltotta oda egy munkáspárti képviselőnő Currie asz- szonynak, akinek a konzervatív honatyák éppen gratuláltak a „telitalálatért”.

Ügy tűnik azonban, hogy a közvéleményben nem aratott osztatlan sikert a telitalálat, s nemcsak azért, mert Currie asszony bőkezűen osztogatott egészségügyi jótanácsai már korábban sem bizonyultak túlságosan népszerűeknek.

Arra a nem éppen „finom célzására”, hogy a munkáspárti vezér háztartásában az asszony „viseli a nadrágot”, az érintett hölgy, Glenys Kinnock csupán ennyit válaszolt:

— Nyugtalanító, hogy egy képviselő és egy miniszter azt sugalmazhassa, hogy csak a parlament tagjának van joga politikai véleményalkotásra és kiállásra általa fontosnak tartott ügyek mellett.

Ezzel az állásponttal a nagy nyilvánosság előtt a tory párt sem száll szívesen vitába. Kiváltképpen nem a közelgő általános választások előtt. Elvégre a női szavazók mégiscsak többségben vannak. Különben is: Denis Thatcher úr politikai • jogait sem vonta még kétségbe senki csupán azért, mert az ő háztartásában — állítólag — Margaret Thatcher asszony készíti a reggelit ...

A Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás élelmiszervizsgáló laboratóriumaiban az elmúlt évben több mint 71 ezer vizsgálatot végeztek. Az állomás dolgozói a behozott vagy bekért élelmiszerek minőségét analitikai és radiológiai vizsgálatokkal is ellenőrzik