Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-05 / 54. szám

4 Somogyi Néplap 1987. március 5., csütörtök Nyolcvan éve született Vámosi József Neve ismert volt a felsza­badulás előtt is, a családé pedig már a Tanácsköztár­saság idején. Édesapja nap­számosként tengette életét. Kevés kenyér jutott a hat Vámosi gyereknek. Tizenegy született, de öt az elégtelen táplálkozás következtében csecsemőkorban meghalt. Az idős Vámosi tevékeny szerepet vállalt a Tanács- köztársaság idején. Fiai is követték példáját. Ketten pártmunkások lettek, hár­man a szakszervezetekben tevékenykedtek. A Tanács- köztársaság megdöntése után az egyik a kínzások követ­keztében meghalt, a másik pedig magatehetetlen nyo­morék maradt. Apjának, testvéreinek szen­vedése sem tántorította el az 1907. március 4-én, tizen­egyedik gyerekként született Vámosi Józsefet példájuk követésétől. Amikor 1920-ban szabó­inas lett, azonnal bekapcso­lódott az ifjúmunkás mozga­lomba. Hamarosan az ifjú­munkások sporttevékenysé­gét irányította. Ezekben az években kezdett az eszpe­rantó nyelvvel ismerkedni és 1924-ben Kaposváron ő volt az egyik alapítója a munkás eszperantó egyesületnek. Két év múlva már Vámosi József tanította e nyelvet a töb­bieknek a munkásotthonban. A Magyarországi Szocialis­ta Munkáspárt keretében kapcsolatba került a kom­munista mozgalommal, s a 30-as évékben egy illegális csoport munkájának a köz­pontja lett a szabóműhelye. A Vörös Segély bélyegeinek és a röplapoknak a terjesz­tésén kívül illegális szemi­náriumokat, előadásokat tar­tottak ott. A jó szervező munka eredményeként 1936- ban az ipartestületi választá­son a kormánypárt jelöltjeit kibuktatták, s a munkásság jelöltjét választották meg. A német megszállás idején internálták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A család egész múltja és re­ménye megtestesült abban a tettében, hogy tolmáccsal várta a felszabadító szovjet katonák parancsnokát 1944. MEGSZÉPÍTIK A PARKOKAT Egyre több a szemetelő Az 1. sz. gazdasági-műsza- ' ki ellátó szolgáltató szerve­zet tevékenységét és gazdál­kodásának tapasztalatait tet­ték mérlegre tegnap a Ka­posvári Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának ülé­sén. Csák Roland, a szervezet vezetője elmondta: megala­kulásuknak az volt a célja- 1980-ban, hogy a gazdasági- műszaki feladatok egy hely­re csoportosításával növel­jék a gazdálkodás színvona­lát és hatékonyságát, s men­tesítsék a szakosztályokat a gazdasági feladatoktól. Az eltelt több mint hat évben alaptevékenységeik közül a legnagyobb fejlőlést a park- fenntartás mutatta. A város fejlődése során különösen nagy gondot fordítottak a játszóterek rekonstrukciójá­ra, az emlékművek 'karban­tartására. Sajnálatos tény, hogy a megyeszékhelyen egy­re többen rongálják a közté­ri alkotásokat, a parkokat. A számos följelentés ellenére a tettesek a legtöbb esetben ismeretlenek maradnak. Ja­vítani kellene a kapcsolatot a közterület-felügyelet ellen­őreivel, s nem csupán velük. Papp János tanácselnök szerint hatékonyabbá kelle­ne tenni az együttműködést a műszaki és pénzügyi osz­tállyal, a városgazdálkodási vállalattal és nem utolsó­sorban a lakossággal. A ta­nácselnök hozzászólásában elmondta, hogy a szervezet alapvető céljait az elmúlt évek során elérte, a rábízott feladatok nagy részét megol­dotta. Gondot jelent azon­ban, hogy még ma sem pon­tosan meghatározott a mun­kája, az arculata. Csák Roland szerint a leg­nagyobb gondot a közlekedé­si ágazat okozza, a járdák, az utak, hidak karbantartása és tisztántartása. Sok a probléma a köztisztasággal is, s ezért nem csupán a szervezet a felelős. Határo­zatokkal nehéz rendre szok­tatni az embereket. Sok a szemetelő, egyre nő az ille­gális szemétlerakóhelyek száma, s megdöbbentő, de tény, hogy egyre több a tur­káló, a szemétláda „fosztoga­tó” lakos. Értük, velük fog­lalkozni nem csupán e szer­vezet feladata. Nagyobb fegyelemre van szükség a garázsbérleti dí­jak befizetésekor is. Senki se várja meg amíg felszó­lítás érkezik. Az eredmények eléréséhez együttműködésre van szükség lakosság és a tanács1! szervek között. Ahhoz azonban, hogy az 1. sz. gazdasági-műszaki el­látó szolgáltató szerkezet a jövőben is teljesíteni tudja a tanács által meghatározott feladatokat, méginkább szük­ség lesz a szervezet erőinek hatékonyabb összpontosításá­ra, a pénzeszközök jobb el­osztására. december 2-án a városházán, s azonnal felajánlotta a saját és a többi kommunista segít­ségét. Az MKP 1945. január 5-én megalakult szervezetének egyik megalapítója volt. ö kapta meg az 1. sz. ideigle­nes igazolványt. A párt fon­tos feladattal bízta meg: szervezze meg az új, de­mokratikus rendőrséget, gon­doskodjon róla, hogy a tisz­tek többsége kommunista le­gyen. Évekig dolgozott a me­gyében, 1948-ban rendőrtisz­ti iskolát végzett, majd me­gyei kapitányvezető lett Vas megyében. Szervezetét-a be­tegség hamarosan megtá­madta, és 1955-ben őrnagy­ként kénytelen volt nyugdíj­ba vonulni. 1970. április 16- án Budapesten húnyt el. Ma is tisztelettel emléke­zünk rá, hiszen ott volt azok között, akik Kaposvár felszabadulása után a legne­hezebb féldatokat vállalták magukra. Az orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet alapte­vékenysége a kazángyártás, kazánházi berendezések készí­tése. Termékeik nemcsak itthon arattak sikert, hanem a svájci piacon is. A szövetkezetben a kazánok mellett alu- míniumoxidkerámiát is gyártanak. Az ebből az anyagól készült alkatrészek kopásállók, korrózióállók, és kiváló elektromos tulajdonsággal rendelkeznek, felhasználási terü­letük gyakorlatilag korlátlan A rendőrség megszervezője GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres htetzefozcdcu i F­Hr avagy mit mesél a valódi vőlegény 2. Még orvosok, ügyvédek és más doktorátussal rendelke­ző személyek is akadnak kö­zöttük. Ajjaj, de mennyien! Ha beülnek a Tarka Fácán osztályon felüli szeparéiba, keresnek i maguknak valami szellemi csemegét a soproni óvörös, meg a pácolt, tűzdelt, töltött vadSzárnyas mellé. Alig rágják meg az első fa­lat fácáncombot, alig öblítik le a márkás falatot az első korty úgyszintén márkás kékfrankossal, máris engem tálalnak, nemritkán épp a hízelgő főpincér sugalmazá- sára. Mert felháborító mániájuk lett a rovásomra nevetni. Az ilyen éttermi kompániás la­komák el nem múlhatnak az állítólag humoros kalandjaim fölemlegetése nélkül. Zsíros kacajok főszereplője vagyok, menthetetlenül. Én már te­hetek akármit. Megigazítha­tom a sapkámat, kávét iha­tok a Lulu eszpresszóban, vi­szonozhatom a benzinkutas köszönését, rajtam csak rö­högnek. Nem kell ám fordít­va tartanom a cigarettát, nem kell megbotlanom a lábtör­lő árnyékában, nem kell összetévesztenem az esperes­plébánost. a keresztanyám­mal. Nekem már semmit nem kell tennem, mégis én vagyok Ililés, a taxisofőr, a nép ne- vettetője. Ez nem igaz. Alaptalan rá- fogás az egész. A legkevésbé sem kívánok hahotacégér len­ni. Sorsomat azonban nem téphetem le magamról. Ter- rorisztikusan beskatülyáz- tak, önkényesen a személyi­ségemre kényszerítik azt a képtelen rögeszmét, hogy én vagyok a megtestesült ka­cajforrás. Majd látni fogják, mennyire nevetséges ez a ba­bonával már-már azonos rögeszme. Éppen az elferdí­tett formában szerte plety­kált parasztlakodalom lefo­lyásának egyedül hitelt ér­demlő ismertetése bizonyít­ja be ország-világ előtt, hogy egyáltalán nem vagyuk ka­cajforrás. Hát akkor mi vagyok? A józanság megbízható mércé­je. A finom ízlés oltalmazó- ja. minden körülmények kö­zött. Az állampolgári, mun­kahelyi kötelességek bár pró­zai, de nélkülözhetetlen gya­korlója. Továbbá az emberi panaszok, szemérmes bána­tok türelmes meghallgatója vagyok. Nem erényem, csu­pán jellembeli adottságom, hogy örvendezve élem át mások örömét, kellő mérté­kűre csillapítom a romboló indulatokat, néha a dühön­gést és dalba oldom a világ sebzettjeinek lelkületében. Mindez vajon a léha mulat­ság fogalomkörébe tartozna? Ebbéli buzgó cselekvéseim­mel netalán okot adnék ar­ra, hogy csekélyke mivoltom ürügyén fejlesszék nevetőiz­maikat a fényes restauran­tok és a ragacsos kurta­kocsmák törzsvendégeik? De nem hagyom felhábo­rodássá fajulni sérelmemet. Higgadt önfegyelemmel el­ismétlem, hogy döbbenete- mét határtalanná teszi az emberek gyógyíthatatlan fel­színessége. Levegő utón kap­kodok abbéli elképedésem­ben, hogy a tömeg felelőtlen hiszékenysége megmásítha­tatlan sorscsapás rajtunk. Teljes érvényű jogom van tömegről beszélni, hiszen tíz- és tízezrek adnak hitelt a felőlem híresztelt balga — mi több, indiotikus — hitel- telenségeknek. Azt képzelik talán a dőre hiszékenyek, hogy fogja magát a hozzám hasonló disztingvált úriem­ber és ukmukfuk beállít egy zárt körű falusi lakodalom­ba? Olyan lehetetlenség ez kérem, mint százezer dollárt kapni a községi takarékszö­vetkezet kasszájánál egy sik­kasztásért ülő áfészkönyvelő meghatalmazására. Eskü alatt vallom, a hívatlan jött- mentet úgy elkergetik, hogy ebben a csodás életben még a térképen sem lesz többé kíváncsi arra a környékre, ahol cérnametéltes tyúkle­vest, meg malacpecsenyét remélt a lakodalmi asztalnál. Az ilyen képzelgő könnyen úgy járhatott volna, ahogy én — akarom mondani, ahogy én is majdnem jár­tam, mire ez a „majdnem” lett a tápja a valóságként el­híresztelt valótlanságnak. (Folytatjuk.) NŐNAP ELŐTT KI KÉSZÍTI EL A REGGELIT? A nőnapi megemlékezések szokatlanul korán kezdődtek az idén Nagy-Britanniában. Méghozzá olyan égiháború- val, amelyet alighanem még sokáig megemlegetnek a szi­getországban. A mindkét nembeli lakos­ság kedélyeit felborzoló ügy meglehetősen ártatlanul in­dult. Már amennyire az ár­tatlanság fogalma egyáltalán összeegyeztethető a kortes­politikával. De hát végtére is mindegy, hogy a nemzet­közi nőnap közelsége, avagy inkább az általános válasz­tások előérzete ihlette-e meg a törvényhozókat. Minden­esetre tény: február 17-én különleges téma került az alsóház napirendjére — a nők szerepe a közéletben. A vita eleve érdekesnek ígérkezett. Hiszen a téma időszerűségét maguk a je­lenlevők demonstrálták a legékesszólóbban. Nem a felszólalásaikkal, hanem a puszta jelenlétükkel. Az al­sóház nemek szerinti meg­oszlása ugyanis meglehető­sen eltér az országos átlag­tól. A ház falain kívül 105 nő „jut” 100 férfire, a tör­vényhozás üléstermében vi­szont az arány 623:27 a fér­fiak javára. Vagyis: mind­össze 4 „honanya” jut 100 honatyára. A szigetország leányai és asszonyai, akik az elsők kö­zött vívták ki maguknak a választójogot, a megválaszt- hatóság tényleges érvényesí­tése tekintétében bizony meglehetősen elmaradtak a más országokban sem túl­ságosan elkényeztetett sors­társnőik mögött. Viszont azr zal büszkélkedhetnek, hogy az ország történetének első miniszterelnök-asszonya — Margaret Thatcher — immár nyolcadik éve kormányozza az országot, megdöntve ezzel a „politikai állóképesség” fél­évszázados rekordját. Mégis, éppen a nők politikai „bele­szólási joga” körül támadt az óriási vihar, amelynek hullámai máig sem csitultak el. Sajátos módon éppen az a párt kérdőjelezte meg a nők „belebeszélési” jogát, amely Nagy-Britannia első miniszterelnöknőjét adta. Ráadásul egy asszony tette ezt — az egészségügyi állam­miniszter. Edwina Currie asszony a konzervatív kormánypárt nevében zárta a nők közéleti szerepéről tartott — a mun­káspárti ellenzék kezdemé­nyezésére napirendre tűzött — alsóházi vitát. A Munkás­pártnak, fejtegette Currie asszony, igazán nincs mit a konzervatívok szemére vet­nie, hiszen az árnyékkabi­netben helyet foglaló 24 szó­vivője között csupán egyet­len nőnek szorítottak helyet. Vagyis férfiak vezetik a Munkáspártot. — Azaz, hogy — fűzte hoz­zá bocsánatkérő mosollyal Edwina Currie — kissé hi­báztam, amikor az imént azt mondtam, hogy férfiak veze­tik, s most azon tűnődöm, hogy ez valóban igaz-e? A tévedéseinek nyilvános beismeréséről nem különö­sebben nevezetes Currie asz- szony hangos tűnődése azon­nal kaján kuncogást váltott ki a kormánypártiak pad­soraiban. A munkáspárti tá­bor pedig felkészült a leg­rosszabbra. — A Munkáspártot ugyan­is egy hölgy vezeti — az orrá­nál fogva. Az a hölgy, aki a reggelit készíti a Kinnock- háztartásban. Méghozzá egy olyan hölgy, akit nem vá­lasztottak be az alsóházba, aki a CND (nukleáris lesze­relési mozgalom) buzgó ak­tivistája, s az ország védel­mi politikájának ellenfele — vágta ki a végső tromfot a konzervatív miniszterasz- szony. Utolsó szavai már teljes- hangzavarba fulladtak. Min­denki megfeledkezett a vita­tott témáról. Például arról, hogy a férfiak átlagkeresete miért magasabb 53 százalék­kal a női átlagkeresetnél, vagy hogy a vezető munka­körökben miért csökkent 10 százalékról 6 százalékra a nők aránya a legutóbbi év­tizedben. A Munkáspárt ve­zérére mért „oldalborda­ütés” kortespolitikai kihatá­sai minden mást háttérbe szorítottak. — Nemének szégyene! — kiáltotta oda egy munkás­párti képviselőnő Currie asz- szonynak, akinek a konzer­vatív honatyák éppen gratu­láltak a „telitalálatért”. Ügy tűnik azonban, hogy a közvéleményben nem ara­tott osztatlan sikert a teli­találat, s nemcsak azért, mert Currie asszony bőkezű­en osztogatott egészségügyi jótanácsai már korábban sem bizonyultak túlságosan népszerűeknek. Arra a nem éppen „finom célzására”, hogy a munkás­párti vezér háztartásában az asszony „viseli a nadrágot”, az érintett hölgy, Glenys Kinnock csupán ennyit vá­laszolt: — Nyugtalanító, hogy egy képviselő és egy miniszter azt sugalmazhassa, hogy csak a parlament tagjának van joga politikai véleményal­kotásra és kiállásra általa fontosnak tartott ügyek mel­lett. Ezzel az állásponttal a nagy nyilvánosság előtt a tory párt sem száll szíve­sen vitába. Kiváltképpen nem a közelgő általános vá­lasztások előtt. Elvégre a női szavazók mégiscsak több­ségben vannak. Különben is: Denis Thatcher úr politikai • jogait sem vonta még két­ségbe senki csupán azért, mert az ő háztartásában — állítólag — Margaret Tha­tcher asszony készíti a reg­gelit ... A Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Ál­lomás élelmiszervizsgáló laboratóriumaiban az elmúlt évben több mint 71 ezer vizsgálatot végeztek. Az állomás dolgo­zói a behozott vagy bekért élelmiszerek minőségét analiti­kai és radiológiai vizsgálatokkal is ellenőrzik

Next

/
Oldalképek
Tartalom