Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-28 / 74. szám
4 Somogyi Néplap 1987. március 28., szombat A Medicorban meditálnak Megbízás a nullszériára — Ide kerül majd a CNC vezérlésű eszterga — mutat a műhely sarkába az üzemvezető, Pécsi László. Érthető büszkeséggel teszi, hiszen a korszerű szerkezet megjelenése lépésváltást is jelez a Medicor röntgengyárának iharosberényi telepén. Tizenkét évvel ezelőtt került föl az új cégtábla a Mezőgépgyáregységgé előlépett üzemre. Előbb csak alkatrészeket készítettek. A fejlődés az elektromos szerelésekkel kezdődött. Ma már komplett vezérlőszekrényeket gyártanak, és néhány hónap' óta itt tekercselik a transzformátorokat. A korszerű tekercselőgépnél egy fiatalasszonnyal találkoztunk. Fekete Mária a szomszédos Inkéről tizenegy éve jár át Iharosberénybe. — Máshol aligha találtam volna munkát. — Azt hallottam, önként jelentkezett erre a gépre. — Így talán több lesz a bérem. A bérek: tavaly az üzemben 67819 forint volt a bér- színvonal, s ehhez adjuk még hozzá, hogy a vállalati gazdasági munkaközösség tagjai 3,1 millió forintot vehettek föl, félmilliót teljesítményprémiumként fizettek ki, s négyszázhatvannégyezer forint járt a tizenkétezer óra túlóráért a termelésben közvetlenül résztvevők számára. Ilyen keresethez a környéken máshol nem nagyon jutni. A tanács kimutatásai szerint Inkéről, Iharosberény- ből, Pogányszentpéterről és Iharosból hétszázhúszan járnak el dolgozni. A többségük Zalába vagy Csurgóra. Pécsi László azt mondja: közülük szeretnének megnyerni néhányat, hogy náluk jelentkezzenek. — Az üzem fejlődése attól függ, hogy mennyivel tudjuk növelni a létszámunkat. Mi, a gyár igazgatójánál arra tettünk ígéretet, hogy harminc embert veszünk föl. Szükség van rájuk, főleg a jól képzett szakemberekre. Ezért tárgyalunk a csurgói gimnáziummal. A jelek szerint az idén öt érettségizett fiatal jön hozzánk szakmát tanulni. Bonyolult technikát állítunk elő egyre bonyolultabb technológiával. Épp most kaptunk megbízást a multiflex röntgengép nullszériájának elkészítésére. Ez már a jövő berendezése. Volt, aki nem bízott abban, hogy meg tudunk birkózni a feladattal, de bizalmat szavaztak nekünk, s tpi bizonyítani akarunk. Eddig még nem voltak minőségi problémák azokkal a készülékekkel, amelyet mi csináltunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy csak jó minőségűt szabad kiadni a kezünkből, hiszen olyan piacokra jut el, mint az amerikai is. » Járjuk az üzemet. Alig fél évvel ezelőtt még nem láttunk itt annyi új szerszámot, gépet, berendezést, mim most. A röntgengyári üzem a lépésváltás korát éli. Harapó József KISZ-titkár azt mondja, jó közösség alakult ki itt. S hogy jobb legyen, egy felhívást tettek közzé. — Javítani akarunk a tér-, melésen, de arra is kíváncsiak vagyunk, miként javíthatnánk a mozgalmi munkánkon. Választ várunk a vezetőktől, a szocialista brigádoktól és természetesen a fiataloktól is. Pécsi László ismét számokat idéz: tavaly a tervüket kétszázhúsz százalékra teljesítették. Az idén még nagyobb célt állítottak maguk elé. Szóba kerülnek az elképzelések. Kellene egy új szerelde, készül a. közvetlen nagykanizsai hívószámú telefonvonal, számítógéphez kapcsolható telexet szerelnek, korszerűsítik a fűtést ... Ki gondolta volna, hogy az egykori gépállomás egyszer a legkorszerűbb üzemek sorába lép a megyehatár széli kis faluban? Nagy Jenő GERENCSÉR MIKLÓS Sikeres nász avagy mit mesél a valódi vőlegény 22. — Ügy van. Teljesen igaza van — fordult ellenem Imre a legnagyobb megrökönyödésemre. — Egy nótám van, egy leányom, mulatnom kell bármi áron, ripityom! Satya úgy nézett rám, hogy közben lefelé fésülgette a szemöldökét. — Nagy ugye, hogy én ismerem jobban a gazda urat! — A miskakancsó meg üres — zsörtölődött szemrehányóan a sajátos politikai nézeteket valló Bölömbika. Nehéz lenne megfejteni, mi okból, de fenemód tetszett a méregraktáros barátomnak, hogy a híres prímás váltig gazda úrnak szó- lítgatja. Hanyatthomlok futott a pincébe, erősen markolva a kancsó fülét. — Üres bizony, a fene enné meg, ha pedig üres, akkor csak miskakancsó. De ha teletöltöm, mindjárt Kancsó Miska lesz a becsületes neve! Satya utána szólt olyképpen, mint akinek a szava parancs: — Hozzon valami puha, de tiszta anyagot a hegedűm alá, mert ez a rönkasztal túlságosan durva. Tudja meg az úr, hogy ez opusszal ellátott mesterhegedű. Amszterdamból hozattam négyezer dollárért. Ha lepattan róla egy darabka lakk, ami közismerten a hegedű hangértékének a kvintesszenciája, akkor küldhetem vissza Amszterdamba javíttatni! Ennek a fölényes beszédnek minden szava fenyegetés volt. Megijedtem, ha Satya túlzásba viszi tekintélyének hangsúlyozását, vérig sérti a felfogadóját és akkor botrányba fullad a lakodalom, mielőtt még egyáltalán sor kerülne rá. — Szerényebben, Satya, szerényebben — esdekeltem prímás barátomhoz, amíg méregraktáros barátom a pincében mesterkedett a topóval. — Nem megmondtam már, hogy én ismerem jobban a falusiakat? — oktatott a hegedűvirtuóz, közben szakértelemmel hangolta tovább a húrokat. Bölömbika éppen csak egy picit oldalra billentette azt a picinyke fejét, úgy figyelt a húrpengetésre. Halkan, de azért oktatóan figyelmeztette Vámpír Satyát: — Éppen egytizenhatoddal vidd magasabbra az E-t. Tátva maradt a szám. El nem tudtam képzelni, hogy számtan is van a hegedű húrjain. Ráadásul egytizenhatod. Mennyi lehet az? — tűnődtem magamban. Tagadhatatlan, számtanból már az iskolában is osztályelső voltam. Hatodikos koromban — másodszori hatodikos koromban az ismétlés miatt, mert képtelen volt felfogni egyéni adottságaimat a számtantanár — gondolkodás nélkül megmondtam, hogy három meg három az nyolc. Az élet engem igazolt. Soha nem fizettem rá, ha következetesen a saját fejem után számoltam. De úgy látszik, ez a Bölömbika rajtam is túltett. — Még ilyet! — álmélkod- tam még mindig tátott szájjal. — Hát neked még az algebra is kismiska?! Karika Dodó mélyről, a fű közül keresett meg lenéző tekintetével. — Aki dalosnőbe szerelmes, annak illene tudnia, hogy mi az az abszolút hal- fflás. Hát nekem abszolút hallásom van. Biztosabban mozgok az egész, a fél, a negyed, a tizenhatod hangok világában, mint te az éjszakai alvilágban. Ha nem hiszed, kérdezzed meg Lángálló Évától. Kis híján felforrt a vérem. Még hogy Lángálló! Így lekicsinyelni az éppoly 'hatásos, mint a hűen kifejező l’Angella művésznevet! Dodót kénytelen voltam megsérteni. — Ide hallgass, Bölömbika. A te abszolút hallásodról még tényleg nem hallottam, de annyit tudok, hogy a Bölömbika nem hortobágyi szarvasmarha, hanem egy nagyhangú picike madár. Szeretnélek felvilágosítani, hogy amikor Éva dalművésznőt cirógatom, akkor eszünkben sincs madártannal foglalkozni. Egyébként azt javaslom, ne állj sokáig egy helyen, mert májusban rohamosan nő a fű. Semmi kedvem borbélyért futni, hogy megnyírja a fejed fölé magasodó árvalány- hajat! Bármennyire hihetetlen, Bölömbika nekem akart ugrani. Onnan lentről, az apró emberkék önhittségével, bizonyítandó, hogy igenis rokonságot tart a hortobágyi kormos bikákkal. Imre vetette magát közénk a Kancsó Miskával, meg egy öreg lópokróccal, amit párnának hozott az Amszterdami hegedű alá, amely hegedű szerintem akkor látta Amszterdamot, amikor én Mona Lisa tengerészpipáját. Nem is ez a lényeg, hanem a mis- kakancsóból lett Kancsó Miska hihetetlen varázsereje. Még a fenekére se néztünk újólag, máris megbo- csátóan ölbe kaptam Bölömbikát, ő meg gyengéden képen nyalt megbocsátása jeléül. Amíg megtörtént a kibékülés, Imre cimborám rövid, de igen fontos szónoklatokat tartott: (Folytatjuk.) Szóváltással kezdődött Megmenthették volna az áldozatot Amikor a szokatlanul nagy létszámú hallgatóság kiment a tárgyalóteremből, két táborra osztott: az egyik súlyosnak tartotta az ítéletet, a másik nem. De hát végül is két vádlottja volt a pernek, s az igazi tragédiát okozó emberi közömbösséget nem lehet felelősségre vonni. — Nem akartam megölni — mondta Migács János, az elsőrendű vádlott. Csak mérges volt, semmi egyéb. Tavaly októberben, egy hideg őszi napon szűk baráti társaságban iszogatott a kapós- füredi Betekints presszóban. Iddogálás közben szóváltásba keveredett Tóth Györggyel, aki egy másik asztalnál ült. Migács sértőn szólt a nála jóval idősebb emberhez, az erre odament az asztalhoz, és megcibálta a fiú fülét, üstökét. Huzakodni kezdtek; az üzletvezető választotta szét őket. Migács megfenyegette Tóth Györgyöt. Füstölgőit a fiúban a méreg, sem a csitítás, sem a presszóból való kiutasítás nem használt. Elhatározta, megvárja Tóthtot az utcán. Magával hívta barátját, Szenyéri Róbertét is. Sötét volt már, s kellemetlenül nyirkos idő, nem sokan jártak az utcán. A Rezeda utca 47. szám előtt találkozott újra a két cimbora és a kiszemelt áldozat. Szenyéri megbánta már, hogy engedett az unszolásnakle akarta beszélni Migácsot a tett- legességről. Amikor a férfi egy gáncs következtében végigvágódott a kövezeten, Szenyéri fölsegítette. A tápász- kodó embernek Migács ököllel vágott az arcába. A sértett feje újból nagyot kop- pant a kövön. Jutott egy ökölcsapás a mindenáron békíteni akaró Szenyérinek is. Ezután Tóthot Migács bordán rúgta, majd a két fiatal dolgavégezetten távozott. Migács tíz korsó sör és hat pohár bor aznapi fogyasztását ismerte el. Mondatai között refrén volt: „Megittam két sört”. Ez már azért is figyelemre méltó, mert Migács tavasszal töltötte be a 18. életévét... Barátja, Szenyéri alig tizenhat éves. A megtámadott Tóth György negyvennégy éves volt. A szakértői vélemény szerint az ütések és a rúgások önmagukban nem voltak életveszélyesek. Az esések során bekövetkező agykárosodás és eszméletvesztés azonban végzetesnek bizonyult. Miután Migácsék a támadást követően hazamentek, az utcában többen is látták a fekvő, még szuszogó embert. Kikerülték, továbbmentek. Az orvosi vélemény szerint Tóth György halálát a kihűlés okozta. Vagyis a hideget nem bírta elviselni aj eszméletlen áldozat szervezete. Ha csak annyit tett volna valaki, hogy meleg helyre viszi, már megmentette volna az életét.,. Az esetet dr. Ujkéry Csaba tanácsa tárgyalta a megyei bíróságon. Az elsőrendű vádlottat halált okozó testi sértés bűntettéért 3 év 6 hónapi börtönre ítélték, mellékbüntetésként 3 évre eltiltották a közügyektől. Halált okozott a segítségnyújtás elmulasztása is: ezért a fiatalkorú Szenyérit 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték, végrehajtását azonban 2 évi próbaidőre felfüggesztették. Indokoltnak látta a bíróság a másodrendű vádlott pártfogói felügyelet alá helyezését. Az elsőrendű vádlott ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért föllebbezett. Kovács Gyula PIACI KORKÉP Gazdagodó primőrválaszték Nemcsak -a hőmérséklet, hanem végre az árak is enyhülni kezdtek tegnap a kaposvári hetipiacon. Egy csokor petrezselyem ára például 2-3 forintra _ mérséklődött, s 13-ért is adtak fél kiló vegyes zöldséget. Az örvendetes apróságok ellenére a pavilonok árusai nem siettek átírni az árcédulákat: náluk változatlanul 40 forint volt a leveszöldség és 25 a sárgarépa kilója. A burgonya zömét 9-ért mérték. Továbbra is 13 forint a fejes káposzta és 20 a nem épp magakellető kel. Ennyiért vehettünk mutatósabb főzőhagymát is. Néggyel drágább a lila csemege. 12- ért várt vevőre a cékla. A primőrféléknél még nem az „árapály”, csak a választék gazdagodása jelzi a tavasz belioszöntét. A darabonként 10—14 forintos hegyes erős és fehér cecei paprika mellett a Zöldért pavilonjában kilónként 105- ért jelent meg a vastag húsú zöldpaprika is. A hónaposretek és a fejes saláta egyaránt 12 forintot kóstált. Az elérhetőbb zöldek közé tartozott a csomónként 4 forintos spenót. Hogy nagy szeme volt a 96 forintos sampinyonnak, az is mutatja, hogy már 8 órára mind elfogyott. Egyhangú- a gyümölcskínálat. A minőségtől függően 7-15 forintos alma mellett csupán néhány, a fogakat próbára tevő 20 forintos körte jelenteit változatosságot. Egyre élénkebb a baromfipiac. 180 forintot fizetett egy tarajosért, aki bízott a „kokasleves” legényfogó erejében. 140 volt egy sovány csirkepár. Konyhakészen darabjáért is 130-at kértek. 150 volt a pucolt tyúk darabja, élőben 50-re tartották kilóját. Csalódtak, akik tudni vélték, hogy már 1,80 a tojás, ugyanis az apraját sem adták 2,20-nál olcsóbban. Észrevehetően mérséklődtek viszont a virágárak. A szegfű-árverseny nyertesei a vevők voltak, akik most 12-ért vehettek egy szép szálat. A hóvirág már csak 2-3 forint, 5 az ibolya. B. F.
