Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-27 / 73. szám
2 A Varsói Szerződés tagállamainak Somogyi Néplap _________________________ 1987. március 27., péntek A z NDK-ban állomásozó szovjet hadseregcsoport és az NDK Néphadserege egységeinek közös hadgyakorlatán az NDK-ban, a stockholmi konferencia záróokmányával összhangban külföldi katonai megfigyelők is részt vesznek. A képen: a megfigyelők egy csoportja (balról jobbra) a bolgár, két NSZK-beli és egy kanadai ezredes AZ SZKP KB ÜLÉSE ELŐTT Vita a Pravdában Chilében a helyzet változatlan Újra rendőrök rohamoztak meg békés tüntetőket San- tiagóban — vízágyúk és könnygázgránát egészítette ki a gumibotokat, férfiakat és nőket egyaránt az utca kövén vonszoltak a Pino- chet-pribékek a rendőrautókhoz. Nem a felháborodás szülte túlzás a pribék szót használni, hiszen a Chilével szemben világnézeti ellenségességgel nem vádolható leghíresebb amerikai napilap, a The Washington Post a minap maga sem volt szelí- debb: szerkesztőségi cikkében chilei hóhérnak nevezte Pinochet tábornokot, az ország elnökét. Az a Post, amely 14 esztendeje tapsolt az Allende-rendszert vérbe fojtó katonai puccs után. Ha egy ilyen nagy tekin- tályű polgári lap, mint a Post ilyen kifejezést használ egy kormányával hivatalosan baráti viszonyban álló ország államfőjére, hát az bizonnyal nemcsak azt jelenti, hogy a világ java részének elebe van a chilei neofasiszta juntából, hanem azt is, hogy minden ellenkező híresztelés dacára Chilében nem változott semmi. A többszöri demokratizálási ígéretek és apró lépések — például a múltkoriban a polgári pártok működésének korlátozott engedélyezése — ellenére ebben az országban ma is durva, kíméletlen és gyilkos diktatúra van. Az amerikai lap felháborodása azokból a friss jelentésekből táplálkozott, amelyek szerint a chilei fegyveres erők e célra idomított emberei ugyanúgy ütik, verik, villanyárammal vallatják, kábítószerekkel és ezer más eszközzel kínozzák a bebörtönzötteket, mint annak idején, a hetvenes évek közepén. „A kínzás megbocsáthatatlan bűn, alkalmazása megfosztja Pinochetet attól a jogtól, hogy bárhol is a becsületes emberek közé sorolhassa magát” — írta le e kemény szavakat a Post. A chilei junta feje azonban inkább az ügyes politikusok közé szeretné sorolni magát. A rezsim azonban nem tud kibújni a bőréből. A tüntetést most is durván szétverték, pedig az ezúttal nem is a hatalom durvaságai, hanem a rossz gazdaságpolitika ellen tiltakozott. Aztán igen rosszkor jött a rezsim terveinek az is, hogy az ENSZ emberi jogok bizottsága éppen ebben a hónapban állapította meg újra, hogy Latin-Amerika nad- rágszíj-országában minden a régi: a kormány durván megsérti az emberi jogokat. Aztán a chilei katolikus egyház is mostanában újfent bírálta Pinochetéket ugyanilyen érvekkel. Nagyon is valószínű hát, hogy az egyházfő jövő heti vizitje során a Pinocheték által remélt szalonképesebb kép tárul Chiléről a figyelő világ elé. A. K. A gazdaságirányítás reformjának kérdéseit vitatja meg soron következő ülésén, az SZKP Központi Bizottsága. A gazdaság szocialista rendszerének működését, a politikai és a társadalmi élet sok' vonatkozását, a munkastílus és a munka- módszer kérdéseit öleli fel ez a témakör. A Pravda — gyökeresen új tájékoztatási gyakorlatot bevezetve — előzetes vitára bocsátotta ezeket a kérdéseket. Az első hozzászólás a lap tegnapi számában jelent meg. A takarékosság kérdéseivel, a népgazdasági érdekek előtérbe állításának fontosságával foglalkozó írásában a szerző példaként említi, hogy az országban hatalmas üzemcsarnokok épültek, amelyekben helikopterrel lehetne röpködni, korszerű berendezésekkel azonban nem látták el a csarnokokat. Elkészültek a világ legnagyobb lépegető exkavátorai, halott a szállítószalaggal kombinált, lánckanalas fejtőberendezések a külszíni fejtéseken sokkal hatékonyabbaknak bizonyultak. A gigantománia a ráfordítást alapul vevő mechanizmus szülötte. Minél neheHarminc a Római Harminc éves a nyugat- európai gazdasági integráció, az Európai Gazdasági Közösség, közkeletűbb elnevezésével a Közös Piac. A szervezret alapító okmányát 1957. március 25-én írták alá az olasz fővárosban, ezért viseli a Római Szerződés nevet. A hat alapító ország: Belgium, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia. A szerződés kiterjedt továbbá Andorrára, Monacóra és San Marínéra is, mivel a törpe- államok kü'lügyei'.t a hat szerződő fél valamelyike intézi. A Római Szerződés nemzetközi jogi megállapodás: hat részből és 248 cikkelyből áll. Az első rész az alapel- veket, a második a Közös Piac alapjait, a harmadik a közösségi politikát, a negyedik a tengerentúli országokkal és felségterületekkel kapcsolatos előírásokat rögzíti, az ötödik a Közös Piac szervezeti felépítését írja le, a hatodik pedig általános jellegű és záró megállapodáso- kait tartalmaz. A megállapodás előlirányozza, hogy tizenkét éves átmeneti időszak alatt fokozatosan valósítják meg a Közös Piacot. Miiben jelöli meg az alapító okmány a közösség tevékenységét? A harmadik cikkely ezt ilyenlképen sorolja föl: 1. a belhozott és kivitt árukra vonatkozó vámok és zebb és drágább a gép, minél nagyobb az új üzem, annál előnyösebb ez a gyártóknak, a tervezőknek és az építőknek, miközben a népgazdaság kárt szenved. A példák hosszasan folytatódnak: az olajat hajtó gáz elégetése, a nyersanyagkitermelés erőltetett ütemű fej- ■ lesztése, a másodlagos nyersanyagok nem megfelelő felhasználása. Különösen sok üzemanyagot pazarolnak el. Sok városban a hóeltakarító gépek munkájának egyetlen mércéje, hogy mennyi üzemanyagot használnak el, és ettől függ a vezető fizetése. Ez a gyakorilat a következő gazdálkodási dogmák eredménye: a gazdaság stabil fejlesztéséhez a báziságazatok, mindenekelőtt a nyersanyagbányászat lehető legnagyobb ütemű fejlesztésére van szükség; a növekedés ütemét csak a ráfordított eszközök növelésével lehet gyorsítani. A cikkíró hangsúlyozza, hogy az ember és a tudomány felé kell fordulni, meg kell tanítani az embereket arra, hogy szakszerűen és becsületesen dolgozzanak, nem félelemből, hanem érdekből és becsületből. éves Szerződés mindenfajta hasonló korlátozás megszüntetése a tagállamok között; 2. a közös vámtarifa és közös kereskedelem-politika .kialakítása a kívülállókkal szemben; 3. a személyek a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását gátló akadályok megszüntetése a tagállamok között; 4. közös mezőgazdasági politika bevezetése; 5. közös közlekedési politika ; 6. olyan rendszer kidolgozása, amely a közösségen belüli versenyből kizárja a visszaéléséket; 7. olyan eljárások alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolását és a fizetési mérlegek zavarainak kiküszöbölését; 8. a tagállamok belső jogszabályainak egyeztetése olymértékben, amennyi a Közös Piac szabályos működése szükségessé teszi; 9. szociális alap létesítése a munkavállatók foglalkoztatási lehetőségeinek javítására, és életszívonaluk emelésére; 10. Európai Beruházási Bank létesítése a gazdasági fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök finanszírozására; 11. a tengerentúli országok és felségterületek társulása, hogy a kereskedelmi forgalom növekedjék, közös NYILATKOZATA a vegyi fegyverek betiltásának kérdéséről A Varsói Szerződés tagállamai a nemzetközi béke és az egyetemes biztonság megszilárdításának, a leszerelés megvalósításának érdekeiből kiindulva határozottan állást foglalnak g vegyi fegyverek betiltása, az ilyen fegyverek készletei és a gyártásukat szolgáló ipari bázis megsemmisítése mellett. A vegyi fegyverek teljes és mindenütt érvényes betiltásáról folyó tárgyalások mielőbbi befejezése külpolitikájuk egyik fő célja. A szocialista államok által a tárgyalások meggyorsítására és aktivizálására tett nagy jelentőségű kezdeményezések és a genfi leszerelési értekezleten részt vevő más országok javaslatai lehetővé tették a kölcsönösen elfogadható megállapodások útjában álló számos akadály felszámolását. Létrejöttek a szükséges feltételek ahhoz, hogy a leszerelési értekezlet résztvevőinek javaslatait figyelembe véve még ebben az évben megoldódj a- nák a tárgyalásokon még nyitott kérdések, befejeződjék annak a nemzetközi konvenciónak egyeztetése, amely hatékonyan biztosítaná a vegyi fegyverek kifejlesztésének és gyártásának teljes és mindenütt érvényes betiltását, valamennyi ilyen készlet rövid időn belüli felszámolását, és szavatolná, hogy ez a fegyver a jövőben soha és sehol ne jelenhessen meg újra. Nem szabad elszalasztani azt a reális lehetőséget, hogy felszámoljuk a vegyi fegyvereket, és mindörökre véget vessünk a bennük rejlő, az egész emberiséget fenyegető veszélynek. E cél elérésének útjában komoly akadályt jelentenek azok a tervek, amelyek e fegyverek különösen veszélyes, bináris válfajának európai előállítását és telepítését célozzák. Ezek a tervek szemben állnak a nemzetek közösségének követeléseivel és a vegyi fegyverek betiltásának és felszámolásának szükségességéről szóló ENSZ-határoza- tokkaí. A szövetséges szocialista államok a maguk részéről a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek a konvenció mielőbbi megkötéséért. Annak érdekében, hogy kibontakozást érjenek el azokban a kérdésekben, amelyek még mindig akadályozzák a •konvenció kidolgozásának befejezését, újabb javaslatokat terjesztettek elő a leszerelési értekezleten a vegyi fegyverék raktárainak bejelentéséről, annak biztosításáról, hagy e fegyverfajtát ne állítsa elő a polgári vegyipar, valamint az ellenőrzésről és a felkérésre történő ellenőrzésről. A szövetséges szocialista államok sífcraszállnak egész Európának, Európa egy-egy térségének vegyi fegyveréktől való mentesítéséért. Megerősítik: támogatják — mint jelentős hozzájárulást a vegyi fegyverek alkalmazása veszélyének elhárítását célzó erőfeszítésekhez — az NDK és Csehszlovákia, Bulgária és Románia arra vonatkozó kezdeményezéseit, hogy hozzanak létre Európa középső részén, illetve a Balkánon olyan vegyifegy- ver-mentes övezeteket, ahol megtiltanák e fegyverek ki- fejlesztését, kipróbálását, előállítását, megszerzését és raktározását. A Varsói Szerződés tagállamai, elvi álláspontjukból kiindulva állást foglalnak amellett, hogy a konvencióból eredő kötelezettségeknek a résztvevő államok által történő teljesítéséről az ellenőrzés — többek között nemzetközi ellenőrzés — legszigorúbb rendszerének létrehozásával gondoskodjanak. Továbbra is készék ezen az alapon kölcsönösen elfogadható megoldásokat kidolgozni az arra vonatkozó kérdésekben, hogy biztosítsák a konvenció minden fél által történő betartását, a résztvevők közötti bizalom erősítését. Attól a törekvéstől vezérelve, hogy minél előbb kidolgozzák a vegyi fegyverek betiltásáról és felszámolásáról szóló konvenciót, és hogy mielőbb megteremtsék az ehhez szükséges feltételeket, az ülésen képviselt államok felhívnak minden államot arra, hogy — tartózkodjék minden olyan lépéstől, amely megnehezíthetné kölcsönösen elfogadható megállapodások elérését a tárgyalásokon, lassítaná azok menetét; — ne gyártson vegyi fegyvereket, beleértve e fegyver bináris és több komponensű fajtáját, he telepítsen vegyi fegyvereket külföldi területen, vonja ki őket azokról a külföldi területekről, ahol már vannák, azok az államok pedig, amelyek területén nincsenek vegyi fegyverek, ne engedélyezzék telepítésüket. Ahhoz, hogy határozott előrehaladást érjünk el a vegyi fegyverek készleteinek felszámolására vonatkozó megállapodások felé, ma különösen szükséges, hogy a tárgyalások minden résztvevője politikai akaratot, realizmust és magasfokú felelősségérzetet tanúsítson. A Varsói Szerződés tagállamai nyomatékosan felhívják a NATO-országokat, a leszerelési értekezlet ösz- szes résztvevőjét: csatlakozzanak hozzájuk annak érdekében, hogy közös erőfeszítésekkel elhárítsák a tárgyalások útjából a még meglévő akadályokat, hogy még ebben az évben befejezzék a vegyi fegyverek betiltásáról szóló konvenció kidolgozását, s így már a közeljövőben hozzálássanak a vegyi fegyverek és az ezek gyártását szolgáló ipari bázis teljes, mindenütt végbemenő felszámolásához. Az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy az 1987- es év a vegyi fegyverek teljes és általános leszerelése megkezdésének évévé válhat, és azzá kell válnia. Hat nyugat-európai állam képviselői Rómában 1957. március 25-én aláírták a Közös Piac alapító okmányát (Archív fotó: AP—MTI—KS) erőfeszítésekkel előmozdítsák a gazdasági és szociális fejlődést. Látható e részletes felsorolásból, hogy a Római Szerződés nem szűkölködik látványos célökban. A Közös Piac létrehozásának tizenkét éves átmeneti periódusa lejártával, 1970. január 1-jével kezdetét vette az úgynevezett végleges időszak. 1980- ra már meg kellett volna teremteni a gazdasági és pénzügyi uniót. Ez azonban mind a mai napig nem valósult meg. Aligha azért, mert a Római Szerződés — mint láttuk —, alapvetően a vámunióra, illetve a munkaerő és a tőke szabad áramlására összpontosított. Arról van inkább szó, hogy az átmeneti időszak sikeres lezárását nem követte az integráció elmélyülése. Ebben nyilván nagy szerepet játszott a hetvenes években a gazdasági növekedés lelassulása — sőt, bizonyos esztendőkben és tagállamok esetében a recesszió —, illetve a Közös Piac bővülése új országokkal. Hiszen a közösségnek ma már tizenkét tagja van (legutóbb Spanyolorzág és Portugáliá lépett be). Az eltérő fejlettségű és érdekeltségű tagországok integrálódása nyíl1 vánvalöan lassúbb folyamat a korábban elképzeltnél. Mindez azonban mit sem von le annak értékéből, hogy a Közös Piac a világgazdaság rendkívül fontos tényezője, s létével nemcsak ajánlatos, hanem szükséges is számolni valamennyi régióban. A szocialista országok is tudatálban vannak ennek. Köztudott, hogy tárgyalások folynak a KGST és a Közös Piac kapcsolatainak normalizálásáról, ami magában foglalja a kölcsönös diplomáciai elismerést, és a két szervezet együttműködését megalapozó közös nyilatkozat elfogadását. Ezen kívül a Közös Piac és az egyes KGST-tagállamok is tárgyalnak egymással kétoldalú szerződések megkötéséről. E 'kapcsolatok szerződéses keretbe foglalása érdeke az egyes országoknak, s minden bizonnyal jótékonyan hatna az összeurópai együttműködésre is. A Közös Piac harmincadik évfordulójáról alighanem helyén való e gondolat jegyében megemlékezni. Laczik Zoltán
