Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-26 / 72. szám

1997. március 2$., csütörtök Somogyi Néplap 5 Folytatódik az együttműködés Gergely-napon Csombárdon Főszerepben az A kapegpiai; nem ú j kelet ű.- A hstvstíss évek végén = 33 opgzégbnn elsők köpött = s Gödöllői Agrártudományi Egyetemen alakult meg a so­mogyi diákklub- A kezdeti elképzelések között szerepelt, Hogy g lakóhelyi kötődés mellett s majdeni elhelyez^ kedésben is segítsen e szülő- megye e hallgatóknak. A diákklub eredményes működésének köszönhető, hogy 1070-ben együttműkö­dési szerződést kötött ez egyetem, valamint a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya. A lassan „sárguló” papírok meghatá­rozott időre szóló megállapo­dást foglalnak magukba. A korábbi elképzelések fölött azóta eljárt az idő, Az előző szerződés az oktatás segíté­sét helyezte előtérbe, amely- lyel a mezőgazdasági gépész szakemberek hiányát pótol­ták. Szakmai és művészeti jellegű kiállításokat is ren­deztek, meg tanulmányi ki­rándulásra hívták a somogyi hallgatókat. A több mint hét év alatt beigazolódott, hogy mind az egyeteminek, mind pedig a megye szakembereinek szük­sége van az együttműködés­re. Ezt pecsételték meg teg­nap Kaposváron, ahol aláír­ták az újabb ötéves időszak­ra szóló megállapodásit. Dr. Bíró Ferenc rektor és Ballá Béla képviselte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, míg megyénket dr. Gyenesei István, a megyei tanács el­nöke. Hazánkban minden évben megrendezik a középiskolai fizikatanárok ankétjét. Az idén Kaposvárnak jutott a megtisztelő feladat, hogy vendégül lássa az ország mintegy 300 oktatóját és a hozzájuk csatlakozó, munká­jukat segítő egyetemi hallga­tók szűk körét. A rendez­vénynek ezenkívül négy finn, egy olasz, valamint agy laoszi vendége is lesz. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Somogy megyei cso­portja, amely a Metesz ke­belében működik, szervezi meg az április 6-tól 8-ig tar­tó ankétot. Központi téma­ként neves kutatók, egyete­mi tanárok előadásában a csillagászat és az űrkutatás legújabb eredményeit ismer­tetik meg itt a gyakorló szakemberekkel. Horváth Irma, az ipari szakközépiskola fizikatanára, a helyi társulat titkára, az ankét egyik szervezője el­mondta, hogy azért került sor ennek a témának a fel­dolgozására, mert a tanárok már az egyetemen is hiányos ismereteket kaptak csillagá­szatból és űrkutatásból. Ezen­kívül a gimnáziumokban évekig nem oktatták a csil­lagászatot, s most ismét meg­kezdték tanítását és a tech­nikumokban is bevezetik e tantárgyat két éven belül. Az ankéthoz eszközkiállí­tás csatlakozik, amelyet szá­mítógépes és videoprogram egészít ki; ezt az ipari szak- középiskolában tekinthetik meg az érdeklődők. A Vide- oton-gyár képviselői bemu­tatják az oktatásban haszná­latos legújabb eszközeiket, s j eilten lesz az Országos Peda­gógiai Könyvtár muzeális — darabonként számon tartott — oktatási eszközeivel is. innováció A folytatásban fontos sze­repet kap sz egyetem és 3 megye középiskolái közötti kapcsolat, A középiskolások nyílt napokon ismerkedhet­nek m egyetem életével, A megyei hallgatókat szakmai gyakoristrs is visszavárják szőkébb hazájukba, ezenkí­vül szskmsi kirándulásokon vehetnek részt, és megismer­kedhetnek 3 megye üzemei­vel, gazdaságaival, A jövőben s tudományos kutatás kerül előtérbe. Me­gyénknek szüksége van errs, hogy mind több intézmény vegyen részt e fejlesztések­ben. Az egyetemen 3 közel­múltban alakult meg a ter­melésfejlesztési intézet. Me­zőgazdasági üzemeink szíve­sen vennék, ha az újonnan létrejött intézet eiküldené ajánlatait, tisztes versenyfel­tételek meített. A gazdasági­lag elmaradott megyei térsé­gek agrárgazdaságának fej­lesztését a jövendő évek együttműködési szerződésébe foglalták. A szellemi erőfor­rások kihasználását szolgál­ja, hogy az egyetemi hallga­tók részére az elmaradt te­rületek agrárágazatával kap­csolatos szakdolgozati témá­kat javasolnak. Egy hete a soproni egye­temmel írták alá az együtt­működés folytatásáról szóló megállapodást a megye veze­tői. Jövőre Keszthelyen kerül sor hasonlóra1: bizonyítékául annak, hogy a mezőgazdasá­gi szakemberképzést és a tu­dományos kutatást mindig szem előtt tartják szűkebb hazánkban. A kiállítást filmvetítés egészíti ki. Érdekessége még a prog­ramnak, hogy műhelyprog- ram keretében, szemináriu­mi formában, angol nyelvű referátumokat is hallgathat­nak a szakemberek. A ran­gos előadások közül csak kettőt említünk: Marx György, az ELTE atomfizikai tanszékének .tanszékvezető tanára „Bölcsőnk az univer­zum” címmel, Szegő Károly, a Központi Fizikai Kutatóin­tézet munkatársa a „Vega- pnogram, fizikai kutatások a naprendszerben” címmel tart előadást A kellemes napsütés gát- talaniíl hatol át a szobaab­lakon, s terjed szét a lakás­ban, hívogatva a szabadba. Nagybajomban csupán né­hány jelét látni annak, hogy nemcsak agrárkultúra, ha­nem ipar is van a világon. Legalábbis csak egy-két hír­mondónak ide települt mű­helyiben, parányi üzemben hangoskodnak az Iparos- szerszámok, de ma még ezek se, hiszen szombat van. A község lakói — az állatok mege tetőse után — most költik el a reggelijüket. Szokatlan verőfényes nap lesz a mai. A nyugtalan em­berek fölkerekednek, meg­nézik, milyen kárt okozott a kemény tél a kisgazdaság­ban. Sokan gyűlnek össze a csapszék előtt. A beszédes embereknek megnő az ázsiójuk az ácsorgás idejére. A nevezetes deák-ünnepen egyetlen iskolással sem ta­lálkoztunk délelőtt a faluban. Már elutaztak a szomszédos Hetesre, Gergelyt is hiába kerestünk, hogy a jeles nap­hoz illően megköszöntsük. A közös község tanácsán, Hete­sen is csupán egy Gergely ismerős, de ő még pólyában várja a tavaszt. Szabók, Lu­kácsok neve ellenben gya­korta előfordul Csombárdon, ahol Lukács litvánt, a hetesi tanácselnököt is Titkárpista- ként tisztelik az idősebbek. Három évig állt a tanács élén. Csombárd családias közös­ség. Az elmúlt években ta­pasztalt elvándorlás megállt; háromszázhuszonkilencen lakják. Az elvándorlás csu­pán három falu lakosságá­nak átrendeződését jelentet­te; Hetes korábbi dinamikus fejlődése mellett napjainkban Jutában tapasztalható ha­sonló. A vezetékes gáz a három falu közül Csombárdra érke­zik meg utoljára. A huszon­nyolcezer forintos hozzájáru­lást már befizették a lako­sok, a vezetékfektetést csak a márciusi tél halogatja. Egy idősebb, olyan régi­módi gazda biciklin érke­zik, lábán az ezeréves bil- geri csizma, fején a sok te­let szenvedett prémsapka. Mintha nem is a véletlen műve lett volna, hogy volt katonatársával a csapszék­ből jövet találkozik össze. Mindkettőjük tekintete egy cigányfiú rendezett katona- egyenrulhájára esik, aki min­den bizonnyal az autóbusz­ra vár. A két veteránnak megered a nyelve: — Hát komám, máma a katona is úriember. A mi időnkben az őrmesternek sem volt ilyen ruhája. A másik öreg kontráz: — Mit az őrmesternek, még az őrnagynak sem! Ab­ban a világban szegény volt a hadsereg is, mint a temp­lom egere. Ha ilyen ruhám lett vdlna, magunkra sem mertük volna húzná, fél­tünk volna, hogy hozzáér A metsző szélben alig ta­lálkoztunk az utcán embe­rekkel. Az általános iskola homlokzatáról nem távolítot­ták el a címeres táblát, be­tértünk a lakottnak vélt épü­letbe. Bradánovics Józsefné, a Hetesi Közös Községi Ta­nács helyi kirendeltségveze­tője fogadott bennünket a tanteremből átalakított hiva­tali helyiségben. Asztalán a telefon mellett kitöltetlen táviratblanketták. — Elsősorban adóügyeket intézünk a kirendeltség szo­bájában, de megkíméljük a fölösleges fáradozástól a csombárdiakat azzal is, hogy intézkedünk ügyes-bajos dol­gaikban. Állatorvost hívunk telefonon sürgős esetben, sze­relőket, a telefon pedig nyil­vános. Büszkén mondta a kiren­deltségvezető, hogy még kül­földdel is lehet innen beszél­ni. A távirat feladásáért sem kell átutazni a hetesi postá­ra. Azt hiszem, találó megál­lapítással jellemezte Csőm- bárdot Bradánovics Józsefné, amikor azt mondta: — A mű­vészek idáig már nem jön­nek el, Hetesen megállnak .. valiamiihez. Á, a maiak meg se tudják becsülni ezt a szép mundért — legyint. — Hát így van ez, komám! Negyvenen túl, erősen ko­paszodó férfi Jumurdzsák- ként mered előre. Egyik sze­mére kötést szorít. Arcán ítt-ott látszik: az este az al­kok olki mérésben ugyancsak elszabadultak az indulatok. — Hát téged mi lelt? — kérdezi az öreg kucsmás csodálkozva. A megtépázott ábrázat látványa nem lehet itt ritka eset, hiszen az ér­deklődést nem lehet foko­zottnak nevezni. — Az este nekem esett az a boté kölyök. Tudja. A Sá­ri fia. — Elbírt veled? Ezen na­gyon csodálkozom. — Hátulról volt bátorsága. Meg aztán jöttek vagy tí­zen. Leütöttek, mint látja. Meg egy kicsit meg is rúg- dostalk. De meglátja, elfca­Ám gondoskodnak a maguk szórakozásáról a csombárdi- ak, A három település közül csupán innen jelentkeztek szereplők a somogyi művé­szeti szemlére. Balogh Flóriánt évekkel ezelőtt Csombárdon ismertem meg, a szemlén mutatta be kivételes furulya tudását. Je­lenleg a hetesi presszóban csapos. Aranygyűrűjén meg­csillant a benti fény. — Megnősültem. A felesé­gem Kaposváron dolgozik. Csombárdi lakosok marad­tunk — mondta a még min­dig legényes ifjú férj. A mű­vészeti szemle idei bemuta­tóinak szereplői közül sem hiányzott. Továbbra is ked­ves időtöltése, szórakozása a furulyázás. Fészket raktak, bővítik a szülők házát. Bradánovicsék középiskolás lánya Kaposváron a közgaz­dasági szakközépiskolában tanul. Nem a kényelmes kol­légiumot választotta, hanem a naponkénti utazgatást. — Érettségi előtt áll. Be­szélgettek arról, hogyan ílesz tovább? — Itt, a faluban nem le­het elhelyezkedni. Még nem pom én egyenként őket! Le­verem róluk a keresztvizet, amit a pap rájuk hintett. Beáll az autóbusz. A tö­meg egymást taposva to­long az első ajtóhoz. Itt most érvényt szerez magá­nak az az Íratlan törvény: aki erősebb, aki ügyesebb, aki szemtelen(ül) fiatal, annak jut ülőhely. A többiek áll­dogálnak, imbolyognak kor­ra való tekintet nélkül, né­zik az elmaradó tájat, meg a roskadozó, álló öregasszo­nyokat, öregembereket, akik­nek nem jutott hely. Ök már nem olyan frissek, hogy elsőként tudjanak felkapasz­kodni az amúgy is magas autóbuszlépcsőre. Senkinek sem jut eszébe, hogy átadja helyét annak az idős embernek. Nem szá­moltam, de legalább húsz tini ült az autóbusz kényel­mes üléseiben. Hát csodál­koznak, hogy állandóan na­pirenden van viselkedésük helytelensége? Szerencsére ezek a fiatalok vannak ki­sebbségben. Babály Miklós tudjuk, hol kap állást, Ka­posváron, a környéken? De nem is ér még rá ezzel fog­lalkozni, rengeteg a dolga. A szemlén benne volt egy je­lenetben, sokat szerepeltek, Előtte gyors- és gépíróver­senyre készült, most a Ki tud többet Somogyról? vetél­kedő köti te az idejét. Csombárdi sétánk második állomása a kastély volt. Itt így mondják. A Somogy Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat vásárolta meg a csinos kis Pongrácz-kúriát. A meg­kezdett munkáról friss vako­lat, új tetőszerkezet vall. Ám a helyszínen talált munkavé­delmi, tűzvédelmi naplók, üres irattartók arról árulkod­tak, hogy a pihenőház fel­újítása megrekedt. A falu egykori bírójának fia, Sótonyi György, a Vikár Béla termelőszövetkezet nyugdíjasa a központi rak­tárban „szolgált”, de amikor csak tehette, munka után a fiatalokat gyűjtötte maga kö­ré. A község rendezett tere közös munkájuk eredménye. A ház körüli munka abban sem akadályozta, hogy fölké­szítse a csombárdi fiúkat és lányokat a művészeti szem­lékre, a szereplésekre. Sóto­nyi Györgyről mindenki csak elismeréssel szól a faluban. — Az a cél lebegett és le­beg ma is előttem, hogy ez a település ne maradjon le a többitől. Sokat is változott Csombárd képe az elmúlt években. A termelőszövetke­zet megalakításával egyidő- ben kezdtük el építeni mű­velődési házunkat. Társadal­mi munkában készült el. Az épület előtti fák együtt nőttek föl ültetőikkel. Ám a megerősödött törzsű fák között egyre kevesebb fiatal sétál. — Nyolc-tízre számíthatok, ők rendszeresen vállalnak feladatot. Az idősebbek visszahúzó- dóbbak. — A fiatalokra még lehet számítani — mondta Sótonyi György olyan csillo­gó szemmel, hogy azt olvas­hattam ki belőle: újabb ter­vek foglalkoztatják... Horányi Barna BARTÓK— PÁSZTORY­DÍJAK A Bartók Béla—Pásztory Ditta-alapítvány díjait Űjfa- lussy József, a kuratórium elnöke adta át. Az ünnepsé­gen jelen volt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. Bartók Béla—Pásztory D it­ta-díjban részesült: zeneszer­zői munkásságáért Ránki György; Soproni József szim­fonikus, kamarazenei és ver­senyműveiért ; Szokolay Sán­dor színpadi és kórusművei­ért; Perényi Miklós gordon­kaművész, Koromzay Dénes, Magyar Gábor és Székely Zoltán, a Magyar Vonósné­gyes tagjai és a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar. Fizikatanárok ankétja Csillagászat és űrkutatás FALUSI REGGEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom