Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-04 / 53. szám

1987. március 4., szerda Somogyi Néplap 5 A múlt emlékeinek ifjú őrzői Honismeret középiskolás fokon Goldoni: Velencei terecske Emberek a sirokkóban Megyéinkben szép hagyo­mányai vannak a honisme­reti mozgalomnak. Neves elődök gyűjtő és rendszere­ző munkái példaképül szol­gálnak ma is a szőkébb ha­zánk megismerésén fáradozó fiatalok számára. A mozgalomnak több év óta eredményesen tevékeny­kedő sejtjei az általános is­kolai honismereti szakkörök. Mintegy 120 jól működő cso­port munkáját karolta föl a megyei úttörőszervezet. A középfokú intézmények azon­ban — egy-két kivétellel — kimaradtak ebből a szép te­vékenységből. Dr. Marek János, a honis­mereti mozgalom szaktanács- adó tanára — aki 1960 óta vesz részt a mozgalomban — kezdeményezésére múlt év szeptemberétől 28 középfokú tanintézetben alakultak hon­ismereti diákkörök. Tapasztalatairól kérdeztük: — A tantestületek és az iskolai vezetés sokáig érzé­ketlen maradt a hazafiságra és megyénk ismeretére ne­velő munka iránt. Volt egy­két intézmény, ahol koráb­ban is kiemelkedő kutató- és feldolgozómunkát végeztek, de ezek kisugárzó ereje a Az elmúlt napok változé­kony időjárása után sokan panaszkodnak meghűlésre, légúti megbetegedésre. Influ­enzajárvány azonban nincs, s nem is volt sem az elmúlt ősszel, sem pedig a télen; a megbetegedések száma most sem haladja meg a szokáso­sat — tájékoztatta dr. Dö­ntök István, az Országos Közegészségügyi Intézet fő­igazgató-helyettese az MTI munkaitársát. A szakemberek korábban számítottak az influenza nagymérvű elterjedésére, ugyanis tavaly áprilisban a Távol-Keleten az influenza A-vírus egyik altípusának olyan változatát különítették el, amely jelentősen külön­bözik a korábban előfordu­lóktól, ezért ezzel szemben a lakosság védtelen. A vírus az ősszel hozzánk is „megérke­zett” : ennek jeleit először november végén és decem­ber elején észlelték, amikor néhány körzetben hirtelen körzeten belül maradt. Példaként említhetném a marcali dr. Gál József, a fonyódi Miczinger Katalin, a barcsi Bagi Gáborné és a szőesénypusztai Ott György- né tevékenységét. Az intéz­mények többszöri látogatása során azt tapasztaltam, hogy ennek a munkának nem ala­kult ki az érdemeihez méltó presztízse, sem anyagilag, sem erkölcsileg nem volt ér­dekelt az igazgató és a szak­tanár a szakkörök létreho­zásában. A meggyőzésen kí­vül nagy lendületet adott a munkának az is, hogy ma már megfelelő támogatást kapnak az intézményvezetők a szakköri munkához, s úgy gondolom, ahol az igazgató gazdája a honismereti mun­kának és a tanár munkáját ösztönzi, ott életképes szak­köri munka szerveződhet. — Somogybán gond a ta­nárhiány. Vannak-e megfele­lő felkészültségű, elhivatott szakemberek? — Általában igen. Kivétel ez alól Tab. Ott Bunyevácz József, a könyvtár vezetője vállalta a szervezőmunkát. Fonyódon dr. Náray Gábor fáradozik honismereti szak­kör létrehozásán. ■ Ádándon ugyancsak küszködnek a megnőtt a légúti megbetege­dések száma. Szolnak me­gyében például, Jászfénysza- ru és Jászfelsőszentgyörgy községekben három nap alatt mintegy ezren betegedtek meg a csaknem hatezer ott­élő közül. Onnan azonban nem terjedt tovább az in­fluenza. December első he­tében más területeken is észleltek megbetegedéseket, főként Tolna és Baranya megyében. Ezek száma azon­ban sehol sem volt maga­sabb az átlagosnál. Messze elmaradt például a tavalyi igen erős járványtól; emlé­kezetes, hogy február és áp­rilis között 1 millió 400 ez­ren betegedtek meg tíz hét alatt az országban. A december 22—28. kö­zötti héten a fővárosin kí­vül — ott ez állandóan mű­ködik — mindössze kilenc megyében kellett létrehozni az úgynevezett influenzaje- lentő szolgálatot, amelyet viszonylag nagyobb számú személyi feltételek hiányá­val. Az ilyen munkához jár­tasság szükséges, melyet aka­rattal meg lehet szerezni. Több intézményben máris gazdag programot sikerült összeállítani. — Az évi programot úgy állítottuk össze, hogy kap­csolódjon a tantervi anyag­hoz, és emellett élményt is nyújtson a gyereknek. Az is­kolához és a lakóhelyhez való kötődés érdekében az intézmény hagyományának ápolása, kapcsolattartás a környéken élő, aktívan dol­gozó és nyugdíjas szakembe­rekkel, a megye gazdasági, társadalmi, népesedési folya­matainak figyelemmel kísé­rése, p somogyi, életrajzi le­xikonban szereplő neves egyéniségek életének és mun­kásságának megismerése, va­lamint egésznapos, ismeret- szerző gyalogtúrák szervezé­se alkotja a programok ge­rincét. A gimnáziumban tanuló diákok számára javasoljuk még a pályamunkák készíté­sét, amely az ismeretszerzé­sen kívül nagy segítséget nyújt továbbtanulásukhoz is. influenzás megbetegedés ese­tén alakítanak meg. (E szer­vek hetente összesítik, s to­vábbítják az adatokat az Országos Közegészségügyi Intézethez.) A statisztikák szerint az influenzásak száma decem­ber 21-ig nőtt, ettől kezdv.e azonban folyamatosan csök­kent. Január elejétől nap­jainkig gyakorlatilag az év­szakra jellemző számú a lég­úti megbetegedések száma az országban, s járvány • kiala­kulása Most már nem vár­ható. Korlátozást sehol nem kellett bevezetni. A szakemberek szerint a vírus bizonyos tulajdonságai miatt nem öltött járványos méreteket az influenza, s eb­ben szerepe lehetett annak is, hogy éppen a megbetege­dések számának csökkenése­kor kezdődött a tanítási szü­net az iskolákban. A vírus ugyanis elsősorban a 14 éven aluliakat támadta meg. Carlo Goldoni — ha nem tartják is darabjait állandó­an műsoron — azon szerzők közé tartozik, akiknek mű­vei gyakran felbukkannak színpadjainkon. A Csiky Gergely Színház péntek esti bemutatójának külön érde­kességet adott, hogy egy olyan vígjáték színpadra állí­tását vállalta a társulat, ame­lyet magyar közönség még nem láthatott. A Velencei terecske még­sem tartozhat a méltatlanul elfelejtett darabok közé, hi­szen Goldoni jószerével szá- molatlanul írta vígjátékait, sokszor pedig ezek a megté­vesztésig hasonlítottak is egymásra. Ascher Tamás azonban észrevette azt az izzást és feszültséget, amely a vígjá­téki motívumok ellenére is végigvonul a darabon. A cselekmény ugyanis a velen­cei nép alsó rétegében ját­szódik, ennélfogva tág tere kínálkozik Goldoninak rea­lizmusa gyakorlására. A ren­dező is bizonyította már, hogy nagy pontossággal ké­pes színpadra állítani a tár­sadalom peremére szorult emberek életét. Elsősorban az Ascher rendezte Élnek mint a disznók című, több évvel ezelőtt bemutatott Ar- den-drámára gondolunk. A rendező most is ponto­san bontotta ki a cselek­ményt, jól tartotta mindvé­gig előtérben azt a feszültsé­get, amelytől itáliai hangu­lata keletkezett a vígjáték­nak. Amikor találkozik Gol­doni és Ascher realizmusa, nem stílus lesz, hanem ter­mészetesség. A Goldoni által felvezetett téma pedig első látásra meg­lehetősen terhes színpadi közhelyektől. Velencében egy lakóházak határolta kis terecskén játszódik a darab, ahol időnként találkoznak a házak lakói. No meg az is­mert mediterrán hévvel át is kiáltoznak egymásnak, he­ves gesztusok kíséretében. A baj az, hogy a leányok va­lamennyien férjhez akarnak menni, kérő viszont csak hellyel-közzel akad. Pénzt akarnak ugyanis a férfiak, gazdag hozományt. A vígjáték főszereplőjévé a Lázár Kati és Molnár Pi­roska által játszott két szom­szédasszony válik. Mindket­ten szeretnének mielőbb túl­adni lányaikon, hogy maguk is férjet találjanak. Köny- nyen tűzbe jövő, hangos, ha úgy hozza a szükség har­sány, sőt trágár anyák tud­nak lenni. Lányaik közül azonban ezeket a tulajdon­ságokat csak Kristóf Kata viszi tovább, Németh Judit alakítása visszafogott, fé­lénk eladó lányt formál meg. A velencei terecske króni­kájához tartozik, hogy most fordította magyarra Nádasdy Ádám. A szöveg nem kis feladat elé állította a fordí­tót, hiszen Goldoni a késő utókor számára kissé „kímé­letlen módon” venetói tájszó­lásban írta meg művét. En­nek visszaadása pedig nem egyszerű. Nem is sikerül mindig zökkenő nélkül. A legnagyobb baj az, hogy biz­tosan nem tudni, csak néha sejteni —, hogy hol vannak az egyes dialektusok határai. Ha például azt halljuk, hogy a dáridó szó megüti az ide­gen fülét, akkor csak gyanít­hatjuk, hogy ennek a mai magyar nyelv szerint nem nyelvjárási szónak ilyen szí­nezetet kell tulajdonítanunk. További bizonytalanságot szül a nézőben, hogy túl- hangsúlyozottak a commedia del’arte elemei A mai néző­nek sok az a színpadi csete­paté, amely a tizennyolcadik század közönségét még oly­annyira elbűvölhette. Ezek­kel a jelenetekkel nem is tudnak igazán mit kezdeni színészeink, akik pedig nagy igyekezetükkel emelnek a darab értékén. Kétségtelen, hogy a Ve­lencei terecskének van at­moszférája, az az érzésünk támadhat, hogy a színt mind­végig átjárja a sirokkó bá- gyasztó fuvallata, ám egy idő után ez a nézőtéren is érzékelhető. Kétséges a da­rab megoldása is: a jóra fordulni látszó helyzetben hullni kezd a hó. Ha az egyáltalán, mert a közönség nem kap semmiféle megerő­sítést. Velencében nem olyan gyakori a havazás, hogy bár karnevál idején is — egy hóhullást szó nélkül hagy­hatnának. Lehet természe­tesen a karneváli hangulatot jelképező konfetti is a sok színpadra szálldogáló papír­darab, ám erről sem kapunk jelzéseket. Így kénytelenek vagyunk beérni néhány jó színészi alakítás emlékével. A már említett két velencei asszonyt megszemélyesítő Lázár Kati és Molnár Piros­ka pazar játéka mellett Lu- káts Andor messziről jött idegene líraiságával, köny- nyedségével marad emléke­zetes. Bezerédi Zoltán a szi­gorú nagybácsit állítja elénk hitelesen, míg a Pogány Ju­dit alakította eladó lány is előnyére van a darabnak. Az egy helyen játszódó cselek­mény díszlete — amelyet Khell Zsolt készített — kife­jező és jellegzetes. Varga István Fogorvosi rendelőben — Több édességet nem eszem! — fogadkozott az egyik kislány Hetesen az új fogorvosi rendelő várószobá­jáéban. Kezét szájára szorí­totta, ám így is kivillant né­hány lyukas foga kínosan mosolygó ajkai közül. Több­ségük nem először járt fog­orvosnál, egyikük szájából a kikandikáló tampon jelezte, hogy túl van már a „kezelé­sen”. Horváth Csilla bátorí­totta őket, ám példáját nem a saját életéből merítette: — A testvérem még csak hatéves, de sohasem fél a doktor nénitől! A rendelőből vékonyka kisfiú hang szűrődött ki, Húsz közül egy gyereknek van egészséges fogazata gazdáját ketten is vigasztal­ták : — Nyisd ki szépen a szá­dat, Attila, mindjárt kész. Egy kicsit fáj, de máris túl vagy rajta! Ügyes voltál! — Minden héten egy-egy osztály jön hozzánk az isko­lafogászatra — mondta dr. Egyed Gabriella, a „doktor néni”. — Ma még ketten várnak. Máté Edit —11 éves kis­lány — engedelmesen ül a székbe; egy foggal szegé­nyebben és sokkal sápadtab- ban állt fel. Apró könny­cseppek barázdálták arcát, Glós Tamásné, a rendelő asszisztensnője törölgette le a fájdalom csillogó gyémánt­jait. A következő kisdiáknak is több szuvas foga várt ke­zelésre. — Húsz kisgyerek közül talán csak egynek van egész­séges fogazata — mondta a doktornő. — A fogszuvaso­dás többnyire a hibás táp­lálkozás következménye: sok tésztaféleséget esznek a fia­talok és még több édességet. Fogápolásuk rendkívül hiá­nyos. Egyed Gabriella doktornő német származású. Születési helye kedves akcentust köl­csönöz beszédének. — Több mint tíz éve jöt­tem Magyarországra. Az egyetem elvégzése után 1980-tól Kaposváron dolgoz­tam a rendelőintézet fogá­szatán. Jutában építkeztünk, így a munkaidő szempontjá­ból is igen kedvező volt ez a munkahely. Tudomásom volt arról, hogy készül a rendelő és jeleztem, hogy ide szeretném kérni az áthe­lyezésemet. Örülök, hogy si­került. A körzet nagy, a munka is több, de ez is von­zó volt. Glós Tamásnéval csaknem két éve dolgoznak együtt, mozdulataik összehangoltak, együttműködésük zökkenő- mentes. — Gabi megkérdezett, hogy eljönnék-e vele Hetes­re — mondta Marika, az asszisztensnő —, és én gon­dolkodás nélkül Hetest vá­lasztottam. — Az egyik legkorszerűbb fúróberendezést kaptuk, ilyen még Kaposváron sincs! A falon levő kékesfehér csempe új bútorokat, műsze­reket és fogászati eszközöket „vigyáz”. A szekrényekben gyógyszerek, fogók, emelők, fúrók és egyéb eszközök so­rakoznak katonás rendben. — Az új fogorvosi szolgá­lat megteremtése 800 ezer forintjába került a helyi ta­nácsnak — hallottuk Lukács István tanácselnöktől. — Eb­ből a megyei tanács 200 ezer forintot térített. Csak ez a fogászati szék a fúróberen­dezéssel — amelyből össze­sen tíz van az országban — 340 ezer forintba került. Ta­valy falugyűlésen beszéltük, meg a lakókkal, akik meg­értették és támogatták ter­vünket. Az új szolgálattal nemcsak Hetes gazdagodott, hiszen a hat községben hat és félezer ember él, négy iskola működik csaknem 600 diákkal. Korábban a gyere­keket Kaposvárra kellett vin­ni. A rendelő működésével pénzt és időt takaríthatnak meg a lakók. Az üzemelte­tést is saját magunk gazdál- kodjuk ki. A 70 négyzet- méteres alapterületen egy várót, szociális és egy mel­lékhelyiséget is kialakítot­tunk. Tamási Rita V. Á. A légúti megbetegedésekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom