Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-23 / 69. szám
2 Somogyi Néplap 1987. március 23., hétfő Fél év alatt előkészíthető Berlin és Bonn párbeszéde a leszerelési megállapodás Az Európában telepített közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló megállapodást 3-4, maximum 5-6 hónap alatt elő lehet készíteni. Ehhez azonban mindkét fél jó szándékára szükség van — jelentette ki Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetcsökkentési és leszerelési kérdésekkel foglalkozó főosztályának vezetője a vasárnapi Izvesztyijának adott nyilatkozatában. A közepes hatótávolságú rakéták ügyében Genfben előterjesztett amerikai javaslatokról szólva Karpov elmondta, hogy azok csupán e fegyverfajta átalakítását szorgalmazzák. Washington valójában rakétái átmentésére törekszik, nem pedig számuk csökkentésére. Viktor Karpov ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy amilyen köny- nyű e rakéták módosítása, annyira egyszerű eredeti álGenscher 60 éves A nyugatnémet főváros Beethoven-csarnokában a politikai pártok és a társadalmi szervezetek képviselői hatvanadik születésnapja alkalmából nagyszabású fogadáson köszöntötték fel Hans- Dietrich Genschert, az NSZK szabaddemokrata párti (FDP) alkancellárját és külügyminiszterét. A kétezer meghívott vendég sorában ott volt Helmut Kohl szövetségi kancellár is. A nyugaton és a szocialista országokban egyaránt tekintélyt élvező politikusról az NSZK-ban megjelenít méltatások kiemelik, hogy Genscher — Bo- huslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter után — jelenleg a világon leghosz- szabb ideje hivatalban lévő külügyminiszter. Mostani tisztét 1974 óta tölti be, és 1985-ig az FDP elnöke is volt. Genscher a ma Haliéhoz tartozó Reideburgból származik, s az NDK-beli szülővárosával mindmáig szoros személyi kapcsolatokat ápol. A szovjet fegyveres erőknél is az átalakítás éltető szele fúj, elősegíti a hadsereg sorainak megtisztítását a hordaléktól, amely idegen egy szocialista ország hadseregétől — írja legutóbbi számában a Pravda. A Pravda az ország legrégebbi, Zsdamovról elnevezett hadmérnokképző tanintézetének példáján igazolja következtetéseit. Viktor Zsi- gajlo altábornagyot, az intézet parancsnokát leváltották, kizárták a pártból, politikai helyettese, Viktor Krutov altábornagy pedig a nyilvántartőtapra bevezetett pártmegrovásban részesült, ment főként a hallgatók keresetéből, különböző nevekre kiutalt pénzekből fekete alapot hoztak létre, s azt különböző egyéni és nem közösségi célokra költötték. Viktor Zsigajlo 1972-ben került a katonai tanintézet élére. A fiatal tábornok karrierje a lap kifejezésével élve „szédítően gyors” volt. A területi tanács küldöttének, a városi pártbizottság tagjának is megválasztották. A tábornok úgy védekezett, hogy tulajdonképpen segített az államnak, amikor egy másfél millió rubel értékű laboratóriumot egyetlen kopejka állami támogatás nélkül megépített az islapotba történő visszaállításuk is. Az amerikai fél valójában nem akarja a rakéták felszámolását és a „nullamegoldás” is kezdettől fogva csak blöff volt — mondotta a szovjet diplomata. Ami a Szovjetuniót illeti, kész az Európában telepített SS—20- asok — összesen 243 darab — felszámolására, beleértve indítóállásaikat is. Szeretnénk, ha az Egyesült Államok is hasonlóképpen járna el. — Javasoljuk, hogy a fegyverek szétszerelését, megsemmisítését szigorú ellenőrMa kezdi meg munkáját az első világkonferencia az atomenergia békés felhasználásában való együttműködésről. Az ENSZ közgyűlése még 1977-ben tűzte ki célul az együttműködés fejlesztését ezen a területen, s beható előkészítő munka után a genfi ENSZ-kozpontban ült most össze a tanácskozás. A világ kormányainak túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az atom megbízható, a környezetet kímélő, gazdaságos energiaforrás, amelyről az energiagondok közepette nem lehet és kell lemondani. Ellenkezőleg: fokozott együttműködéssel kell törekedni alkalmazásának fejlesztésére, különös tekintettel a fejlődő államokra, amelyeket az energiaárak, azok ingadozása igen súlyosan érint. A tanácskozáson hasonlóan nagy hangsúlyt kap majd az atomtudomány vívmányainak alkalmazása a mezőgazdaságban, az élelmiszertermelésben, az iparban, az egészségügyben. A résztvevő országok tájékoztatást adnak a békés célú atomkutatásban elért elméleti és gyakorlati eredményekről, kola számára. Ehhez azonban mégiscsak anyagok, emberek kellettek, így a külön kassziába nyúltak. A hallgatók a város üzemeiben dolgoztak, keresményüket nem kapták meg, hanem ebbe a 'kasszába került a pénz. Sokszor egyes tiszteket jelöltek meg szakértőként, vagy a feleségük nevére utaltak ki fizetéseket. Épült szauna, külön szálloda a magas rangú vendégek számára. Az alkoholizmus és az iszáfcosság visz- szaszorítására hozott intézkedéseket követően egy távoli, csendes üdülőben itták a vodkát és a konyakot a tisztek és a vendégek — írja a láp. A Pravda cikkében felhívja a figyelmet, hogy sokaknak észre kellett venni az egyenruhán esett foltokat, de nem tettek meg mindent a mundér becsületéért. A lap cikke érzékelteti, hogy a megtorpanás időszakában jellemzővé vált jelenségek a korábban „bírálaton kívül állónak” tekintett fegyveres erőkre is kihatottak. A jelen időszakban. amikor a társadalomtól idegen jelenségek felszámolása előtérbe került, a hadsereg állománya sem kerülheti el a felelősségre vo- málsf. zés mellett kell végrehajtani. A rakéták támaszpontjait szintén ellenőrzés, felügyelet alá kell helyezni, ugyanúgy, mint a rakéták gyártásában érdekelt vállálatokat is — hangsúlyozta Viktor Karpov. Nyilatkozatában kifejtette, hogy kételyei vannak az amerikai kormányzat szándékait illetően. Leszögezte azonban; a Szovjetunió abban érdekelt, hogy olyan megállapodás szülessen, amely hathatósan hozzájárul az európai biztonság erősítéséhez, a földrészt fenyegető nukleáris veszély elhárításához. jövő terveikről — különös tekintettel a szélesebb nemzetközi együttműködés lehetőségeire. A genfi konferencián előtérben állnak majd a biztonság kérdései is: tekintettel a csernobili katosztrófára és más nukleáris balesetekre. Az április 18-ig tartó tanácskozáson Tétényi Pálnak, az Országos Atomenergiabizottság elnökének vezetésével vesz részt magyar küldöttség. Hadgyakorlat Hondurasban ötvenezer katonát mozgósít az Egyesült Államok májusban a „Szilárd Pajzs” hadgyakorlatra. A Hondu- rasban és a karib-tengeri térségben végrehajtandó gyakorlat célja „a sandinista kormányzat elrettentése” a „folyamatos amerikai jelenlét fenntartásával”, de ugyanakkor az amerikai kongresszus megfélemlítése is. A Pentagon ismét azzal akarja kierőszakolni a nica- raugai ellenforradalimáirök katonai támogatásának bővítését, hogy azt bizonygatja: ha a segély elmarad, elkerülhetetlen g közvetlen amerikai beavatkozás. A hadgyakorlat egyébként időben egybeesik a kontrák tervezett tavaszi „offenaívá- jával”. Mint jelentettük, az offenzíva során az ellenforradalmárok főként polgári célokat akarnak megtámadni, olyan szabotázsakciókat próbálnak végrehajtani, amelyekhez az amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA adta meg a feladatokat. beleértve a célpontok pontos felderítési adatait, tervrajzait is. A The New York Times közlése szerint a gyakorlat feltételezése az, hogy „Nicaragua megtámadja Hondu- dast” és az Egyesült Államok „kénytelen katonai segítséget adni”. Enyhébb lefolyású szívrohammal kórházba szállították Max Kampelmant, a genfi leszerelési tárgyalásokon résiztvevő amerikai küldöttség vezetőjét. Kampel- man csütörtök este lett rosz- szul és a pénteki orvosi vizsgálat kisebb szívrohamot állapított meg. A kórház közlése alapján a külügyminisztérium képviselői kijelentették: Kampelman egy hét múlva már hazamehet, s mivél a genfi tárSzinte zökkenőmentesnek látszik a két német állam kapcsolata és ez a látszat nem csal. Legalábbis, ami a gyakorlati politikát, a jelen teendőket illeti. Fontos találkozók zajlanak és még meglepőbb lehetőségek bukkannak fel, talán olyasvalaminek is tanúi lehetünk kettejük vonatkozásában, amire . még nem volt példa: közös leszerelési tanácskozásra ülnek össze. Volt ugyan nemrég némi kínos kitérő, amikor Kohl kancellár „NDK- beli koncentrációs táborokról” beszólt — megfigyelhettük azonban, hogy a szocialista német állam kormánya higgadtan viselkedett: visz- szautasította ugyan a rágalmat, de nem vitte éles vitáig, még kevésbé sértődött szakításig a dolgot. Előre tekintett. Tudta: többet ér Bonn és Berlin évek alatt fokról fokra javuló-szilárduló viszonya, mint egy pillanatnyi politikai hangulat uszályába került vezető meggondolatlan kijelentésének a túlértékelése. Jó néhány év óta ez a higgadtság vonul végig az NDK magatartásán. Tudjuk jól — ezt többszörösen is alá kell húzni —, a két német állam kapcsolatainak ápolásához, fejlesztéséhez elengedhetetlen a megfelelő nemzetközi háttér, elsősorban a kielégítő szovjet- amerikai viszony. A Berlin és Bonn közötti feszülitség- enyhülésváltás csaknem négy évtizeden át szeizmográfként jelezte az általános nemzetközi légkör hullámzásait. Most a rendkívül dinamikus, kezdeményezővé lietlt szovjet külpolitika — más hasonlatot használva — kedvező széllel kap a két német állam hajójának vitorlájába. ösztönzi további közeledésüket. De azért az NDK-nak főképpen úgy három-négy év óta megvan a saját elképzelése is arról, hogy az adott nemzetközi keretek között miként érvényesítse (a szocialista tábor és Európa javára) nemzeti érdekeit. Nem felejtjük el, hogy a nyolcvanas évek első felében, amikor Washington meglehetősein lehűtötte a légkört, és a Szovjetunió is gyanakvással tekintett a Nyugat felé — az NDK mindent megtett, hogy a két nőmét állam között ne keletkezzenek új feszültségek. S ez sikerült. Most pedig, hogy a szovjet kezdeményezések valósággal felpezsdítették a világpolitikát, Berlin és Bonn között is példátlan lendületet vett a párbeszéd, megállapodások sora ígérkezik. Erich Honecker váratlanul levelét küldött Helmut Kohlnak és ebben felajánlotta : megbízottaik kezdjenek véleménycserét, miként segíthetnék elő a közepes hatótávolságú rakéták felszámolását célzó szovjet javaslat megvalósulását. A bonni kancellár — ugyancsak váratlanul — egyetértett a gondolattal. Az egyébként örömteli meglepetés azért oly nagy, mert —mint említettük — mindeddig még nem forult elő, hogy a két kormány leszerelési témát vitatott volna meg együttesen. Az eszmecsere különlegességét nemcsak az adná, hogy 40 éve ez lenne az első ilyen eset, hanem az Kamoelman kórházban gyalusokon most szünet van, az április 23-i újabb fordulón már valószínűleg ismét hivataliáiban lesz. Az amerikai küldöttség vezetője néhány napja tért Vissza Géniből, hogy Reagan elnöknek jelentésit tegyen a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökkel kapcsolatos új szovjet javaslatról és segítsen kidolgozni az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos válasz-tervezetét. Egy „szédítően gyors” karrier vége Leváltott tábornok Az atomenergia békés felhasználásáért Világkonferencia az együttműködésről A lipcsei nemzetközi vásár az idén is fontos szerepet játszott a dialógus erősítésében is: mindkét fél erősen érdekelt az ügyben. Az NSZK területén találhatók azok a Pershing-rakéták, amelyeknek eltávolításáról most a nyugati részen szó van. És az NDK-iból is kivonnák azokat a rövidebb hatótávolságú atomeszközöket, amelyeket a Szovjetunió helyezett el itt 1983-ban, válaszul az akkori amerikai lépésre. A diaológus élénkülését jelzi a nyugatnémet gazdasági miniszter és Franz Josef Strauss látogatása a lipcsei vásáron, de főleg egy kölcsönös meghívás: Nyu- gat-Berlin főpolgármestere vegyen részt a város alapításának 750. évfordulóján tartott NDK-beli ünnepségen és Erich Honecker ugyancsak ez alkalommal (csak a dátum más) látogasson Nyugat-Berlinibe. Az igenek még nem hangzottak el, ugyanis a ma két különálló részből álló Berlin nemzetközi jogi helyzetét illetően a felek merőben ellentétes álláspontot foglalnak el. Kérdés, mi győz most. A közeledés vonzereje, vagy az alapvető személyi különbség? Eszmefuttatásunk végéről seirn|milképpen nem maradhat ed egy megjegyzés: a két német állam közeledésével mindketten csak nyernek, de a távlati cél, amelyet követnek, eltérő. Az NDK továbbra is szigorúan ügyel arra, hogy teljesen önálló, szuverén országnak tekintsék, s mint ilyen tárgyad a bonniakkal, s a hangsúlyt a gazdasági, a műszaki-tudományos, a környezetvédelmi megegyezésre helyezi. Az NSZK vezetői a közeledést más távlatokba helyezik: valamikor „egyesüljön ismét egy államba a német nemzet”. Ez nem csekély különbség. De ha ez a bizonyos „egyesülés” megmarad elvi távlati célnak, a közeledés és a megállapodások sorozata napi valósággá lesz, akkor egész földrészünk számára csak előnyös Berlin és Bonn párbeszéde. Tatár Imre Egy nap — két csúcs Enyhén szólva zsúfolásig telt a brit miniszterelnök politikai naptára ezekben a napokban. Margaret Thatcher nemcsak a belpolitikai kérdések, a minden jel szerint előrehozott választások megrendezésének ügyében fejt ki átlagon felüli aktivitást, hanem a jövő héten világpolitikai léptékű diplomáciai látogatásokat is tervez. Természetesen mindenekelőtt a nagy várakozással kísért moszkvai utazásról van szó, amelyen — a londoni megfogalmazás szerint — Thatcher asszony az egész nyugati szövetségi rendszer szószólójának szerepében szeretne fellépni. Jelentős tartalmi vonatkozásokat ígér azonban a mai nap is, amikor — szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül — a brit kormányfő két legfontosabb nyugat-európai szövetségeséhez látogat. Franciaországban Mitterrand államfő, Bonnban pedig Kohl nyugatnémet kancellár lesz a tárgyalópartnere, vagyis egyetlen nap alatt két csúcsra is sor kerül. A fő kérdés minden bizonnyal annak megvitatása, hogy milyen (lehetőleg egyeztetett) álláspontot képviseljen a miniszterelnök asszony a szovjet fővárosban, hogyan körvonalazhatók a leszerelésről és a fegyverzetkorlátozásról vallott nyugat-európai nézetek. Kétségtelen ugyanis, hogiy a nemzetközi biztonság, í az erőegyensúly szempontjából elsősorban a szovjet—amerikai párbeszéd számít igazán, de tagadhatatlan, hogy egyre egyértelműbb az igény egy sajátos, nyugat-európai érdekeket tükröző vélemény kialakítására is. Ez adott esetben jelentkezhet pozitív, ám negatív tényezőként is. Amikor például a nagyhatalmak időlegesen befagyott dialógusának újrakezdése, a kezdeményezések újra megfogalmazása volt a tét, akkor ez a közbenső-közvetítő szerep többször előnyös hatásúnak bizonyult. Előfordulhat azonban, hogy most, amikor a Gorba- csov-javaslatok nyomán haladás történhet a közép-hatótávolságú rakéták Európából történő kivonásának ügyében, akkor épp Bonn vagy London részéről ragaszkodnak a rövid hatótávolságú nukleáris eszközök vagy a hagyományos erők előtérbe állításához — nem mintha Washington nem akarna ezen a téren maga is engedményeket elérni a szovjet féltől. A párizsi és a bonni „elö- csúcs” sokat felvillanthat tehát abból, Imi várható a hét végén esedékes moszkvai megbeszéléseken. A mára tervezett két magas szintű tárgyalás eredményét ugyanis épp a szovjet fővárosban lehet majd igazán lemérni. Sz. G.
