Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-18 / 65. szám
1987. március 18., szerda Somogyi Néplap 3 SZOLID MUNKANÉLKÜLISÉG ? Sokan és már jó ideje mondogatják, hogy bizony nem ártana valami kis „szolid” munkanélküliség, afféle minimumra korlátozott tartaléksereg, kizárólag fegyelmezési megfontolásokból. S e nézet hívei mintha igazolva látnák magukat, mert hogy mostanság érkeznek — igaz: csak szórványosan — a hírek, amelyek szerint nemcsak a munkavállalók, de a munkáltatók is megpróbálják befolyásolni a munkaerőpiaci állapotokat. Most már csak két dolog tisztázandó: egyfelől az, hogy néhány vállalat néhány száz — vagy még ennél is kevesebb — munkavállalót érintő racionalizálási akcióiból következtethetünk-e a hazai munkanélküliség reális veszélyeire; illetve az is tisztázandó, hogy a „fegyelmezési okokból” munkanélküliséghívők ugyan miként képzelik el azt a bizonyos „szolid”, „éppen hogy csak” munkanélküliséget? S legfőképpen: hogyan érvényesítenék ennek állítólagos fegyelmező erejét akkor, amikor a vállalatok munkaerőéhsége manapság is csillapíthatatlan, s amikor a munkaerő- mozgás kezdeményezői változatlanul és szinte kizárólag a munkavállalók, még akkor is, ha nagyritkán a munkáltatók is kezdeményezőkként lépnek fel. Mindehhez tudni kell: nálunk a teljes foglalkoztatás fenntartása állami, kormányzati garancia ugyan, de azért — s ennek tudatosítására számtalan különleges módszer kínálkozik — ez ügyben a vállalatoknak is vannak tennivalóik. S ők persze nem ellenkeznek, mert ez ügyben is jobb a békesség. No már most: ha valamelyik-vállalat nagy nehezen elszánja magát a jelentősebbnek ítélhető létszám-racionalizálásra, elbocsátásra, akkor ez — mint szokatlan jelenség — a közvéleményben kavar heves viharokat, vagy éppen kifejezett nyugtalansághoz vezet. És máris kész az egyébként torz következtetés: fölkészülhetünk a hazai munkanélküliségre. Fölkészülhetünk? Hadd kerüljem meg a kérdésre adandó választ némi kitérő kedvéért : Magyarországon ugyanis van munkanélküliség. Csak nem így hívjuk. „Lokális foglalkoztatási feszültségekről”, vagy éppen „strukturális gondokról” beszélünk és joggal, mert a jelenség valóban nem általánosítható. Az ország északkeleti részére és néhány más mikrokörzetre korlátozódik. Magyarországon — s ezt kevesen tudják — munkanélküli segély is van, csak éppen senki nem veszi igénybe, mert ugyan ki és miért élne e lehetőséggel? Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központjának legutóbbi jelentése szerint ugyanis Magyarországon, az elmúlt év végén több mint 80 ezer betöltetlen, tehát szabad munkahely volt, s alig nyolcezren kerestek maguknak megfelelő állást. És nem mellékes: az utóbbiak nyolcvan százaléka egy hónapon belül elhelyezkedett. Továbbá: Magyarországon az átlagos műszakszám mindössze 1,2, miközben jelentős műszakpótlékkal csábítják az embereket a többműszakos munkahelyekre. Nem mennek, s ők tudják, hogy miért nem, de ha egyszer bármi okból is nem mennek, akkor mégse aggódjunk olyan kétségbeesetten az esetleges munkanélküliség miatt. Egészen más kérdés, hogy vajon meddig tűrhető el — és egyáltalán: eltűrhető-e — a „kapun belüli” munkanélküliség? Ha valóban komolyan vesszük a hatékonysággal kapcsolatban meghirdetett elveket, akkor ennek előbb-utóbb el kell vezetnie a haszontalan üzemrészek, vagy éppen egész üzemek, vállalatok fölszámolásához. Ha valóban a versenyhelyzet élénkítésére törekszünk, akkor ennek is oda kell vezetnie, hogy a piacon nem érvényesülő vállalat kíméletlenül elbukik, csődbe kerül. Ha valóban „rákapcsolunk” az üzem- és munkaszervezésre, akkor törvényszerűen el kell jutni a felesleges munkahelyek ezreihez és a felesleges emberek tízezreihez. S nekik bizony meg kell majd barátkozniuk, no nem a munkanélküliség, csakis a munkahelyváltoztatás gondolatával. A saját érdekükben is... No, de miért e kérdéssorozat — mondhatná bárki —, ha egyszer most már szokásos jelenség, hogy az ipari létszám tervidőszakról tervidőszakra jelentős mértékben — százezres nagyságrendekkel — csökken. És senki nem maradt munka nélkül. Legtöbbjüket felszívta a szolgáltató ágazat, — ahol még mindig kínzó a munkaerőhiány —, s persze a nagyipar egyre hangosabban panaszkodik a kisvállalkozások munkaerőelszívó hatása miatt is. És mindez még mindig nem a tervszerűen befolyásolt, központilag kezdeményezett, inkább csak a spontán kezdeményezésű mozgások eredményeként. Csakhogy e spontán mozgás gazdaságfejlesztő sikerében most már aligha bízhatunk. És hát ezért, hogy az államigazgatás és a gazdaságirányítás a kívánatos célok irányába próbálja terelni a munkaerőmozgást, egyúttal megteremtve ennek feltételeit is: az átképzési segélyt, az újraelhelyezkedé- si támogatást, a meghosszabbított felmondási időt és a többit. Tehát segítséget adva, de egyúttal — közvetett módon — figyelmeztetve is: olyan korban élünk, amikor az egyszer megszerzett — és ugye, milyen könnyen megszerzett? — munkahely nem jelent életre szólóan érvényes munkalehetőséget, mint ahogy a valamikor megszerzett — és gyakorta jaj de elavult — szakismeret sem jelent garanciát arra, hogy maradhatunk ott, ahol — netán éppen a kényelmességünk okán — maradni szeretnénk. Egyébként milyen érdemes: egy korábbi vizsgálat során a megkérdezettek szinte valamennyien ellentétesnek tartják a munkanélküliséget a szocialista társadalom ideológiájával, ugyanakkor majdnem mindenki sürgeti a munkanélküliség gyakorlati megvalósítását. Mondván: ily’ módon köny- nyebb lenne megszabadulni a lógósoktól, s könnyebb lenne megszilárdítani a munkafegyelmet. A kormányzat nem így gondolkodik, mert úgy véli, hogy fel kell végre készülni a hatékonyság követelményeinek érvényesítésére, de ezzel együtt meg kell teremteni a tervszerű és a szervezett munkaerő-átcsoportosítás feltételrendszerét. És ki tagadhatná: máris történtek ez ügyben nagyon jelentős intézkedések. Vértes Csaba Bemutató kertbarátoknak Vetőmag-, műtrágya-, növényvédőszer- és kisgépbemutatóra invitálta a meghívó tegnap a kertbarátokat. A Kaposvári Ruhagyár nagytermében megrendezett kiállításon három napig ismerkedhetnek az érdeklődők a korszerű növényvédőszerekkel, s szakemberek előadásait hallgathatják meg. A bemutatott áruféleségeket a helyszínen meg is vásárolhatják. A kiállítást Nagy Sándor- né, a ruhagyár közművelődési előadója nyitotta meg. Sok lelkes kertbarát hallgatta meg Dr. Jasinka János előadását. A Somogy Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás főmérnöke, a Kertbarát szövetség elnöke a koratavaszi növényápolási és növényvédelmi munkákról tájékoztatta az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb minden kertbarát számára az. hogy a rendelkezésre álló kemikáliákkal hasznosan tudjanak bánni. Nem lehet cél kultúrsivataggá változtatni a kiskertet, a hasznos élő szervezeteket meg kell védeni. A kémiai növény- védelem által nyújtott lehetőségekkel okosan kell gazdálkodni. A tavaszi kerti munkák egyik legfontosabb feladata a metszés. A jó gazda gondosságával kell körülnézni a gyümölcsösben. Ha a fák koronáját helyesen alakítják ki, s a koronatisztítást időben, s minden évben elvégzik, akkor nem sok munkát ad az idős fák ápolása sem. Somogyvári László, a kaposvári Agroker Vállalat osztályvezetője a műtrágyák, növényvédőszerek ellátás helyzetéről számolt be a hallgatóságnak. Ismertette a legkorszerűbb kemikáliákat, s hasznos tanácsokat adott a házikertekben való felhasználásukról. A legnagyobb sikert természetesen a vetőmagárusí- tó-pult aratta a kiállításon. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat olyan különlegességeket is kínált, amelyek még nem kaphatók a boltokban. Sokan vásároltak viasztök-, feketepaprika-, borsmustármagokat, s kapós volt az úgynevezett istengyalulta tök magja, azaz a tökspagetti. Ezt a növényt a háziasszonyoknak nem kell gyalulniuk, a tök főzés közben spagetti vékonyságú szálakra esik szét. A Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottsága —a rendezvényhez kapcsolódóan — ma a vetőmagellátás helyzetéről tart fórumot a HNF-székházban. K. Á. Választók és választottak Öt hét, ötvenkét fórum A február 9-től március 9-ig — minden hétfőn este — tartott tanácstagi beszámolók tapasztalatai a siófokiak közéleti érdeklődése szempontjából kedvezőek, öt hét alatt, ötvenkettő fórumon mondta el véleményét a lakosság a múlt év várospolitikai — fejlesztési eredményeiről — s az idei tervekről. A választók és a tanácstagok találkozásainak előkészítésére nagy gondot fordított a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács. Következésképpen a tanácstagok — friss, naprakész információk birtokában is — tájékoztatóikban kellő mennyiségben és színvonalon foglalhatták össze az 1986-;ban elért eredményeket, s elemezték a kudarcok okait is. Szóltak a tanácsi gazdálkodás új rendjéről, s természetesen a testületben és a tanácsi bizottságokban végzett munkájukról és alakosságtól kapott megbízatások teljesítéséről. A beszámolókon 1725 választópolgár jelent meg, és 509 hozzászólás hangzott el. (A választásra jogosultak 11, a családok 43 százaléka.) Érdemes megjegyezni, hogy azokon a területeken (például a városközpontban), ahol gyakorlatilag a teljes infrastruktúra kiépült, jóval kevesebben jelentek meg a találkozókon, mint azokban a városrészekben, ahol még alapvető gondok vannak. Az elhangzott felszólalások feldolgozását megkezdték a szakemberek. Körülbelül 250 olyan bejelentés hangzott el, amely mielőbbi intézkedést kíván. Ezek többsége az utak, a járdák állapotával, a szennyvíz-, a csapadékvízelvezetési gondokkal, a város idegenforgalmi jellegével összefüggő feszültségekkel kapcsolatos. Sokan elismeréssel szóltak a városközpont új, részletes rekonstrukciós tervéről. A tanács tisztségviselői és a szakigazgatási szervek vezetői az anyagi lehetőségektől függően rangsorolják a feladatokat, s intézkedéseikről ugyancsak a tanácstagok révén értesítik majd a lakosságot. A beszámolókon ismertették a közeljövőben megalakuló siófoki városszépítő egyesület célkitűzéseit is. örvendetes, hogy több száz, a városáért tenni akaró ember írta alá az előzetes belépési nyilatkozatot. Tejben, vajban... Á művezető birodalmában Magyaratádon született, még az általános iskolát ott végezte. Tizenkét évvel ezelőtt költöztek Kaposvárra, az Élelmiszeripari Szakközép- iskolát utána kezdte. A gimnázium nem adott volna szakmát, s továbbtanulni a szakközépiskolából is lehet. Cukoripari szakon végzett, mégis a tejgyárban kötött ki. Hidegné Besenyei Györgyi a Kaposvári Tejüzem művezetője. Kétszeres kiváló dolgozó, szakszervezeti munkájáért is elismerésben részesült. Férje autóversenyző. Két gyermekük van: Krisztián 13, Izolda 12 éves. Á tejátvételi laboratóriumban kezdett, de az még a régi, Cseri úti üzemben volt. A termelőktől beérkezett tejet vizsgálták. Másfél év után megszületett az első gyerek és a fiatalasszony négy évig a csemetéknek szentelte életét. — Nevezetes időpont maradt, amikor letelt a gyes. Azon a napon kaptuk meg az új lakásunkat is. Másnap már dolgoztam, de éppen akkor költözött a gyár. Egy hónapig még a sajtüzemben „gyakoroltam”, hiszen a négy év kiesés még akkor is érezhető lett volna, ha előtte hosszabb ideig dolgozom. A labor visszafogadott, sőt az új üzemben is a tejátvétel ellenőrzésével kezdtem. Nálunk az a szokás, hogy mindenkinek legalább két munkahelyet kell begyakorolnia. A késztermék laboratórium majdnem olyan volt, mint az előbbi, de egy kicsit közelebb kerültem a gépekhez. — Nehezen értem, hogy lesz valakiből művezető, holott korábban laboránsként munkálkodott? — Nem csak egy-egy pohár tejfölt, vagy turmixot vizsgáltunk. Gyakran jártunk a gépek között, tudtuk, hogy melyik csőből mi folyik. Az emberek sem voltak ismeretlenek: nap mint nap találkoztunk, és segítettünk egymáson. — Csak a második nekifutásra vállaltam el a megbízást. Eddig is két műszakba jártam, nem jelentett változást. De gondoltam, hogy a nagyobb felelősség mégin- kább elrabol a családomtól. Édesanyám segítsége nélkül nem is sikerült volna: ott lakik nálunk, ellátja a gyerekeket, ami a legfontosabb. Az emeleti teremben tartályok, szűrők, pasztörizálók állnak. Csupa krómacél mind. A feldolgozó a művezető egyik birodalma. — Erős kezű vezetőnek érzi magát? — Mindenki tudja (tudnia kéne), hogy mit és hogyan kell csinálni. Nem szeretem ha ellentmondanak nekem, de azért meghallgatom a munkatársaim véleményét: gyakran nekik van igazuk és az én véleményem a helytelen. Ezt el kell fogadnom. A művezetők közül csak én vagyok nő. Tej meg kenyér mindig kell a boltokba. Betegség vagy más hiányzás miatt nem állíthatjuk le a gépeket. — Emellett — ha jól tudom — szakszervezeti funkciókat is betölt. — 1980-ban választottak meg bizalmivá, akkor a laboratóriumban dolgoztam. Később főbizalmi lettem, belecsöppentem a szakszervezeti élet közepébe, megpróbáltam helytállni ott is. Ez úgy látszik sikerült, mert a megyei Édosz titkárságába választották, de az Édesipari Dolgozók Szakszervezete nőbizottságában is képviseli Somogy megyét. — Alig merem megkérdezni, hogy marad emellett szabadideje? — Nemigen lenne, ha anyukám nem Segítene otthon — de ezt már említettem. Nehéz összehangolni, hogy együtt töltsük a hétvégéket vagy szabadnapokat. A férjem rengeteget utazik, éveken keresztül csomagoltam ... Amikor igazán pihenek, akkor alszom vagy olvasok. Faragó László
