Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-16 / 63. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 63. szám Ara: 1,80 Ft 1987. március 16., hétfő Győzelem és részvétel Országszerte ezekben a he­tekben folynak az amatőr művészeti szemlék területi bemutatót A helyi amatőr szólisták és csoportok, együt­tesek idén első alkalommal állnak közönség elé, remél­ve azt, hogy produkciójuk elnyeri a zsűri tetszését, s így továbbjuthatnak a me­gyei szemlére. A mozgalom­nak tehát — látszatra — vesztesei és győztesei is van­nak. Sokat koptatott közhely, hogy az ilyen típusú vetél­kedésnek nincsenek győzte­sei, meg hogy — az olimpiai jelszóból kiindulva — nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Természetesen — mint minden sommás kité­telnek — ennek is vannak valóságalapjai. Tudjuk, hogy ezekben az években a kultúra is sínyli a gazdasági nehézségeket. Míg a hatvanas években gombamód szaporodtak az ifjúsági klubok, születtek öntevékeny együttesek, talál­tak mecénást tehetséges elő­adók, addig mára ez a fo­lyamat lelassult, elnehezült. Ezért egy-egy évenként meg­rendezett művészeti szemle, — mint az amatőr csopor­ti, szólisták fellépéseinek 'jobb fóruma — egyben > is jelzi: hol tart ma a zgalom. ■mrégiben a megyeszék- •n nyílt kiállítás a kép­részek munkáiból. A rú mércével ítélő zsűri . állapította meg, hogy az elmúlt bemutatóhoz ké­pest (három évenként ren­dezik meg a kiállítást) ér­zékelhető minőségi javulás figyelhető meg megyénk amatőr képzőművészeti moz­galmában. Az utána megtar­tott tanácskozáson pedig az is kiderült, hogy jobb szer­vezéssel több olyan, évek óta húzódó gond is megoldható, amely eddig akadályozta a- fejlődést. Sok tehetséges csoport, előadó állt a színpadokra is. Bizonnyal lesznek közülük olyanok, akik a hivatásos előadói, művészi pályát vá­lasztják, a többség azonban ezután is csak kedvtelésből, amatőr módon folytatja. S itt az amatőr szót nem sza­bad lekicsinylő értelemben használni. Inkább az alkotói állapotot hivatott kifejezni, s nem annak minőségét. Vannak szakmák, hivatá­sok, amik szinte megkövete­lik gyakorlóiktól az előze­tes amatőr művészi tevé­kenységet. S csak azok le­hetnek az egyes művészeti ágak avatott befogadói, akik maguk is álltak már szín­padra, égtek az alkotás lá­zában. Elsősorban tehát igé­nyes mércével bíró nézők, befogadók nevelése lehet az amatőr művészeti mozgalom célja. Győztesek, vesztesek egyaránt részesülnek abban, hogy az adott területen az átlagosnál értőbb módon kö­zeledjenek a művekhez. Nemrégiben egy beszélge­tés során hallottam: annak idején a keszthelyi helikon­nal kapcsolatban Kodály Zoltán nem helyeselte, hogy az énekkarok versenyezze­nek egymással. Igaza is volt, hiszen nehéz olyan mércét állítani, amellyel a viszony­lagos igazságnak megfelelve sorrendet lehetne felállítani. Ám a helyezéseknek is van pedagógiai értékűk. A győz­teseket további jó munkára sarkallja, a többi helyezet­tet pedig még színvonala­sabb tevékenységre. így válhat mindenki győz­tessé. Varga István Koszorúzás a Kossuth és a Petőfi téren Szűrös Mátyás New Yorkban Tisztelgés 1848 hősei előtt 800 fiatal tett fogadalmat A magyar történelem ki­emelkedő eseményére, az 1848—49-es polgári forrada­lom és szabadságharc hősei­re emlékeztek tegnap a me­gyeszékhelyen. A Kossuth téren először a Nemzeti dal sorai hangzottak el, majd a fanfárok jelére a város kö­zépiskoláinak első osztályos tanulói tettek KlSZ-fogadal- mat. Böröcz Zsolt, a Mun­kácsy gimnázium tanulója után 800 fiatal mondta el a fogadalom szövegét, hitet téve népünk, a szocialista haza ügye mellett. Baracskai Zoltánná, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára köszöntötte az új KISZ-ta- gokat, akiknek az elmúlt hó­napokban — a KISZ XI. kongresszusa .szellemének megfelelően — már a tanul­mányi és közösségi munká­ban támasztott követelmé­nyeket kellett teljesíteniük, s ezzel méltóvá váltak azif- júkammunista névre. E jelképesen is szép moz­zanatok után került sor a hagyományos koszorúzásra. A megemlékezés koszorúit elsőiként dr. Novák Ferenc és Harangozó Gyula, a Ha­zafias Népfront megyei, il­letve városi bizottságának titkára helyezte el. A KISZ megyei és kaposvári városi bizottsága, valamint úttörő- elnöksége nevében Szegedi Ágnes megyei úttörőtitkár és Biczó Katalin városi úttörő­elnök koszorúzott. A Magyar Néphadsereg és a megyei rendőrfőkapitány­ság KISZ szervezetei képvi­seletében is koszorúztak a város ifjúsága nevében pe­dig a Pamutfonóipari Válla­lat kaposvári gyára, a Ka­pos Volán, az Építőipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet, a Ka- posker, a Kaposplast és a Zrínyi iskola fiataljai hoz­ták el a megemlékezés vi­rágait. A résztvevők ezután a Pe­tőfi térre vonultak, ahol a Szózat hangjaival kezdődött az ünnepség, majd Ádámné Fábri Lili megyei úttörőel­nök mondott ünnepi beszé­det. Felidézte a 139 év előt­ti napok eseményeit, márci­us fiainak eszméit és tetteit, melyek ma is érvényes ta­nulságot hordoznak. Mint mondta: a történelemnek minden korban megvannak a kihívásai. A fiataloknak tu­datosan készülniük kell, hogy megértsék változó vilá­gunk üzenetét, képesek le­gyenek cselekedni a kor szellemében. Egyetlen ifjú nemzedék sem térhet ki ne­héz küldetése elől, mert az utánuk következők által megméretnek. S ha megis­mételhetetlen lehetőségeket hagytak kihasználatlanul, akkor könyörtelenül ítélkez­nek felettük. Nekünk ma a hétköznapok fegyvereit kell kézbe fognunk, a tanköny­veket, a szerszámokat, és ezeket kell jó hazafi mód­jára forgatnunk — mondta a szónok. A beszéd után elsőként Tanai Imre a megyei, és Weisz Zoltán a városi párt- bizottság titkára helyezte el a koszorút. A Hazafias Nép­front nevében Beregszászi Ilona megyei alelnök és dr. Kanyar József városi elnök, a KISZ-bizottságok képvise­letében Mihalics Veronika megyei és Baracskai Zoltán­ná városi első titkár koszo­rúzott. A fegyveres erők és számos üzem képviselői vi­rággal tisztelegtek Petőfi szobra előtt. A koszorúzást követően a Munkácsy gimnázium diák­színpadának műsorával feje­ződött be az ünnepség. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke szombaton este New Yorkba érkezett. Az amerikai képvi­selőház külügyi bizottságá­nak elnöke, Dante Fascell meghívására /tesz látogatást az Egyesült Államokban és útja során megbeszéléseket folytat az amerikai állami, társadalmi és gazdasági élet vezető személyiségeivel. Kí­séretében van Tabajdi Csa­ba, a KB külügyi osztályá­nak alosztályvezetője és Lovassy Tamás, a KB mun­katársa. Szűrös /Mátyást New York Kennedy repülőterén dr. Há­zi Vencel, hazánk washing­toni nagykövete, dr. Eszter­gályos Ferenc, Magyarország állandó ENSZ képviselője és dr. Bánlaki György, New York-i főkonzul köszöntötte. A megbeszélések Washing­tonban ma kezdődnek / meg. Megemlékezések, koszorúzások Budapesten A magyar történelem kiemelkedő eseményére, az 1848. március 15-én a fővárosban kirobbant polgári forradalom­ra, és az azt követő szabadságharcra emlékezett vasár­nap az ország. Koszorúzás! ünnepségeken, nagygyűlése­ken adóztak tisztelettel a forradalmár elődök emlékének. Budapesten, a nemzeti ün­nep reggelén piros-fehér- zöld és vörös lobogókkal feldíszített Március 15. té­ren, Petőfi Sándor szobrá­nál több százan gyűltek össze, hogy kegyelettel em­lékezzenek a forradalmár költőre. A Himnusz hangjai után elhelyezték a megem­lékezés koszorúit az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Nép­front budapesti és kerületi bizottságainak, a szakszerve­zetek budapesti tanácsának, a fővárosi fegyveres erőknek és testületeknek, valamint a Petőfi Társaságnak a képvi­selői. Fővárosi ifjúmunkások és diákok, fiatalok és idő­sebbek helyezték el ezt kö­vetően virágcsokraikat a szobor talapzatán. Az ün­nepség a Batthyányi-induló hangjaival ért véget. A Magyar Nemzeti Mú­zeum előtt, a Múzeum-kert­ben és környékén több ez­ren hallgatták meg és néz­ték végig a KISZ Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által szervezett ünnepi nagy­gyűlést és műsort. Az ün­nepség elnökségében ott volt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, továbbá a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­— Minden nép, minden nemzet történetének vannak sötét vagy homályos lapjai; vannak vértől pecsétesek, vértől ázta-tottak és vannak tiszták és fényesek, ame­lyeknek az a tulajdonságuk, hogy a népek, a nemzetek életében nem kopnak, nem fakulnak, de egyre tisztáb­ban, egyre fényesebben tár­ják elénk egy közösség em­nak, az Országos Béketa­nácsnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, más állami, társadalmi és tömeg­szervezeteknek, a fegyveres erőknek és testületeknek a képviselői, valamint az öt­ven évvel ezelőtt zászlót bontott Márciusi Front ala­pító tagjai. A nagygyűlés résztvevőit Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára köszöntöt­te, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mon­dott ünnepi beszédet. béri nagyságát, méltóságát, erejét és élni akarását — mondta bevezetőben a HNF OT főtitkára. A magyar történelem nagy vonulatából is kiemelkedik és jelképpé magasztosul egyetlen nap: 1848. március 15-e. Ez a dicsőséges nap sugárzik az időben vissza­(Folytatás a 2. oldalon.) Pozsgay Imre beszéde Kokárdás hideg napok Bármennyire is tisztá­nak látszik az ég, nem virít zöld ág. Növé­nyeink havasak inkább, na­pocska a szunnyadó rügye­ket alig illeti. A megbicsak­lott idejű március kokárdái­nak piros-fehér-zöldje téli­kabátokon hirdeti a hajdani forradalmak tavaszi emlé­két. A szoba jóleső melegében tűnődöm. Az ünneplésről már hazamentek a fiatalok, apró papírzászlók maradtak a téren, meg koszorúk. Lát­szatra tehát minden rend­ben: az évfordulót méltó­képpen megünnepeltük. Va­lami miatt azonban hiányér­zetem van. Úgy érzem ma­gam, mintha önmagam iga­zoltatásakor valami hamis adatot találtam volna igazol­ványomban. Meghallgattam bár a Nemzeti dalt, hiszen olyan volna a március ti­zenötödike anélkül, mint a karácsony Mennyből az an­gyal nélkül. Mégis megma­radt ünnepi kedvem, hangu­latom. Visszaballagni ' negyven- nyolcba egy könyv nyújtot­ta időlétrán, ez az, amire szükségem van. A segítséget egy csaknem négy évtized­del ezelőtt kiadott kis vé­konyka kötet adja meg, Tán­csics summárium a címe. Első oldalán ezt olvasom: „Az emberiség életének van­nak kérdései, amelyek az idő sodrában ismételten, új­ra meg újra felmerülnek, hogy egyforma erővel kisür­gessék a felelni tudótól a megoldást ígérő válaszokat... A felelni tudó nem mindig a jelen szülötte, vagy a jö­vő embere, szólhat a múlt­ból is: a beporosodott mű — mely talán korában sem tudott elég erőteljes vissz­hangot kelteni — feltámad, élni kezd, tömegeket mozdít meg, vigaszt és reményt nyújt." Táncsicsról kevesebb szó esik a márciusi megemléke­zéseken, mint szükséges vol­na. Csak most döbbenek rá, gondolatainak olvasása köz_ ben. hogy mennyire egyol­dalú az a kép, amelyet az iskolákban tanulhatni róla. Börtöncellájában a márciusi ifjakat váró rab képe van minden bizonnyal sokunk előtt. Pedig a sorok mögé odaképzelt történetből meg­tudhatjuk azt is: milyen va­lójában a forradalmi gon­dolkodás. Megbizonyosod­hatunk arról, hogy ez a faj­ta szemlélet .mindig a korá­ból kiindulva előzi meg a korát. Néhány bekezdés a sum- máriumból: „Nem gondol­hatni oly akadályt, melyet szabad emberi erő és állha­tatosság le nem győzhetne, ha tudja, hogy magáért és övéiért izzad s fáradozik midőn a mindig másért iz­zadó szolgát akármely cse­kély nehézség visszaijeszti. Kevés szabad ember össze­köti a Missisippit Columbiá­val, a Dunát kiveti örök ágyából, vagy lelapítja Kár­pát bérceit: amit millió szol­ga képzelni sem mer." Másik Táncsics-képünk a cenzorral hadakozó férfi ké­pe. Vegyünk egy gondolatot innen is: „A cenzúra hatal­ma csak arra terjed, amit mondani akarok, de amit el­hallgatok, ierre nincs többé ereje. Tudjuk, hogy ha va­laki valamire nem felel, e nemfelelés igenis világosan felel. Ha nép hallgat ott, ahol azt kívánják, hogy él­jent kurjongasson, e hallga­tás ezer felírásnál hatalma­sabban dolgozik." Egyszerre azon kapom magam, hogy órák óta csak ezt a könyvecskét böngé­szem. Végignézve a Mú­zeum-kerti ünnepség soksze­replős műsorát is, úgy ér­zem; csak Táncsics segítsé­gével kerülhettem közelebb az ünnephez. Üzenetet kerestem a gon­dolatokban, máig szólóakat, vagy akár érvényüket vesz­tetteket. Tanulni mindkettő­ből lehet. Végezetül kijegy- zek magamnak még egy kis bekezdést. Talán jó lesz jö­vőre vagy azután egy írás­hoz: „Allaméletünkben sok és nehéz viszontagságok kö­zött gyakran állottak be vál­ságos időszakok; ma ismét válság állott be. Hogy az új korszak ránknézve boldog jövőt hozzon, bölcsességünk­től és erős akaratunktól 1ügg.” Elindulok a délutánban. A fellobogózott városra mint­ha zászlónézőbe érkezne egy- egy fénysugár, hogy hirdes­se: bölcsesség kell és erős akarat! Varga István

Next

/
Oldalképek
Tartalom