Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

Somogyi Néplap 1987. március 14., szombat AZ IFJÚSÁG ELETE Nemcsak szöveg! [ «I A cukorgyári fiatalok elkezdték A közelmúltban két munkatársunk is részt vett egy-egy jelentős hazai, könnyűzenei rendezvényen. Varga István Bu­dapesten a Hamletet látta rockköntösben. A főszereplő: Nagy Feró. Békés József Pécsre utazott el, hogy az Európa Kiadó együttes nagysikerű koncertjét megnézhesse. Tőlük kértünk villámjelentéseket. Ezúttal Kelemen Kálmánt, a kaposvári Táncsics gimná­zium végzős diákját kértük föl arra, legyen Ajánlónk kalauza. — Mit ajánlana olvasmá­nyul, megnézésre, esetleg szórakozásul diáktársainak? — Ha könyvre kellene tippet adnom, én minden­képpen Moldova György va­lamelyik írását választanám. Azok közül is inkább a hu­morosabbakat és a rövideb- beket. Mondjuk, az Elátko- zott hivatalt, amelyet nem­rég olvastam újra. Ezenkívül szívesen adnám kézbe A pénz szaga című szociore- gényét is, amelyben egy fog­lalkozási ágat ír le remekül, a maga sokrétűségében. A rövid írások híve vagyok; a novellákat, elbeszéléseket kedvelem a legjobban. Ezért nagyon szeretem Heming­vitatkozni. Annyian és any- nyi féleképpen értelmezték már ezt a remekművet, hogy csak örülhetünk egy-egy újabb nézet nyilvánosságra kerülésének. Végtére is a „lenni vagy nem lenni” örök kérdése ugyanaz marad rockos fel­dolgozásban is, mint a drá­mai színpadon. Mint ahogy ugyanaz maradt a századok során, csak azok a helyzetek változtak, amelyekben a kér­dés megfogalmazódott. A rockopera hanganyagá­nak jelentős része egyébként lemezen is megjelent. Ezer órát vártunk Pontosabban: ezren vár­tunk egy órát Pécsen a nép­szerű Dozsóban, ahol február végén föllépett végre a Menyhárt Jenő irányította Európa Kiadó együttes. Ezen a péntek estén közö­sen ünnepeltük az első nagy­lemezét kiharcoló, eddig földalatti együttest, amely most is bizonyította: ő ural­ja jelenleg a rönk and rollt. Előzenekart is hozott az Eu­rópa Kiadó, a Balaton együt­tes személyében. Őket már régről ismerik az alternatív zenét kedvelők. Sikerszáma­ik közkézen forognak kon­certkazetták felvételein. A rang rangja vagy a Nem a te tangódat játsszák, Feri és Az állatok évek óta siker­számok. Igaz, kis körben. A Balaton felállása ezúttal ki- egészítődött Másik Jánossá (billentyű) és Döncivel (szó­lógitár) ; ez csak használt a; együttesnek. A doboknál Ma gyár Péter mindent elköve tett, hogy sztárt faragjon : kisegyüttesből. Ezután következett a fi attrakció, bevonult Meny hárt Jenő meg Kiss Laci, é megkezdődött a koncert. 1 számot játszottak a fiúk óriá si sikerrel, főként a régebb dalokkal hódítva meg a kö zönséget. A mocskos idő, Romolj meg, a 33 nevem voi és a Megalázó ez a szereler címűek arattak nagy siker Áz újak közül a Popzeni vei — a hamarosan boltokb kerülő nagylemez nyitó szé ma — érdemelte ki legir kább az elismerést. — Tehát konkrétan? — Hogy néhány feladatot soroljak, amely már bizto­san ránk vár, illetve amiben közreműködünk. Mokkacso­magolás. Március 14-én vál­lalunk egy teljes műszakot ingyen. Ezzel akarunk bi­zalmat szavazni a gyár fel­adatainak teljesítésére. A mokka sikeres terméke a vállalatnak, van rá igény, lassan már az alapanyagban lesz hiány. Mi akár húszán is jövünk dolgozni. A má­sik feladatvállalásunk: szét­szedjük a „Piroskát”! Ez a vállalat elavult, megörege­dett szennyvíztisztító telepe. Szétbontjuk, vágjuk, he- gesztjük..., ahogy lehet. Ami fontos: olcsóbban, mint­ha gmk csinálná. A harma­dik terület pedig, ahol a mozgolódás már megindult, a műszaki újítások területe. Ezért jött létre a vállalat műszaki értelmiségi klubja is. Gondolkodjunk kicsit másképp! Műszaki fejjel, de természetesen a sikeresség legyen a fő jelszó. — A közelmúltban zajlott le a vezetőségválasztás a vállalati KISZ-szervezetben. Mégsem tudtam a titkárral beszélni. • — Ennek az az oka, hogy most Budapesten KlSZ-isko- lán van. Tóth Judit lett a cukorgyár KISZ-titkára. — Sok új dologról szá­moltak be a cukorgyári fia­talok. Ez több munkát je­lent, s még több időt, lekö­töttséget. Mindenki vállalja ezt? — Mindenki vállal belőle valamennyit. Van, aki sza­badszombaton bejön dolgoz­ni, van, aki a Kristály klub­ban segít a programszerve­zésben. Másoknak hamaro­san az udvarrendezés, a par­kosítás ad majd munkát. Né- hányan a propagandamun­kát vállalták fel. Azzal min­denki egyetért, a régi módon már nem lehet előrelépni. Hogy Mester László az igazát is bizonyítsa, megmu­tatta legújabb munkájukat. A cukorgyári fiatalok, gaz­dag, színes, saját kezűleg gé­pelt lappal rukkoltak elő. A „vezércikknek” meghatározó címe van: „Mi nemcsak du­málunk”! Ezek után! Békés József wayt, Maupassantot, Ör­kényt. Olyan történeteket, amelyek hitelesen, közérthe­tően vannak megírva. A fo­lyóiratok közül az Inter- press Magazint kedvelem. Színes, érdekes, bármikor felvehető és letehető. Ugyan­csak minden héten olvasom a Heti Világgazdaságot, mert ma egyre többet beszélünk a gazdaságról, s ott találom a legjobb elemzéseket. — Mit látott mostanában, ajánlaná-e valamelyik szín­házi élményét másoknak? — Készülök, hogy elmen­jek megnézni a magyar já­tékfilmszemle alkotásait; most kezdik vetíteni őket Kaposváron. Mostanában nem láttam jó külföldi fil­met, talán A nagy zabálás volt az utolsó, amelyet aján­lani tudnék. A színházat na­gyon szeretem, az idén a Knock volt meghatározó él­ményem, a Velencei terecs- ke. Az előbbiben főleg az tetszett, ahogyan bemutatja, hogyan tud valaki a pénz és a foglalkozása rabjaként megőrülni és már valósággal az emberiségre is veszélyes lenni. — Hova jár szórakozni? — Most kezdődik a kö­zépiskola finise, így rette­netesen lefoglalt vagyok. Ké­szülök az egyetemi felvéte­lire. A budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem. Mindenkinek ajánlom azon­ban, hogy járjon kosár­meccsekre; nagyon jó a han­gulat. Jöjjenek el egyszer Táncsics-ifimeccsre is, és ha én éppen játszok, meghálá­lom ezt a nézői bizalmat! Á műfajt váltott Hamlet Tulajdonképpen szükség- szerűnek is mondhatjuk, hogy századunk második fe­lének mindent elsöprő zenei irányzata, a rock és a drá­mairodalom örökérvényű al­kotása, a Hamlet előbb vagy utóbb találkozzék. Ez a pil­lanat most következett be, mégpedig Budapesten az Egyetemi Színpadon. A Rock Színház mellett működő Gro­pius Stúdió állította színpad­ra Katona Imre rendezésé­ben. Külön érdekességet adott a bemutatónak, hogy a rockopera zenéjét az a Nagy Feró szerezte, valamint Ham­let szerepét alakította, akit a fiatalok a Beatrice együt­tes énekeseként ismernek. A magát a nemzet csótá­nyának nevező Nagy Feró ezen újabb tevékenységét is, mint annyi más dolgát he­ves viták előzték meg, ame­lyek a bemutató után csak fokozódtak. Voltak kritiku­sai, akik szinte sértésnek vették a rockműfajnak a Hamlet iránti érdeklődését, míg mások nem fukarkod­tak a dicsérő jelzőkkel. Mindenesetre az előadás azt bizonyította: az alkotók igyekezete értékteremtő lett. A Katona Imre által terve­zett színpadi látvány akro- batisztikus előadásmóddal elegyítve sajátos vibrálást adott a darabnak. Hamlet ér­telmezéséről pedig kár is Szorít már a gyerekcipő... Két és fél éve már, hogy három — akkor tizenhat éves lánnyal — riportot ké­szítettünk. Bánhalmi Éva, Hegyi Tímea, Szabó Erika az általános iskola nyolcadik osztályának befejezése után a Tungsram Rt Kaposvári Elektronikai Gyárában vál­lalt munkát. Éppenhogy el­indultak a felnőtté válás út­ján. A hír, hogy mindhárman maradtak a gyárban, túlzott reményekre sarkallt. Hát persze, beilleszkedtek, ki-ki neki tetsző szakmát válasz­tott, tanulnak, nemsokára bizonyítványt szereznek, megbecsülik őket, boldogok. Nem kis meglepetést okozott hát számomra, hogy egyikük sem tanult tovább, s még ma sem tudják, mit és ho­gyan csináljanak a jövőben. Bánhalmi Éva és Hegyi Tímea a kevertfényű-lámpa- gyártó üzemben dolgoznak, két műszakban. Tímea két éve szeretett volna gimná­ziumba menni, ám a gyár­ban nem javasolták; érett­ségire — mondták — nincs szükség a munkájához. Per­sze a két műszak mellett meggondolandó is lett volna, hiszen lám, lám, a nyelv­tanfolyamra is beiratkoztak, aztán csak minden második héten jutottak el. Szabó Eri­ka megjárta Budapestet, öt és fél hónapig ott tanulta meg a termékelőállítást, ám ez az idő csak a betanulást segítette, képesítést nem ka­pott. Februártól a „robot­gyártó” üzemben dolgozik, tetszik a munka, érdekes, de hogy mi lesz később, azt nem tudja. — Sok a fiatal a gyárban, jó a munka is, s nem kere­sünk rosszul. De azért, ha egy izgalmasabb lehetőség adódna, biztosan nem hagy­nám ki — mondja. Ez az érdekesebb lehető­ség ebben a pillanatban: el­adónak lenni egy butikban. Felrémlik előttem, hogy két és fél éve épp Erika volt az, aki a kereskedelmi szak­munkásképzőt hagyta félbe, mert nem tetszett neki a munka. — Mindhárman érezzük, hogy most már egyre sürge­tőbb lenne előbbre lépni — mondja Hegyi Tímea. — Szinte nem múlik el nap, hogy a szüleim, a rokonok ne mondanák, tanulj már vala­mit, lányom. Néha úgy ér­zem, hegyeket el tudnék gör­getni, néha azonban azt: majd csak lesz valahogy. — Én gyors- és gépíró­tanfolyamot szerettem volna végezni, de csak azért, hogy legyen egy szakmám — mondja Bánhalmi Éva —; a gyárat nem akarom itthagy­ni. Azt hiszem, még mindig nem körvonalazódott ponto­san bennem, milyen legyen a jövő. Egyre többször hall­juk: kifutsz az időből, mi lesz, ha férjhez mész, gye­rekeid lesznek, akkor ho­gyan tanulsz tovább? Szorít már a gyerekcipő. Tizenkilenc évesen már tű­nőben az ifjúság hamvas bá­ja, a felelőtlen vállránditás- ra már nem elnéző mosoly a felelet. A termelőmunkában ma már teljes értékű part­nerként vesznek részt, az előbbre lépés perspektívája nélkül. A felnőtté válás út­ján valami rosszul sikerült. — Mit? — kérdeztük rög­tön Mester Lászlót, aki most az egyik KISZ-alapszervezet titkára, de lehetne a cukor­gyári fiatalok mindenkori szervezőjének is mondani. — Elkezdtük a munkát! Eddig a KISZ inkább csak taggyűlések szintjére redu­kálódott. Külön volt egyszer KISZ-, egyszer klubmozga­lom, aztán sport, aztán tár­sadalmi munka, és még so­rolhatnám. Ezer rubrika, ezer szétaprózott feladat. Most megbeszéltük a válla­latvezetéssel, hogy a mi fel­adattervünkben is a gazda­sági munka szerepeljen leg­előbb. Ez a jól szervezett, hatékony munka a kivezető út a gazdasági gondokból. Ezért hamarosan egy ötéves keretszerződést kötünk a vállalattal, abban pontosan megjelöljük a feladatainkat. Mit végzünk, miért? Meny­nyi jut ránk, mit kapunk érte? Hol segítsünk, miben? Konkrétság: ez ma az egyik legnagyobb kincs. Klie Ágnes Popország útjain

Next

/
Oldalképek
Tartalom