Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-14 / 62. szám
1987. március 14., szombat Somogyi Néplap 3 Szocialista brigádok a szén- termelésért Fontos feladat hárul az idén is arra a kétezerötszáz bányászt tömörítő 141 szocialista brigádra, amely az idei szénkitermelési terv teljesítéséért felelős Visontán, a Tho- rez külfejtéses bányaüzemben. A bányászoknak ötmillió-hétszázezer tonna lignitet kell kitermelniük. Képünkön: ahol a szállítószalag telepítése már nem gazdaságos, ott teherautókkal szállitják el a szenet. (MTI-fotó — Szabó Sándor felvétele) Hunkásőr-csapatmúzoumot avattak Nagyatádon Emlékek és kitüntetés Az alapító munkásőrök emlékeztek tegnap Nagyatádon 1957 tavaszára. Eljöttek jó néhányan az elsőként fegyvert fogók közül, hogy a Tóth Lajos munkásőregy- ség harmincadik születésnapjára emlékezzenek, csapatmúzeumot, emlékszobát ■avassanak a parancsnokság épületében. 1957. március 11-e jeles nap volt Nagyatádon. A fonalgyárból, a gépállomásról, a Nagybaráti Állami Gazdaságból sorra érkezők Marosi iJózsef vezetésével letették a 'munkásőresküt. Az ezt kö- -"vető napokban újabb dolgozók csatlakoztak hozzájuk. S ikszel már átvették a fonalgyár adományozta csapat- zászlót. Dokumentumok vallanak azokról a napokról — most már itt, a csapatmúzeumban : régi fényképek, fegyvereik, újságkivágások, parancskivonatok. Amikor Szikinger Mihály, parancsnok-helyettes felavatta a társadalmi összefogással összeállított gyűjteményt, ugyancsak emlékezett és emlékeztetett. — Az események gyorsan zajlottak. A párt felhívására szinte napok alatt tízezrek ragadtak fegyvert a néphatalom védelmére. Most itt- vannak köztünk sokan, akik az első hívó szóra önként jelentkeztek á párt fegyveres testületébe. Akkori cselekedetük példa valamennyiünk előtt. Mert tisztában voltak azzal, hogy a hatalom kérdése ugyan már eldőlt, de számítani kellett a visszaszorult ellenség megújuló fegyveres tevékenységével, szembenállásával, a harccal. A munkásőrség szorosan együttműködve a karhatalommal és a rendőrséggel, az ellenséget végképp visszavonulásra kényszerítette és továbbra is bátran őrködött népünk biztonsága felett. Arcok a múltból a képeken. .Figyeltük az alapítók tekintetét. Mosolyt csalt elő egy-egy kedves emlék, komor gondolatot néhány portré. Sokan már nem lehetnek közöttünk. Hogy is volt annak idején? A beszélgetés már a zászlót adományozó cérnagyárban folytatódott. — És Imiként éltek ma? — kérdezték többen is, hiszen leszereltek, néhány éve megváltak a testülettől. Videofelvételt pergetett a képmagnó, technikai bemutatót néztek >meg, s láttak egy rögtönzött kiállítást is arró, hogyan látják a gyerekek azokat, akik tőlük, az alapítóktól vették át a fegyvert. Darázs Sándor egység- parancsnok is arról szólt, hogy á mai munkásőrök méltó követői az elődöknek. — Egységünk részt vesz a közrend, a közbiztonság fenntartásában, az államhatár őrzésében, karöltve a rendőrséggel, a határőrséggel és a néphadsereggel. Elemi csapások esetén segítséget nyújt az élet és az anyagi javak mentésében, a rend fenntartásában, a károk elhárításában. A baráti beszélgetés során megannyi történet elevenedett meg a múltból és a közelmúltból. A munkásőrök mai helytállásáról újabb krónikák kerülhetnek majd a csapatmúzeumba. Flór László ..megyei parancsnok-helyettes is erről beszélt, amikor emlékjelvényt és emléklapot adott át az alapítóknak. Követőiknek szólt az az elismerés, amelyet Jámbor László, a nagyatádi konzervgyár igazgatója vett át. A gyár és a munkásőrség közötti együttműködésért a megyei parancsnok dísztőrt adományozott neki. Fagykárok szőlőben, mezőn Március közepe táján télies a határ képe. Az elmúlt időszak szokatlanul hideg időjárása alaposan felborította a mezőgazdászok számításait. A tavaszi munkakezdést mindenütt el kellett halasztani, egyelőre tétlenül vesztegelnek a téli időszakban rendbe tett traktorok, vetőgépek. Az agronómusok pontosan nem tudják felbecsülni, hogy a március elejei kegyetlenül hideg idő mekkora károkat okozott a növényekben, fákban. Annyi azonban bizonyos: az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékű kipusztulásra, elfagyásra kell számítani ebben az esztendőben. A keleti országrészben a mínusz 15—mínusz 20 fokos éjszakai hidegek „meztelenül” érték az őszi búzavetést; nagy kérdés, hogy mennyire tudtak ellenállni a védtelen, zsenge növények. Valamivel kedvezőbb a kép a Dunántúlon, ahol némi védelmet adott az öt-tíz centis alkalmi hóbunda a vetésnek, ámbár itt is nagyobb kipusztulástól tartanak a szakemberek. Ebben az időszakban mást nem tehetnek, mint rügy- vizsgálatokkal próbálják meghatározni a fagykárokat. A módszert főként a kertészetekben használják a fák, illetve a szőlő állapotának becslésénél. A rügyvizsgálatok a történelmi borvidékeken és az alföldi területeken egyaránt nem sok jóval biztatnak. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Március második hetében még alig engedett a tél szorítása. A sós latyak már kikezdte a cipőket és az autók alvázát. Bosszankodnak a kertbarátok a kényszerű tétlenség miaitt, s aggódva hallgatják az időjárási előrejelzéseket a gazdaságok szakemberei. Az olvadó hó alól egyre több helyen bukkannak elő a fagy marta kátyúk. A megromlott burkodat miatt utak tucatjain kellett elrendelni a sebességkorlátozást. A hőmérő még telet mutat, i megyei képviselőcsoport izonban már az országgyűlés tavaszi ülésszakára készült, ahol a földről szódó Törvényjavaslatot vitatják neg. Az elmúlt években gyakran örültünk annak, bogy egységnyi területen «ennyivel nőttek a hoza- nok, ám eközben kevésbé figyeltünk arra, hogyan alantit a földek össztermése, ^edig egyes gazdaságokban a többlethozam inkább csak a művelt terület csökkenése miatti kiesést pótolta. A technika és az agronómia gyors fejlődése, a gazdasági érdekeltség néha feledtetni látszott, hogy a föld a mezőgazdaság legfőbb termelési eszköze. A képviselők most e nemzeti kincsünk hasznosításának megyei helyzetét és lehetőségeit tekintették át. Ugyancsak lehetőségekről, mégpedig a megye exportlehetőségeiről tárgyalt a héten az illetékes somogyi vezetőkkel Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettes. Elhangzott, hogy a megye favagyonát jobban is hasznosíthatnánk export útján. Ez azonban nemcsak jobb piacfeltárást kíván, hanem egyes — a hazai és exportárak arányát érintő — érdekélftséget is. Az érdekek és azok belátása nem mindig esik egybe. Példa volt erre a tehó, amelyet másfél éve nem szavaztak meg a kaposváriak. Az újbóli szervezés után most igent mondott a városlakók többsége. S bár ez örvendetes, nem lesz könnyű a tanács munkája. Mint a megye tanácselnökeinek e héti értekezletért elhangzott, a nemmel szavazók között vannak „ellen- drukkerék” is, akik most az első hibára várnak, hogy igazolva lássák önmagukat. Ez elengedhetetlenné teszi a lakosság még szélesebb körű bevonását a döntésekbe és a megvalósításba. Több helyen tartottak a héten magyar—bolgár barátsági gyűlést, rendezvényeket. A barátsági napok alkalmából Kaposvárra látogatott Venellin Kocev, Bulgária magyarországi nagykövete is, aki a Kapos- gép dolgozóival is találkozott egy barátsági gyűlés keretében. A héten megyeszerte befejeződtek a pártalapszerveze- tek beszámoló taggyűlései. A tapasztalatok szerint a beszámolók jól összegezték a kommunisták tevékenységét. Termékenyek voltak a viták, s a közösségek — a novemberi párthatározat szellemében — mindenekelőtt a helyi tennivalókra összpontosították figyelmüket. A közterületfelügyelet munkájának szükségessége akkor sem vitatható, ha helyenként a közvélemény ellenérzésével találkozik. Hogy milyen a megítélés, az függ a közterületfelügyelők intézkedéseinek szakszerűségétől, föllépésük kulturáltságától. Ennek javítását is szolgálta a héten a kaposvári továbbképzés. Bár a forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitóját csak ma tartják, a korábbiaknál gazdagabb esemény- sorozat már a héten megkezdődött. Kedden este például a kaposvári Munkácsy gimnáziumban rendeztek ünnepi kórushangversenyt a munkásőrség és a KISZ megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Bíró Ferenc Három ünnep A véletlen játékaként történelmünk legnagyobb sorsfordulói a legszebb évszakban, a természet újjáéledésének hajnalán köszöntöttek népünkre. 1848, 1919 és 1945 forrongó tavaszát, a virágbontást, a forradalmakat idézik, nemzetünk büszkeséggel vállalt örökségét. A három ünnep egybefonódó, közös eszméink fölismerése hívta életre két évtizede a forradalmi ifjúsági napokat, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség ünnepségsorozatát. A FIN eseményei minden évben új színekkel gazdagítják az if júsági mozgalom életét. Jeles nemzeti évfordulóinkat köszöntjük azzal, hogy ápoljuk, őrizzük a haladó hagyományokat, s közben keressük a megújuló, fiatalos, érzelmekben gazdag ünneplési formákat. A forradalmi ifjúsági napok történései a múlt cselekvő megismerésének értékes mozzanatai. Az évtizedek és évszázadok tanulságainak birtokbavétele minden kor ifjúságának legfontosabb feladata. Megismerni a múltat úgy, hogy belőle lássuk napjaink feladatát s jelenünk folytatódjék a megálmodott jövőben. Haladó múltunk, a történelmi tettek fölidézése, forradalmár elődeink példája nemcsak együttes ünneplésre, hanem elkötelezett közösségi cselekvésre is hív, biztat bennünket. A mozgalmi élet ritmusa úgy hozta, hogy a tavaszi események egybeesnek a taggyűlések, a számvetés időszakával. Az idén emlékezésünket, ünnepeinket gazdagabbá teszi a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 30. születésnapja. Beszélgetésre hívjuk mozgalmunk alapítóit, volt vezetőit, hogy tapasztalataikkal segítsék feladataink teljesítését. Segítségüket kérve mi is elmondjuk terveinket, törekvéseinket, és bizonyítjuk, hogy igyekszünk méltó utódok lenni. Felelősségünket növeli, hogy a múlt évben a KISZ XI. kongresszusán jelentős feladatokat állítottunk magunk elé. A megújulás jegyében bontakozik ki a középiskolai diákmozgalom, szervezik programjaikat a rétegtanácsok, s mozgalmasabbá válik a lakóhelyi ifjúsági munka. Ahogy egymásba fonódnak ünnepeink, úgy formálódnak feladataink is. A múltra emlékezés egyben a jelen és a jövő sürgető feladatainak számbavétele is. A jelen gondjaira válaszol szövetségünk legújabb akciója, a Jövőnk a tét, amely tettekre sarkall, cselekvésre ösztönöz minden fiatalt. Kezdeményezőkészségünkkel, merészségünkkel, vállalkozó kedvünkkel segítjük lakóhelyünk, munkahelyünk céljainak elérését. Minderre a három tavasz példája, üzenete is biztat bennünket. Legfőképpen azzal, hogy 1848 eseményeiben a márciusi ifjak döntő szerepet játszottak, hogy a tanácshatalom kivívásában a forradalmi ifjúság is az élen járt. Hogy a sorsfordító 1945 után, felszabadult hazánkban fiatal nemzedékek sora vett részt a nemzeti újjászületés politikai, gazdasági és kulturális programjában. Történelmi örökségünk kötelez bennünket. S e kötelezettség nemcsak az ünnepnapokra szól. Arra szólít, hogy megálmodjuk'a jövőt, hogy véghez vigyünk tetteket, hogy mindennap jobban tanuljunk és jobban dolgozzunk. A ma ifjú embere — a holnap munkása, orvosa, mérnöke — a hivatásra, a teljes emberi életre készül. A mindennapok kihívásaira csak okos érveléssel, tisztességes munkával válaszolhatunk. A múltat idézzük, a jelenben élünk és jövőnket tervezzük. A múltidézés perceiben fejet hajtunk, s e pillanat átélése elhatározást szül, hogy mi is tegyük a dolgunkat. A számvetést majd rólunk is elkészítik, s mi emelt fővel akarunk állni utódaink előtt. Bánná Varga Valéria a megyei KISZ-bizottság titkára Munkások a Pamutfonóból Fila László gépmester éppen egy CZ—69-es kártológépbe helyezte vissza a megtisztított, bezsírozott fogaskereket. — Akadozik az alkatrész- ellátás, de még ennél is nagyobb baj, hogy a szerszámoknak is gyakran híján vagyunk. Amíg a gépek közelében nem kapunk egy icike-picike helyiséget, amiben a tartalék alkatrészeket, fúrókat, menetvágókat tárolhatnánk, addig talpalhatunk értük a raktárba vagy a rezsiműhelybe. Értékes félórák mennek veszendőbe így • • • Fila Lászlóval a múlt év októberében, a gyártörténeti vetélkedőn ismerkedtem meg. Megvallom, most is csak ürügy volt a CZ—69-es meg a fogaskerék, tulajdonképpen a József Attila szavalóversenyről akartam megkérdezni. — Sajnos nem indulhattam, mert éppen délelőttös műszakban voltam — mondta. — Remélem, hogy a Somogyi Tükör vetélkedőn találkozhatunk. Addig azonban még sok nehézséget kell megoldanunk. — Kevesen vagyunk a feladathoz — vette át a szót Szabó Lajos lakatos. — Hetenként egyszer minden gépet szét kell szedni, ki kell tisztítani, kenni — mondta, miközben kékesen csillogó egy kis csöves kannából a szelencébe. — Egy rendkívüli szabadság már gondot okozhat; amellett, hogy ha jut rá időnk, „fonónőnek” is beállunk. A frissen takarított, zsírozott, olajozott gép nyelni kezdte az aknába hulló tépett, tisztított gyapotot, amely a vasfogú zúzógyomorban zúzmaraként lepte el a hengereket. Aztán vattacukorszerű fátyollegyezővé, majd lágy, nyújtásra alkalmas szalaggá változott, s végtelen kígyóként tekergőzött a szállítóhengerbe. Fila László és Szabó Lajos már egy másik gép mellett guggolt. Gyors, céltudatos mozdulatokkal lazították meg a csavarokat, és leemelték egy transzmisszió védőlemezét ... Nem messze tőlük öt vietnami és négy magyar munkás feszült a görgős emelőknek. összehangolt mozdulataiknak szófogadó gyermekként engedelmeskedett a harmincöt mázsa vas. (Eny- nyi a CZ—69-es súlya.) Egy emberre majdnem négy mázsa jutott! S ahogy megfontolt, egyet akaró mozdulattal helyére emelték, vízszintesbe igazították a fém- monstruipot, az jutott eszembe; hogy ezek az emberek talán szerszámmal a kezükben születtek. Vallató Géza
