Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-13 / 61. szám

1987. március 13., péntek Somogyi Néplap 5 A DIÁKOK KÉRTÉK H őszi opy-na polc Kaposváron A már hagyományos ren­dezvénysorozat tegnap dél­után kezdődött Kaposváron a közgazdasági szakközépis­kolában. A háromnapos ese­mény szervezését az idén az újonnan megalakult iskolai diákbizottság és a KISZ-bi- zottság vállalta, az évfo­lyamelsősök bevonásával. Az utóbbiak széles körű közvé­lemény-kutatással próbálták a tanulók érdeklődésének megfelelő programot össze­állítani. Ennek eredménye­képpen vidám versenyek, vetélkedők és szórakoztató programok alkotják a Nosz- lopy-napok gerincét. Az is­kola szűk, ezért a Kilián művelődési központ is a diákok segítségére sietett. A két fő szervező, Hor­váth Tünde IKB- és Kem- mer Zoltán IDB-titkár véle-' ménye szerint, még egy év­ben sem sikerült ilyen jól a házi reklám, mint az idén. Ebben nagy szerepe volt az iskolarádiónak, amelyben a II. B osztályos tanulók már a hét közepén meghirdették „Sóhajtás” című tréfás ve­télkedőjüket. Alkalmi infor­mációkat továbbított még az osztálytermek előtti falra ra­gasztott sok, színes faliúj­ság is. Az intézményben összesen 11 középiskola diákjai mé­KÖNYVESPOLC Az anekdotázó Deák Ferenc SÁNDOR PÁL TANULMÁNYA Érdekes könyvet írt Sán­dor Pál a népszerű Nem­zet és emlékezet sorozatban. Feltérképezte és összegyűj­tötte Deák Ferenccel, a „ha­za bölcsé”-vel kapcsolatos anekdotákat, mégpedig úgy, hogy közben nyomon követi Deák életútja és életműve kiemelkedő állomásait. A „passzív ellenállás” ama kor hangulatának legmegha­tározóbb kifejezője volt; s Deák megnyilatkozásaiban szinte az egész ország köz­véleménye öltött testet. Deák Ferenc híressé vált mondása szerint élt: „A ha­záért mindent kockáztatha­tunk. de magát a hazát koc­káztatni nem szabad.” Pu­ritán egyéniségét, egyenes­ségét és következetességét későbbi legnagyobb elvi el­lenfele, Kossuth Lajos is el­ismerte. Könyvében Sándor Pál is utal rá, hogy a leg­több Deák-anekdota az 1850-es évek terméke. Maga Deák, bár sohasem volt har­sogó egyéniség (mi sem állt távolabb tőle!) szívesen és színesen anekdotázott. S ez ^nemcsak politikai széleslá­tókörűségéből, kiváló em- , berismeretéből, hanem sajá­tos egyéniségéből is fakadt. Sokat gúnyolódott magán is. Az önként vállalt magány sok emberben szül keserűsé­get. A színes, anekdotázó hang, amellyel megszínesí­tette élete végig vállalt, el­kötelezett munkáját, Deákot sok mindenen átsegítette. Sándor Pál könyvének fő értéke a hű korrajz mellett azoknak a fontos életrajzi momentumoknak az elénk tárása, amelyek meghatáro­zók voltak az anekdoták szü­letésekor. Deák sikertelen nősülési szándéka egy élet­re elraktározta benne a női hűtlenség és a csalódás él­ményét, s ez nem egyszer vitriolos anekdotában tört felszínre. Az anekdoták legtöbbje természetesen hosszú politi­kai és közéleti tevékenység­hez kapcsolódik. Hogy mennyi a valóságértékük? Mint az anekdotáknak általában. In­kább a kor hangulatához hű­ek. Maga Deák is így nyilat­kozott: „Sok anekdotát tu­lajdonítanak nekem. Csak­hogy úgy vagyok velük, mint a budai keserűvízzel, melyet Deák Ferenc-víznek hívnak: se nem az enyém, se nem élek vele.” S mégis: az elhatároló szándék ellené­re, élete végéig gyűlnek, sor­jáznak körülötte az anekdo­ták. Hogy miért? Mert az anekdota a népszerűség mellett mindig a szeretet je­le is. Arról beszélünk, azt beszéltetjük a legtöbbet, akit szeretünk. A kiegyezés mindmáig történelmünk egyik legtöb­bet vitatott kérdése. A bí­rálók tábora nagy volt régen is. MÍ. már a történelem to­vábbi eseményeinek, mozga­tórugóinak ismeretében ítél­hetünk. összességében a kiegyezést helyteleníthetjük, de a „hogyan tovább?” meg­látása és megoldása akkor — Deák Ferenc korában — lét- fontosságú volt. Miért érdemel Sándor Pál könyve külön is figyelmet? Mert nemcsak anekdota­gyűjtemény. Ezt a nagy elő­dök — Tóth Béla és Gracza György — különben is elvé­gezték. Hanem mert legalább ennyire történelmünk egyik legkiemelkedőbb egyénisé­gének színes megmutatása. Dr. Sípos Csaba rik össze tudásukat politikai tájékozottságban, számító­gép-programozásban, sport- és ügyességi játékokban. A tegnap lezajlott versenyeken sakkozásban, kispályás foci­ban, leány-kézilabdameccsen, lövészetben, játékos ügyes­ségi versenyen, számítás- technikában, valamint poli­tikai vetélkedőn versengtek a diákok. Közben az épület különböző termeiben kis- és videofilmek szórakoztatták a résztvevőket. Az ünnepi megemlékezést és koszorú­zást ma délelőtt tartják a Noszlopy szobornál. Ezt kö­veti a Ki tud többet So- mogyról? című vetélkedő. Érdekesnek ígérkezik az öregdiákok, tanárok, diákok sakkcsapatversenye, vala­mint az iskolarádió játékos vetélkedője és a diák költők, írók felolvasóműsora. Ennek keretében az iskola tanárai értékelik az ifjú irodalmárok produktumait. Az irodalmi színpad Petőfinek A helység kalapácsa című művét mu­tatja be. Az újvárfalvi Noszlopy- kúria megtekintése és a KISZ-fogadalomtétel zárja a gazdag programot. A habán kerámiából készült Noszlopy vándorkupát pedig az össze­sítés után legtöbb pontszá­mot elérő iskola diákjai őr­zik — egy évig. V. Ä. Könyvkiadó szövetkezetek Könyvkiadó szövetkezetek létrehozását tervezik a Szovjetunióban. Két moszk­vai hetilap is — a Mosz- kovszkije Novosztyi és a Li- tyeraturnaja Gazeta — kö­zölte, hogy a Szovjet író­szövetség titkárságának iro­dája megtárgyalta és támo­gatásáról biztosította az er­re vonatkozó elgondoláso­kat. Támogatást helyezett kilátásba az új típusú szö­vetkezeteknek az illetékes kormányszerv, a Goszkomiz- dat is. Szovjet lapvélemények szerint a jelenleg kizárólag állami vállalatokra alapozott könyvkiadás szövetkezeti alapon való bővítését az te­szi szükségessé, hogy to­vábbra is meglehetősen nagy a kielégítetlen könyv­kereslet, az íróknak pedig nagy gondot okoz az állami kiadás nehézkessége, bürok­ratizmusa, lassúsága és sok tekintetben elmaradott szemléletmódja. A Moszkovszkije Novosz­tyi valószínűnek tartja, hogy az elsők között alakul meg a Veszty (Üzenet) nevű ki­adói szövetkezet, amelynek létrehozását öt fiatal — har- mincegynéhány év átlag- életkorú — irodalmár kezde­ményezte: két költő, továb­bá egy-egy prózaíró, dráma­író és kritikus. Úgy kép­zelik, hogy szövetkezetük íróemberekből áll majd, akik részjegyek vásárlásá­val szerzik meg tagsági jo­gaikat. A tagok közgyűlése vezetőséget és szakértői cso­portot váltaszt, s az utóbbi testület köteles legkésőbb három hónapon belül dönte­ni minden kézirat sorsáról. A Veszty kiadó szorgal­mazni akarja kezdő szerzők műveinek megjelentetését, esetleg viszonylag kis pél­dányszámban is. és az ezzel járó esetleges pénzvesztesé­geket általában a nevesebb írók általa megjelentetett kelendő műveinek hasznából kívánja fedezni. A szerzők egy része az állami könyv­kiadás előírásai szerint kap előleget és honoráriumot könyvéért, mások csak a művek eladásának arányá­ban jutnak pénzhez, ismét másoknak pedig esetleg vál­lalniuk kell, hogy művüket — ha anyagilag nem ígérke­zik sikeresnek — a szövet­kezet csak tiszteletdíj nél­kül. sőt saját költségükre adja ki. A hót kiemelkedő közép­iskolai rendezvényének, a Noszlopy-napáknak záró ak­kordjaként ma 16 órai kez­dettel bált rendeznek a köz- gazdasági szakközépiskola diákjainak Kaposváron a Kilián városi művelődési központban. Szintén a művelődési ház programjaként tekinthetik meg a BBS-klub tagjai a Nagyvárosi kanyarok című játék-, a Summa és a Ven­dégjáték című kísérleti fil­met a mozimúzeumban ma este fél nyolc órai kezdet­tel. A kereskedelmi szakkö­zépiskola névadóünnepségé­re szombaton délelőtt kilenc órakor kerül sor a Kilián művelődési központban, ezt délután négy órától a Dili- show követi. Zenés panto- mímshow, számítógépes já­tékok is szórakoztatják a közönséget, majd megtekint­hetik a Jazzénekes című videofilmek A rendezvényt diszkó zárja. Ugyancsak a művelődési központban na­ponta 10—18 óráig amatőr képző- és iparművészeti ki­állítás is látható. Kaposváron a Somogy Me­gyei Művelődési Központ sjabadidőklubjában logopé­diai foglalkozásra és német nyelvtanfolyamra várják a gyerekeket ma délután, utá­na este a magányosok klub­ja tart találkozót. A játszó­ház szombaton reggel kilenc órától, és poprock klub va­sárnap 15 órától kínálja programját az érdeklődők­nek. A kaposvári Édosz Mű­velődési Házban könyvkiál­lítás nyílt népművészeti ki­adványokból, valamint a Népművészeti Stúdió faze­Sport és testnevelés Az utóbbi időben gyakran hallhatunk szakértőt és ke­vésbé hozzáértőt arról me­ditálni a rádióban és a te­levízióban, a napilapok ha­sábjain is, hogy mitől ilyen ifjúságunk edzettsége, miért ilyenek a sportolási szoká­sok. Szóba kerül az egész­séges életmód kérdése is. Láthattuk a televízió ál­riportjainak sorát a híradó műsorában és más adásban is. Ezek az általánosság szintjét alig megütő véle­mények, hozzászólások, bi­zony, inkább ártanak az ügynek. Lényegre szorítko­zó , összegzést is láttunk azonban a múlt szombaton sugárzott Mi, ti, ők ifjúsági műsorban : egy testnevelő ta­nár mondta el észrevétele­it, sokkal pontosabban, mint az előtte többször is meg­szólaltatott „illetékesek”. Szavai nem voltak meg­nyugtatóak, bizonyára töb­beknek nem tetszettek, ám véleményével egyet kell ér­tenünk. Ma az iskolai testnevelés hiányosságainak pótlását fe­lesleges önámítás lenne a középiskolai bajnokságok megszervezésétől várni. (Középiskoláink egy része már amúgy is inkább ha­sonlít egy versenyistállóhoz, mint középfokú tanintéz­ményhez.) Hiba lenne a ré­gebbi iskolák szigorúságát emlegetni üdvözítő megol­dásként. Iskolai testnevelésünk azokhoz az — akár nálunk is jól ismert — házakhoz hasonlítható, amelyek alap­jaiban rosszak, így az eme­letek is meginognak néha. Ez az alap nem más, mint az általános iskolák alsó ta­gozata. Ide úgy kerülnek a gyere­kek, hogy előzőleg idejük nagy részét a szabad leve­gőn töltötték, volt idő bő­ven a játékra. Ez az isko­lába lépés szeptemberével megszűnik. Nincs többé ön­feledt játék, van helyette so­rakozó, meg „kettesével menjél fiam”, és „jobb ol­dalon fölfelé, bal oldalon le­felé az emeletről.” Ezek mellé jön még a nem ritkán nyolc—kilenc órás elfoglalt­ság, amelyből jó esetben há­rom óra ha jut játékra. Ezt ellensúlyozni csak a testne­velési órák tudják — nem pedig tornaórák, a fogalmat összekeverőknek ajánlom vegyenek részt egyszer egy utóbbin —, igaz, indokolat­lanul alacsony óraszámban. A testmozgásnak ebben a korban nemcsak kompenzá­ló hatása van, hiszen a gye­rekek anatómiai felépítésé­ben is változás következik be, ennek figyelmen kívül hagyása testi deformálódá- sokat is okozhat. A testne­velési órák több ok miatt kasszakkörének bemutatója tekinthető meg ma délelőtt és délután. Gyermekjátszóház 9 órától és a oigány ifjúsági klub rendezvénye várja az érdek­lődőket délután 6 órától Ka­posváron a Móricz Zsig- mond Művelődési Házban. A Magyar Néphadsereg ka­posvári helyőrségi klubjá­ban ma 19 órai kezdettel Nostra-buli lesz. A Dunán épülő vízlépcső építéséről tájékozódhatnak a siófoki népegyetem hailLga- tói ma 18 órai kezdettel a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban. Boglánlellén a Vikár Béla Művelődési Házban holnap este, 17.30 órai kezdettel bolgár művészeti esetet tar­tanak. Ezen — többek kö­zött — részt vesz Nino Ni­kol ov költő és a Bulgária énekegyüttes. Tavaszi túra és olimpiai ötpróba várja az érdeklődő­ket Barcson szombaton 9 órai kezdettel. A túráit Kos­suth Lajos csokonyavisontai szobrának koszorúzása zárja a fonradalmi ifjúsági napák rendezvényének keretében. Bált rendeznek Homok- szentgyörgyön az általános művelődési központban, szom­baton 20 órai kezdettel, a Nostra együttes közreműkö­désével. Végezetül a képző­művészet iránit érdeklődők­nek ajánljuk figyelmükbe a ma 16 órakor, a Kaposvári Galériában megnyíló kiállí­tást. Nyrorn Piszer Mária bécsi szobrászművész alko­tásait Pogány Gábor művé­szettörténész méltatja. Képünk a Noszlopy em­lékmúzeumban készült Üj- váríalván. nem tudják betölteni igazi szerepüket. Ilyen például a felszereltség kérdése. Ahol nincs tornaterem, esetleg kü­lön szoba sincs, ott a testne­velés meglehetősen mosto­hagyerek. Ahol van terem, ott jó esetben két osztály van együtt, következéskép­pen fél munkát végez mind­egyik. Emiatt is testnevelő­ink többsége gyakrabban hallgatja az időjárásjelen­tést, mint mások, remény­kedve a szép őszi időben vagy a korai tavaszban. Arról, hogy jó lenne, ha esetleg úsznának is a ki­csik, rózsaszínű álmokat szövögethet az ország szá­mos testneveléssel foglalko­zó szakembere, és hozzá nem értője. Szándékosan ír­tam így, hiszen túl azon, hogy csak a pedagóguspá­lyán van ilyen nagy számú képesítés nélküli, úgy hat: ezt a tárgyat bárki oktat­hatja. Nemcsak első osz­tályban, hanem előre meg­tervezetten, négy évig is. (Minden elismerés megilleti azokat, akik nem szakos lé­tükre igyekezetükkel, szor­galmukkal próbálnak javí­tani a helyzeten.) Számuk nagyon kevés, és semmifé­le igyekezet nem pótolhatja azt az ismeretanyagot, amit szakos kollégáik évek alatt megszereztek. Így aztán teljes alsós év­folyamok mennek úgy a fel­ső tagozatba, hogy ott talál­koznak először a félelmetes „tornatanárral”, akihez már az első időkben jönnek a szülők, hogy miért futnak olyan sokat a gyerekek, meg nagyon fáradt a fiam (lányom), nem tud tanulni. Nem tud, persze, mert négy évig egyszer sem futott any- nyit, amennyit a felsős kö­vetelmények is elvárnak, nem ugrott távolugrógödör­be, nem tudja megfogni a labdát, le akar esni a bor­dásfalról. A felső tagozat próbálja pótolni a hiányokat, de nyolc év anyagát nem tud­ják megtanítani négy év alatt. Így aztán kettős hátrány­nyal kopogtat a fiatal a kö­zépiskola kapuin. A tanárok pedig egymásra mutogatnak, mondván: nem tanította meg a tanító, nem tanítot­ta meg a tanár ... ­A televízió éles szemű ri­portere pedig arról faggatja a középiskolásokat, miért nem sportolnak, miért közö­nyösek a testedzés iránt. A kérdéseket egypár év­vel korábbi korosztálynak kellene föltenni, illetve azoknak az igazgatóknak, akik a ma már alsó tagozat­ra is szakképesítéssel ren­delkezőkel inkább mást ta­níttatnak vagy éppen nem fogadják el a képesítésüket. Mindkettőre van példa. Lehet, hogy igaza lesz Köl- cseynek? „Az embert maga és mások hasznáról felvilá­gosítani az egyik legnehe­zebb feladatok közé tarto­zik .. Balogh P. Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom