Somogyi Néplap, 1987. március (43. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-03 / 52. szám

1987. március 3., kedd Somogyi Néplap 3 Reform Lengyeltótiban Panaszkodva nem lehet eredményeket elérni Mit tenne On, ha naponta kedvetlenül, kételyekkel telve járna dolgozni. Ezt a települést választotta lakóhelyéül, házat épített, munkáját elismerték, és most egyszerre csak „mást” kérnek. Ebben a másban van jogos kivánalom: dolgozz pon­tosan, ne a büfében ácsorogj, munkád a közösség érvénye­sülését szolgálja. Van benne olyan is, ami több embernek nem megemészthető. Aki tizenöt évig asztalos volt, nem tud holnaptól önfeledten varratokat tisztítani. Mondjon fel, kezdjen el újra ingázni? Lipusz András igazgató el­ismeri: kezdetben sokan há- borogtak. Volt aki fölmon­dott, aztán újra „megtért”, és beilleszkedett a csapatba. A produktív létszám elérte a százat, öt százalékkal többen termelnek, mint ezelőtt. Van­nak azonban más tartalékok is, amelyeket a „Lipusz-kor- szak” óta mozgósítottak a lengyeltóti gyáregységben. Az igazgató két apró példát em­lít. — Az első „visszatetsző” intézkedésem az volt, hogy megszüntettem a vállalati büfét. Sokat rágtam maga­mat előtte. Az áruellátás sem volt a legjobb, többen a fa­luból hozattak cigit, kávét, ételt. Ez is a döntésem mel­lett szólt. Azután főként az, hogy a vállalatnak olyan el­lenőrizhetetlen zónáját szün­tettem meg, ahol szabályoz­hatatlan ideig tartózkodha­tott valaki. Volt, aki három­negyed órát is elácsorgott ott, mert „összefutott” valakivel. Most egy konyhás dolgozónk kötelessége, hogy összegyűjt­se a dolgozók kéréseit, az­tán kimegy a faluba — amúgy is mindennap kijár —, meg­veszi amit kell és szétosztja. Ha 190-szer tíz percet nyer­tünk ezzel, az is harminc óra naponta. Ugyancsak kötele­zővé tettem a reggeli ötóra ötvenöt perces bejövetelt, és a kétóra ötperces távozást. Névtelen levelet kaptam cse­rébe. Ebben a hajcsártól a gonosz munkaadóig minden voltam. 1. A szakszervezeti bizottság titkára, aki eddig tmk-cso- portvezető volt, maga jelent­kezett az átirányításra. Szép Gyula korábban tizenöt em­bert irányított, most csak a tíz ujját. Megérte? — Huszonkét éve dolgo­zom ebben a gyáregységben, minden ideköt Lengyeltóti­ba. Lehet, hogy magam is lu­das vagyok benne, de már idegileg nem bírtam ezt a csoportvezetői munkát. Túl­bürokratizált, túlszabályo­zott volt: úgy látszik nem feleltem meg oda. Kértem az áthelyezésemet. Most a KRA 603-as összeszerelésében ve­szek részt. A pénzem meg­van, nálunk ugyanis két éve már új bérezési forma mű­ködik. Ez többféle szempont alapján sorolja be a végzett munkát, és nem a munkást. Leginkább a szaktudás és a munka minősége számít. Mi­után a munkakörömben „minden igényt kielégítek”, a fizetésem eszerint alakul. Az új munkakörbe került csoportvezető mellett Kriz- bacher László, a rakodógép fellépőlapjáról ütögeti le a hegesztő varratokat. Szemer­nyi jókedv sincs az arcán: — Ügy érzem, nem sikerült átállnom. Az asztalos szak­mát szereztem meg annak idején, most kiderült: a vál­lalatnál nem kell két aszta­los. A kollégám maradt, én átkerültem a vasas munkára. Képtelenség beleszeretnem. Megértem, hogy két asztalos fölösleges, hiszen valóban nincs munkánk mindkettőnk­nek, de erről nem tehetek. Nem én döntöttem úgy va­lamikor, hogy kettő kell ide. Lengyeltóti vagyok, itt épí­tettem házat, családom van. A környéken nincs lehetősé­gem máshol elhelyezkedni. Biztatnak azzal: lehet, hogy éppen asztalosbrigádra lesz szükség. Nem nagyon hiszem el... Az új tmk-csoportvezető, Bornemissza Attila azelőtt kooperációs csoportvezető volt. Más munkát végzett, az újat azonban gyorsan meg­szerette. Ö nem tartja sú­lyosnak az esetet. Igaz, villa­mosipari végzettsége jobban illik ide, mint a szervezés­hez. — Be kell látnunk, az em­ber nehéz helyzetekben nem mindig valósíthatja meg az álmait. A gazdaság paran­csol és az ember, aki vég­rehajtja, sokszor népszerűt­len. Megpróbálok beillesz­kedni, és másokat is erre ösztönözni. Az átcsoportosí­tástól mindenkinek vannak álmatlan éjszakái. A tmk- ban most kevesebben próbá­lunk több munkát ellátni. Az, hogy senkinek sem meg­ingathatatlan a munkahelye, új erőbedobásra ösztönzi az embereket. Békés József Szakképesítés nélkül nehéz Új munkakörben a régi kedvvel Még a biztosítás sem biz­tosíték arra, hogy az ember nyugodtan végig élheti és dolgozhatja életét. Bármikor előfordulhatnak olyan bal­esetek. amelyek megváltoz­tatják munkaképességünket. Ilyen dolgozóikat sok helyen foglalkoztatnak a megyében. A Kapós Volán Vállalatnál a fejlesztési elképzeléseikben is messzemenően szem előtt tartják a csökkent munkaké­pességű dolgozók alkalmazá­sát, s keresik a lehetősége­ket olyan üzemrészek kiala­kítására, amelyek értelmes munkát, megfelelő megélhe­tést adnak e dolgozóknak. Dr. Szikszói Éva, a mun­kaügyi és szociálpolitikai osztály vezetője elmondta, hogy a közlekedés területe sajátos abban a vonatkozás­ban, hogy a csökkent mun­kaképességű dolgozóknak, el­sősorban a gépkocsivezetők­nek itt nemcsupán testi, ha­nem idegi rehabilitációra is szükségük van. Á nagy fi­gyelemmel és felelősséggel járó munka gyakran okoz károsodást. Évente átlagosan tizenöttel gyarapodik a meg­változott munkakörben dol­gozók száma. A legnagyobb gondot a szakképzettség hiánya okoz­za — mondja az osztályve­zető. Azok a buszvezetők, akik ötven éves koruk táján kényszerülnek új munkakör­be iskolájukat a háború ide­jén végezték, s a többségük­nek csupán a nyolc általá­nosa van meg. A képzettsé­güknek megfelelően így el­sősorban anyagmozgató, te­lepőr, portás munkakörben tudjuk foglalkoztatni őket. Terveink között szerepel egy ölyan üzemrész építése, amelyben papíralapanyagú csomagoló eszközöket gyár­vissza a számára oly jelen­tős évszámra Dékmár József, — Korábban rakodómunkás­ként dolgoztam a telepen, de sokat betegeskedtem, s az or­vos könnyebb munkára kül­dött. 'Nem szívesen egyeztem bele, féltem a változástól, a beilleszkedéstől, de ma már azt mondom, jól jártam. Itt az üzemanyagkútnál sokkal könnyebb munkát kell vé­geznem, a szabadidőm ds több, s fizetésem sem sokkal kevesebb. Senki sem érezteti velem, hogy kevesebb len­nék, mint a többi ember. Gyakran jutalmazzák a mun­kámat anyagilag is, s meg­kaptam a Munka Érdem­rend bronz fokozatát. Töíbib hasonló társammal dolgozom itt, jól érezzük magunkat, csak a fiatalok hiányoznak — sóhajt Dékmár József, aki még fiatal ember, negyven- harmadik évét tapossa az idén. Vele, s hasonló sorsú tár­saival a vállalatnál rehabi­litációs bizottság foglalkozik, s a gazdasági vezetőség so­kat tesz azért, hogy vala­mennyien megtalálják he­lyüket és jól érezzék magu­kat új munkakörükben. Rendszeres orvosi ellenőr­zésben részesítik őket, s en­nek megfelelően, lehetőséget teremtenek a munka továb­bi változtatására. A válla­lat dolgozóinak csaknem a fele gépkocsivezető, az ő fi­zetésük a rehabilitációs fog­lalkoztatásban "jelentősen csökken, s a hiányt kereset­kiegészítéssel igyekeznek enyhíteni. Szeretnének mi­nél több olyan gépet, beren­dezést vásároLni, mely to­vább könnyítené, helyettesí­tené a nehéz fizikai mun­kát. A segítőkészség, a türe­lem, a megértés nem hiány­zik tehát, a Kapos Volán Vállalatnál. Reméljük, más­hol is így van ez! h. É. Fél évtized mérlege a Kapos Volánnál A kereskedelmi szemléletet javítani kell A Kapos Volán nagyság­ban és nyereségben is egyike a megye legnagyobb vállala­tainak. Bevételének csaknem kilencven százaléka a tö­megközlekedésből, az áru- fuvarozásból, a szállítmányo­zásból, a rakodásból és az idegenforgalmi tevékenység­ből származik. A tavalyi ki- lencszázharminc millió fo­rintos termelési érték mel­lett száztíz millió forint nye­reséget könyvelhetnek el. A Közlekedési Miniszté­rium ötévenként vizsgálja a Volán-vállalatokat. A leg­utóbbi ellenőrzés óta eltelt néhány hónap, az átfogó fel­ügyeleti ellenőrzés utóvizs­gálatára és az értékelésre tegnap került sor. Az érte­kezleten részt vett Klézl Ró­bert közlekedési miniszter- helyettes, Palik Dénes, a Közlekedési Minisztérium felügyeleti és ellenőrzési fő­osztályának vezetője, Paisch Nándor, a Volán Vállalatok Központjának vezérigazgató­ja és dr. Sarudi Csaba, a me­gyei pártbizottság titkára. — Feltáró, segítőkész és szakszerű volt a vizsgálat: a szakemberek a valódi hely­zet bemutatására törekedtek — mondta dr. de Sorgo Ti­bor, a Kapos Volán igazga­tója. Kitért azokra az intéz­kedésekre, amelyeket az át­fogó ellenőrzés határozata nyomán hoztak. Növelték az önelszámoló egységek önálló­ságát: a kötelességek mellett a jogokat olyan vezetők gya­korolják, akik minden szem­pontból megfelelnek a köve­telményeknek. Továbbfej­lesztették a vállalati infor­mációs rendszert, naprakész adatokkal rendelkeznek. Töb­bek között intézkedtek a bérhatékonyság romlásának megállítására. Az igazgató az 1987. évi teendők között hangsúlyozta a „több lábon állás” straté­giájának folytatását. A Vo­lán taxi helyzetét a két év­vel ezelőtti szintre szeretnék visszaállítani. Az a tapasz­talat, hogy a fuvarozásban javult a Volán presztízse, mégis százharminc gépko­csivezető lép ki évente a vállalattól. Ez ellen is pró­bálnak tenni valamit. A megbízhatóság, a komp­lex kiszolgálás kell, hogy jellemezze a vállalatot. — Be kell épülnünk a termelés technológiai folyamataiba — fogalmazott Balogh János forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettes. A Kapos Volán az átlagos­nál nehezebb körülmények között dolgozik. Paisch Nán­dor elmondta, hogy ilyen feltételek mellett is dinami­kusan fejlődött a vállalat. Eszköz és feladat is van, csak megfelelő munkaerőt kell ke­resni hozzá. Fuvarozni min­denki tud, de meghatározó minőségű, komplex áruszál­lításra kevesen képesek. A személyszállítás politi­kai jelentőségét emelte ki dr. Sarudi Csaba. A kistele­pülésekre induló járatokat csak alapos megfontolás után szabad megszüntetni, még akkor is, ha ezek a já­ratok nem nyereségesek. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy a vizsgálat nem állapított meg olyan hiá­nyosságokat, amelyek a ve­zetés határozott fellépését igényelnék. A tröszt megszű­nése után a Kapos Volán is bizonyította a struktúraváltás szükségességét. Tudtak élni a lehetőségekkel, amihez hoz­zájárult, hogy a vezetés egy­séges, mindenki tudja, mit kell tennie. Klézl Róbert el­ismerését fejezte ki, hogy a vállalat a vizsgálat során fel­vetett hiányosságokat azon­nal pótolni kezdte és nem várta meg az értékelő érte­kezletet. Javítani kell a kereske­delmi szemléletet, és az ad­minisztratív létszám rövid időn belül a mainak csak egy része maradhat. — Dicséretes mindaz, amit a vállalat elért — mondta zárszavában a miniszterhe­lyettes. Ez azonban kevés a kongresszusi célok elérésé­hez ... tanának dolgozóink. Ez a számunkra is termelő beru­házás könnyű fizikai mun­kát igényelne, s az itt dol­gozó harminc munkás fize­tése is kedvező lenne. Ez azt is lehetővé tenné, hogy rehabilitációs dolgozóink nagy részét egy helyen fog­lalkoztassuk. Nem lennének úgy „szétszórva” a .telepen, mint jelenleg. Azok a dolgo­zóink, akik néhány év múl­va kényszerülnek munkahe­lyük megváltoztasására, fia­talabb korukból adódóan már magasabb szakképzettsé- gűek, így elhelyezkedési le­hetőségeik is tágabbak, sze­relőmunkásként, karbantar­tóként is tudjuk majd őket alkalmazni. Minden dolgozót igyekszünk abban az üzem­részben elhelyezni, ahol ké­pességeit a legjobban tudja hasznosítani, s anyagilag is a lehető legjobban járnak. — Több mint hat éve, 1980 októberében kerültem új munkakörbe — emlékszik Javítani kell a munkamegosztást Az ifjúsági törvény végrehajtásáról tárgyaltak (Tudósítónktól.) Elemezte a városi tanács az ifjúsági törvény végrehaj­tásának helyzetét Barcson. A témát egyébként a városi NEB is vizsgálta. Az intéz­ményhálózat tovább fejlő­dött. Megépült 11 tanterem, egy általános iskolai sport- csarnok, a szakközépiskolá­nál kollégium és vízügyi tan­labor . A demográfiai hullám ha­tására növekedtek a feszült­ségek a két általános iskolá­ban. Az osztálylétszámok ma­gasak : délután is van tanítás. Nőtt a veszélyeztetett, illetve hátrányos helyzetű tanulók száma — leginkább a cigány '«»IV <**W# Az MTESZ az IEG-Solingen nyugatnémet céggel közösen az idén is megrendezte Budapes­ten a Petőfi Csarnokban a Magyarregula elnevezésű nemzetközi szakkiállítást, ezen kilenc ország 61 cégének méréstechnikai, automatizálási, folyamatirányítási és elektronizálási mb- szerújdonságai láthatók. A szombatig nyitva tartó kiállításon szakmai előadások is elhang­zanak. Képünkön: a Budapesti Műszaki Egyetem műszer és méréstechnikai tanszékének mérés- adatgyűjtő és feldolgozórendeszre látható tanulók köréből. 98 veszé­lyeztetett kiskorú van, ezen­kívül 15 megelőző pártfogói felügyelet alatt levőt tarta­nak nyilván. A cigány tanu­lók aránya 14,1 — beiskolá­zásuk 100 százalékos. A különböző táborozási for­mákban évente megközelítő­en 600 tanuló vehet részt. Az ifjúsági alapból személy­re szóló támogatást is nyúj­tanak majd a rászoruló gye­rekek táboroztatásához. A pályaválasztással kapcsolat­ban elhelyezkedési gondok mutatkoznak, főként a kö­zépiskolát végzetteknél. Ké­sőbb ugyanez várható a szak­munkásképzésnél is, a lányok elhelyezkedése különösen gondot okoz. A fiatalokra nagy figyelmet fordítanak a termelőegységekben. A NEB által vizsgált időszakban 23 fiatalt léptettek elő vezető­nek. Elhangzott a tanácsülé­sen: a fiatalok számára lehe­tővé kell tenni, hogy prog­ramjaikat ők találják ki ma­guknak. A szervezeti helyett szemléleti változásra kell tö­rekedni. A NEB által vizsgált 6 ter­melőegységnél a családi há­zak építéséhez nyújtott köl­csönök több mint 80 száza­lékát fiatalok kapták meg. A lakáshoz jutások szülői se­gítség nélkül ennek ellenére rendkívüli megterhelést je­lent. A fiatalok művelődési és szórakozási igényeit kielégí­tik az intézmények. Az átlag­nál magasabb színvonalú az amatőr művészeti együttesek munkája. A munkahelyi köz- művelődés kevés helyen fej­lődött: alig van változás a szakmai műveltséget, kép­zettséget növelő, közösséget teremtő programok szervezé­sében. A szabadidősport le­hetőségei folyamatosan javul­nak, ugyanakkor nem fejlő­dött a munkahelyi sportolás. A testület megállapította, hogy az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos munkamegosz­tás még több területen el­marad a követelményektől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom