Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

1987. február 13., péntek Somogyi Néplap 3 Fejlődni — nemzedéki Összefogással KISIKLÁS UTÁN A műszaki fejlesztés fon­tosságáról szólt a közel­múltban Pál Lénárd akadé­mikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor a'budapesti Fegyver- és Gáz­készülékgyárban tartott munkásgyűlésen szólalt föl. Mint elmondotta, az MSZMP Központi Bizottsága tavaly december 28-án nagy jelen­tőségű állásfoglalást foga­dott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudo­mányos kutatás eredményes­ségének fokozásáról. Mondani és hirdetni mind­ezt ma azért látszik szük­ségesnek, mert a műszaki tudás rangja veszített egy­kori fényéből, s ez kivált a fiatal műszakiak szempont­jából fontos, hiszen a kö­zelmúlt sokat emlegetett jel­szavával élve* ma ők kép­viselik azt a jövőt, amely előttünk van. A műszaki ér­telmiség, s ebből következő­en a műszaki fejlesztés ér­tékvesztése egy hosszú, nem mindig átgondolt társadalmi termelő folyamat eredmé­nye. A műszaki haladás ko­runkban a két világrendszer közötti küzdelem döntő poli­tikai tényezőjévé vált. Az egyes országok nemzetközi súlya hosszú távon főként a tudományos-műszaki ered­ményektől, és ezek sikeres gyakorilati alkalmazásától függ. Itt bátran megállhatunk egy szóra, mert ez az a pont, ahol a műszaki fejlő­dés legerőteljesebben mu­tatkozó ellentmondása talál­ható. Mi mindig is büszkék lehettünk, most is azok le­hetünk azokra a honfitársa­inkra, akik pompás gondo­latokkal, ötletekkel bizonyí­tották, hogy szellemi erő dolgában felvesszük a ver­senyt más országokkál. Ám a gyakorlat azt mu­tatja, hogy ezeknek a gon­dolatoknak csak egy- elenyé­sző része tárgyiasul az or­szághatárokon belül, időben. Az innováció olyan bűvös szó, amely újra és újra föl­hangzik a sajtóban, a mű­szaki haladásért felelősök berkeiben. S nyilvánvalóvá válik az is, hogy megújulni és megújítani csak erre al­kalmas közegben lehet. Olyan közegben, amdly arra kész­teti az alkotó gondolatokkal rendelkező mérnököt, hogy alkosson, s ne csak a saját napi gondjaival törődjön. Ez egyszerűbben fogal­mazva azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a fizi­Minden 5. gyerek eljut Fonyódligetre Kedvelt a vándortáborozás Több szerv foglalkozik az általános és középiskolások, a szakmunkástanulók üdül­tetésével a megyében. Meg­találjuk közöttük a tanácson kívül az úttörőmozgalmat, a KISZ-t, a szakszervezeteket, és az ilyen lehetőséggel ren­delkező vállalatokat, intéz­ményeket. Egy viszonylag pontos és elfogadható adat szerint csaknem huszonnégy- ezenre tehető a szervezett üdülésben és táborozásifan résztvevők száma egy év­ben, s ennek szociálpolitikai és nevelési szempontból igen nagy jelentősége van. Ezért foglalkozott a me­gyei tanács vb is a közel­múltban — most először — a gyermek- és ifjúsági üdül­tetés helyzetével. Az ifjúsá­gi törvény tette a' tanács fel­adatává a táboroztatást, a programokat azonban to­vábbra is az úttörőszövetség és a KISZ szervezi. Országosan elismerik, hogy Somogy kitűnően kihasznál­ja balatoni adottságait. A megyei tanács 1980 nyarán megnyílt fonyódligeti út­törő és ifjúsági üdülőtábora a legnagyobb megyei tábor hazánkban. A megyei párt- vb helyesen döntött 1975 feb­ruárban, amikor azt kérte: ide összpontosítsák az út­törő és ifjúsági üdültetést. A tábor fölépítésében és bővítésében a megyei taná­cson kívül több szerv és in­tézmény vett részt és vesz részt ma is anyagi támoga­tással, társadalmi munkával. A hét évvel ezelőtti ezer­rel szemben ma már ezer­négyszáz a tábor befogadó- képessége. Ez teszi lehetővé, hogy csaknem minden ötö­dik kisdiák eljuthasson ide. Nyaranta tizennégyezren nyaralnak Fonyódligeten, s ez több, mint a csillebérci nagytáborba eljutok száma. Az úttörő és ifjúsági üdü­lőtábort már az országhatá­rokon túl is jól ismerik. So­mogy szovjet, bolgár, len­gyel testvérmegyéből rend­szeresen érkeznek fiatalok Kívülük csehszlovák, jugo­szláv; más szovjet és bolgár, NDK-, és NSZK-beli csopor­tokat is fogadnak. Ennek kö­szönhető, hogy a somogyi gyerekek is elutazhatnak a Tátrába, a bolgár tenger­partra és máshova. Éppen ezért szükség van a hazai és a nemzetközi kapcsolatok további bővítésére. Még ebben az ötéves terv­ben újabb összegeket fordí­tanak a fonyódligeti tábor partvédelmi munkálataira. Javítani és változtatni kí­vánnak az étkeztetésen, is. A Mecsekvidéki Vendéglátó­ipari Vállalat nem mindig főz változatosan, nem veszi eléggé figyelembe a gyere­kek életkori sajátosságait, sőt olykor a személyzet ma­gatartása sem példamutató. A kaposvári Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskola tanulóinak tavalyi építőtáborozásával próbáltak enyhíteni a vállalat szakem­berhiányán. Ez azonban még mindig nem megoldás. Több lehetőség kínálkozik az étkeztetés színvonalának elnelésére, s ezek közül a legjobbat választják ki. Elismerés illeti a megyei úttörőelnökséget azért, hogy évente csaknem kétezer ál­talános iskolást visz el a legnagyobb nevelőhatású v and ortábor okba. Ezenkívül csaknem hatezer gyerek, ál­talános és középiskolás, szakmunkástanuló jut el szakszervezeti üdülőbe ön­állóan vagy a szüleivel, megy csoportosan külföldre, építőtáborba, vagy táborozik a KISZ, az Expressz Utazá­si Iroda révén. Az általános iskolások 40 százaléka vesz részt jelenleg szervezett nyári üdültetés­ben. A középfokú iskolákból viszont csak a diákok tizen­négy százaléka. Jobb szerve­zéssel, együttműködéssel, az átfedések megszüntetésével még többen vehetnének részt az üdülésben. Elsősorban a középfokú tanintézetek diák­jainak arányát szükséges nö­velni. Van még mit tenni azért is, hogy minden településről, iskolából, úttörőcsapatból egyforma eséllyel jussanak el a gyerekek a fonyódligeti táborba vagy vándortáboro­zásra. Az idén nem válto­zik a térítési díj, tíz napra továbbra is 160 forint ma­rad, a tanács ezt csaknem tízszeresével egészíti ki. Vár­ható, hogy jobban figyelem­be veszik majd a családok teherbíró képességét. Ha az 1500—1800 forintba kerülő vándortáborozáshoz a mainál jobban hozzájárulnak, ak­kor még többen igénybe ve­hetik. Á tartalék az emberben van kaiakhoz képest a műszaki­ak keresete 28 százalékkal csökkent. A nem fizikai és nem is műszakiakhoz képest ez a lemaradás még na­gyobb. Nem véletlenül veze­tett ez a tendencia a mű­szaki megújulás értékveszté­séhez, s ez sokszoros áttétel­lel végsősoron mai gazdasá­gi gondjainkhoz. Számos or­szághoz képest több terüle­ten alakult ki lemaradás. Az ország egyik felsőok­tatási intézményében a mű­szaki szakmákat tanuló' di­ákok között felmérést vé­geztek, hogy kit tekintenek az egyetemi oktatók közül példaképnek, és miért. Az is a kérdések között volt, hogy példaképükben mi az, ami tetszik, s mi az, ami nem. A válasz a kérdezőket nem új­szerűségével, hanem egyön­tetűségével lepte meg. Az if­júság ideálja természetesen az az oktató volt, aki a leg­többet tudta a szakmáról, akinek a legkorszerűbb gon­dolatai voltak. Viszont azt is látták a diákok, hogy példa­képül választott tanáruk lé­nyegesen kevesebbet keres, mint kollégái az olyan ter­melő üzemekben, ahol szin­te semmiféle műszaki inno­váció nem fűződik tevékeny­ségükhöz. Az eltolódott értékrend el­tolódott következtetéseket szül éppen azok körében, akiknek feladata-a jövő mű­szaki problémáinak megol­dása lesz. A kör úgy tűnik itt zárul bé^feloldhatatlanul, hiszen ahhoz, hogy a hazai műszaki fejlesztők jobb anyagi és erkölcsi elisme­rést kapjanak, az kellene, hogy tevékenységük folytán gazdaságosabb, eredménye­sebb legyen a termelés. A kör azonban mégsem zárul le reménytelenül. Egy­részt az az országos prog­ram, amely a legfelső poli­tikai irányítás támogatását élvezi, minél radikálisabban kívánja felgyorsítani a hazai műszaki fejlődést, kétségkí­vül hoz majd eredményeket. Másrészt már ma is vannak olyan tapasztalatok, amelye­ket nem lehet és nem is szabad nem észrevenni. A fiatalabb korosztály — olykor bizony az egészen fiatalok is — a dolgok ter­mészeténél fogva az élen járnak ebben az új kultúrá­ban. Amiilyen szokatlan, volta­képpen- olyan természetes ez, hiszen a fiatal agy rugalma­sabb és fogékonyabb, mint az idősebb. Ez a tanulság alighanem kiterjeszthető az egész műszaki innovációra És máris levonható belőle egy — talán a legfontosabb — tanulság, hogy csak a tu­dást, az eredményeket sza­bad tisztelni, elfelejtve élet­kort, társadalmi, gazdasági pozíciót, rangot. Mert Csak az a társadalmi közeg tud eredményesen megújulni, amelyik megteremti ennek a feltételét. Vagyis kész az ön­művelésre, a megújulásra, az értékek és a gondolatok megfontolt, korrekt megbe­csülésére. Bencsik András A lengubózó üzemhez a legkeményebb napokon is eljutottak az emberek, és ma már szépen, minden kü­lönösebb veszteség nélkül nevelődnek az ugyancsak a zord naipdk egyikén érke­zett naposcsirkék. A fém-- pengésű, olajszagú műhely­ben serényen végzik a gép­javítást. A faliakon kívül pe­dig! hó és csend. Az iharosberényi Novem­ber 7. Termelőszövetkezet­ben az első pillantásra min­den úgy ímegy, mint az egyéb téli napokon. A kül­ső mögött azonban jelentős a tartalmi változás. Dacos törekvés? Általános gazda­sági megújulás? Mindkettő •igaz! Táplálkozik egy nagy leckéből, amire a jóra tö­rekvő ember azt szokta mondani: ,,Tanultam belő­le.” A megye szövetkezeteinek középmezőnyéhez tartozó gazdaságban a kisiklás két éve következett be. Egyaránt ismeretlen volt addig a ki­ugró eredmény és a fejfá­jást okozó veszteség. — Kisiklásnak tekintet­tük ezt a tényt — mondja ma Horváth László, a szö­vetkezet elnöke. — De olyannak, amely nemcsak kemény következményekkel járt, hanem parancsokban követelte az általános meg­újulást. Szemléletben, mun­kában, tettekben, minden te­rületen. Be kellett látnunk — és ezt mindenki zsebe megérezte —, hogy más módon kell gazdálkodni. Már a múlt év ennek az elhatározásnak a jegyében telt el. Minden intézkedést, személyi és szervezeti mó­dosítást egyetlen fő cél ha­tározott meg: szilárddá kell tenni az üzem pénzügyi helyzetét, növelni minden területen a jövedelmezősé­get. — Milyen eredményt ho­zott ez a belső megújulás? — Valóban tiszta lappal, némi eredménnyel kezdjük az évet. Utólag egyszerű erről beszélni, de igen ke­mény munka volt és ebből a feszességből a továbbiak­ban sem engedhetünk, egy jottányit sem. Szakvezetőként, elnökként több évtizedes .múlt áll Hor­váth László mögött. A ta­pasztalatokban bővelkedő vezető most mégis azt mondja: — Esetenként .meghökken­tő, hogy egyetlen emberen is mennyi áll vagy bukik. A magatsdi sertéstelepünkre egy .magunk nevelte, tsz- ösatöndijas vezető került, és a sokáig veszteséges tevé­kenység tavaly már három- százezer forint eredményt termelt. Pedig ugyanazok az épületek, ugyanaz az állo­mány, ugyanazok az embe­rek vannak ott. De más lett a szervezés, a fegyelem, az egész munka ritmusa. Ha tartalékokról beszélünk, meggyőződésem, hogy azt az emberekben kell keresni. — A feszességből nem en­gedhetek. Mit jelent az a holnapra nézve? — A lehetőségeinket számba véve abból indul­tunk ki, hogy nekünk a ha­gyományos mezőgazdasági tevékenységből kell megél­nünk. S ha rangsoroljuk a tennivalókat: első dolgunk a korszerűtlen sertéstelep rekonstrukciója. Ehhez sze­retnénk megnyerni a hús­kombinát támogatását is. Távlatilag ez alapot jelente­ne egy nagyobb arányú ház­táji integrációhoz. A nagyüzemből származó jövedelem a megyei rang­sorban az utolsó között van. A máshová eljárók és a szö­vetkezetben dolgozók közötti bérfeszültséget az eddig is magas színvonalon „művelt” háztáji gazdálkodás enyhíti. A háztáji sertéstenyésztés szélesítésével, kocakihelye­zéssel, a nagyüzemben a hizlalás megszervezésével kölcsönös előnyöket szolgáló módon szélesedhetne az együttműködés. — Másik, Ugyancsak az állattenyésztés fejlesztését szolgáló lépésünk — mondta Horváth László — a barom­fiágazat fejlesztése. A meg­üresedett, korábban bérrak­tárként használt szarvasmar­ha-istállók hasznosítása. Kétszázhetvenezer pecse­nyecsirke kerül ki innen, s a tavalyi kísérlet után öt­ezer nagy súlyú .pulykát ne­veltek — az idén, két rotá­cióban, harminckétezer pulyka értékesítésére vállal­koztak. Az erőfeszítéseket lehetne sorolni tovább is. Az idén általánossá válik az egész üzemben .a folyékony műtrá­gyázás. Kísérletben bevált, így tovább terjed az ener­giatakarékos, szántás nélküli talajművelés, csökken a len .területe, viszont nő a kuko­ricáé. Horváth József, a pártve­zetőség titkára mondta: — Jobban mentek a télbe gabonáink, mint egy éve. Nyolcvanihéttől többet vá­runk. De ez semmivel sem iesz kisebb munka, mint az eddigi! A kisiklás után nem­csak megkapaszkodni kell, hanem továbblépni is. Vörös Mária Kímélő tejföl A hagyományos húsz­százalékos tejfölön kívül csökkentett, 12 százalék ssirtartalmú tejfölt gyár­ának a Kaposvári Tej­izemben. A napi 30—35 :zer darabból 3—4 ezer larab a korszerű táplál- (ozásnak jobban megle- elő a csökkentett zsir- íartalmú tejföl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom