Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
1987. február 12„ csütörtök Somogyi Néplap 5 Könyvesbolt a faluban Megméretés háromévente Valljuk be, a falusi estékről alkotott nosztalgikus elképzelésünkben legföljebb a kalendárium vagy a biblia van, a színes szőttessel letakart asztalon. A valóság azonban, már régen túllépett az idilli képeken, és országszerte, az egyesek által elmaradottnak /hitt Szabolcs megyében is, dinamikusan fokozódik a könyvek iránti érdeklődés, egyre több pénzt áldoznak e nemes szenvedélyüknek az emberek. Ez derült ki a minap is, amikor a szövetkezeti könyvterjesztési verseny eredményét hirdették ki. A versenyző üzletek forgalma egy esztendő alatt 23 százalékkal nőtt, és ennek következtében 17 százalékkal emelked- dett az egész áfész-könyves- bolthélózat éves forgalma. Nem kevesebb, mint 190 szövetkezeti tulajdonformában működő könyvesbolt, és 5300 ikönyvbizományos munkájáról van szó. Tavaly 770 millió forint értékű könyvet adtak el a falusi boltokban, utcai pavilonokban, munkahelyeken. Az ország lakosságának több mint 40 százaléka ál az áfészek „vonzáskörében”, olyan vidékeken, ahol a kultúra sugárzása még nem egyenletesen erős. Arról sem feledkezhetünK meg, hogy az áfészboltok fő feladata a lakosság alapellátása élelmiszerből, ruházati és iparcikkekből. A könyvértékesítés forgalmuknak csupán 3-4 ezrelékét jelenti, vagyis a közművelődés jelentőségét felismerve, kutturmisszi íjként vállalják. A szövetkezeti könyvterjesztés ellátása, szakmai irányításai, tájékoztatása, esetenként érdekeinek képviselete másfél évtizede a Könyvértékesítő Vállalat feladata. Azt nem mondhatjuk, hogy mint nyereségorientált vállalatnak, érdeke is ez a szerepkör, mert a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerinti 5 százalékos nagykereskedelmi árrés még a kiadásokat sem fedezi, jövedelemképzést nem tesz lehetővé. Így jelenleg a KÖNYVÉRT számára ellentét van a művelődéspolitikai érdek és a vállalatgazdálkodás között. Ennek ellenére szerteágazó kapcsolatrendszeren keresztül segíti a szövetkezeti könyvesboltok munkáját, például 90 vidéki könyvesboltba „házhoz viszi” saját gépkocsijával az új könyveket, így azok a MARCALI HELYTÖRTÉNETI FÜZETEK Lóvasút és tűzoltóegyesület Nem tört meg a lelkesedés, amely életre hívta a Marcali helytörténeti füzetek megjelentetését. 1984-ben dr. Gál József helytörténész tanár a füzet második számában fogalmazta meg a város elhatározásából született kiadvány fontosságát, a sorozat tervezetét ismertetve. Kilenc helyitörtén éti füzetből a napokban látott napvilágot a negyedik. A várossá nyilvánítás tizedik évfordulójára olyan helytörténeti dolgozatok készültek el, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a település érdeklődő lakossága megismerheti Marcali múltját, történelmét A füzet hét témakört ölel fők Sok érdekes mondanivalója van a helytörténésznek. Például a marcali vasút történetéről. Azt, hogy a település nem kapcsolódott be a nagy országos vasúti vérkeringésbe, a rossz helyi döntésnek köszönhetik a város lakói. Az első vasútépítési terv ha megvalósul, akkor nem Balaitonszentgyör- gyön át juthat el a mai utas Budapestről Nagykanizsára, hanem Maircaiin át Egy részvény,társaság ugyanis a Dédi-vlasút vonalát úgy jelölte 'ki, hogy az Marcalit is érintse. A marcali vasút történetét rossz döntések sorozata színezi. A Balatonszent- györgytől Szobig kiépített pályát a sok huzavona után 1893-ban adták át — látványos bankettel. A budapesti Dobos-étterem cukrászai készítették a süteményeket, hogy megédesítsék egy kicsit a marcaliak szájízét... Az utolsó vasútépítési tervezet 1917-ben készült Marcaliban. Az uradalom a ho- nonkai út mentén lövasutat képzelt el Csömendig. A háború miatt megcsappant ló- állomány „hatékonyabb hasznosítása céljából”. Ez a jiátékvasút épp úgy nem valósult meg, mint az, hogy Marcalin haliad át a pesti gyors ... — idézi sok részlet föltárásával a marcali vasút történetét dr. Gál József. Ahogy a vasúttörténet fél- dolgozása is több, mint vasúttörténet, úgy az önkéntes tűzoltó egyesületről szóló dolgozat is többet -mond, mint amit a címe elárul h - szen korrlajz kerekedik ki belőle. A szerző bőséges forrásanyagot jelölt meg, gondolom nemcsak azért, hogy pontosságát hitelesítse, hanem azoknak is ajánlva, akik mélyebben kívánnak foglalkozni Marcali múltjával. történetével. A gazdaság iránt érdeklődők megismerkedhetnek a település mezőgazdaságával, az éleződő osztályellentétek hátterével és a város iparosodásának századfordulós törekvéseivel. Dr. Gál József, a dolgozatok szerzője arra is buzdítja olvtasóit, hogy ha kedvük tartja,, maguk is lapozzák föl a levéltárak polcain még feldolgozásira váró, sárguló iratokat, hiszen vannak még titkai Marcali múltjának. H. B. Az év legjobb magyar filmje A Macskafogó nyert A nézők szavazatai alapján a Macskafogó, Ternovsz- ky Béla rajzfilmje nyerte el a FÖMO „Az év legjobb magyar filmje” című, tavaly meghirdetett pályázatát. A magyar—kanadai—NSZK koprodukcióiban készült me- sefiilimnék — amelyet tavaly október 2-án, mutattak be — négy hónap alatt több mint 350 ezer nézője volt. A produkció alkotói február 15-én, a Szikra moziban, rendezendő ünnepségen veszik át a FŐMO közönségdíját, s ekkor sorsolják ki az e filmre szavazók között az ajándékokat. A nyerteseket a FÖMO postán értesíti. fővárosi szállítmányokkal egyidőben érkeznek meg az olvasókhoz. Elvi jellegű állásfoglalásaikkal a szövetkezeti érdekvédelmi szervek is hangsúlyozzák, milyen fontosnak tartják a könyvterjesztés nemes ügyét. A, szövetkezeti vezetők elkötelezett, áldozatokat hozni is kész emberek, ámde a gazdasági szabályozás, mindenekelőtt a készletgazdálkodás és a finanszírozás okozta nehézségektől nem tudnak szabadulni, ami elsősorban a könyvkínálat gyérülését okozza. Bár a SZŐ VOSZ 120—130 napban jelölte meg a készletek kívánatos forgási sebességét, a valóságban átlag 50—60 nap alatt cserélődik a könyvesboltok készlete. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az üzemeltető áfészek minél előbb vissza akarják nyerni befektetett pénzüket* ez arra ösztönzi a könyvesboltokat, hogy gyorsan fogyó, többnyire kommersz irodalom beszerzésével, terjesztésével meneküljenek a gazdasági szorításból. Ez a tendencia nem kedvez az igényes olvasóknak, de még a diákoknak sem, akik sokszor ,nem tudják megvásárolni az iskolában előírt kötelező irodalmat. Nem is beszélve arról, hogy a falvakban megnőtt az érdeklődés a szakkönyvek és a tudományos ismeretterjesztés iránt is — a könyvválaszték pedig szűkül a boltokban. A kereslet, a könyvet keresők igényei szempontjából kezd elmosódni a különbség város és falu között, a kínálat, az áfész könyvkészletek viszonylagos csökkenése miatt viszont romlik a szövetkezeti könyvterjeszités versenyképessége. Az ellentmondás feloldására/ törekedve a KÖNYVÉRT és azáfé- szék közös boltokat létesítettek, az átlagosnál 'nagyobb készletekkel, amelyek forgási sebessége 156 nap. Mindennek eredménye évi 20 százalékos forgalomnövekedés a közös boltokban. A magyar könyvszakma társadalmi szervezetében a szövetkezeti könyvkereskedelemnek nagy a művelődéspolitikai szerepe. Ám a művelődéspolitikai célok és a gazdaság összhangja hiányzik. Ezért széles körű állami és szövetkezeti összefogásra van szükség a fejlődést gátló akadályok elhárításához. Nemcsak a KÖNYVÉRT és a SZÖVOSZ érdeke, hogy a falusi estéket értékes, hasznos könyvek társaságában tölthesse el négymillió hazánkfia. Imre Erzsébet Amatőrmozgalom, kérdőjelekkel Lezajlott a XIII. Országos Képző- és Iparművészeti Kiállítás Somogy megyei anyagának zsűrizése. A kiállítás július 4-től látható Kecskeméten, melyre a legjobb somogyi alkotók művei is eljutnák majd. Az amaitőrmozgalom az utóbbi években szinte mindennapos téma volt. Angyal Máriát, az Országos Közmű- veLődési Központ vizuális osztályának helyettes vezetőjét arra kértük, hogy foglalja össze a jelenlegi helyzetiét. — Az amatőr művészek számára háromévente nyílik alkalom a megméretésre. Ezekhez az alkalmakhoz kapcsolódva fórumot is tartottunk, ahol három fő kérdés köré csoportosíthatók az észrevételek. Mi a különbség az amatőr és a hivatásos, az amatőr és a naiv-, valamint az amatőr és a dilettáns művész között? Ezek tisztázása a mai napig is vitára ad okot. Már a fogalom — amatőr — is gyakran rossz értelemben használatos. Inkább úgy fogalmaznám meg: az az amatőr, aki nem a művészetből él. Soikan közülük az elismerés hiányát vetik fel. Az amatőrök számára azonban fontosabb a részvétel, mint a díjazás. A hivatásos művészeket — akár elfogadjuk, akár nem — köti egyfajita megfelelni akarás, a közízlés szolgálata. Nem véletlen tehát, hogy a progresszív irányzatok, de az avantgarde is az amatőrök köréből indult. Gondot okoz, hogy ezeket a művészeket a saját lakóhelyükön nem ismerik eléggé. Tapasztalataim szerint ez a művelődési házak színtelen kiállítási terve miatt van így. A zsűrizésen jónéhány somogyi alkotást -bíráltak. A bírálók között volt Misch Ádám festőművész, az Amatőr Képzőművészeti Tanács alelnöke: — Meglehetősen vegyes érzelmeket keltett bennem , a bemutatásra került anyag. Sokkal színesebb, gazdagabb kínálatra számítottam. Főleg a plasztikák, szobrok kevés száma volt elgondolkodtató. Legjobbnak a grafikákat tartom; gyengébbek a festmények és a textil-munkák. A témaválasztást is szűknek, sefcélyesnek láttam. Kevés volt az elgondolkodtató, problémai-elvető munka. Üj -irányzatokkal, megoldásokkal alig találkoztam. Ösz- szességében úgy érzem: az eladhatóság vált fő szemponttá. Tehát nem technikai, hanem szemléletbeli változásra lenne szükség. B. P. F. Mátyás B. Ferenc: REPÜLŐNAP Az apró repülőgép megszűnt berregni, és oly csendes és szédítő zuhanásba kezdett, hogy a közönségben meghűlt a vér. Elszakadt füstcsóvájától is, melyet e pillanatig farokként maga után vont, hogy láthatóvá, követhetővé tegye bravúros mozgásának minden részletét... A szélcsendben ott feszült az égre rajzolva mutatványának száz alakzata; dugóhúzótól a legfantasztikusabb ákom- bákomokig. — Ez semmi — mondta a féllábú. — Láttam én igazi zuhanást negyvennégyben. Valódit, nem bohóckodást! Az akkori repülők ismerték a légikunsz- tokat, mert életre-halálra ment a játék. De ez smafu! — jelentette ki. A nézők egy másodpercre felé fordultak, aztán visszakapták tekintetüket az ezüstös bogárra, mely zu- hantában pörögni kezdett, s mert így sebessége valamelyest csökkent, füstrongyok libbentek nyomában. Sokan már mosolyogtak, ellenzőként tenyerüket tartották homlokukhoz, hogy jobban megfigyelhessék a békeidőbe törpült attrakciót. Mások azonban továbbra is visszafojtott lélegzettel lesték a pillanatot, amikor a monoplán majd felpörgeti motorját, és kecses ívben fellendül a magasba, mintegy kikerülve az útjába keveredett Földet. — Cirkusz, ez, kérem, csak a háló hibádzik alóla. — Menjen már — szólt rá a fiatalember. — Mit ugrál a negyvennégyével? A maguk orrát szaros karóval sem lehet felérni, amiért átéltek egy háborút. Minek hagyták annak idején abba, ha olyan nagyra vannak vele, mi? A féllábú úgy tett, mintha mit sem hallott volna. Bütykös ujjaival elcsípte cigarettájának parazsát, és zsebre vágta a csikket. Aztán felnézett. A repülőgép pompás csavarba zuhant. — Az istenit! — kiáltotta, ezzel baj van, emberek! A fiatalember felkacagott: — Mi van, tatus? Elfogyott az a fene nagy háborús kurázsi? —> Lezuhan, kérem! Higy- gyék el, száz méterre sincs már a földtől! — Hogy magának micsoda szeme van! — Van! Légelhárítós voltam negyvennégyben. Az emberek mosolyogtak. Már megint előhozakodott a negyvennégyével. Nem lehetett mintakatona —ugyebár ráment a fél lába is ... A gép hirtelen felkapta orrát, és az ég felé rán- dult. Dühösen vakkantott, mint túl nagy ellenség előtt a túl kicsi kutya. Aztán ismét elnémult. A röptér széléről vijjogó szirénázással tűzoltóautók robbantak a kifutópályára. Nyomában mentő robogott. Az irányítótorony ablakain izgatott műszakiak kiabálták ki intelmeiket a bámészok tömegére. A féllábú szája szélére ragasztotta a csikket. — Ennek sincs őrangyala — mondta remegő hangon a fiatalember. — Van neki, hogyne lenne. Csak fenn maradt. — Hol?... — Az égen! Végveszedelemben elhagyja az embert ... Végveszedelemben az ember nem számíthat az angyalokra.. A fiatalember néma maradt. Torka kiszáradt, és homlokára izzadtságcse p- peket sajtolt a rémület. A gép veszedelmesen közeledett a földhöz, néha megrándult, s ilyenkor az asz- szonyok iszonyodva hunyták be szemüket... Aztán dobbantva, mintha bakugráshoz venne lendületet, rábukdácsolt a pályára. A segítségére siétő autók sikoltva tértek ki útjából. — Szó, ami szó — törte meg a féllábú a hallgatást —, ügyesen csinálta. Látja? — fordult a fiatalemberhez. — A jó pilóta fütyül az őrangyalokra. Mit mondtam? A fiatalember válaszolni akart, de nem tudott egyetlen hangot sem kipréselni magából. Előkotorta gázöngyújtóját, és tüzet adott a féllábúnak. A hangosbemondó szenvtelen hangon bejelentette a következő műsorszámot.
