Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
6 Somogyi Néplap 1987. február 7., szombat GYERMEKEKNEK Téli napok az erdőben Már-már azt hittük, hogy ez a tél hó nélkül múlik el. Január 10-én hajnalban aztán rákezdett és hullott a fehér áldás szakadatlanul. Négy nap múlva aztán enyhülni kezdett, eső is esett, de másnap megfagyott. Jégréteg borította az utakat, meg a vastag hóval takart erdőket, földeket. Andris a vadásznaplóimat forgatta és a több mint negyven évvel ezelőtt készített téli képek láttán elcsodálkozott, hogy már akkor is volt ilyen kemény, havas tél. Talán még keményebbek is ennél, az egy hetes hófúvásos időnél. A terepjáró tehergépkocsink bukdácsolt, döcögött a nyiladékon.. Helyenként csak lépésben haladtunk, mert nehezen kapaszkodtunk át a hófúvásokon. Előző nap tráktor „tört” utat előttünk, de már nem is látszott, mert a viharos szél irgalmatlanul hordtia az apró pelyhekben hulló havat. A kerekek alait ropogott a jéggé fagyott hó teteje. Andrisnak tetszett a kirándulás, mert jobbról is, balról its feltűnt egy-egy őz, a fenyők alatt szarvasok álltak, csak a fejüket fordították felénk. — Várják a takarmányt szegények — mondta Laci, a vadőr, aki egyben a gépkocsivezetőnk volt. Felbúgott a motor, pörögtek a kerekek, és lassan nekicsúsztunk egy vastagtörzsű fának. — A múlt nap is itt akadtam el. Néhányszor előre- hátra mozgattam az autót és átugrottam ezen a kis emelkedőn, de most nekicsúsztunk a fának. El kell a havat lapátolni a kerekek alól — sóhajtotta Laci. Kiizzadtunk mindketten, amíg a néhány méteres utat kitisztítottuk a kerekek alól. Lihegve szálltunk vissza. — Amíg ti dolgoztatok, én sem tétlenkedtem — mond • ta Andris. — Lefényképeztem azt a négy őzet melyek itt álltak a közelben és néztek bennünket. Hamarosan odaértünk az etetőhöz, melynek közelében szarvasok, őzek várták a takarmányt. — Tegnapelőtt raktam meg lucerna szénával a sa- roglyát, öt zsák kukoricát öntöttem az etető alá és a vályúkba, de amint látom elfogyott — mondta Laci, miközben ledobott néhány zsák kukoricát a platóról, aztán leugrott és ki ráztuk a zsákok tartalmát. Tovább mentünk a másik etető felé. Amíg odaértünk, kétszer kellett kiszabadítanunk az autót. Itt egy őzbakot egész közelről fényképezhettünk, mert az út mellől nézett bennünket Ha nehezen is, de eljuttattuk a takarmányt az etetőkhöz, hogy a rendkívüli időjárás miatt ne éhezzenek a vadjaink. Alkonyodott, amikor hazafelé tartottunk. Véres csapás keresztezte utunkat. Laci megállította az autót. Sajnálattal .állapítottuk meg, hogy az éjjel megfagyott jégréteg okozta a sebesülést az élelmet kereső vad lábain. ettől véres a csapása. A fenyves között disznók kocogtak előttünk. Lassan követtük a hatalmas koca vezette kondát. Ezek is az etető felé tartottak. A szél egész éjjel fúj.a az apró, lisztszerű havat. Másnap már csak traktorral tudták kiszállítani az etetőkbe a takarmányt, mert hajnalra újabb harminc centivel lett magasabb a hótakaró. így ment ez néhány napig, amíg az a rendkívüli időjárás tartott. Aztán megenyhült és olvadni kezdett. Hideg és enyhe napok követték egymást. Fagyott, olvadt, aztán a végén olyan kemény lett a hó, hogy a nagy toppan csú kóborkutyákat fenntartja, de a vékony- lábú őzek és szarvasok alatt beszakad. így. aztán sok vad áldozatul esik a négylábú orvvadászoknak, melyek egyre jobban elszaporodnak és kegyetlen pusztítást végeznek* az értékes vadállo-. mányban. Tóth Ferenc JÁTÉKTÁR Betűmozaik A játékvezető kihúz a kalapból 15 betűt, hangosan sorra felolvassa őket, a játékosok pedig gondosan megjegyzik. Jelzésre kezdődhet a játék: a 15 betű felhasználásával minél hosszabo szót kell írni. A játékidő 3 perc, ennek letelte után értékeljük az eredményeket, mindenki annyi pontot kap, ahány betűt felhasznált, szava alkotásához. Egy verseny öt fordulóból áll, ezek részpontszámait összeadva kapjuk meg a végeredményt. A betűtárat a játékvezetőnek kell elkészítenie. Legyen benne minden mássalhangzóból három darab, a magánhangzókból kétszer ennyi. Hamupipőke Szedjetek össze különböző magokat, kukoricát, gabonamagvakat, borsát, babot, napraforgót stb. A különböző magokat jól keverjétek össze, öntsétek az egészet egy asztalra, és máris kezdődhet a válogatóverseny. Két pajtásnak bekötjük a szemét, nekik kell a megadott 3 perc alatt minél több magot különválogatni. Az idő eltelte után értékeljük, ki válogatott össze többet, s ki ismert fel tévesztés nélkül többet. Örsi foglalkozáson körmérkőzés formájában is játszhatjuk, vagy 3— 4 fős csapatok mérhetik ösz- sze tapintóérzéküket. Kellékek: gesztenye, dió, kukorica, mogyoró, mandula, árpa, zab, borsó, bab, lencse, rizs, napraforgó. tökmag stb. Számoljunk! 144 21 120 32 30 378 írjátok be az 1-től 9-ig terjedő számokat az üres mezőkbe úgy, hogy a számjegyek szorzatai a vízszintes és függőleges sorokban az előre beírt eredményeket adják! (A megoldást ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) , Gyorsan ment az összeadás Apám zárszámadása Szívesen olvasom az újságokban, hallgatom a rádióban egy-egy termelőszövetkezet zárszámadásáról szóló beszámolókat. Hogyne olvasnám, hallgatnám szívesen.- amikor a beszámolók fejlődésről, paraszti fajtám szorgalmas munkájáról tudósítanak. Olvasom, hallgatom a beszámolókat, hozzászólásokat, melyek nem kívánnak megállni ott ahol jelenleg tartanak, hanem távolabbra tekintve, előrébb kívánnak lépni és még szebb, jobb eredményeket elérni. Voltam magam is zárszámadáson. ahol örömtől sugárzó arcokat láttám és a végén hazafelé induló, megelégedett férfiakat- és asszonyokat, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. ilyenkor rég temetőibe nyugvó édesapámat látom A kis sibajnok A kis Zoli sít kapott. Születésnapiára, Gyenge volt még a legény, A nagy sítúrára. Felöltözött melegen, A sít felkötötte. Csúszva szebb volt a világ. Szerte körülötte. Egyre bátrabban csúszott. Magasabbra vágott, Míg egy napon egyedül. Magas hegyre mászott. Ez lett veszte szegénynek. Megakadt egy tölgyben, Sí helyett a nadrágján, Csúszott le a völgybe. Szarka Zoltán 8. oszt. tanuló Kaposvár magam előtt, aiki esztendő végén — karácsony és újév között — ugyancsak elkészítette zárszámadását. Ez időben lekerült a mestergeren- dáról az évközben sokszor kézbevett kalendárium a madzaggal sarkához kötött ceruzával együtt. Egy félárkus papírosra — ennyi elég volt a zárszámadáshoz — egymásután rótta a számo ■ kát. hogy a hat hold földünkön, meg az ugyanennyi felesföldön hány mázsa termett búzából, rozsból árpából, zabból. Mennyi kukorica került fel a padlásra. A másik felére meg az. hogy mennyi volt a masinarész, mennyit szeleit meg és mennyit vetett el, hogy a következő évben is arathasson és mennyit vitt: el a malomba őrölitetnii, hogy legyen kalácsnak meg kenyérnek való liszt. Az is ide került, hogy mennyi gabonát kapott a pap, a kántor, a harangozó, a csordás, gulyás. csikós, kanász, továbbá az éjjeliőr, meg a csősz, az ekevas élezésért a kovács, a nyírásért a borbély. Az is a kiadási oldalra került, hogy mennyit adott el a FUTURA-nak, mert esztendő vége í«lé ugyancsak hetente dobolták, hogy aki még nem fizette ki az adót, az vigye a községházára, különben foglalnak és árvereznek, így a gabona árának nagyobb részét az adó vitte el. Gyorsan ment édesapámnál az összeadás és a kivonás. Az eredmény bizony az lett. hogy a maradványt egy számjeggyel — mégpedig_ ötösön alulival — le lehetett írni. A zárszámadás eredményét azonmód ki is hirdette hat tagú családunk előtt, egyben közölte 5 tervet is, hogy az újesztendő elrnúlt- tával le kell hozni a padlásról néhány zsák kukoricát, mely már jól kiszáradt és a csövek közepéről kell vagy két zsákravalót lemorzsolni, mert azt is meg kell őröltét rii, hogy annak lisztjéből keverni lehessen a búza meg a rozsliszt közé, hacsak nem akarunk az új termés előtt tisztán kukoricakenyeret enni. Többek között így volt apám zárszámadása minden esztendő végén. Csak éppen — ahogyan emlegetni szokta — nehezen tudtunk ötről hatra vergődni. Pedig a zárszámadással egyidőben mindenkor elkészítette a következő évi tervet is. Kiss József Olló-krónika A legrégibb ollók i. e. 2500-ból valók. Egyiptomi sírokban találták őket. Formájuk persze más. mint a mai ollóké. Úgy készültek, hogy egy fémcsíkot meghajlítottak, aztán kiélesítették. A rómaiaik ollója már két részből állt, vasból készült. Ilyen egyszerű ollókat bizánci és népvándorlás kori sírokban is találtak. A ma ismert alakú ollót valószínűlep 1395-ben rajzolták le először. Az eddig ismert legrégibb ollórajzra egy apátság könyvtálában bukkantok, A rajta látható olló kétkarú, és az ujjak helye már a maiakhoz hasonlóan van kiképezve. A kézi- munikázás elterjedése után már változatos formában és méretben különböző anyagból készültek ollók. Voltak vas, aranyozott ezüst, sőt elefántcsont ollók is. de a legtöbb ollót acélból formálták. Sokáig a leghíresebb o!ló- márka a so!ingen: volt. Kiváló minőségű acélból állították elő az ollókat Soliin- genhen. Alapanyagukat a kohó rúdban szállította, az olló kívánt hosszának megA pórul járt prímások Volt nekem egy papsajt- kerekű gyufaskatulyám. Három szarvasbogár húzta, s ha a középső nyakán megszólalt a csengő, tudhatta mindenki, hogy én már a bakon pattogtatom az ostoromat. Bejártam én ezzel a hármasfogattal hetedhét országot, még a patakon túlra is elmérészkedtünk egy szép nyári napon. Hát ott csuda dolgokat láttam. De, hogy szót szóba ne öltsek, kezdem az elején. Aznap az udvaron, a nagy hársfa alatt majszoltam a reggeli vajaskenyeremet. Egyszer csak hallom ám: valami versenyről susog a hársfa lombja. — Tyű, még a tenyeremet is a fülem mögé görbítettem, hogy jobban értsem, mit mond a hárs. Meg is tudtam, hogy a patakon túl, a domb tövén pontosan napnyugtakor kezdődik a prítnásverseny. Ott lesz minden valamire való tücsök. S mivel a zenét már akkor is nagyon szerettein, elhatároztam, hogy szerzek egy kis esti gyönyörűséget a fülemnek (Biztos lehettem, hogy igaz a hír, mer; a hárs a leveli békától hallata, az meg még azt is tu íja hogy milyen idő lesz holnap ) A hárs súgta meg azt is, hegy egy légykörömnyi gyanta a belépő. Na, azt könnyen megszereztem, hozott nekem a csőrében egy csűrre valót a fenyőrigó. Vacsora után el is indultam a hármasfogatommal. A domb tövén frakkosan, feketében hangoltak már a versenyzők, némelyik még a kürtőkalapot is a fején felejtette izgalmában. S ott volt már a bíráló bizottság is. Középen a sün, ő elnökölt. Tőle jobbra a nyúl hegyezte a fülét, mellette, egy táritoppos, kékkalapú gomba alatt a csiga nyújtogatta a szarvát. Balra, piros öltönyben az ürge ágaskodott, az árnyékban meg a botfülű vakond hunyorgott, akit csak azért választottak meg, mert ő túrta fel az elnöki emelvényt jó magasra. Gyorsan kipányváztam az agancsos paripáimat egy katángkóróhoz — sietni kellett. mert körömholdnyi Nip pirostlott már csak az ég alján. Mire végeztem, el is kezdődött a verseny. A sün intett a pálcájával — húzhatja az első. S valamennyien rázendítettek, persze, mind a maga, nótájára. És mind túl akarta harsogni a többit. Hiába integetett a sün a pálcájával, hiába hadonászott a fűiével a nyúl, a tücskök csak húzták, húzták. De a java csak ezután következett! A jegyszedő, rendező békák is elkezdték: brekeke-ne-ne-ne! Na hiszen, mondhatták. Lett is olyan hangzavar, hogy sünék jobbnak látták elhordani az irhájukat. Csak a vakond maradt a helyén, mert nem látott, nem hallott semmit. Mit tehettem, befogtam én is a paripáimat a papsajt- kerekű hintó hámjába, s mert sötétedett már, szentjánosbogár-lámpát akasztottam a lőcs mellé, aztán ostorpattogtatva haza hajtottam. Másnap tudtam meg a harstól (ő meg a leveli békától), hogy a tücskök hajnalig hegedültek. A bagoly meg az imént huhorászta a fülembe, hogy a csillagszórós nyári éjszakákon azóta is csupa prímás muzsikál, mert egy sem akar kontrás lenni. S mert rossz szokásukat is megtartották — egyszerre húzza mind a maga nótáját — nem kapta meg egy sem az Aranyvonó díjat. Vallató Géza felelően kiszabva és hasítva. A rudakat még vörösen izzó állapotban formába kovácsolták, majd a kigyűrődő részeket eltávolították, s benyomták a gyári jelet az acélba. A kihűlés után következett a nikkelezés, csiszolás, polírozás, élezés, s persze a két rész összeállítása. Miután az ollók elkészítéséhez ilyen sok és aprólékos munkára volt szükség, a félkész darabokat a siolin- geni üzem kis műhelyeknek adta ki megmunkálásra, ösz- szeállíitásra. Nélkülözhetetlenek a különféle ollók ma is, a sebészollótól a sövónyvágón át a bihkanyíróig. Alakjuk azonban alaposan megváltozott, „áramvonalasabb”, modernebb lett. Ezt bizonyítja a képünkön látható két ultramodern oJlófoirma is. Kitöltőcske írjátok be az alább felsorolt nyolc nevet a kör sugaraiba úgy, hogy a kezdőbetűik az óramutató járásának irányában olvasva Rodostó mai nevét adják eredményül. ANIKÓ, DEZSŐ, ERIKA, GÁBOR, ILONA, KLÁRA, RÓZSA, TÜNDE. (A helyes választ megtaláljátok a 15. oldalon.) Óriás hóember
