Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
4 Somogyi Néplap 1987. február 7., szombat A „miénk" nem az „enyém" MILLIÓK A KÖZVAGYONBÓL Vágják a Balaton jegétA Balatonon a halászok a partközeiben helyenként 30— 40 centissé vastagodott jégréteget nagy. téglalap alakú darabokban kivágják, és teherautókkal szállítják a jégvermekbe. A halászok most a nyári nagyobb fogás tárolására, a félkész feldolgozású hal tartósításához gyűjtenek össze sóik száz tonna jeget. (MTI-fotó — Arany Gábor felv.) ÁLLAMPOLGÁR ÉS A HIVATALOK Ki ad jogosítványt a hatóságoknak? A jéghegy csúcsát jelentős esetek, alkotják: az úgynevezett Áfor-, a kányái tsz-ügy vagy a múlt év végén nem jogerős ítélettel befejezett kaposvári kórházi ügy. E példákat szinte kapásból sorolhatják azok, akik egy kicsit is figyelemmel kísérik a somogyi gazdasági bűncselekmények sorát. Mert nemcsak egyetlen, és nem csupán e három ügyről van szó. Ország- és megyeszerte egyre többször hallani: lebuktak itt meg ott, ilyen meg olyan szintű vezétők és beosztottak, mert tévedtek. Készakarva vagy „hűtlen kezelőként” azt hitték, hogy a társadalmi tulajdont vég nélkül kihasználhatják, eltulajdoníthatják, saját érdekeik szerint használhatják. Vajon menynyire hatalmasodott el a társadalmi tulajdon semmibe vétele, mi teszi lehetővé az ilyen jellegű visszaéléseket, s hogyan lehet védekezni eMenük? Ilyen és hasonló kérdésekkel kerestünk föl három illetékest. Egymástól függetlenül, de egymást kiegészítve mondták el tapasztalataikat, aggodalmaikat. .— Bár a korábbi években is előfordultak gazdasági jellegű bűncselekmények, szembeötlő, hogy ezek nagyságrendje az utóbbi időben jelentősen megnőtt — mondta a megyei bíróságon dr. Szollár Pál, a kórházi ügy bírója. — Minek tulajdonítható e szaporodás és súlyosbodás? Sokan úgy vélik, hogy munka nélkül tovább gyarapíthatják egyéni vagyonukat. Az 1980-as évek elejétől teret kaptak a2 új vállalkozási formák, amelyek tágabb lehetőséget teremtettek a gazdasági kibontakozásnak. De nemcsak annak, hanem — a pénzügyi és egyéb ellenőrzések hiányossága miatt — a manipulációknak, ügyeskedéseknek, csalásoknak, sikkasztásoknak is. A vállalati vezetők egy kisebb része is rájött, hogy új lehetőségiek, nyíltak számukra. Megnövekedett _ a magánvállalkozók, a gmk-k száma, f. ma már szinte természetesnek látszik, ha valamely vállalat ezekkel dolgoztat. Indok persze van, hiszen a nagyobb cégek például kisebb munkák esetében szóba sem állnak a vállalattal. Vagy ha hajlandóak lennének dolgozni, a munkát horribilis összegért végeznék el. Ugyanakkor a kisiparosok, a gmk-k és egyéb társulások K gyorsabban, olcsóbban és elfogadható színvonalon váilA hivatalnak többféle jelentése van. Megtaláljuk számos országos és helyi szervezet elnevezésében. Hivatalok azok az intézmények, ahol mindennapi életünk ügyes-bajos dolgaival, különféle kérelmünkkel foglalkoznak, ahol mint ügyfelek megfordulunk, és hivatali formák között működik maga az a szervezet, amelyik ügyünk intézésére jogosult. A hivatalos ügyek intézésekor szerzett benyomások közvetlenül ugyan egy-egy hivatalnokról vagy hatóságról alakítanak ki véleményt, de a tét ennél nagyobb. A hivatalok és az állampolgárok találkozása a lakossági közérzet alakításán át a gazdasági és társadalmi teljesítményeket befolyásoló tényező. Korántsem mindegy, hogy a közérzetet a türelmes vagy felületes magyarázat, a megoldásokat kereső segítőkészség vagy a hányaveti, lelketlen akadékoskodás határozza-e meg. Ez adja az állampolgárok . ügyes-bajos dolgaival foglalkozó hivatalok munkájának legfontosabb politikai követelmélalják a munkát. Akkor van baj, ha a vállalkozó jogtalan haszonra is szert kíván tenni. A gazdasági belső ellenőrzés hatékonysága gyenge, s a munkát adó vállalat is olykor fölösleges kö- tözködéseknek tekinti az állandó számlaellenőrzést. Amolyan tudathasadásos állapot terjedt el a gazdasági bűncselekmények megítélésében. Arra gondolok, hogy az emberek többsége máshogyan ítéli meg a köz és máshogyan a magántulajdon elleni bűncselekményeket. Nem vetik meg eléggé a vállalatokból jogtalan hasznot húzó személyt, inkább amolyan „ügyes” embernek tekintik, aki esetenként még például is szolgálhat: hogyan lehet gyarapítani a „háztájit”. Ráadásul sokszor azok is közömbösek a társadalmi tulajdon iránt, akiknek hivatásuk és kötelességük volna védeni. A kórházi ügyben is szinte a teljes közömbösség volt a jellemző. A tanácsi és kórházi vezetés (már akikre ez tartozott), valamint a műszaki ellenőrök sem sokat törődtek azzal, hogy a hiányzó százezrek hová vándorolnak. Miben látom az ilyen jellegű cselekmények terjedésének okát? Elsősorban a tulajdonosi szemlélet, a felelősségre vonás és ellenőrzés hiányában, valamint abban a kényszerhelyzetben, hogy kevés a kivitelező, s jószerével be kell érni azzal, aki egyáltalán vállalja a munkákat. Például egy iskola vagy óvoda építésénél a vezetés szinte kénytelen elnézni, kisebb-nagyobb szabálytalanságokat, ha azt akarja (márpedig akarja!), hogy a létesítmény felépüljön. A kiútkeresés igen nehéz és összetett feladat. Bizonyos, hogy csak büntetéssel nem lehet megoldani a problémát. Szükség van a szigorú bírói ítéletekre, az elrettentő példák ismertetésére, de ez csak egyetlen lehetőség. Mindenképpen nagyszabású szemléletváltozásra van szükség, amely hatékonyabbá tenné az ellenőrzést, a felelősségre vonást és felelősségvállalást. Mindez azonban csak össztársadalmi összefogással képzelhető el. Dr. Túri Imre, a megyéi pártbizottság osztályvezetője konkrét számadatokkal kezdte: — A társadalmi tulajdon ellen okozott kár a megyében 1980-ban 8,4, 1985-beri 35,1, 1986-ban mór 41,7 milnyét és felelősségét. Erről egyetlen, a közösség érdekében intézkedő, önmagát és hivatását becsülő hivatali dolgozó sem feledkezhet meg. A szocialista társadalomban a munkásosztály és szövetségesei, a termelőeszközök társadalmi tulajdonára támaszkodva, választott szerveik útján juttatják kifejezésre érdekeiket. Állami vonalon a nép hatalmát az országgyűlés, megyei és helyi szinteken a tanácstestületek képviselik. A képviselőket/és a tanácstagokat, illetve az általuk alkotott testületeket a választások alkalmával a társadalom egésze bízza meg a hatalom gyakorlásával. A képviseletek a legfontosabb, a meghatározó folyamatok átfogó, törvényi szintű szabályozását végzik el, és számon kérik végrehajtásukat. A döntéseik konkretizálására és megvalósítására pedig létrehozzák igazgatási szerveiket, a Minisztertanácsot, a minisztériumokat, a végrehajtó bizottságokat és szakigazgatási szerveket. A közigazgatás és köztük lió forint volt. Ennek egyik legfontosabb Oka a belső ellenőrzés hiánya; ennek javítására 1982-ben megyei pártbizottsági határozat is született. A konkrét ügyek vizsgálatai során derülnek ki, hogy a különféle intézményeknél milyen nagymérvű a felületesség, a nemtörődömség, amely aztán melegágya lehet a bűn elkövetésének. Az új gazdálkodási formák is újabb lehetőségek a törvényesség kijátszására, ha a működési szabályokat megsértik. Nem egyszer tapasztalható, hogy bírósági döntés született arról: a vállalatnál X fizessen Z összeget kártérítés vagy egyéb címen. A vállalat azonban nem volt erélyes, s az illető nem akart fizetni. Az ügyészségnek kellett intézkednie ahelyett, hogy a vállalat maga kérte volna a végrehajtást. Mintha az egész nem is a vállalat érdeke lett volna! Nagy gond a tulajdonosi szemlélet kialakulatlansága. Még a vezetők sem érzik mindig magukénak a közös vagyont, és sokszor a közömbösség, a nemtörődömség a jellemző a vagyonkezelésre, vagyonőrzésre. Igencsak szükség van a közgon- dQlkodás fejlődésére, amit mi a magunk csatornáin keresztül próbálunk fejleszteni. Érdemes kiemelni néhány sort a megyei pártbizottság 1986. szeptember 10-i állás- foglalásából : i,A pártszervek a politikai munka eszközeivel és módszereivel hassanak oda, hogy az állampolgári fegyelem szilárduljon. Kérjék számon a vagyonvédelem javítására tett központi és helyi intézkedések végrehajtását. Kezdeményezzék és segítsék elő a lazaságok feltárását és megszüntetését, a gazdálkodás irányítói felelősségének érvényesülését, a belső ellenőrzés hatékonyságát... A társadalmi tulajdon védelme elsődlegesen a gazdálkodó szervek, intézmények kötelessége. Alapvető feladatuk, hogy saját területükön megteremtsék a közösségi tulajdon biztonságos védelmének feltételeit, kialakítsák a károkozások megelőzésének módszereit. Fordítsanak nagyobb figyelmet a vagyonőrzés általános rendjének szilárdítására, a védelmi és biztonsági berendezések, módszerek alkalmazására.” Az ismertté vált bűncselekményeknek több mint a felét tulajdon ellen követik el. Főleg a társadalmi tulajdont károsító erők ellen szervezik meg Somogybán is a gazdasági rendészetet, ena hatóságok tehát minden tekintetben a képviseleti testületek alárendeltségében állnak és működnek. Létrehozásukról, megszüntetésükről, funkcióikról és az alkalmazható hatalmi eszközökről az állami hatalmat elsődlegesen megtestesítő választott szervek döntenek. A hatóságok ilyenformán kizárólag megbízottjai a közhatalomnak. Általánosnak tekinthető: a közigazgatási szervek mindegyikének biztosítják, hogy hatóságként járjanak el. Erről a szerv létrehozásakor, a feladat- és hatáskörök meghatározása alkalmából döntenek. A legmagasabb szintű hatóság a Minisztertanács, amely az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja által intézkedhet, s jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni. A dolog természetéből következik azonban, hogy a kormány egyedi hatósági ügyekben csak különösen indokolt esetben dönt. Ugyanúgy á miniszterek is, akik a Minek munkába állításától sokat várunk. Dr. Szabotin István megyei főügyész munkája során gyakran találkozik társadalmi tulajdont sértő cselekményekkel. A kórházi ügyet boncolgatva emelte ki: — Lényegesnek tartom, hogy a felújításra nem készült előzetes terv, hanem a kisiparosok által benyújtott költségvetést fogadták el, mindenféle ellenőrzés nélkül. Ráadásul a munka során sem törődött senki azzal, hogy a megvásárolt anyagokat beépítik-e vagy sem. Lényeges motívum az ilyen felújításoknál a kivitelezésnek és ellenőrzésnek a teljes szervezetlensége, amely segíti a bűnelkövetést. Ráadásul olykor maguk a műszaki ellenőrök sem szakemberek. A kórháznál például az egyik ellenőrnek cukoripari technikusi végzettsége volt. Nyilvánvaló, hogy könnyebb becsapni olyan valakit, aki nem gyakorlott szakember. A főügyészség 1986-ban készített el egy vizsgálatot ebben a témakörben. Megállapította, hogy az utóbbi években nagymértékben nőtt a társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel okozott kár összege. Megnőtt azoknak a személyeknek a száma, akik beépültek egyes munkafolyamatokba, a gazdálkodás menetébe, s így munkakörüknél fogva hosszú ideig tudják fosztogatni a társadalmi tulajdont. Leleplezésük . rendkívül nehéz, s arra rendszerint csak akkor kerül sor, amikor már igen nagy kárt okoztak. Jellemző, hogy 500 ezer forintot meghaladó kárt okozó bűn- cselekmény 1981-ben nem volt; 1983-ban 2, 1984-ben 7, 1985-ben már 13 fordult elő. Az úgynevezett intellektuális jellegű bűncselekményeknél, a sikkasztásnál, csalásnál nem ritka a folyamatosság és a bűnszövetség. Visszatérő gond a hiányos és a szakszerűtlen ellenőrzés mellett, hogy gyakran az ellenőrzésre hivatottak is részt vesznek a bűncselekmény elkövetésében. Ráadásul a bizonylati, az okmány, a pénzügyi fegyelemben is számos hiányosság fordul elő. Mindezek ellenére a feltárás és földerítés sokat javult. A társadalmi szemléletváltozás következtében bízhatunk abban, hogy egyre több ilyen ügyre derül fény, s egyre kevesebben vállalkoznak majd ilyen cselekmények elkövetésére. Gy. L. nisztertanács mellett az őket megválasztó legfelsőbb államhatalom testületéitől, az Országgyűléstől, illetve az Elnöki Tanácstól arra kaptak felhatalmazást, hogy hatósági feladatok ellátásával közigazgatási szerveket bízzanak meg. Ennek megfelelően hatósági jogkörű szerveket, másrészt rendeleteik- ben a közigazgatás számára hatósági teendőket állapíthatnak meg, módosíthatnak, megszüntethetnek. Tanácsoknál a szakigazgatási szervezet létrehozásáról a népképviseleti testületek döntenek. Meghatározzák, hogy az egyes ágazati szakigazgatási feladatokat, melyik osztálynak kötelessége elvégezni, 5 ezzel értelemszerűen együtt jár a törvényekben és rendeletekben szabályozott hatósági jogkörök gyakorlása is. Minden olyan államigazgatási, hatósági ügy, amelyet jogszabály nem utal más államigazgatási szerv hatáskörébe, a tanácsokra tartozik. Ha nincs külön meghatározva, hogy konkrétan melyik tanácsi szervnek kell intézkedni, az üggyel a tanács igazgatási, szakigazgatási szerve (igazgatási vagy hatósági elnevezésű osztálya) köteles foglalkozni. Ha nem ismeretes, hogy az intézmény melyik egységéhez,' részlegéhez kell először for-' dúlnunk, akkor első fokon a legalsóbb fokú szerv jár el. A rossz közhivatali munka mindig bürokráciához vezet. Nem minden bürokratikus jelenség okai azonban a hivatalok. A legjobban működő hivatali gépezet sem tudja kiküszöbölni azt a bürokráciát, amely |a korszerűtlen, indokolatlanul merev jogszabályi előírások következménye. Ilyenkor — ha úgy tetszik — maguk a hivatalok is szenvedő alanyai a bürokráciának. Vagy azért, mert a társadalom rosszallása közvetlenül őket érinti. Jogos azonban az elmarasztalás, amikor felkészületlenség, a jogszabályok vagy az ügy körülményeinek hézagos ismerete miatt halogatják a döntést. Az újabb és újabb igazolások megkövetelése, a papírok mögé bú- jás, a hivatalok közötti koordinálatlanság, az állampolgári jelzések iránti érzéketlenség, a bizalmatlanság, mind-mind a bürokratikus munkastílus megnyilvánulása. De hozzátehetjük még a nyíltság hiányát, a kioktató hangnemet, a kultúrálatlan hivatali fellépést, érzéketlen és cinikus magatartást. A hivatali munka és a bürokrácia fogalomként össze- tartozók, de nem törvényszerűen együtt járók. A bürokrácia eredetileg a közhivatalok és tevékenységük megjelölésére szolgált. Csak később kezdték használni jelzőként a hivatalok rossz megnyilvánulásaira, fonákságaira. Korántsem arról van azonban szó, hogy ami hivatalos, annak bürokratikusnak is kell lennie. A felkészültség, a humanitás, az ésszerűségre való törekvés a bürokrácia legbiztosabb ellenszere. A másik féltől — mindannyiunktól — pedig függ az, hogy kevesebb munkát adjunk a hivataloknak. Ehhez azért van szükség, hogy javuljon a munka- és közéleti fegyelem, érvényesüljön a jogszabályok és együttélési normák tisztelete, az állampolgári kötelezettségek lelkiismeretes teljesítése. (Folytatjuk.) Dr. Bálint Tibor
