Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

2 Somogyi Néplap 1987. február 6., péntek Gromiko—Kissinger-találkozó A Szovjetunió kölcsönös megegyezésre törekszik Két volt külügyminiszter eszmecseréje Moszkvában. A ké­pen: Henry Kissinger (balra) és Andrej Gromiko, jelenleg szovjet államfő találkozója a Kremlben Ki ki ellen? Csádi csaták Szvetozár Durutovlcs látogatása Bányász Rezső államtit­kárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnö­kének meghívására február 2. és 5. között Magyarorszá­gon tartózkodott Szvetozár Durutovics , jugoszláv szö­vetségi tájékoztatási titkár. Megbeszéléseiken áttekin­tették a tömegtájékoztatási intézmények kapcsolatainak helyzetét. Megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a ma­gyar és a jugoszláv sajtó hasznosan szolgálja a két szomszédos szocialista ország baráti együttműködését. To­vábblépésre van lehetőség a tömegtájékoztatási szervek, a kiadóvállálatok kapcsola­taiban és a sajtótermékek kölcsönös terjesztésének bő­vítésében is. Kubai kitüntetés magyar tábornokoknak A Kubai Köztársaság Ál­lamtanácsa, a két ország fegyveres erői közötti fegy­verbarátság továbbfejleszté­sében és erősítésében szer­zett érdemeik elismerése­ként, a Forradalmi Fegyve­res Erők 30. Évfordulója Ér­demrendet adományozta Mórocz Lajos altábornagy- nak, honvédelmi minisztériu­mi államtitkárnak, valamint Pacsek József altábomagy- nak, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének és Hor­váth István altábornagynak, a Magyar Néphadsereg po­litikai főcsoportfőnökének, honvédelmi miniszterin *vet- teseknek. Ugyancsak ezzel a magas kitüntetéssel ismerték el több más vezető beosztá­sú tábornok és tiszt munká­ját. A kitüntetéseket Euclides Vázquez Candela, Kuba bu­dapesti nagykövete és Gab­riel J. Homar Gonzalez al­ezredes, katonai és légügyi attasé nyújtotta át. A világpolitika figyelőinek bizonnyal feltűnt az elmúlt hónapokban, hogy változóban vannak a Szovjetunió és Nagy-Britannia kapcsolatai. Az elmúlt jó (tíz évben in­kább ahhoz szoktunk hozzá, hogy Moszkvának a nagy nyugati kormányszékhelyek közül a legkevésbé London­nal jó a kapcsolata: felidé­ződnek hirtelen diplomata- kiutasítások, kémgyanúsít- gatások, hosszú szünetek a magas szintű tárgyalások­ban. Aztán rövidebb javulá­sokra és ismételt visszaesé­sekre emlékezünk, szóval arra, hogy a világ legna­gyobb szocialista államával inkább hűvös viszonyt tar­tottak fenn a brit kormá­nyok. Persze látnunk kell, hogy a zordabb idők nagyon is kötődtek a londoni konzer­vatív kormányzáshoz, s ta­lán személyesen Margaret Thatcher miniszterelnökhöz, aki hivatalának első pár évé­ben igencsak ókonzervatív, a szocializmussal általában nem csupán barátságtalan, hanem egyenesen ellenséges arculatot mutatott. Mindezekért tűnhet fal mostanában, hogy milyen gyakori lett egyszerre a szov­jet—brit politikai eszmecse­re. Hol magas szintű angol küldöttség tanácskozik Moszkvában, mint nem is olyan régen, Renton külügyi államminiszter vezetésével, hol a szovjet politika jelen­tős tisztségviselői cserélnek eszmét Londonban, mint ép­pen ezekben a napokban, A szovjet—amerikai kap­csolatok egy sor alapvető kérdésében nincs előrehala­dás azok miatt az akadá­lyok miatt, amelyeket az amerikai vezetés gördít megoldásuk elé — mutatott rá Andrej Gromiko szovjet államfő, Henry Kissinger volt amerikai külügyminisz­terrel folytatott beszélgeté­se során. Az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségéneik elnöke saját kérésére fogadta csütörtö­kön az amerikai politikust, aki az Egyesült Államok— Kanada intézet meghívásá­ra a Szovjetunióba érkezett államférfiak csoportjával lá­togatott Moszkvába. Az amerikai magatartás következtében a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatai továbbra is bonyo­lultak, e kapcsolatok ag­gasztó szakaszon mennek át — fejtette ki Gromiko a nyílt és tárgyszerű légkörű beszélgetésen. Rámutatott: a Szovjetunió arra törekszik, hogy kölcsönösen elfogadha­tó megegyezésre jussanak a fegyverzetkorlátozás és a le­szerelés kérdéseiben, hogy amikor Zaglagyin, a moszk­vai külpolitika egyik kulcs­embere vezeti a delegációt. Nem vitás, hogy gyorsan javuló kapcsolatokról árul­kodnak ezek a tanácskozá­sok, még akkor is, ha tud­juk, hogy a sűrűsödés leg­főbb oka a közelgő csúcsta­lálkozó: Gorbacsov és That­cher március végén Moszk­vában folytat majd tárgya­lást. Már önmagában a vár­ható legfelsőbb szintű esz­mecsere is jelzi, hogy pozi­tív változások történtek a két ország viszonyában. A gondos és alapos előkészí­tés pedig egyenesen arra mutat, hogy ezúttal mindkét oldalon szeretnék elkerülni a kapcsolatok korábbi hullám­zását. Gondos, előzetes nézet- egyeztetéssel, a legfontosabb témákról kicserélt vélemé­nyekkel olyan csúcstalálko­zót lehet tartani, amely va­lóban hosszabb távra meg­szabhatja a kapcsotütok jó minőségét. A Thatcher-kor- mány az elmúlt másfél-két esztendőben egy kissé pozi- tívabban-aktívabban köze­líti meg a nagy nemzetközi problémákat, s ezért — bár ezt hivatalosan mindig cá­folják — bizonyos közvetítő szerepet is játszhat Moszk­va és Washington között. Emiatt a világ még inkább megkülönböztetett figyelem­mel kíséri a. szovjet—brit politikai tanácskozások min­den eseményét, így a mosta­ni londoni eszmecserét is. A. K. megszüntessék a fegyverke­zési hajszát és meggátolják a világűrre való kiterjeszté­sét. Az amerikai fél részé­ről azonban nem tapasztal olyan törekvést, hogy a két­oldalú kapcsolatokat új mó­don, annak alapján fejlesz- szék, amit a genfi és a reyk- javíki találkozón' elértek. El­lenkezőleg: a két ország vi­szonyának rontására irá­nyuló szándékot észlel, amelyre a legutóbbi példa a február 3-i amerikai ne- vadai nukleáris robbantási kísérlet volt. Egyidejűleg az Egyesült Államok feszültsé­get szít a világ számos tér­ségében, s ennek következ­tében tovább nő a nemzet­közi helyzet ingatagsága. A Szovjetunió következe­tesen igyekszik megfelelő alapot teremteni az Egyesült Államokkal való építő szel­lemű párbeszédhez, ügy vé­li, ehhez az alaphoz tarto­zik Mihail Gorbacsov ta­valy január 15-i nyilatkoza­ta és ezt szolgálják Reyk- javíkban tett javaslatai is — hangoztatta a szovjet ve­zető. A találkozón áttekintették a nemzetközi kérdések szé­les körét is, továbbá And­rej Gromiko tájékoztatást adott Henry Kissingernek az SZKP KB januári üléséről, méltatva a tanácskozáson hozott határozatok nagy je­lentőségét, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvo­nalának megvalósítása szemszögéből. Az Egyesült Államok foly­tatja a rakétaelhárító rend­szerékről 1972-ben kötött SALT—I szerződés felülvizs­gálatát. A felülvizsgálatot Reagan elnök rendelte el, hogy „jogi alapot” teremtsen az űrfegyverek kipróbálásá­Hosiszabb békés időszak után néhány hete ismét fel­lángolt a csádi polgárhábo­rú. A támadó fél ezúttal a Hisszen Habré vezette köz­ponti kormány volt, amely elérkezettnek látta az időt, a Líbia támogatását élvező ellenzéki fegyveres szerve­zet az Ideiglenes Nemzeti Egységkormány (GUNT) ál­tali ellenőrzött északi or­szágrész elfoglalására. Eb­ben legfőbb szövetségesei, Franciaország és az Egye­sült Államok is támogatják, arriit az is jelez, hogy Pá­rizs közvetlenül is beavat­kozott a konfliktusba. Arra hivatkozva, hogy Csádban líbiai csapatok harcolnak, és líbiai repülőgépek több vá­rost bombáztak, a francia légierő támadást intézett egy észak-csádi település ellen. A francia hadsereg vezérka­ri főnöke röviddel később a csádi fővárosban, Ndzsame- nában járva kijelentette, hogy kormánya „szükség esetén” kész a közép-afrikai országban állomásozó mint­egy 1400 fős haderejét is A kettészakított ország tér­képe hoz. A Pentagon sürgeti, hogy Reagan hivatalosan is fogadja el a szerződés „szé­les körű" értelmezését, amely a katonai vezetés szerint le­hetővé tenné a fegyverkísér­leteket. A The New York Times bevetni Habré államfő ol­dalán. A pontosan két évtizede tartó beháború újabb felvo­násának megértéséhez a múltba kell visszanyúlnunk. A sivatagos, rendkívül sze­gény, és ritkán lakott Csá- dot a francia gyarmatosítás idején mesterséges, az etni­kai, vallási és nyelvi viszo­nyokat figyelmen kívül ha­gyó határok megrajzolásá­val hozták létre. Olyan tör­zsek és nemzetiségek kerül­tek így közös irányítás alá, amelyek kultúrájukban és hagyományaikban jelentő­sen különböztek egymástól, sőt évszázadok óta ellensé­ges viszonyban álltak. Ezt a gyarmatosítók ki is hasz­nálták hatalmuk fenntartá­sára, kijátszva egymás ellen az elnyomástól szabadulni akaró törzseket. A hatvanas évek elején függetlenné vált Csád máig sem volt képes megbirkózni ezzel az ellent­mondásos örökséggel — nem volt olyan erő, amely egy­séges nemzetté kovácsolta volna a széthúzó etnikumo­kat, sőt olyan sem, amelyik az ország népességének többségét képviselhette vol­na. Az áldatlan helyzet tör­és a The Washington Post egybehangzó jelentése sze­rint a felülvizsgálattal kap­csolatban Reagan elnökleté­vel kedden megtartott ma­gas szintű tanácskozáson, az úgynevezett Nemzetbizton­sági Tanácsadó Testület ülé­sén született utasítás. Azóta Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminisz­ter egymásnak ellentmondó értékelést adott a szerződés­ről különböző kongresszusi bizottságok előtt, bár mind­ketten elismerték, hogy az új típusú űrfegyverek telepí­tését a SALT—I egyértelmű­en eltiltja. Washington korábban egy alkalommal már folytatott hasonló „felülvizsgálatot”, de ennek eredményeként „ide­iglenesen” az úgynevezett „szűkebb értelmezés” mel­lett foglalt állást. ídost We­inberger és a Pentagon más vezetőinek nyomására újabb vizsgálat indult annak kide­rítésére, hogy milyen kibú­vóval folytathatna az Egye­sült Államok kísérleteket az űrfegyverékkel. Hisszen Habré támadást in dított vényszerű következménye­ként a hatvanas évek köze­pén megindult a harc a központi hatalom megszer­zéséért. Eleinte a mohame­dán észak állt szemben a keresztény déllel, később vi­szont az erőviszonyok egyre áttekinthetetlenebbé váltak és a hetvenes évek elejére tucatnyi fegyveres szervezet harcolt egymással. Párizs a káoszt kihasználva, saját befolyását és stratégiai pozí­cióit erősítette, és jónéhány- szor fegyverrel is beavatko­zott a polgárháború mene­tébe, a neki tetsző erőket támogatva. Hisszen Habré jelenlegi elnök is francia segítséggel jutott hatalomra 1982-ben, miután szembefordult ko­rábbi harcostársával, Gu- kuni Veddei akkori állam­fővel. A hosszú bél-harcot az döntötte el, hogy Habré ol­dalán francia ejtőernyősök jelentek meg, és elfoglalták Ndzsamenát. A menekülni kényszerülő Veddei az észa­ki szomszédhoz, a csádi ese­ményeket éberen figyelő Lí­biához fordult segítségé.« Mozgalma, a GUNT Tripo«« támogatásával ellentáma­dásba lendült, amit megin, csak a francia csapatok ál Irtottak meg. A kialakuló erőegyensúlynak megfele­lően a 16. szélességi kör mentén demarkációs vonalat hoztak létre, amelytől észak­ra Veddei, délre Habré be­folyása érvényesült. Áz ezt követő hároméves viszonylag békés időszaknak tavaly nyáron a külső és belső feltételek megválto­zása vetett véget. Az Egye­sült Államok Líbia-ellenes terveiben Csád is helyet ka­pott: Washington a tripoli vezetés gyengítésére meg­felelő eszközt látott a csádi belháború felszításában. Amerikai küldöttségek, majd katonai szakértők és hadiszállítmányok érkeztek a közép-afrikai országba. A Habré-kormány a francia és amerikai segítségre támasz­kodva előkészületeket - tett egy általános offenzíva megindítására, amit az Észak-Csádban zajló esemé­nyek is elősegítettek. Az el­lenzéki fegyveres szervezet­ben, a GUNT-ban ugyanis időközben szakadások mu­tatkoztak, egyre több cso­port lépett ki belőle, s Gu- kuni Veddei képtelen volt megállítani a belső bomlást. Minden bizonnyal ezzel állt összefüggésben, hogy Veddei szembekerült líbiai támoga­tóival is, s le is váltották a mozgalom éléről. A GUNT-on belüli össze­tűzéseket kihasználva, az el­múlt év végén Habré csa­patai a 16. szélességi fokot átlépve támadásba lendül­tek. Egyes alakulataik a polgárháború során először egészen a líbiai határ köze­lébe nyomultak, ami vi­szont már közel sem csupán a csádi ellenzék szétzúzását célozta. Ezt látszik igazolni az is, hogy Franciaország nem habozott bevetni légi-- erejét a frontvonalaktól északra, az amerikai kor­mányzat pedig támogatásá­ról biztosította a francia lé­pést. Washington és Párizs magatartása mögött a jelek szerint, az a törekvés áll. hogy olyan konfliktusba próbálják belesodorni a tri­poli vezetést, ami ürügyet adhat egy újabb Líbia elle­ni akcióra. Az amerikai és francia beavatkozás tehát a csádi polgárháború nemzet­közi válsággá mélyülését eredményezheti. Lengyel L, László Az India és Pakisztán között keletkezett feszültség enyhíté­sét elérő egyezményt írtak alá Új-Delhiben a két ország diplomatái. A képen: a pakisztáni (balra) és az indiai'dip­lomata kézfogása Csütörtök esti kommentár Eszmecsere Londonban Egyesült Államok — SALT—I. Folytatják a szerződés felülvizsgálatát Ellentmondó értékelés kongresszusi bizottságok elé

Next

/
Oldalképek
Tartalom