Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
1987. február 28., szombat Somogyi Néplap SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Meggyógyított lélek got. Az orvosnak nagy szerepe van a nép között. Tekintélye még a szerepénél' és a pénznél is többet ér. Meggyőző szava nyomán könnyebben szerveződhetett a megújulás. A Nékosz utolsó évében a medikusok, gyógyszerész-hallgatók álltai alakított Balassa János Kollégium igazgatója lett. Ügy Látszott, hagy jól megy minden, amikor Révai József meghirdette a Nékosz feloszlatását ... Ettől kezdve Németh Ferenc hol orvos volt, hol egészségügyi aktivista. Évente váltakoztak a munkahelyek: Orvos-Egészségügy! Szakszervezet, állami 'bábaképző, központi honwéd'kórház, kőbányai katonazász- lóalj. Áttanult éjszakák jelezték, hogy időközben képezte is magát; a szülészorvosi munka mellett radiológusként is dolgozott. A végleges állomás a budapesti I. Számú Női Klinika lett,' ahol nemcsak gyakorló orvosként ismerték, hanem kedvelt oktatója is lett jó néhány tucat, az orvosi pályára készülő fiatalnak. Hét évet még a nyugdíjaskor után is a vállára vett, mígnem ibe- burkolódzótt a meghitt családi csöndbe. Vagy mégsem így van? — Április végén fölpakoljuk a holminkat, és irány Zamárdi. Néhány kedves fa, szőlőtőke, meg a víz. Aztán ott vannak az élő és halott barátok. Amíg élt Sipos Gyula, addig vele 'és Fekete Gyulával — mindkettőjüknek van egy kis nyaralójuk — éjszakákat vitatkoztunk át. Folytattuk, ahol abbahagytuk. Gyógyítottuk egymás lelkét. Az őszinte beszéd a_ legjobb gyógymód, többet ért akármilyen orvosi szikénél... Amikor teheti, a feleségével és a gyerekekkel ellátogat Somogyacsára. Ha egy rokonhoz betoppani, akkor ritkán jut el a következőhöz. Odahírneailk családostul az acsai tisiztaszobákiba: „Hogy is volt, Ferii?” Fölemlegetik, miiként ástak bunkert 1945- ben a Cigány-hegyen, s az egykori barátokról is szó esik. Pongrácz Jóska még a háborúban maradt ott, Szepics Feri itt halt még, Varga Jóska felöl ritkán jön hir: Kanadába sodorta a sors. Kupi Karcsi érdes tenyerét szorítja meg néha, ha a boltnál összefutnak. Amáikor Óbudán a villamoshoz kísér, még mindig az aesaiakat emlegetjük. Egyre kevesebben vannak, pusztulnak a házak, nem jön oda más, mint néhány „hóbortos” pesti ember. Gyorsan másfelé terelem a szót: mesélem, hogy nyáron még Porczió Gábor bátyáink nyolcvannyolic évesen is kilépdelt egy kis bániomihegyi borért. A vonaton' újra eszembe jut az üzenet. „Meghalt a »kicsi« János, eladó a szülői ház.” Nem mondtam. Ö sem, pedig végig olyan érzésem volt, hogy tudja. Megírta talán neki Valamelyik acsai koma, s fölemlegethette azt is, hogy mo9t lehetne ám csak ősöket szedni a dőlő Lencse-közön. Mert odajut a falu, könnyű a válogatni való. Békés József Köhög. Valami nyavalya nőtt a tónkéra, alig néhány hónapja kapta le onnan egy ügyes sebész. Mondja a betegség nevét latinul is, meg nyavalyának is. Nyelvére jön mindkettő. Szólít öcsémnek a csöndes óbudai lakásban, és magáz is, ha rosszul fordul a nyelve. Azt akarom mondani ne|ki, "hogy üzenetet kaptam, de nem merem. Üzenik a földijei, hogy eladó a szülőd ház. Kihalt belőle a „kicsi” János, most megvehetné italán olcsón. Nem mondom, mert a hideg rázna tőle, ha egyszer hozzám is ezzel állítana be valaki. Mlegpi óbálok inkább időt nyerni. Mesélem, hogy mikor voltam legutóbb a falujában, kit ismerek, s még a Cigány-hegyre is kisétálunk gondolatban. A Lencse-<köz felé megyünk, tehát kerülővel. Bánja az ördög, csak az üzenetről ne essen szó! Dr. Németh Ferenc — ahogy a faluban becézték, „takács Feri” 'így lát Óbudáról' Somogyacsára: — Az én falumban minden dombon van. A ház, a bolt, az út, a fák, a temető is. Mellette birkalegelő volt, amolyan gidres- gödrösi, merít azelőtt az sem volt más, mint temető. írás nem mondja, hogy mikor, talán még a török előtt. A honfoglalókkal teJsttxía JCo/téí/itim c ff ftirSietne _ /Uv - / M K , diploma lepült Ácsa, így aztán az egész domb temető: tele van az elődök fegyveres meg fegyvertelen sírjával. A tavaszi nagy esőzések idején le-liedállt a Lencse-köz partja, s a földdel együtt egy-egy sor sír is. Potyogtak a csontok meg a koponyák. Gyerekként azt képzeltem a csontok láttán, hogy ha jön majd a végítélet, az acsai dombon két sorban állnak fel az ősök. Jobbra a jók, balra a rosszak. Orvosnak ment. Pedig az öreg Németh nem azt szeretett volna a fiából. Papnak akarta 'taníttaitnii; ha az sehogy se megy, akkor tanító vagy intéző legyen. Durálta is magát miatta, dolgozott keményen a gye- rék boldogulásáért. Tanuljon, vigye többre, mint a többi pairasztgyerek. — Nehéz volt Ácsáról elszakadnom. Kupi Karcsit kellett otthagynom, aki órák hosszait mesélt valami fantasztikusan, Szepics Ferit, aki szinte szárnyalni tudott gondolataival, Pongrácz Jóskát, aki télen is ingben járt, meg Varga Józsit, aki mindig a térképeket bújta. Kapósban azonban olyan kegyet osztott rám a sors, amiért meg tudtam válni tőlük. Egy forgalomirányító rendőr csatárija adott olcsón kosztat és kvártélyt. Engem már az első este egy ágyba dugtak saját fiukkal, ment kevés volt a fekhely. Ez nem volt más, mint Sipos Gyula, akit hiába temetett el előlem azóta a föld, verseiből mindennap előragozom. Kaposváron a népi írókkal', a falukutatókkal és tanaikkal ismerkedő középiskolás-csoport alakult, így hát csak természetes, hogy Németh Feri is velük tartott Hogy pap nem lesz, az már az első átvi- taitqtt éjszakán bebizonyosodott. Barátai előbb kerülitek az egyetemre és a híres Bolyai, majd későlbb Györffy kollégiumba. A kollégium célja az volt, hogy otthont teremtsen a Budapestre került kis számú, anyagiakkal gyengén ellátott fiataloknak. A Pestre érkező, frissen érettségizett fiút Sipos melllett Egyed Imre, Horváth Lajos fogadta. Ö volt egyedül, aki orvosnak készült. — Két deci tej volt a reggelink. Az ebédünk á tudás, a vacsoránk pedig a sorra érkező közös pakkok. Életem legszebb időszaka volt ez. A társalgóban a politikát vitattuk, a faliújságokra röpiratokat bigy- gyesztettünk, a folyosón pedig hajbakapá- sig a magyar jövőt 'képzeltük magunk elé. A legnagyobb hatással a kollégiumi estek voltak ránk. Olyan nem is létezett, hogy ilyenkor valaki más programot szervezett volna magának. Móricz Zsigmondot, Erdei Ferencet, Veres Patent, Kolozsvári Nagy Istvánt, Darvas Józsefet, Zilahy Lajost, Sziabó Pált, Jócsik Lajosit, Mód Aladárt, Kovács Imrét, Balogh Edgárt, Somogyi Imrét hallgattuk szinte megbűvölten. Innen egyenesen vitt sokak útja az illegális kommunista pántba vagy éppen a parasztpártba. De egyenes út vezetett a Petőfi-szobor, Kossuth és Táncsics- sírjának megkoszorúzásához, majd egyre mélyebbre a mozgalomba. A háború utolsó dühöngő évében, amikor már a németek megszállták Magyar- országot, Németh Feri is röpcédulát szórt tanulmányai mellett. A körúton, a Baross utcában és a Nyugati körül osztogatta a figyelmeztető lapokat. Volt olyan alkalom is, amikor egy kapualjban német fegyveres őr szemébe vágták a röplapokat... — Akkor már nagyon forrott alattunk a föld. Azt a megbízatást kaptuk, hogy menjünk a Dunántúlra, arra még szabad az út. S 'ha lehet, élelemmel megrakodva jöjjünk vissza-. Le is mentünk a kollégium titkárának öccsével Somogyacsára. Két hátizsákot megraktunk Szabó örzse néném hízott libáival, de visszajutni már nem tudtunk Budapestre. A front megállt Somogybán. Voltak falvak, amelyek egy hét alatt kétszer-háromszor is gazdát cseréltek. December, harmadikén vonultak el a szovjet katonák az acsai út előtt, de a faluba csak néhány nap múlva jött be két lovas katona patkottatnli. Látták, iitt nincs ellenség, akivel küzdeni kelll. így szabadultunk fel. Németh Ferenc ott kezdte a legújabb kor nyitányát, ahol született: Somogyacsán, kicsi falujában, összehívta a község tekintélyesebb 'embereit, hogy demokratikus alapokon vezetőséget válasszanak, kialakítsák a jövendő új rend alapjait. A tekintélyes acsai pógárok meg úgy súgtak össze: „biztos jegyző akar lenni. ..” — Kaposvárra mentem, mert hírét vettem, hogy Egyed Imre a frissiben megalakított kommunista párt szervezőtitkára lett. Egy llevél várt Sipos Gyulától, hogy sürgősen utazzam Szegedre, mert ott van szükség rám. Ment Németh Ferenc szekéren és teherautón, vonaton és gyalog, míg csak a Tisza-partra nem ént. A szerveződő Nemzeti Parasztpárt tagja, munkatársa, agitátora lett. Néhány napot töltött Szegeden, aztán hóna alatt a megbízatással, és némi pro- pagandaanyaggali, indult vissza Kaposvárra. — Egészen az ország felszabadulásának napjáig állandóan úton voltam. Mindig akadt gyors lábú embernek való megbízatás. Volt úgy, hogy útitársam is akadt. Kupi Karcsival, aki hazagyalogolt az orosz frontról, m|ert nem ákart a szovjetek ellen harcolná, kettesben is megtettük ezt az utat. Jött velem boldogan, mert itt azzal fenyegették, ha viSsziaj önnek a németek, valamelyik acsai diófán himbálja majd a szél... 1945 tavaszán mindenkinek jutott feladat bőven. A somogyi Györffy-kollógis- ták megalakították a parasztpárt itteni szervezetét. Járták a megyét, földosztásban vettek részt, népgyűléseken agitáltak. Hadakoztak az éledő reakció ellen. Nem felejti el Niéme|t!h Ferenc Vidovics főispán haragját, aki szemétdombon kukorékoló kis kakasoknak nevezte őket. Ö disszidált, a „szemétdomlbi kakasok” maradtak. Nemcsak az országépítés kezdődött meg, hanem az egyetemek is éledezni kezdtek negyvenöt őszén. A népi kollégiumok megalakulásával a Pápai Páriz Ferenc Kollégiumban találtuk Németh Ferencet. — Világos volt a számunkra, -hogy okos szóval, a meggyőzés erejével a szocializmus mellé kell és lehet állítani az ifjúsá
