Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-27 / 49. szám
2 Somogyi Néplap 1987. február 27., péntek Magyar—jugoszláv pártközi megbeszélések r Érdekeink összekötnek (Folytatás az 1. oldalról.) MManko Ren ovica válaszában köszönetét fejezte ki a meghívásért, a szívélyes vendéglátásért, majd emlékeztetett arra, hogy Kádár János személyesen is hozzájárult a két ország kapcsolatainak fejlődéséhez, amelynek tartós alapjait Tito elnökkel közösen teremtették meg. A továbbiakban elégedetten szólt arról, hogy a mostani tárgyalásokat is a megértés, a nyíltság, a kölcsönös tisztelet szelleme hatotta át, s azok a jószomszédi együttműködés elveinek valóra váltását tükrözték. Véleményt cseréltek a szocialista átalakulás sajátosságairól, a jövőbeni együttműködés irányairól, lehetőségeiről csakúgy, mint a nemzetközi helyzet alakulásáról, a két párt tevékenységéről, a békéért folytatott harcról. Miként Kádár János, a JKSZ elnöke is megállapíthatta: nagyfokú egyetértésben válthattak szót valamennyi jelentős kérdésről, s a vélemények ilyen egybeesése természetes a jól együttműködő szocialista országok képviselői között, amely országoknak közös céljai és közös érdekei vannak a haladásért folytatott harcban. E kontaktusok jó például szolgálnak az egyenjogú kapcsolatok, a kölcsönös tisztelet, a szuverenitás és a területi integritás tiszteletiben tartása elveinek érvényesítésén, valamint a nemzetközi kapcsolatokban elfoglalt eltérő pozíciók elismerése területén is. Milanko Renoviica kijelentette: a két ország viszonyának alakulásában különös jelentősége van a pártközi kapcsolatoknak, a folyamatos politikai párbeszédnek,' a kölcsönös bizalomnak és a nyílt véleménycserének. A mai tárgyalások ebben a szellemben, ilyen légkörben folytak. Ezért is megvan minden ok az elégedettségre a kapcsolatok fejlődését illetően, ugyanakkor nem szabad megállni, állandóan keresni kell az együttműködés további útjait, lehetőségeit. Arra kell törekedni, hogy korszerűbb formák révén is magasabb szintre emelkedjék ez az együttműködés. Különösen fontos ez a világban végbemenő jelentős műszaki-tudományos haladás időszakában, amely hatással van országaink gazdasági életére is. Jó úton haladunk ahhoz, hogy a KGST Komplex Program révén is, együttes erővel oldjuk meg, és ösztönözzük ezt az együttműködésit. A nemzetiségiek helyzetéről szólva Milanko Renovica megáillapítóttá: a Magyarországon élő szerbek, horvátok és szlovénok, miként a Jugoszláviában élő magyar nemzetiség helyzetének megítélése azt bizonyítja, hogv e népek másik országban élő tagjai a közeledés tényezői. — ön már említette — folytatta a jugoszláv párt vezetője —, hogy ma a szocialista építés egy nehéz időszakát éljük. Nincs okunk azonban, hogy elégedetlenek legyünk az eddig elért eredményeinkkel: a szocialista Jugoszlávia a forradalom győzelme óta többet ért el fejlődésben, mint korábban bármiikor. Jelentősen megváltoztak a feltételek a gazdaságban, a kultúrában és minden más területen. Ugyanakkor nem tagadhatjuk: nehézségek is hátráltatják fejlődésünket, részben saját belső gyengeségeink, részben pedig a nemzetközi gazdasági folyamatok miatt. Rendelkezünk azonban olyan erővel — a munkásosztállyal, egész népünkkel, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével, mint a társadalom vezető eszmei- politikai erejével —, hogy megoldjuk problémáinkat. Éppen ezért fogadtuk el a gazdaság stabilizációját célzó programunkat, s vizsgálatot folytatunk annak érdekében, hogy egyes intézményeink tevékenységét alkotóbbá, hatékonyabbá tegyük. — A mai igen kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, amikor folytatódik a fegyverkezési verseny, amikor újabb tűzfészkek, válsággócok alakulnak ki és növekszik a szakadék a fejlett és a fejletlen országok között, Jugoszlávia népe folytatja a harcolt a békéért, az egyenjogú együttműködésért, a leszerelésért. Miként a mgi tágyalásainkon megállapítottuk: mindkét ország támogat münden olyan kezdeményezést, amely a leszerelésre irányul, és az új gazdasági világrend megteremtését célozza. Ebben Jugoszláviának, mint el nem kötelezett országnak különös szerepe van. Véleményünk, értékelésünk egybeesik az európai biztonságért és bizalomért folyó harc kérdéseiben is — mondotta Milanko Renovica, s végezetül sok sikert kívánt a szocializmust építő magyar népnek. A díszebéd után a jugoszláviai vendégek programja üzemlátogatással folytatódott. Milanko Renovica és a pártküldöttség tagjai a budapesti Híradástechnika Szövetkezethez látogattak. A delegációt, elkísérte Kótai Géza. A vendégeket Köveskuti Lajos, az MSZMP KB tagja, a szövetkézét elnöke, az OKISZ vezetője tájékoztatta a Híradástechnika Szövetkezet tevékenységéről, gazdálkodási eredményeiről. Az üzemlátogatás során a vendégek megtekintették a Híradástechnika Szövetkezet néhány termelőegységét. A jugoszláviai pártküldöttség este hangversenyen vett részt a Bartók Béla Emlékházban. Nyugat-bejrúti utcakép. A rendet a hét elején bevonult szír alakulatok tartják fenn a libanoni főváros nyugati részében Palme egy éve halott Egy esztendő telt el egy igen népszerű ember halála óta. A szomorú évforduló kapcsán ismét bebizonyosodott: néha valóban igaz, hogy vannak, akik haláluk után is tovább élnek. Méghozzá nemcsak honfitársaik, de ennél jóval tágabb értelemben — embertársaik szívében. Korunk a káprázatos, nemegyszer szívet melengető haladás kora éppúgy, mint a szégyenletes ellentmondásoké és a még szégyenletesebb brutalitásoké. Az a szőke, kedves mosolyú, középtermetű férfi, aki 1986. február 28-a késő estéjén feleségével együtt kilépett egy moziból, minden haladás lelkes híve és minden brutalitás, minden igazságtalanság elkötelezett ellenfele volt. Olof Palme, a Svéd Királyság miniszterelnöke, a svéd szociáldemokrácia kiemelkedő alakja nyilván másképpen gondolkodott számos kérdésben, mint — mondjuk — egy indiai buddhista vagy éppen egy keleteurópai kommunista. De vannak személyiségek, akikre egyforma elismeréssel nézhet fel minden világnézet becsületes képviselője és Olof Palme egyértelműen, vitathatatlanul ilyen személyiség volt. Valaki egyszer azt mondta róla, hogy ö a testet öltött jószándék. A fogalmazáson talán lehet vitatkozni, a fogalmon aligha. Az embereknek ahhoz a csoportjához tartozott, amelynek tagjai azt mondják, amiben hisznek, és cselekedeteiket is ez határozza meg. Néha megesik, hogy nemcsak a művészetben, hanem emberi viszonylatban is előtűnik, sőt fel- izzik a tartalom és a forma lenyűgöző egysége. Nyilván Palménak is voltak személyi ambíciói. De ő tudta a sorrendet: mindig az általa szolgált ügy volt a fontosabb: az, hogy egy-egy kérdésre adandó válasz előbbre viszi-e azt, amiben hitt. Svédország miniszterelnöke pontosan annak a jegyében élt, amit hirdetett. Minden és mindenki érdekelte; elkerülhetetlen rossznak tartotta a hierarchiát és a protokollt ; igazi közege az egyszerű emberek sokasága volt és testőrei nagy rémületére rendszeresen ei is vegyült ebben a sokaságban. Kevés olyan kormányfő élt a földön, akinél ilyen gyakori és természetes lett volna, hogy váratlanul, gyakran magavezette gépkocsival, megérkezett egy-egy gyűlés színhelyére, egy-egy cealád otthonába. Sokan vallják, hogy éppen ez a gyanútlanság okozta Olof Palme halálát. Egy olyan világban, amelyben valósággal tort ül a terrorizmus, amelyben sajnos mind nagyobb teret nyer a nemegyszer klinikailag is követhetetlen irracionalitás, sokan teszik fel a kérdést: miért kell egy jelentős ország első emberének szinte gyerekes csínnyel leráznia testőreit? A kérdés jogos is, nem is, a válasz pedig hozzátartozik Palme feledhetetlen portréjához. Mert ez a válasz fontos része az egy éve halott politikus némán is messze hallható üzenetének: élni, igazán élni csak emberként, emberek között lehet. Még akkor is, ha a gyilkosok ezt kihasználhatják. Kockázat nélkül (a régi pénzügyi jelBÉKE KELL A szovjet szakszervezet felhívása Nevadai gyűjtőzsinór Ennek a tegnap reggel Szemipalantyinszk környékén felrobbantott atombombának a gyújtózsinórjához az amerikai nevadai sivatagban tartották oda a lángot. Hiszen, amikor három hete az Egyesült Államok kormánya végrehajtatta az idei első nukleáris kísérleti robbantását, az egész világ tudhatta, hogy az magával hozza a szovjet kísérletsorozat felújítását. Ezt Moszkva jó előre, még tavaly decemberben bejelentette. A Szovjetunió több mint másfél esztendeje, a hirosi- mai atomtámadás 40. évfordulóján, 1985 augusztusában egyoldalúan moratóriumot hirdetett az atomrobbantási kísérletekre. A szovjet vezetés szándéka az volt, hogy csatlakozásra bírja az Egyesült Államokat, majd esetleg a világ valamennyi atomhatalmát. Ha jó példája követőkre talál, akkor a nukleáris fegyverfejlesztés megállhatott volna, s kedvezőbb feltételek teremtődtek volna a jelentős fegyverzetcsökkentéshez. Moszkva az azóta eltelt 19 hónapban négyszer is meghosszabbította a moratóriumot, mindannyiszor felszólítva Washingtont, hogy csatlakozzon. A válasz mindenkor konok nem volt. 1985 nyarától máig huszonöt amerikai kísérleti robantás történt, tehát az Egyesült Államok hosszú fegyverzetfejlesztési kísérletsorozatot hajtott végre úgy, hogy a másik nagyhatalom közben jószerivel egyhelyben állt. Legfeljebb laboratóriumi kísérleteket folytatott, ellenőrző kísérletek nélkül. Logikus, hogy ezt az előnyt sokáig nem adhatta meg a szovjet vezetés. Utolsó politikai kísérletként úgy fogalmazták a tavaly decemberi moszkvai bejelentést, hogy a Szovjetunió akkor kezd maga is újra atomrobbantásokat, ha az USA az idén is folytatja a maga kísérleteit. Tehát, ha a Reagan-kormány úgy döntött volna, hogy — akár átmenetileg — nem robbant, akkor a szovjet moratórium is folytatódott volna. A Fehér Házban nem így döntöttek, szükségszerű következmény volt hát a szovjet robbantás. Ám a kapu továbbra is nyitva van: a Szovjetunió jó szándékát bizonyítja, hogy ezután is fenntartja ajánlatát az atomkísérletek beszüntetésére. szó szerint) nincs üzlet; a jelük szerint tartalmas élet sincsen. Palme nemcsak ezt a kockázatot vállalta, ennél nagyobbakat is. Vietnam bombázásakor ő állt a stockholmi tüntető menet élére; nemcsak politikusként, de emberként is „egyszerűen elviselhetetlennek” tartotta a faji megkülönböztetés minA szovjet szakszervezetek XVIII. kongresszusa felhívást intézett a világ szak- szervezeteihez és dolgozóihoz, hangsúlyozva, hogy a Névadóban folytatódó atomfegyver-kísérletek az emberek millióinak felháborodását váltják ki. A nukleáris fegyver híveit nem józaní- totta ki a Szovjetunió bátor, mélységesen humánus lépése, az egyoldalúan vállalt, több mint másfél évig betartott moratórium. A mai bonyolult világban többféleképpen ítélhetők meg és képzelhetők el az egyes emberi értékek. A szakszervezeteknek és a dolgozóknak — miközben hűek maradnak a saját ideológiai nézeteikhez, politikai rendszerükhöz, vallási vagy éppen ateista meggyőződésükhöz — egy mindenki számára közös, átfogó realitást feli kell ismerniük: békére van szükségük. Békére az élet megőrzése érdekében, békére a dolgozók életkörülményeinek megjavítása érdekében és békére minden ember jogainak, szociális és gazdasági létfeltételeinek biztosítása éredekében — hangzik a felhívás. A szovjet dolgozók nem akarnak új háborút. A nagy október óta eltelt 70 év annak a harcnak a története, amelyet a szovjet nép a békéért, az együttműködésért, a humanizmusért és a haladásért vívott. A szovjet embereknek ma a kifűAz 1968-as évnek, bár nem volt békés év, nagy jelentősége lesz a béke ügyének előremozdítása szempontjából — értett egyet Mihail Gorbacsovval üzenetében Javier Pérez de Cuellar. Az ENSZ főtitkára az SZKP főtitkárának a nemzetközi békeévvel kapcsolatos üzenetére válaszolt. A választ tegnap közölték a moszkvai lapok is. Pérez du Cuellar kifejezte azt a reményét, hogy a jövőben majd úgy eshet szó az elmúlt évről, mint amelyik kezdete volt a békét és igazságosságot biztosító folyamat valódi előremozdítá- sának. A nemzetközi békeév keretében tett kezdeményezések felhívták a figyelmet azokra a sokoldalú problémákra, amelyektől a béke megteremtése függ és jobban megértették azt, mit kell tenni e problémák megoldá- *sa érdekében. A nemzetközi békeév eseményei ismét bizonyították, den formáját és az elsők között jelentette ki, mit jelenthet a világ számára a csillagháborús szándékok megvalósulása. Halála évfordulóján olyan emberre emlékezünk, aki ugyancsak „fehérek között európai” volt. A szó legszebb, legköltőibb értelmében. II. E. zott forradalmi célok megvalósítása, a mindenre kiterjedő átalakítással kapcsolatos alkotómunka és a szocializmus lehetőségeinek minél teljesebb kibontása érdekében van szükségük a tartós békére. Az újító szemléletjmód — amelynek az új politikai gondolkodásmód- képezi az alapját; s amely tükrözi az általános erkölcsi normákat — szükséges ahhoz, hogy megoldjanak olyan, a szakszervezeti világmozgalom számára közös problémákat, mint a környezeti katasztrófa veszélye, a tudományos-műszaki forradalom szociál is vonatkozásai, az igazságos nemzetközi gazdasági kapcsolatok létrehozása és sok egyéb. A felhívás hangsúlyozza, hogy korunkban az egyik fő mozgaitóerő a világ szak- szervezeteinek és dolgozóinak közössége. Sokban ettől az erőtől függ, milyen úton indul el a harmadik ezredévbe lépve az emberiség. Határozottam szembe kell szállni a közös ellenséggel, a militarizmus, a reakció és a monopolitőke erőivel. Tömöríteni kell a dolgozók sorait az általános haladásért, a társadalmi igazságosságért és a föld népei boldogságáért vívott harcban. A béke a szakszervezetek és a dolgozók közös célja, a háborús veszély elleni küzdelem pedig közös feladatuk — mutat rá a felhívás. hogy az emberiség kétségkívül békét akar. Vannak jelei annak is, hogy nőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete iránti megértés és támogatás, bár el kell ismerni, hogy az államok kölcsönös függőségének erősödése ellenére továbbra is az egyoldalú és kétoldalú diplomácia tendenciája érvényesül — mutatott rá. Pérez de Cuellar megállapította: Mihail Gorbacsov üzenete arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió változatlanul támogatja az ENSZ tevékenységét és programjait. Az SDI fázisai „Nem valószínű”, hogy az Egyesült Államok a kilencvenes évek közepe előtt hozzálát rakétaelhárító fegyvereknek a világűrbe való telepítéséhez — jelentette ki Caspar Weinberger, az Egyesült Államok hadügyminisztere azon a megbeszélésen, amelyet Janó Dzsunjával, Japán második legnagyobb ellenzéki pártjának az elnökével folytatott Washingtoniban. A Komeito elnökét a Pentagon vezetője arról tájékoztatta, hogy az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezésnek — az SDI-nek — a megvalósítása bizonyos késedelmet szenved, még akkor is, ha sikerül a kongresszus teljes költségvetési támogatását elnyerni Reagan elnök csillagháborús terveihez. Az Egyesült Államok a három szakaszra tervezett programnak már első szakaszában megkezdi a rakétel- hárító űrfegyverek telepítését. A rendszer ekkor már alkalmassá válik arra, hogy korlátozott mértékben ugyan, de megsemmisítse az esetleges támadó szovjet rakétákat, közölte Weinberger, aki szerint ennek a fázisnak a megvalósítása a kilencvenes évek közepére várható. A második szakaszban nagymértékben fejlesztik és kibővítik az űrvédelmi rendszer hatékonyságát és a harmadik fázisban teljesen megbízhatóan működik majd a rendszer, közölte Weinberger. A. K. A megemlékezés virágai Stockholmban, a merénylet színhelyén (Foto: Newsweek—KS) Cuellár-üzenet
