Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-04 / 29. szám

1987. február 4., szerda Somogyi Néplap 5 SOMOGY NÉPESEDÉSI HELYZETE Család és közgondolkodás A család- és nővédelmi tanácsadást A házasság és a család sze­repe igen jelentékeny a köz- gondolkodásban. A hagyo­mányos nagycsalád részben felbomlóban van, jóllehet még nem alakult ki a kor­szerűbb, a gyakorlatban is jól működő családmodell esz­ménye. Gátló, hogy fokozó­dott az emberekben az egyé­ni érdek érvényre juttatása olykor a család, a nagyobb közösségek érdekei ellenében is. Tovább nőtt az anyagias­Qrszágosan a polgári pe­rek 32,7 százaléka, a megyé­ben 28,3 százaléka bontóper. Több mint a felük válással végződik. A felbontott há­zasságok kétharmadában a feleség a kezdeményező. E jelenség azzal is összefügg, hogy az egyenjogúvá vált nőik ma már több erőt érez­nek magúikban sorsuk önálló irányításához, de számos más tényező is közrehat. A nők munkáiba állásával fokozó­dott leterheltségük, szabad­idejük nagy részét munkával töltik. A férfiak a családi munkamegosztásban arány­talanul kevesebbet vállalnak, számottevőbb viszont mun­kaidőn túli jövedelemkiegé­szítő tevékenységük. Az ér­zelemgazdag együttlét — a szerzés és az egzisztenciális érdekek elsőbbsége miatt — esetleges. A nőik függőségi viszonyának megváltozása gyakran türelemhiányhoz ve­zet, s az új típusú összeüt­közések megoldási készsége gyakran hiányzik a csalá­dokból. A házasságok felbontásá­nak közvetlen okai szinte minden társadalmi rétegben azonos arányt képviselnek. Főleg az italozással összefüg­gő tettlegesség a válás oka. Az ifjúság körében végzett vizsgálat szerint pedig a la­káshiány, a pénzért való hajsza, az alkoholizmus, az elhamarkodott házasságkö­tés, az érzelmi és szexuális űhidegülés, a házastársi hű­ség megszegése, a bizalom- hiány, s olykor a megélheté­si gond. A statisztika sze­rint a viszonylag hosszú tar­tamú házasságok is válságba kerülnek. (1982-ben a fel­bontott házasságok 38 szá­zaléka 10 év feletti volt.) A fiatalok a családi élettel ság, a közömbösség; csök­kent a házasodási kedv. Köz­rejátszik ebben a 15 évesnél idősebb hajadon és nőtlen népesség arányának vissza­esése is. Mind többen vá­lasztják a házasságkötés he­lyett a kevesebb kötöttséggel járó, vagyoni szempontból sokszor kedvezőbb élettársi kapcsolatot. Az országos átlagnál ki­sebb mértékben, de folyama­tosan kapcsolatos kötelezettsége­ket — saját tapasztalataik révén — tárgyilagosan íté­lik meg, ugyanakkor a csa­ládi élet nehézségeit, próba­tételeit még nem ismerik. A házasságról kedvezőtlen kép alakul ki bennük, kevés a vonzó tapasztalatuk. Nem kapják meg eléggé azt az indíttatást, amely családala­pításra késztetné őket. Az elváltak újraházasodási tö­rekvése ritka; az új házas­ságokból született gyerekek száma igen kevés. A felbon­tott házasságok többségében kiskorú gyerek is van, kö­zülük sokan állami gondo­zásba kerülnek. (Somogybán tanévenként 300—350 kisko­rú kerül állami gondozásba.) A házasulandók többsége — az anyagi viszonyoktól függetlenül — általában egy­két gyereket tervez, ám a sorrendiséget a megfelelő la­kás, a biztos anyagi háttér szabja meg. A háromgyer­mekes családideál nem való­sult meg. Megyénkben is ér­vényesülni látszik az az ösz- szefüggés, miszerint az élet­színvonal, a kulturális szint emeLkedése a termékenység csökkenésének irányába hat. A munkába álló fiatalok tájékoztatási szintje elmarad a kívánatostól, pedig éppen körükből kerülnek ki a ko­rán házasodok. Noha a tár­sadalmi és tömegszervezetek egyre nagyobb hangsúlyt he­lyeznek az egészséges élet­mód, a népesedéspolitika kérdéseit érintő agitációs- propagandamunkára, érzé­kelhető változás ennek hatá­sára sem történt a lakosság szemléletében. Fokozódott a fiatalok körében a szeszes ital fogyasztása, a dohány­zás, és folyamatosan emelke­dik a válások száma. általában helyesléssel fogad­ja a közvélemény, jóllehet gyakorlati hasznáról megosz­lanak a vélemények. A há­zasság . előtti tanácsadást kampányszerűnek, formális­nak tartják. A tanácsadók működése nem eléggé közis­mert, sokan idegenkednék ezektől az intézményektől. Még mindig magas a művi vetélések száma a 20 éven aluliak körében. Az új tantervek, egyéb irá­nyító dokumentumok megfe­lelő teret adnak ahhoz, hogy az iskola ismeretnyújtással, szemlélet- és érzelemformá­lással, erkölcsi neveléssel já­ruljon hozzá a házastársi és szülői szerep alakításához. Ugyanakkor az iskolai neve­lés számos korlátba ütközik. A közoktatásban végzett vizsgálatok tanúsítják, hogy a szülök általában kevesebb időt töltenek gyermekeikkel, kevés az együttes tevékeny­ség. Az iskolában viszont még mindig elég jellemző a tanár—diák viszony merev­sége. A pedagógusok nagy­fokú leterheltsége is útját állja a hatékony nevelésnek. A nevelés — az iskolában és a családban is — gyak­ran csak kioktató, nem elég meggyőző és érzelemgazdag. Az iskola és a család közöt­ti ésszerű munkamegosztás még nem alakult ki. pedig az ifjúság családi életre, szü­lői szerepre való felkészítése ezt feltétlen megkövetelné. Az intézkedésekkel, illetve életmódváltozásokkal párhu­amelynek megállítása, illetve jó irányba terelése több alapvető területen megha­ladja a megyei intézkedések lehetőségét. Viszont igaz az is, hogy azok a feladatok sem valósultak meg mara­déktalanul, amelyek a népe­sedéspolitikai célkitűzések­ből fakadtak, és összehangol­tabb, következetesebb helyi­megyei teendőket tettek vol­na szükségessé. Mindezek figyelembevéte­lével a megyei pártbizottság indokoltnak tartotta a de­mográfiai tendenciák össze­zamos szemléletformálás a politikai munkának is tarta­léka. A propaganda és a fel- világosító tevékenység nagy eltérést mutat a különböző társadalmi szervezeteknél. Az ismeretterjesztés formai­lag általában kiszélesedett (írásos, szóbeli, audiovizuá­lis, agitáció) a HNF, a TIT, a KISZ, a Vöröskereszt és a szakszervezet helyi, üzemi szervezeteinél. Szakembe­rek tartottak előadásokat, a témák változatosak, és kellő érdeklődést keltettek. A köz­véleményt egyre jobban fog­lalkoztatja a válások, illetve a felbomlott házasságokból származó gyerekek sorsa. A népesedéspolitikai feladatok — bár jelentős hangsúlyt kaptak a tömegpolitlkai mun­kában — csak részben való­sultak meg. Propaganda- és felvilágosító munkánk — művészeti alkotások, ripor­tok, ismeretterjesztő előadá­sok stb. — hatékonysága sem kielégítő. A társadalmi szer­veknek és kulturális fóru­moknak még jelentős tarta­lékai vannak; sokszor diva­tosan is „hálásabb” téma a felbomló család ábrázolása, mint ennek az ellenkezője. Megállapítható, hogy a né­pesedéspolitikai határozat nyomán kibontakozó tevé­kenység szükséges volt; be­folyásolta a megye népese­dési folyamatainak alakulá­sát, de a fő cél — a népes­ségszám érzékelhető növeke­dése — nem valósult meg. Belátható tehát, hogy olyan tevőinek, irányainak és el­lentmondásainak tárgyila­gos, előrejelző számbavéte­lét, a kedvező változások szükségleteinek megfogal­mazását, s azoknak a poli­tikai, társadalmi, állami, gazdasági ellátási és szociá­lis intézkedéseknek a szor- gailmazását, amelyekre a he­lyi-megyei lehetőségekből adódóan mód van. A párt- bizottság nyomatékosan föl­hívta a figyelmet a fentiek fontosságára. (Folytatjuk.) nő a bontóperek és a válások száma objektív folyamatról van szó, Kamarahangverseny a zeneiskolában Minden jó, ha a vége jó! — tartja a mondás. A ka­posvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola hétfő esti filhar­móniai koncertjén vastaps szólította színpadra a két ki­tűnő zongoristát, Halla Ju- ditot és Kardos Kálmánt. Páros zongorajátékuk külö­nös élvezetet jelentett a csaknem kétórás műsorban. Darius Milhaud francia kortárs zeneszerző, a hatok csoportjának Honegger mel­lett egyik legjelentősebb kép­viselője. Scaramouch című, két zongorára írt darabja magával ragadta a dzsessz és a dél-amerikai folklór iránt érzékeny közönséget. A francia nagykövet titkáraként több évig Rio de Janeiróban élő zeneszerző művét köny- nyed elegancia, a pergő és lassúbb ritmus ötvözete tet­te egzotikussá. Ugyancsak meglepetésül szolgált a múlt század ro­mantikus — lambergi szüle­tésű, de Pesten a német szín­ház első fuvolásaként műkö­dő — zeneszerzőjének, Dopp­ler Ferencnek a bölcsődala. A háromrészes, hatnyolca- dos, bevezetővel indító, majd egy lassúbb ritmusba váltó és végül az indító tételhez visszatérő fuvolaszóló az elő­adók egyik közkedvelt da­rabja. Csupor László dina­mikus, az átmeneteket von­zó eleganciával egymásba si­mító fuvolaszólójában, Ba­lázs István zongorakíséreté­vel élvezhette a közönség Doppler darabját. A ritkán hallható Schu­mann-művet — amely az Asszonyszerelem, asszony­sors-dalciklus része — Bala- tinecz Márta énekelte Kar­dos Kálmán zongorakíséreté­vel, mély érzelmi fűtöttség­gel, rutinos technikával. Brahms négytételes, a-moll triója Perjés Margitnak (kla­rinét), Pallós Lászlónak (gor­donka) és Kardos Kálmán­nak (zongora) adott lehető­séget arra, hogy egyénenként is megcsillanthassák képes­ségeiket. A kevésbé ismert Beetho­ven szonáta — melyet Papp Tibor (hegedű) és Balázs István (zongora) varázsolt elénk, azt bizonyította, hogy a kaposvári zeneiskola taná­rainak koncertje egyre job­ban fölveszi a versenyt a filharmónia egyéb rendezvé­nyeivel. Várnai Agnes CSAK A CSODA SEGÍTHET A franciák odáig jutottak az Űr 1429. esztendejében, hogy a gazdasági intéző már tojást is képtelen szer­vírozni Vaucouleurs várka­pitányának reggelijéhez. Nehéz idők ezek: kilenc év­tizede tart már a százéves háború az angolok ellen, és a franciák számára egyre kilátástalanabbnak látszik a küzdelem. A király alkal­matlan az uralkodásra, az udvari méltóságok saját po­zíciójukat féltik, vagy azt lesik, hol tudnak előbbre jutni. A nép türelmetlen, válto­zást akar. Nem is lepődünk meg, hogy csakhamar híre szalad: egy champagne-i parasztlány, bizonyos Jeanne d’Arc, csodákat tud művel­ni. Neki talán sikerül meg­fordítani a háború menetét, s győzelemre segítheti a francia népet.' G. B. Shaw ebben a törté­nelmi helyzetben indítja drámáját, amelyet most a kaposvári Csiky Gergely Színházban Babarczy Lász­ló rendezésében állítottak színpadra. A Szent Johanna című darabot az irodalom­történet Shaw legjobb mun­kájaként tartja számon. Igaz, előfordult már, hogy egy új feldolgozás, más ér­telmezés után az örökérvé­nyűnek hitt darab veszített hajdani fényéből. A Szent Johanna esetében viszont az kelthet meglepetést, hogy semmit sem kopott meg. Jóllehet Babarczy László észrevehetően távol tartja magát attól a megoldástól, hogy lépten-nyomon „idő­szerű felhangokat” adjon a jeleneteknek. Igaz ez, még akkor is, ha itt-ott megle­hetősen csínján, de él ezzel a lehetőséggel. Ilyen értelemben tehát van egyfajta titka Shaw- nak is, talán épp az, hogy máig nagyon kevés követő­re talált a drámairodalom­ban a shaw-i módszer — nevezetesen az, hogy a szín­padon nagyon okos embe­rek beszélgetnek nagyon fontos dolgokról. A Szent Johanna című darabban is tanúi lehetünk annak, hogy ez a módszer hordoz ma­gában annyi feszültséget, drámaiságoí, mint a legcse- lekményesebb történetek. Ez a meditativ jellegű shaw-i színház lehetőséget ad a kaposvári társulatnak arra, hogy egy nagyon fon­tos mozzanatát húzzák alá a történetnek. S ez nem más, mint Johanna hite, el­szántsága. Csákányi Eszter alakítása nem misztikus irányba viszi a darabot, ha­nem azt a — Szerb Antal­tól kölcsönözzük a szót — realista szentet mutatja meg, aki a sok bolond és vezetésre képtelen lovag meg főúr között nagyon is kézzelfogható, nagyon is reális gondolkodásmóddal, gyakorlatias észjárással igyekszik előbbre vinni sa­ját és társai sorsát. S ebben legfőbb szövetségese a hit. A hit — magában, társai­ban és másokban. Eltér Shaw a többi drá­maírótól abban is, hogy nem vesz tudomást dramaturgiá­jában a színészekről. Leg­alábbis ezt látsaik bizonyí­tani az a tény: nem igyek­szik bizonyos szereplőit szín­padon tartani csak azért, hogy főszereplők legyenek. Mindent a saját mondaniva­lójának rendel alá. Nem volna meglepő, ha egyszer egy színész azt nyilatlkozná: nem szeret Shaw-darabok- ban játszani. Bár erről a kaposváriak esetében szó sincs. Nagy tisztelettel és alázattal igyekszenek szol­gálni a darab épülését néha epizódszerepekben is, mint például Lukáts Andor teszi. így alakul ki az a hely­zet, hogy a darabnak ha­gyományos értelemben nincs is főszereplője. Csákányi Eszter Johannája hiteles, át­élt szerepformálás, amely­ben a későbbi előadások ki­érlelt alakításának ígérete is benne van. Nincs könnyű dolga, hiszen a szokatlan dramaturgiából adódóan rö- videbb időt tölt színpadon, így eszközeit sűrítenie kell. Az előadás nagy élménye Kulka János játéka. Ez a semmire sem alkalmas ki­rály feminin vonásait hangsúlyozó alakítás bizo­nyára előkerül majd az év végén még a kritikusok leg­jobb epizódszerep díjának odaítélésekor. Szerepe sze­rint csak a második felvo­násban kapcsolódik az elő- . adásba Jordán Tamás, a tő- ( le megszokott eleganciával, atmoszférateremtő erővel formálja meg Warwick gróf szerepét. Hasonló jó alakí­tás Spindíer Béláé is, akit a francia püspök szerepében látunk. Jórészt nekik kö­szönhető, no meg Hunyad- kürti Györgynek, hogy a második felvonás hosszúsá­ga nem megy a darab rová­sára. A tárgyalási jelenet ugyanis,talán túl van azon, amit a néző még bír türe­lemmel, s egy szerencsés, célirányos húzás pergőbbé tette volna az évad valószí­nűleg egyik legjobb előadá­sát. A darab krónikájához tartozik még Szegő György díszletének említése, amely eszköztelenségével jól szol­gálja a rendező mondaniva­lóját. Ugyanez vonatkozik Cseléjiyi Nóra jelmezeire is. Varga István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom