Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
1987. február 2., hétfő Somogyi Néplap 3 ÉBRESZTŐ A mimika legemberibb vonása a tudatosság. Mielőtt még elkezdenénk dolgozni, gondolatilag megalkotjuk, szellemi képernyőnkre vetítjük a leendő művet. A tudatosság társadalmi értelemben nem kevésbé fontos, mint hajtóerő. Az szükséges, hogy a konkrét munkacélt el tudjuk helyezni a maga széilesebb összefüggéseibe, képesek legyünk fölismerni annak szerepét, horderejét a társadalmi-gazdasági haladásban, az ország sorsának alakulásában, személyes boldogulásunkban. Milyen fokú hazánkban a társadalmi tudatosság? Hol tartunk gazdasági életünk sarsfordításában ? A parlament legutóbbi költségvetési vitájában mondta a kormány elnöke: „Magunknak tesszük föl a kérdést: sikerült-e a közvéleményben eléggé tudatosítani, hogy mekkora feladatot jelent a gazdaság gyökeres megújítása, a fejlődés ütemének gyorsítása, a világpiaci versenyképesség növelése, s hogy mekkora a tét? Azt hiszem, azt kell válaszolni, nem. A feladat és a tét nagyságát meg nem sikerült tudatosítani.” Valamiféle drámai kép felvázolása, a lakosság „sokkolása” nem visz előre. Ne sugalljunk indokolatlan optimizmust, de pesszimizmust sem. Az igazságot, a valóságot tükrözzük a maga ösz- szetettségében, ellentmondásosságában. Az országnak van pozitív cselekvési programja; a gazdaságpolitika céljait világosan felvázolta a párt XIII. kongresszusa és konkretizálta a VII. ötéves terv. Bár a népgazdaság nem fejlődött a céloknak megfelelően, ' mégsem a dokumentumok átírása, hanem a felzárkózás, a lépésváltás, a tartalékok feltárása és hasznosítása a feladat. A tudatformáló munka, a mozgósítás tehát csak akkor lehet eredményes, ha konkrétan és meggyőző módon segíti a kisebb-nagyobb közösségek teljesítményének növelését. Az agitációt irányító párt- szervezetek számára világos utat mutat az 1987. évi terv gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszere. A felvilágosítás és a mozgósítás mégsem vezényelhető központilag. A politikai munka tennivalói, hangsúlyai mások például az élenjáró üzemekben, ahol eredményes erőfeszítéseket tettek a gazdálkodás hatásfokának javítására, a termelési szerkezet átalakítására, a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a gazdaságos kivitel növelésére, a belföldi kereslet jobb kielégítésére. S megint mások a nehezen mozduló többségnél, ahol nem történt érdemi előrehaladás a hatékonyság javítása, a belső és a külső piac igényeihez igazodó termelési szerkezet kialakítása ügyében. „Vállalatok, szövetkezetek, intézmények tucatjait lehetne felsorolni, ahol az elmúlt évtizedben nem javult, sőt, romlott a munka hatékonysága — mondta Havasi Ferenc előadói beszédében az MSZMP KB 1986. november 19—20-i ülésén. — Szép számmal találunk olyan városokat, kerületeket, lakókörzeteket, talán még megyéket is, ahol mintha megállt volna az idő, és — nem az anyagiakra gondolva — egy helyiben toporgás, visz- szafejlődés tapasztalható, ahonnan évekig nem indul el kezdeményezés, ahonnan kiveszett az öntevékenység, a tenniakaró pozitiv erők összefogás ániak képessége, csökkent az aktivitás. A helyzet felett siránkozva viszont megegyeznek abban, hogy nem ők a felelősek, hanem a szabályozók, az elvonás vagy az elődök, akik elrontották a dolgokat. E belenyugvó siránkozásnak helyenként részesei a párt-, a tanácsi és a szakszervezeti szervek is.” A meghökkentően nyílt és kritikus fogalmazás mozgósít a cselekvésre, jó értelemben lázit, felháborít a hibák, a közömbösség, a tehetetlenség ellen. Az agitáció hatástalan marad, olykor pedig bumerángként üt vissza, ha nem szabadul meg a régi beidegződésektől, az idejét múlta sablonoktól. „Csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk” — ismételgetjük időnként, még most is, pedig ez a közhely- szerű összefüggés napjainkban így nem igaz. Miután többet osztottunk el a 70-es években, de tavaly is, mint amennyire lehetőség volt, a túlelosztásnak utólag — adósság, szolgálati terhek: kamatok, hiteltörlesztések formájában — meg kell fizetni az árát. Ez fejeződik ki abban, hogy a belföldi felhasználás (a felhalmozás és a fogyasztás) 2—3 százalékponttal az idén kisebb lesz, mint a termelés. A nettó adósságállomány még így is tovább növekszik, csupán a növekedés üteme mérséklődik. Társadalmi méretben nem a látványos anyagi gyarapodás — hanem az áldozatos erőfeszítések korát éljük. A szocialista nemzeti vívmányok, értékek, műszaki-gazdasági pozíciók megőrzése, továbbfejlesztése ilyen nehéz időszakban még inkáhb feltételezi a tömeges társadalmi tudatosságot, a kibontakozásnak, a megújulásnak kedvező igényes közszellem kialakítását. „Fejlődésünknek nem törvényszerű velejárója a fegyelem és a munkaerkölcs általános fellazulása, beleértve ebbe az állampolgárokat és az állami intézményeket is — idézzük ismét Havasi Ferenc előadói beszédét. — De csak úgy lehet felvenni a harcot ellenük, ha a párt meg tudja őrizni intaktságát és szuverén fellépésének feltételeit. Régi igazság, hogy az igényességnek, a fegyelemnek, a demokratizmusnak a párt- élet kell legyen a példája.” Ne másokra mutogassunk a felelőssé® alól mentesítő objektív okokra, cserearány- romlásra hivatkozva, hanem azt kutassuk szenvedéllyel, kritikusan, mit tehetünk mi másként. Ahol szükséges, rendezzék helyileg a sorokat, hozzák közös nevezőre a párttagokat, a vezetőket, teremtsék meg az ésszerű, szervezett munka, a megújulás szenvedélyes, harcos élcsapatát. Olyan agitátorok kellenek, akik bátran bírálják a maradiságot, a hozzá- nemértést, a középszerűséget. Akik kiállnak az egyen- lősdi nyomásával szemben, a teljesítmény minőségétől és mennyiségétől függő határozott bérdifferencdálás érdekében. Alkotó cselekvésként merjünk bátrabban hivatkozni a nemzeti, a hazafias érzületre. A politika nyíltan szembenéz a nemzeti sorskérdésekkel, a széles körű párbeszéd keretében keresi rájuk a megfelelő választ. De nem kevésbé fontos, hogy minden munkahelyen súlyának, rangjának megfelelő komolysággal kezeljék azt, amiből élünk. Váljon első számú nemzeti üggyé a termelési, műszaki, tudományos teljesítmények minőségének és mennyiségének emelése. A forradalmi jellegű, nagy gazdasági és műszaki változások, átalakulások időszakában csupán az elért nemzeti pozíciók megőrzése is rendkívüli erőfeszítést, áldozatvállalást követel. Másként kell dolgozni, nagyobb elmjélyültség, több rendszeresség és sikerélmény a fő- munkaidőben fölöslegessé teheti a túlhajszoltságot, a pótcselekvést a szabadidőben. Első számú nemzeti sorskérdés a magyar népgazdaság helytállása, irányításának, munkájának, gazdálkodásának megújítása. Kovács József Versenyek szakmunkástanulóknak Vonzó a gyors felszabadulás Szakmunkás-bizonyítványt kaphatnak gyenge és jó képességű itanullók egyaránt. Mindenki, akii eleget tesz a követelményeknek. A legjobbak azonban vizsga nélkül is szent 'tehetnek a címre. A szakma kiváló tanulója versenyt minden évben meghirdetik a különböző szakmákban. Néhány pálya művelői minden évben ösz- szemérhetik tudásukat, vannak azonban olyan szakmák is, amelyekből Joet-három évente hirdetnek csak versenyt. A szervezőik igyekeznék minél vállitozatosalbbá tenni a versenyt, a hiányszakmák művelőit is bevonva a küzdelembe. A legnagyobb verseny évek óta az autószerelő^ a géplakatos és az esztergályos szakmáiban van; hat-nyolc dsfcoLa 'diákjai mérik össze tudásaikat, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Tölti János, a kaposvári 503. sz. Rippl-Rónai József Ipari Szakmunkásképző Intézet végzős növendéke autószerelőnek készült Évfolyamtársa, Jégvári Róbert géplakatos lesz, A verseny első lépcsőfokán, az iskolád Versenyen már mindketten túl vannak, sőt a megyei. versenyre is 'dljutottak. .Minős a fölkészülés nehézségeiről', az izgalmakról vall. — Az éllméleti vizsga egy feladatlap 'kitöltése volt; a szakmához kapcsolódó anyag- éte gyártásismereti, sfzákrajízi, .matematikai, munká- és (környezetvédelmi balesetelhárítási kérdéseket tartalmazta. Sok olyan feladat volt, amelyre csak tapasztalataink alapján tudtunk váiaszolmi. A gyakorlati vizsgáin pedig egy munkadarabot kaptunk, öt órán át lelhetett dolgozni rajta. — A megyéi versenyen ás hasonló feladatokra számíthatunk — veszt át a szót Róbert. — HaCotit is eredményesen szerepűink, bejutunk az országos döntőbe, s ott az első hat helyezett szafcmunlkáls-ibizonyítvánjnt kao. Nem Ikeill tehát az iskolában vizsgázni, s az sem lényegtelen, hogy így néhány hónappal előbb felszabadulunk, munkába állhatunk. Bogdán János igazgatóhelyettes azt már csak halkan teszi hozzá, hogy a győztesek anyagi megbecsülése első munkahelyükön sem marad el, hiszen társaiknál magasabb órabérrel kezdenek. A szákma kiváló tanulója versenyen csak az idén végző tanulók indulhatnak. Szá- mukrai közismereti és szakmai tárgyakból is hirdetnek országos versenyeket, s a legjobbakat jutálom üdülés várja. Ezekre a kiírásokra azonban italán a kisebb tét miatt az érdeklődés is gyengébb. A szakma kiváló tanulója verseny azonban mindig sok érdeklődőt vonz. Erre bármely harmadéves tainiúló jéLantkezhet, s a tapasztalatok alapján az elméleti versenyen szinte minden tanuló részt vesz. A gyákorláiti versenyen azonban már jóval kisebb a résztvevők száma. A megyei és országos versenyre pedig már csak a Hegjiobbák kerülnek be. Az országos versenyen tavaly négy tanuló szabadult fel az 503-as ipari szakmunkásképzőből. Az elméleti vizsga anyaga minden fordulóban titkos', a feladatok csak a versen van válnak ismertté. A gyakorlati munkadarabok anyagát azonban előre elküldik az idkodák- nákí, hogy a gyerekek fölkészülhessenek a versenyre. A szakmai gyakorlatok idejét ezekben a hetekben már Robi és János is ezzel tölti. János egyébként az idén a matematikaversenyen is indult, s a házi bajnokságon második helyezést ért el. Sokoűtíáliúségát bizonyítja. hogy tavaly fizikából került be aiz országos döntőbe. Az igazi szerelem azonban természetesen az autószerelés. A szakmai oktatás egyébként is népszerű az intézményben ; a legtehetségesebb gyetekkel már első évtől foglalkoznak oktatóik. Há)zá versenyeket az első- éte másodéveseknek is rendeznék, a döntőt minden évben a diáknapokon tartják. Matematikáiból, fizikából és szálmíitásteehntkából pedig már a málsodévesek is indulhatnak az országos versenyéken. Tehetséggondo- zé|s keretében a különféle szakmákból és tárgyakból hetente rendszeresen tartanak kiscsoportos foglalkazál- s alkat a legjobb képességű tanulókrtak. A lehetőség tehát mindenkinek adott ahhoz, hogy erejét fölmérje, képességeit, tudását megfelelően kamatoztassa, már tanulóé veiben is. H. É. Munka szombaton, vasárnap Pótolják a lemaradást — Műszakok a kenyérgyárban A nagy havazás és az ezzel öszefüggő energiaellátási zavaróik miatt három műszak maradt el a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Ez műszákan- kénit mintegy 15—17 tonna fonal 'kiesését jelentette. A lemaradást hátam szombat délelőtti műszakkal pótolják. E szombaton a második liyen műszakot tartották; a következő 'hét végén is 350- en dolgoznak majd a gyárban. Tegnapi tájékozódásunk szerint szombaton és vasárnap is dolgozták a Kaposvári Húskombinát karbantartói': a hét élején szemle lesz; az exporküzemben, erre igyekeztek fölkészíteni az üzemet. A kaposvári Mezőgépnél a vállalati munkaközösségek tagjai — mintegy harmincán — vették részt tegnap és tegnapelőtt a szerelési, hegesztési, forgá- csolómunkálklham; a festők szombaton szorgoskodtak a műhelyben. A kaposvári kenyérgyárban — a különféle munkafolyamaitokban, illetve műszakokban — hátvanan dolgozták tegnap, hogy ma f riss kenyér és péksütemény kerüljön asztalunkra. Mint Nagy István művezető tájékoztatott: reggel hatkor a s ütemén yes-m űs zak kezdte a műinkét, ás este tízig mintegy hatvanam foglalatoskodtak a gyárban a kovászoló- tól és a dagasztótól a nar kodókig, Ikilhordókig. A kaposvári gyár a kaposvári, a kadaitkútd, a nagyba1 jomi és az igáid térség áfész-üzletei- be. illetve a Csemege bolthálózat egységeibe és a Ka- posker boltjaiba szállítja ma a tegnap sütött pékárut, összesen 28 000 (kiló kenyeret — ennek háromnegyede kézi gyártású —, 98 ezer diai- rab zsemlét, illetve kiflit hord a holtakba a tizenkét gépkocsi. Zavarmentes téli indításúkról úgy gondoskodtak, hogy elektromos fűtő- szálLat építettek az IFÁ-kba. A mai friss rakományokban 700 darab szójlás sütőipari termék is van, ezt is a rendeléseknek megfelelően tegnap készítették a pékék. Ugyancsak a mai rendeléseiket elégítik ki azaall a 26 ezer friss péksütemény- nyél is, amit a ma délelőtti műszak süt és délben visznek a boltokba. BARANYÁBÓL IS ÉRDEKLŐDNEK A DURISOLRÓL Búcsúzik a no-fines Befejeződik a Jókai-lakótelep építése A januári hideg napok fagyossá tették a hangulatot a nagyatádi Komfort szövetkezetben is. A technológia nem tette lehetővé, hogy dolgozzanak a Jókai-lakótelep utolsó negyvennyolc lakásának szerkezeti szerelésén, csupán a csurgói szállodaépítés kínált belső szerelési lehetőséget. A kényszerpihenőre készülő komfortosok egyébként az utolsó épületet csinálják a Jókai-lakótelepen. A jövő év első felében valamennyi új otthont birtokukba vehetik majd a lakók, s ezzel befejeződik, a .lakótelep építése, és egyben búcsúzik a no- fines technológia, amelyet a hetvenes évek elején honosítottak meg Nagyatádon. Csaknem négyszáz lakást öntöttek ki vele. Vermes Gábor elnök azt mondja, hogy elhasználódtak a zsaluk, ki kellene cserélni őket, de ehhez három-négy millió forintra lenne szükség. Ezért is határoztak úgy, hogy technológiát változtatnak; olyan megoldást keresnek, amely nemcsak korszerű, hanem nem is igényel gépi beruházást. Így találtak a durisolra, azaz a biobetonra. A halgazdaság egykori gépudvarának helyén, a Kiszely- lakótelep szomszédságában most készítik ezzel az első négy lakást. A durisol előtt azonban beszéljünk még a no-finesről. — Ha jól tudom, emlékezetes marad az Angliából átvett technológia búcsúja. December 5-én meghiúsult negyvennyolc lakás átadása. Miért? — December elsején lépett életbe a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata, amely kimondja: csak minőségileg kifogástalan, hiánymentes lakásokat lehet átadni, illetve átvenni. Az idő rövidsége miatt nem készülhettünk föl megfelelően. December 30-án adtuk át végül is a lakásokat. Ez érzékenyen érintett bennünket, mert csak január 26-án kaptuk meg a végszámlában szereplő tízmillió forint körüli összeget, s ez gondokat okozott, tartósan fizetésképtelenek voltunk. Nem tagadjuk a határozat létjogosultságát, de egyelőre úgy hat, hogy a kivitelezőn verik el a port, noha nem biztos, hogy egyedül ő a ludas. Baj van az építőanyagokkal, épp úgy, mint az ipari termékek minőségével. A szállítók, a gyártók gyakran monopolhelyzetben vannak. Joggal kérdezheti bárki, hogy miért nem keresünk másik partnert. Mert kényszerpályán mozgunk, áraink kötöttek, tehát a legkedvezőbb áron kell beszerezni, mondjuk, az ablakot és az ajtót. Kénytelenek vagyunk megvenni azt is, amiről tudjuk, hogy nem jó ... Akkor lehetne megkövetelni a minőségi, hiánymentes átadást, ha megfelelő háttérrel rendelkeznénk; ha visszaszerezhetnénk a főmunkaidő becsületét; ha megfelelő bérekkel dotálhatnánk a szakembereket. Természetesen a munkaszervezésen is javítani kell, s ez a mi feladatunk. — A technológiai váltás efféle váltásra is lehetőséget ad, de kínál-e munkát is? — Nemcsak Somogyból, hanem Baranyából is érdeklődnek a durisol iránt. Húsz kisebb-nagyobb épület ügyében kerestek meg bennünket. Akad közöttük társasház is. A legfontosabb azonban, hogy az idén Nagyatádon megkezdődik a Kossuth utca és az Árpád utca által határolt terület beépítése, s az év második felében tizenhat lakás elkészítését kezdjük meg. Ezen a területen duri- solból épülnek majd a házak, amely azért is érdekes, mert olcsóbb a technológia, mint bármely más eljárás. A tervek szerint egyébként a durisol alkalmazásával részt vesz a nagyatádi lakásépítkezésekben a költség- vetési üzem és az Észkv is. Ami számukra még fontos: az új technológia nincs helyhez kötve, mint a no-fines, így esetleg alkalmunk lesz arra is, hogy a környéken is vállaljunk kisebb munkákat. — Mi lesz a no-fineshez használt gépek sorsa? — Mint már említettem; a zsaluk elhasználódtak, a toronydarut pedig eladjuk. A többi berendezés továbbra is használható. N. J.
