Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

1987. február 25., szerda Somogyi Néplap Számítástechnika az Országos tanácskozás Kaposváron A számítástechnikának az államigazgatásban való alkalmazásáról kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap Kaposváron a megyei tanács nagytermében. A rendez­vényen, amelyet a Somogy Megyei Tanács és a Neu­mann János Számitógéptudományi Társaság megyei szervezete rendezett s a Somogy Megyei Tanács Infor­matikai és Számítástechnikai Intézete szervezett, Mű­dig István, az NJSZT megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük dr. Fonyó Gyulát, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesét, dr. Gyene- sei Istvánt, a Somogy Megyei Tanács elnökét és dr. Sarudi Csabát, a megyei pártbizottság titkárát. államigazgatásban BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSÉN A lakókat képviselik A helyszín, ahol a ta­nácskozás zajlott, rácáfolt nevére; a nagyterem ugyan­is ezúttal egyáltalán nem bi­zonyult nagynak, inkább ki­csinek — mintegy száz „pót­széket” helyeztek el benne, hogy beférjen a hallgatóság. Ez is tanúsítja: a számítás- technika iránt nőttön nő az érdeklődés. A mostanihoz hasonló összejövetelek jól szolgálják a helyzetértéke­lést, az egymáshoz való vi­szonyítás és az ismeretgyűj­tés pedig — ha jól haszno­sítják a munkahelyeken — az államigazgatási munka korszerűsítését s végsősoron a lakosság igényeinek jobb kielégítését segíti — erről szólt megnyitójában dr. Gye- nesei István, s ezt emelte ki előadásában dr. Varga La­jos, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője is. A tanácsi informatikai fej­lesztések feltételrendszerérői dr. Űri László, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője tartott elő­adást. dr. Kondricz József, a Számítástechnikai Ügyvitel- szervező Vállalat vezérigaz­gatója pedig arról beszélt, milyen szerepet tölt be a SZÜV a tanácsi fejleszté­sekben. Nagy érdeklődés kísérte Tohai Lászlónak, a Bács- Kiskun Megyei Tanács ál­talános elnökhelyettesének tájékoztatóját: azokat a ta­pasztalatokat ismertette, amelyeket megyéjében az egységes tanácsi rendszer ki­alakításáról szereztek. Bács- Kiskun, Nógrád és Somogy volt az a három megye az országban, ahol — az elvek gyakorlati kipróbálása és tapasztalatszerzés céljából — elsőként kiépítették a me­gyei és helyi tanácsi, számí­tógéppel segített információs rendszer modelljének az el­ső ütemét. Mint az előadó elmondta: a számítástechni­kai eszközök beszerzéséhez, a felhasználói program ki­dolgozásához számottevő szakmai és anyagi segítsé­get kaptak a KSH-tól és a MTTH-tól, az anyagi terhek nagyobb részét és az úttörő munkával járó nehézségeket azonban a kísérletben részt­vevő tanácsok viselték. A megyei tanácsoknál az a célszerű megoldás, ha egy nagyobb teljesítményű köz­ponti számítógép mellett az osztályokra kihelyezett, lehe­tőleg több funkció ellátására is képes mikroszámítógépek működnek — mondta Tohai László. — Ezeket a munka­gépeket össze kell kapcsolni a központi számítógéppel, amelynek az a feladata, hogy elvégezze a nagyobb kapacitást igénylő számítá­sokat és kezelje a központi adattárat. A Bács-Kiskun Megyei Ta­nácsnál például a pénzügyi információs rendszer felada­A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint a lakosság az év első hónapjában 37,8 milli­árd forint értékű árut vásá­rolt, folyó áron 2,3 százalék­kal, összehasonlítható áron pedig mintegy 7 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ja­nuárban. Az összességében csökkenő forgalom ellenére élelmisze­rekből és élvezeti cikkekből tait a harminctagú tzámí- tástechnikai osztály látja el három, különböző típusú TPA-géppel, továbbá kilenc IBM PC/XT és negyvenegy C—64-es mikrogép is részt vesz — többnyire a helyi ta­nácsoknál és intézményeknél — ennek a rendszernek a működtetésében. Ez a szel­lemi és eszközkapacitás le­hetővé teszi, hogy egyre ön­állóbban megoldják a pénz­ügyi információ megyei és helyi feladatait. Egyebek között így történik a köz­ponti bérjegyzékkészítés, a lakossági adó, illetve Kecs­keméten és vonzáskörzetében a könyvelés központi feldol­gozása, az egységes tanácsi pénzalap — a tervek és a teljesítések adatainak — nyilvántartása. A számítástechnikai esz­közpark több év alatt ala­kult ki Bács-Kiskunban. Ma már a megyei tanács vala­mennyi osztályán és a tisztségviselőknél is működ­folyó áron 5,2 százalékkal többet adtak el, mint az el­múlt év első hónapjában. Ehhez megfelelő árualapok álltak rendelkezésre. A ruházati cikkek januári kínálata megfelelő volt, el­sősorban férfizakök, női ruhák és kosztümök válasz­téka javult a korábbiakhoz képest. A^nagy hidegben so­kan keresték a vastagszálú harisnyaféléket, ám ezekből nek mikroszámítógépek, s közöttük több a központi számítógépre kapcsolódik. A központi gép legfontosabb feladata: információkat ve­gyen át és úgy tárolja, hogy mindig elérhetők — vissza­kereshetők '— legyenek. Ez­zel ugyanis betölti a megyei tanács központi adattárának szerepét is. A tanácskozás résztvevői az előadásokat követően, né­hány lépéssel e rendezvény színhelyétől a Kilián Műve­lődési Központban igazán im­pozáns számítógép-bemutatót néztek meg: több mint har­minc kiállító hozta el gépe­it, programjait az ország kü­lönböző részéből, bizonyí­tandó, miként alkalmazható eredményesen a számítás- technika az államigazgatás­ban. A kiállítás tegnap es­te 6 óráig volt nyitva, ma pedig délelőtt 9-től déután 4 óráig tekinthető meg. a kereskedelem nem tudta kielégíteni az igényeket. A tüzelőanyag-ellátásban nem volt fennakadás, a megnövekedett (keresletet ki tudták elégíteni a tüzép-te- lepeken. A propán-bután gázt és a háztartási tüzelő­olajat a hóakadályok miatt helyenként nem tudták kel­lő időben a megrendelőkhöz szállítani, a fennakadás azonban csak rövid ideig tartott. Egy közepes somogyi falu­ban nem laknak annyian, mint a kaposvári sávházban, így aztán nem csoda, hogy a Petőfi III. sz. körzeti párt- szervezeté a legnagyobb kör­zet a városban. A sávházon kívül még néhány épület kommunistái is hozzájuk tartoznak. Sok erénye van ennek az alapszervezetnek, mégis azt emeljük ki, hogy igazi poli­tikai gazdája a körzetnek, nyitott szemmel járnak a környéken, s határozottan képviselik a lakók érdekeit. A tagok ott vannak a lakó­helyi fórumokon, rendezvé­nyeken. A beszámoló taggyűlésen Takács Gyula titkár a párt­vezetőség nevében részlete­sen számba vette milyen so­kat tették azért, hogy a kommunisták minél tájéko­zottabbak legyenek. Előadás hangzott el a város VII. öt­éves tervéről, az ő körzetük fejlődési lehetőségeiről is. A kereskedelmi ellátás helyze­téről a Honvéd utcai ABC és a Zseliic Áruház igazga­tója adott tájékoztatót. A pártvezetőség legna­gyobb vállalása az volt, hogy aktívákat bevonva végigjár­ták a sávház minden csa­ládját s megkérdezték a vé­leményüket a településfej­lesztési hozzájárulásról. — Elmondhatom, hogy kemény munkában volt ré­szünk. Amit válladtunk, az sikerült: a lakók 55 száza­léka igennel szavazott. A vá­rosi tanács és a pártbizott­ság megköszönte ezt azok­nak, akik részt vettek e nem könnyű és nem éppen népszerű feladat teljesítésé­ben — mondta a párttitkár. Azt sem titkolta el a ve­zetőség, hogy a tanács egyik­másik döntése nem keltett egyetértést a sávházban. Az épülő garázsok tulaj dono- saiinak kijelölésében például nem kérték ki a vélemé­nyüket. Sokat vállal a körzet párt­tagsága a többi lakóval együtt. Tavaly többek között parkosítottak a sávház előtt; a nagy hóesés idején pedig ötvenen fogtak lapátot, s még a buszmegállóban is rendet tettek, nemcsak a járdákon. Ez is bizonyítja, hogy lehet mozgósítani az embereket, ha vannak, akik a társadalmi munka élére állnak, példát mutatnak a többieknek. A sávház középső lépcső - házában bárki elolvashatja a tájékoztatót: ki a lakóbi­zottság elnöke, a tanácstag, a párttitkár. Nem ezzel hív­ják azonban fel a figyel­met magukra, hanem őszin­te érdeklődésükkel, intézke­déseikkel. így egyre többen keresik meg a vezetőség tag­jait; értékelik, hogy van egy olyan szerv, amely foglalko­zik az ügyeikkel. Ugyanilyen gondoskodás­sal veszik körül a tagságot is. Az új tagokat bemutat­ják és üdvözlik a taggyűlé­sen. A névnapokra, a kerek születésnapókra, karácsonyra üdvözlőlapot küldenek. Az egyedül élő idősek ajándék­csomagot kapnak. — Mindig szerényen állí­tattuk össze az ajándékokat — mondta Takács Gyula. — A lényeg az völit, hogy örö­met szerezzünk az ünnepelt- nek. A hozzászólók kiegészítet­ték a beszámolóban elhang­zottakat. Megfogalmazták, hogy a városi tanács jobban vegye figyelembe a lakosság véleményét, amikor intézke­dik. Növelje a nyilvánossá­got az olyan döntésben, mint a garázstulajdonosok kije­lölése. Az IKV-t is bírálat érte, mert a fűtési díjak túlszámlázásában hosszú hu­zavona után intézkedett, s a visszafizetést nem minden család találta igazságosnak. Dr. Barna Lajos, a városi tanács vb-tiíkára érdeklő­déssel hallgatta a szenvedé­lyes vitát, s megígérte, hogy a tanács fejleszti kapcsolatát a lakossággal. Sokkal na­gyobb nyilvánosságot ad pél­dául egy-egy intézkedésének, a tanácsrendeleteket pedig úgy készítik elő, hogy töb­ben mondhassák el a véle­ményüket. A pártvezetőség az el­hangzottakat is figyelembe véve szorosabb kapcsolatot kíván kialakítani a körzeti népfrontbizottsággal. Az idén fórumon szeretnék megvitat­ni a lákóbizottsággal, az IKV-val a lakók gondjait és a társadalmi munka szerve­zését. L. G. H. F. Januárban megfogtuk a pénzt Mindennapi utasok „A krumplistészta következik” Az utasok arca fáradtnak látszott. Maguk elé néztek a padlóra vagy fejüket kicsit félrebillentve az órájukra piliantgattak. Az indító fel­emelte a tárcsáját, szabad utat jelzett. A menetrend szerinti szolgálati vonat ko­mótosan „kijárt” az álló- • másról. — Mindig ezzel a vonattal megyek haza az éjjeli szol­gálat után. Tegnap tizenki­lenc órakor kezdtem. Nem pihenhettünk az éjszaka — emlékezett Kovács János ve­zető váltókezelő. A férfi gondolataiba me­rült, a tovarohanó tájat kémlelte. Valószínű, minden oszlopot, házat ismer, tud­ja, hogy mi hol áll, nyug­tázza, hogy a helyén van. Csak akkor kapná föl a fe­jét, ha a megszokott tárgya­kat elmozdítanák. Gondolat­ban a kaposvári kettes to­ronyban jár. Hiába, nem le­het egyik percről a másikra kikapcsolni az éjszaka tör­ténteket. Pontosan emlék­szik, hogy melyik szerelvény késett, melyik haladt el idő­ben a torony előtt. — Éjfél felé szoktunk vacsorázni, leginkább hideg ételt. Megmelegíthetnénk, van ott kályha, de nemigen van rá idő. Háromnegyed óra, míg Be- legre érünk. Kovács János ott lakik. — Ha most hazaérek, le­fekszem; a feleségem tizen­hat óráig nem is kelt föl. Utána mit tehet csinálni? Másnap reggel megint jö­vök szolgálatba. Kevés az ember, betegeskednek, sza­badságon vannak. Egyelőre nincs pihenőnapunk. Még szerencse, hogy a túlórákat kifizetik. — Éhség? Nem is éhség ez. A feleségem elém teszi az ételt, de sokszor nem is kóstolok bele. Na, viszont­látásra! A középkorú férfi gyorsan szedi a lábát, mint­ha akkor kelt volna fel éj­szakai pihenőjéből. A szomszéd ülések fölött a csomagtartóra másfél méter hosszú, vékony, hasáb alakú szerszámot raktak. — Vágánymérő — mutatta meg Galambos János pálya­fenntartó. — A két sín 1435 millimétere fekszik egymás­tól. Ezzel a műszerrel igen pontosan megmérhetjük az eltéréseket, sőt a pálya dő­lésszögét is ellenőrizhetjük. Egy pályamesteri szakasz negyven—ötven kilométer. Kaposvártól Somogyszobig tart az a vonalrész, amire Völgy esi Károly pályamester és munkatársai felügyelnek. A pályafenntartáson kívül a forgalom biztosítása a fel­adatuk. Olyan a munkájuk, mint a gyárakban a tok­nak. Egy mérőkocsi évente kétszer végigjárja a vonalat, méri a nyomtávot és az irányt, de a szemrevételezést, a kézi vizsgálatokat nem he­lyettesíti. — Ma kitérőt mérünk So- mogyszobon, ezt minden hó­napban elvégezzük — ma­gyarázza a pályamester. — Van egy vizsgálati köny­vünk, amibe beírjuk a hi­bákat meg azt is, hogy ki­javítottuk. Ha kisiklik egy vonat, először ezt a könyvet kérik el. A pályafenntartók nappal dolgoznak, de minden ne­gyedik éjszaka ügyeletét ad­nak. A napi munkánál a szolgálati vonat menetrend­je köti őket, hiszen másként nem tudnának mozogni a rájuk bízott szakaszon. A ki járati jelző szabadra váltott, a piros motorvonat elhagyta Somogyszobot, a célállomás Kaposvár. Menet­rendszerint, szolgálati vonat­ként jött reggel, de vissza kell érnie a megyeszékhely­re. — Nem menni nehéz, ha­nem megállni. Ez nálunk kivált érvényes. Ha valaki nem tud elindulni, abból nem lesz baj, de ha elront­ja a fékezést... A fiatal, bajszos motor- vezető állva irányítja a gé­pet, nem szívesen ül te a kényelmetlen székre. A vas­tagon bélelt, kék egyenka- bát jó szolgálatot tesz a fű- tetlen fülkében. Jár fás Béla öt éve került önállóan a gépre. — Először mozdonyvezető­gyakornok voltam, inaskod- tam a gépkezelőknél, de a tanfolyamon felügyelet mel­lett vezethettem is. Felesállású jelző mellett haladtunk el, a fékek lelas­sították a szerelvényt, hogy gyorsan megállhasson. „Sza­bad a vége!” Nyugodtan me­hettünk tovább. — Másfél évig jártam „Szergej-fordában”, és csak utána kerültem a motorra. Itt azért többet keresek, per­sze ahhoz sokat kell éjsza­kázni. A vezénylők tudják, ki szeret menni. Hasznos a jó kapcsolat, mert mindenki olyan úton szeretne dolgoz­ni,^amelyik jobban fizet. Né­hány járatot nemcsak szám szerint ismerünk. Van, mi­kor úgy mondjuk: a krump­listészta következik. Ezen a vonalon egy mozdonyvezetőt — két forduló között — min­dig krumplistésztával várta a kedvese. Innen a járat ne­ve. Kaposmérőben egy üzene­tet vettünk fel. Nem elég szóban elmondani, a forgal­mi szolgálattevő írásban is adja, hogy Kaposvár még egy ideig nem engedi be a szerelvényt. A kopasz faágakon feke- télltek a vetési varjak. Ahogy elhaladtunk mellet­tük egytől-egyig felröppen­tek és kicsivel arrébb száll­tak te a mezőn. — Ügyes állatok ezek — intett a fejével feléjük Jár­tás Béla. — Azt mondják, ha valaki elüt három var­jút, az már elmehlet nyugdíj­ba. Ismerek nyugdíjas kollé­gákat, akiknek egyet sem sikerült elcsapniuk. Az éberségi jelző megint megszólalt, a motorvezető beidegzett mozdulattal „szólt vissza”, majd fékezni kez­dett. Közeledett az állomás. Faragó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom