Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-18 / 41. szám
1987. február 18., szerda Somogyi Néplap 5 Nők nevelte nemzedék ? Falinaptár André Kertésr fotóihól A kamera poétája Az Értelmező Kéziszótár szerint: a nemzedék egy korban élő, körülbelül azonos korú emberek összessége. Megenged azonban egy tágabb megfogalmazást is: az egymást feLváltó utódok életének időszaka. Amikor tehát azt kérdezzük, hogy hazánkban felnőtt-e egy nők áltál nevelt nemzedék— s természetesen azt is, hogy ez a generáció milyen —, akkor az utóbbi meghatározást tartjuk szem előtt. Szilágyi János legutóbbi „Halló, itt vagyok” című rádióműsorában telefonált egy menyasszony. Amit elmondott, nem hasonlított a megszokott bugyuta kérdésekhez. Fél férjhez menni — mondta — mert őt egyedül az édesanyja nevelte, s nem látott olyan embereket életközeiben, akik a házasság modelljét megmutathatták volna. Nem tudja tehát, hogy hogyan kell feleségnek lenni, márpedig jó feleségként akar házasságban élni. Egy vőlegény is kérdezhette volna ugyanezt, egy olyan férfi, aki szintén csonka családban nőtt fel. Tovább tágítva a kört: olyan helyzetben, amikor „élesbe” fordul az ember élete, döntésképtelenné válhat egy egész nemzedék, nagy többsége ugyanis nem tudja, mit kell tenni, mert nem szokta a szakítópróbát. Nemcsak házasságkötés előtt, hanem az általános iskola nyolcadik osztályában — amikor a középiskolai továbbtanulásról van szó —, az egyetemi felvételinél, a katonai behívó megpillantásakor, de kudarchelyzetben sem. „Nem olyanok a mai fiatalok, mint amilyenek mi voltunk”, szoktuk sommásan megítélni a nőknevelte nemzedéket. A miért-re látszólag adott a válasz. Talán nem is egy nemzedék nőtt fel apa nélkül. Nemcsak az elvált szülők gyermekei — akiket a hazai joggyakorlat szerint többnyire az édesanya nevel — tartoznak a nők nevelte nemzedékhez, hanem azok is, akiknek édesapja ingázik és vendég odahaza, ahol a családfő másod- és harmad- állást vállalt, és lassan csak ágyraj áró lesz otthon. Tegyük egy lélegzetre hozzá: ezeket a gyerekeket az iskolában természetesen tanító néni neveli, házasságkötéskor anyakönyvvezető nő adja össze, és váláskor — velük gyakran egykorú — bírónő választja el. A kör bezárul? A hétköznapok filozófiája azt mondja: igen. Esetenként megtoldja azzal, hogy .természetesen a komor helyzetért a nők a felelősek, hiszen nagy egyienjogosulási viszfcetegségüik lám ide vezetett. Miért ilyen sötét a kép? Azért, mert a kisiskolások összeesnék az ünnepély alatt, mert a nyolcadikos dolgozatírás előtt egy Elenium drazsét kap a reggeli kakaó mellé, az összeíráskor a fiuk több, mint tizedét kihagyják a „seregből” egészségügyi okok miatt, újabb tízedét idő előtt leszerelik, mert 'nem bírják a laktanyát: neurotizálód- nak. Folytathatnánk a tények sorolását, melyek mind igazak. Csak a kiindulás nem igaz. Tudniillik az, hogy a női, közelebbről az anyai nevelés az oka mindennek. Tény ugyan, hogy hovatovább minden második gyermek „csonka családban” nő fel — tehát a szülők elváltak — s az ilyen ifjú ember érzékenyebb, sérülékenyebb, mint a többiek. Az is a valósághoz .tartozik, hogy az édesanyák nem azért nevelnek magányosan, mert lakást akartak szerezni, és ezért harci pajzsként maguk előtt tolták, az „úgyis enyém lesz” hátsó gondolattal a gye léket. A becsületesebbje, a többség semmiképpen sem, még akkor senjj ha a válókeresetek zömét a nők adják be. Hogyan lehetne akkor megoldani ezt a gordiusi csomót? Esetünkben nem karddal — mint Nagy Sándor tette. Nem úgy, hogy a közvélemény ítéletével lefejezzük az anyát, aki nevel, vagy az apát, akii elhagyja, vagy elhagyni kényszerül családját. A házasság: kötés. Olyan kötelék, mely ha gyermek is van, akkor sem a válással, sem a különéléssel nem szakad meg, legalábbis nem lenne szabad megszakítani. Nincs tehát csonka család! Váláskor a házastársak mennek külön, s nem szabad megengedni, hogy megszakadjon a szülő-gyermek viszony is. Mert nem csupán a nők, az egész társadalom hibás abban a tévhitben, hogy a válás a család felbomlása. Ha van gyerek, akkor a válás a házastámsak életközösségének a megszakadása. A család él tovább, sérülten, megtépázva, de létezik. Mai bírói joggyakorlatunkban legirritálóbbnak art tartom, hogy a vagyonjogi ás egyéb viták .mellett az ítész dönt a láthatásról is. Sarkítva: „ha nem adod a tévét, akkor csak ritkán engedem meg, hogy lásd a gyerekemet!” Vannak természetesen olyan édesanyák, akik arra kényszerülnek, hogy egyedül nevéljék gyermeküket. Meggyőződésem viszont az, hogy a nők zöme válás után nincs ilyen kényszerhelyzetben. A „gyermekemet egyedül nevelem” ne jelenítsen ál-mártír glóriát az esetek nagy részében a munkahelyen („kevesebbet kell dolgoznom”), hanem valami olyasmit: nemcsak a házasságom romlott meg, hanem a gyereket sem tudom nevelni! S ekkor van arra szükség, hogy a társadalom, a munkahely, a bará- iti- kör közbelépjen. Meg kell keresni a másik szülőt, s rá kell venni arra, hogy ő is neveljen, mert a gyermek- tartás nemcsak forintkérdés. A mai Kaukázusi krétakör vitákban nem mondhatja a hatalom: vágjátok szét a gyereket. Az egyik félnek — az esetek többségében — az anyáitok ítéli azt, aki csak félig az övé. A gyermek jelképes szélvágása csak akkor kezdődik, amikor elhagyták a tárgyalótermet. Akkor, amikor csak az egyik szülő nevel sérült gyermeket. Ruttkay Levente A naptárforgalmazással megbízott üzleteink kirakatában és falain a sok — ízléses és kevésbé „művészi” — akt-naptár között felüdülés a szemnek André Kertész falinaptára, amelyet a Főfotó adott ki. A „kamera poétája” — ahogy Nathan Resnick nevezte, — 1894 júliusában született Budapesten. Már gyermekkorában fényképész szeretettvolna lenni, tizennyolc évesen vette meg első fényképezőgépét. Később a világháború vérzivataros évei sem zökkentették ki szenvedélyéből. Háborús képeinek azonban csak töredéke maradt fenn. Ebből a korból származik a lenyűgöző Har- monikás című képe is, amelyen az alak mozdulatlanná dermedve egy egész, szomorúsággal terhes korszak történetéről beszél. 1925-ben jutott Párizsba, álmai városába. A Montparnasse, a párizsi művésznegyed felívelő és az egész világra fénycsóvákat vető nagy korszaka volt ez. Itt ismerkedett meg a holland Mond- riannal, Ehrenburggal, Eisensteinnel és Chagallal. Kertész fotói a párizsi munkásokat, borosfiaskón szundító csőlakókat, szegénysza- gú sikátorokat, szomoíú uszályokat, nosztalgikusan magányos kéményeket örökítettek meg. Bolhapiaci idiileket leprás tűzfalakat, újságot olvasó abbékat fotózott — Mac Orlan szavaival: — „bús és olykor agyafúrt naivsággal”. Művészetét humanizmus és a mindennapi élethez hű realizmus jellemezte. 1936-ban Amerikába utazott, ám mindvégig a „vén Európa” fényképésze maradt. Itt is azokra a pillanatokra vadászott, amelyek Európára emlékeztették: kis terek félénk guggolását a félelmetes felhőkarcolók tövében, magányosan meredő kerti székeket. — Életútját számos önálló fotóalbum és sikeres kiállítás kísérte, Az idén megjelent falinaptár Kertész 12 ragyogó fotójával állít emléket századunk egyik legnagyobb fényképészének. Harc a Űj gazdálkodási rend a A film, ez a több mint fél évszázados médium újabb és újabb válságokat él át. Ve- télytársad a televízió, a video és a szórakozásra fordított idő csökkenése. A krízisek érintik a filmkészítést, és a filmforgalmazást egyaránt. A harc a nézőért, egyben harc a mozi fennmaradásáért, életképességéért. A forgalmazás nyereségessége éppúgy a gazdálkodás része, mint bármely iparágé. Megvalósítható-e a nyereséges gazdálkodás, növelhe- itő-e a nézőszám és a bevétel a művelődéspolitikai célok elhanyagolása nélkül? Erre kerestünk választ Ivá- nyí Bélánál, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóhelyettesénél. — Évek óta csökken a nézőszám. Az ésszerű .takarékosság forrásai a filmforgalmazásban is elapadtak, így a gazdasági kényszer jelöli ki további teendőinket. Ennek lényege az, hogy saját erőforrásainkra támaszkodnézőért filmforgatásban va, a művelődéspolitikai célokat fokozottan figyelembe- véve, és a közönségigényt nem elhanyagolva maximális bevételre tegyünk szert. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Az önfinanszírozáshoz szükséges összeget vállalatunk nagyabb önállósággal, megfelelő anyagi ösztönzési rendszer kimunkálásával, főleg az értékes alkotások dotálásával próbálja előteremteni. Ehhez természetesen strukturális változtatásokat kell végrehajtanunk. 1987- től lehetőséget kaptunk a bevételek növelésére, önköltségeink csökkentésére, a műszaki feltételek javítására, és a videotechnika korszerűsítésére. A reform kapcsán két kategóriába sorolhatjuk a .filmeket. A támogatott kategóriába tartoznak például a művészfilmek, és az oktatófilmek, a másikba a kommersz alkotások. Bevételeinket az utóbbiak növelik. Ebből a többletből kell kigazdálkodnunk az értékes filmek forgalmazásának költségeit. Törekednünk kell arra is, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsük az oktató-nevelő filmeket. Az oktatásban hasznosítható produkciókat felajánljuk az iskoláknak, intézményeknek. A kapcsolat rendszeressége és eredménye rajtunk áll. A közönség érdeklődését szemmel kell tartani, mert ha közötte és a terjesztési politika között kinyílik az „olló”, akkor elveszítjük a nézőt. Ezért van szükség például a nagyobb bevételt biztosító Nindzsa-típusú fii-• mekre. A nézőik megtartása természetesen nemcsak az érdeklődés nyomonkövetésé- nek és kielégítésének függvénye. Számolnunk kell bizonyos szociálpolitikai tényezőkkel is. Manapság az emberek megnézik, hogy mire adják ki a pénzt. Biztosítanunk kell tehát a kedvezményes belépőket a nyugdíjas, a rokkant és a diák nézők számára. Megszabott keretek között állapíthatjuk meg az egyes produkciókra bocsátott jegyek árát. Előnyt élveznek a humanista tartalmú művész- és alkotófilmek, a magyar produkciók. A szórakoztató alkotások magalövőnk a tét Dr. Kapolyi László: A magyar ipar fejlődése az ezredfordulóig A Népszava Lap- Könyvkiadó a népszerű Fórum sorozatában ismét egy időszerű, hasznos kötetet jelentetett meg. A kiadvány első fejezete: Mit vár a népgazdaság iparunktól?, ipari miniszterünk megfogalmazásában világps stratégiai elképzelést tartalmaz. „A magyar népgazdaság iparunktól a következő másfél-ikét évtizedben azt várja, hogy továbbra is fokozott mértékben járuljon hozzá a külső és belső gazdasági egyensúlyi feladatok teljesítéséhez, a gazdasági növekedés élénkítéséhez, a gazdaságosság érvényesítésével a hatékonyabb gazdasági struktúra kialakításához.”. Dr. Kapolyi László elöljáróban felhívja a figyelmet, hogy az előrejelzések szerint a következő évtizedekben a külső gazdasági körülmények lényeges javulásával nem számolhatunk, ezért belső tartalékainkat kell mozgósítanunk, azaz megcélozva a külgazdasági környezethez való tudatosabb alafclmazíkodást — volumenhordozó piacaink megőrzése mellett erőteljes földrajzi, ágazati tevékenységi és termékdiverzifikációt kell végrehajtanunk. Miért kell ezt megtennünk? Elsősorban azért, mert fejlődésünket kedvezőtlenül befolyásoló tényezőkkel kell számolnunk, ilyenek: a termelési és külkereskedelmi áru- szerkezet eltérése, az ipari termékek zömének középszerű színvonala. Ezek eleve gátolják a gazdaságos export gyors bővítését, a szükséges import megfelelő ellentételezését. Külgazdasági lehetőségeink, kapcsolataink áttekintése során az ipari miniszter elemzi együttműködésünket a KGST keretében (a magyar—szovjet gazdasági és tudományos együttműködést), kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal, együttműködésünket a nem szocialista fejlődő országokkal ... A hosszú távú iparfejlesztés fő feladata inak meghatározásakor dr. Kapolyi László a népgazdaság stratégiai céljait tekinti alapvetőnek, ebből származtatja, hogy az ipar fejlődésében is a növekedés elsődlegessége helyett a termelés hatékonyságának növelése, a koltség- és árviszonyok javítása, a kereslet minőségi követelményeinek a kielégítése került előtérbe. Az új fejlődési pályára való átmenet időszakában — az ipari miniszter szerint — alapvető feladat az sabb helyárral is eladhatók. — Milyen a mozihálózat, várható-e új létesítmények üzembe helyezése, a régiek felújítása. — Ez is a gazdálkodás függvénye. Jelenleg 150 vetítőhely van Somogybán, ebből 121 keskenyflimes. Közülük is csak kettő vállalati, a többit művelődési házak működtetik. Állaguk megóvása többletkiadás a számunkra. A 35 normái filmszínház közül 15 a vállalaté, ennek többsége idényjelleggel működő kertmozi. Szinten tartásuk folyamatos teendőket ró a vállalatra. A megfelelő számú néző érdekében fontos a közönséggel való foglalkozás. Az iskoláik és a művelődési intézmények nézőformáló tevékenysége nem elhanyagolható tényező. A struktúra fejlesztésében előtérbe kerül a szolgáltatás színvonalának emelése. Folyamatosan újítjuk fel például az idényjelleggel működő szabadtéri filmszínházakat. A „kőmozik” felújítása 3—5 évenként valósul meg. — Tervezik-e Kaposváron egy szabadtéri filmszínház létesítését? — Igen, a cseri parkban, de az anyagi fedezet még nincs meg hozzá. v * intenzív növekedés tartalékainak fokozott feltárása és érvényesítése. Dr. Kapolyi könyvében felsorolja ennek módszereit a gazdaságban. Például az eszközhatékonysággal összefüggésben az élőmunka hatékonyságának markáns növelését, az állóeszközgazdálkodásunk fejlesztését stb. emeli ki. A magyar ipar fejlődése az ezredfordulóig című kötetben a szerző bemutatja ás- ványinyersanyag-helyzetün- ket és kilátásait, összefoglalja a szénbányászat fejlesztését, a szénhidrogénipar korszerűsítését, az uránipart, az ércbányászatot, a bauxitki- termelést. A könyv egyik legérdekesebb fejezete: A prognózis és feladatok. A szerző a kiadványnak ebben a részében ilyen kérdéseket feszeget, mint: Mi lesz a kohászattal? Mi várható a gépiparban ? Az elektronikai- elektrotechnikai ipar várható fejlődése. Az elektronikai alkatrészipar hosszú távú elgondolásai. Az energetikái villamosgépgyártás. A számítástechnika. A műszer- és automatikai ipar. A magyar vegyipar előtt álló feladatok A .könnyűipar változásai. Az ipar fejlesztésének főbb céljai és eszközei között a tudományos kutatása műszaki fejlesztés, a területi iparfejlesztés, a foglalkoztatás, munkaerő-szükséglet, az intézmény- és finanszírozási rendszer fontosságát hangsú lyozva a szerző kiemeli a társadalmi feltételek szerepét. Bemutatja, hogy a gazdasági fejlődéshez, az export- orientáció javításához a termelésben növelni kell a szub- ■ jektív elem szerepét, azaz a termelő, alkotó ember optimális foglalkoztatását. E kérdéskörhöz tartozik a szakemberképzés, a munkaerő nagyobb mobilitása, a felsőfokú végzettséggel rendelkező műszaki és közgazdasági szakemberigény kielégítése. Dr. Kapolyi László könyvét olvasva, a követendő változásokat megértve társadalmunk minden korosztálya, különböző rétegei felismerhetik, hogy jövőnk a tét. S. D. A Győri Balett Moszkvában Markó Iván és együttese nagy sikert aratott a színház- és méginkább a balettértő moszkvai közönség előtt, így lehetne összegezni a Győri Balett hétfő esti moszkvai vendégszereplését. Az együttes négy előadással szerepel a moszkvai Operettszínház színpadán, kétszer egyfelvonásos balettekét — a Nap szeretteit, a Pás de deux-t, a Mechanikus kertet és a Mementót — mutatnak be, pénteken és szombaton pedig a Jön a cirkusz című balettkompozíció következik. Markó Iván tájékoztatta a szovjet sajtó képviselőit a társulat munkájáról, terveiről. Elmondta, hogy a mostani szereplést követően a budapesti tavaszi fesztivál következik, majd Varsó, Ausztria, Görögország, Bayreuth, Kína és Japán az úticél. Beszélt a készülő új kompozíciókról is. A hétfő esti előadáson hatalmas sikert aratott az’ együttes, különösen Afonyi Éva, Demcsák Ottó és Kiss János teljesítményét fogadta elismerően a közönség. Az igazi, a valóban viharosnak nevezhető sikert az utolsó kompozíció, a Memento hozta meg. Ennek végén a darabban táncosként is fellépő Markó Iván függöny élőtti megjelenése, aq egyéniségéből kisugárzó erő óriási tapsot váltott ki.
