Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-17 / 40. szám

1987. február 17., kedd Somogyi Néplap 3 A MŰSZAKI FEJLESZTÉS LÉTKÉRDÉS Jobb együttműködést A műszaki fejlesztés nem képzelhető el az ember, mint legfőbb termelőerő szerepe nélkül,. A mai termékeik vi­lágpiaci versenyképességét döntően a bennük foglali szellemi munka határozza meg. Ebből következik alap­vetően az embernek, mint az ismeretók hordozójának föl­értékelődése. Ezért a műsza­ki fejlesztés legfontosabb té­nyezője az az ember, aki szakmai szempontból magas fokon képzett, az igényes mű­szaki kultúrát elsajátította és kellő gyakorlati tapasztalatot szerzett. Mindezekhez ter­mészetesen szükséges a ko­rábban megszerzett, a kor követelményeinek megfelelő általános műveltség. A meg­felelő ember hiányában a legkorszerűbb technika is csupán holt dolog marad, s a társadalom, a gazdaság szá­mára veszteséget okozhat. El kell érnünk, hogy a ha­zánkban meglévő nagy szel­lemi értékek sokkal j db ba n beépülj,enek termékeinkbe, mert ezáltal számottevően lehetne mérsékelni a csere­arányok romlását, illetve az ezen alapuló nyomasztó vesz­teségeket. Ennek érdekében megfelelő anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel, korszerűbb, oélxatörőbb képzéssel és to­vábbképzéssel elő kell segí­teni a műszaki értelmiség al­kotókészségének kibontako­zását és a feladataival való azonosulását. A műszaki pá­lya vonzó hatásának növelé­se érdekében rendkívül fon­tos, hogy elfogadtassuk tár­sadalmunkban azt, hogy a tudomány színvonalasabb művelése, a technika-techno­lógia céltudatosabb fejleszté­se tehet bennünket képessé a piaci kereslet jobb kielé­gítésére, a nemzeti jövede­lem, a jövedeimezőség, s eze­ken keresztül életszínvona­lunk számottevőbb növelésé­re. A műszaki fejlesztés gyorsí­tása szempontjából nem elég­séges csak a termelőerőik egyes elemeinek hasznosítá­sa. összetettebb kérdés ez annál, mintsem hogy csupán technikai folyamatnak te­kintsük. Az egyes társadal- mi-igazdasági tényezőknek, a termelési viszonyrendszer egyes elemeinek is jelentős szerepe van abban, hogy mi­ként sikerül a fejlesztésben előrehaladást élérni. Alap­vető fontosságúnak tekinthe­tő a tulajdonviszonyok kap­csán a tulajdonosi érdekelt­ség megteremtése. A műsza­ki fejlesztési folyamatokat nem lehet ugyan teljes egé­szében a piaci automatizmu­sokra bízni, de a túlszabályo­zottság sem tartható állapot a jelenlegi helyzetben. A tu­lajdonosnak szélesebb kör­ben hagynia kell, hogy ér­vényesüljenek a vállalatai. Ha a központi beavatkozás sok, ésszerűtlen kötöttséget jelent a vállalatok számára, akkor több hátrány keletkez­het, mint előny. Az ésszerű központi szabályozásnak elő kell segítenie a rugalmas al­kalmazkodóképesség kifejlő­dését, növelnie kell a válla­Az építkezéshez gépek és emberek kellenek Költséges gondok a költségvetésnél A több lábon állás feltételei Költségvetési üzem-e egy költségvetési üzem? Csupán egy fogailmazásbel i gondról van szó, avagy másról is? Effélékről beszélgettünk Si- mity Ferenccel, a csurgói költségvetési üzem vezetőjé­vel. Nem egyedi nehézségek­ről van szó, bár akadnak sajátos helyzetek is. — Kezdjük azzal, hogy a költségvetési üzem megne­vezés régről származik. Nem költségvetésből gazdálko­dunk, hanem ugyanolyan fel­adataink vannak, mint bár­melyik vállalatnak: nyeresé­gesen kell termelnünk. A tanács számunkra meghatá­rozza a kommunális és in­gatlankezelési feladatok pénzügyi tervét. Mi ennek alapján döntünk a tenniva­lóinkról. — Am nem biztos, hogy ez nyereséghez vezet. Mond­juk van száz feladat, és eh­hez egymillió forint. A szá­molás után kiderül, hogy eb­ből nem lehet gazdaságo­san elvégezni a feladatokat. Ilyenkor mi történik? — Saját nyereségünk ter­hére is igyekszünk elvégez­ni a munkát. Ha túl nagy lenne a veszteség, akkor a tanács vagy átvizsgálja a sa­ját tervét, vagy más kivite­lezőt keres. De ez inkább csak elv. A gyakorlatban a település érdekében bizonyos veszteséges munkákat is el kell végeznünk. — Nézzük a településtisz­tasági munkát. — Az igények egyre nő­nek, de a feltételek változat­lanok. Néhány éve húszmil­lió forint termelési érték előállítására volt képes az üzem, ma negyvenmillió fo­rint értékű feliadataink van­nak. Ha Csurgót és vonzás- körzetét tekintjük, akkor még nagyobb lenne az igény, de a teljesítésre nem va­gyunk berendezkedve. Gé­peink ötven százaléka el­avult. — Ennek ellenére Csurgón szükség van a víz- és csator­naépítésre, a gázvezetékek lefektetésére, a magasépítés­re. Kivitelező a környéken, önökön kívül, alig van. — A gázprogramban 95— 100 százalékban részt ve­szünk. Vízrendezéssel nem is alkarunk foglalkozni, hiszen az erre felkészült cégek tel­jesítőképessége sincs kihasz­nálva. A magasépítéssel vi­szont az a gondunk, hogy nincs megfelelő szakember­gárdánk, de főképpen .a technikai eszközök hiányoz­nák. — Az elmúlt években a megye párt- és állami veze­tői többször állást foglaltak abban, hogy a -térségben fej­leszteni kell az építőipart. Még nem történt semmi. — A jószándék kevés. A nyereségből képezhető fej­lesztési alapból nem tudtunk előbbre lépni. Az elmara­dott térségek fejlesztésére meghirdetett pályázaton részt vettünk, és tízmillió forin­tot nyertünk el. Ezt a saját fejlesztési pénzünkkel együtt elsősorban az építőipar hely­zetének megváltoztatására alkarjuk felhasználni, de megteremtjük a több lábon állás feltételeit is. Egy mű­anyagüzemet akarunk létesí­teni hazai alapanyag felhasz­nálásával a környékbeli igé­nyek kielégítésére, hogy biz­tos nyereséghez jussunk. A fő célunk az, hogy a hete­dik ötéves tervidőszak végé­re az építőipari részlegünk 50 millió forintos kapacitás­sal rendelkezzék. Csurgó fej­lődéséhez megbízható építő­ipari háttérre van szükség, a feladatokat néhányszemélyes közösségek -nem tudják el­végezni. N. J. latok felelősségérzetét, ki kell kényszerítenie a versenyké­pesség növelését. Az elosztási viszonyok tó- kintetében ma gondot je­lent: a túlzott jövedelem­központosítás. Nincs elegen­dő anyagi pénzügyi erőforrás a fejlesztés megvalósítására. Az elvekkel ellentétben erő­södött a költségvetés újrael­osztó szerepe. A túlzott jö­vedelem-központosítás tom­pítja a teljesítmény növelé­sére . irányuló ösztönzést, csökkenti a kockázatvállalá­si készséget és képességet, a tőkeáramlást pedig sokszor ellentétes irányúvá változtat- já. E tekintetben a kibonta­kozásnak két fontos szem­pontja van: egyrészt olyan belső, vállalaton belüli érde­keltségi rendszer kialakítása, amely növeli a vállalati ön­állóságot, és a teljesítmény­nyel arányos jövedelemala­kulást eredményez, másrészt a sokkal következetesebb gazdaságirányítás. A munka- megosztásos kapcsolatrend­szer tekintetében olyan lé­pés szükséges, mely a válla­latok közötti együttműkö­dést a jelenleginél sóikkal magasabb színvonalúvá te­szi, és elősegíti az ésszerű szakosítást. Indokolt olyan hatékony szervezeti szerkezet kialakítása, mely javítja a tőkeáramlást, és erősíti a vállalkozószellemet. Az intenzív növekedési pá­lyán a gazdasági növekedés ütemét és a keresletet sokkal jobban kielégítő műszaki fej­lődés szabja meg és már nem az új erőforrások mennyisé­ge. A rendelkezésre álló erő­források megfelelő hasznosí­tása is csak akkor vezet a növekedés gyorsulásához, ha megfelelő hatékonyságú mű­szaki fejlesztéssel és jobb piaci munkával párosul. Gaz­daságunknak az elkövetke­zendő hónapokban, években erőteljesen lépnie kell, össz­pontosított erőfeszítések ré­vén nagyobb mértékű szerke­zeti korszerűsödést, gazdasá­gi teljesítmény-javulást kell elérnie a műszaki fejlesztés révén is. Ha ez nem követ­kezik be, akkor a továbbiak­ban is számolnunk kell a cserearányromlással, a világ- gazdasági pozícióvesztéssel. A mai világgazdasági vi­szonyok közepette a helyze­tet fel nem ismerő, cselek­vőképtelen gazdaságok igen gyorsan visszacsúszhatnak a világranglistán és a súlyos szerkezeti problémákkal küszködő, fejlődőnek minősü­lő országok csoportjába ke­rülhetnek. Ez további belső jövedelemszűkülést ered­ményez, és vele együtt kiéle­ződnék a társadalmi-politikai feszültségek is. Ezt gazdasá­gunk, társadalmunk nem en­gedheti meg magának. Dr. Sárdi József TERMEL AZ ISKOLA Példa ax önálló gaxdálkodásra Az Állami Tervbizottság múlt év június 26-i ülésén hozott határozata széles kö­rű kísérletsorozatot indított el. Lényege az iskolák költ­ségvetési gazdálkodásának korszerűsítése, a gazdálkodó iskolatípus megteremtése. A kísérletben való részvételre azokat az intézményeket ja­vasolták, amelyek jó munká­jukkal már felhívták ma­gukra a figyelmet. Somogybán mindössze a csurgói Farkas János Ipari és Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola vesz ebben ré$zt. Rajtulk kívül országosan is csak két szakközépiskola ré­szese a kísérletnek. Bélteczki Sándor igazgatóhelyettest és Sebestyén Lászlóné ruhaipa­ri ágazatvezetőt kérdeztük. — Már 1976->ban — ami­kor az ipari és mezőgazda- sági iskolát összevonták — arra törekedtünk, hogy a ta­nulók lehetőleg csak produk­tív tevékenységet végezze­nek — mondta Bélteczki Sándor. Az első időben háztáji bér­munkákkal és célfuvarozá­sokkal próbálkoztak. Azután valamennyi szakmát sikerült bevonni. 1980—81-ben a szol­gáltatás mellett a gépszere­lőknél is bevezették a rend­szeres bérmunkát. Téeszek­nek, magánszemélyeknek vállaltak javításokat. — A munkánk eredmény­érdekeltté vált. Létrehoztunk egy önálló építőbrigádot, és ezzel az iskola fejlesztésénél 50 százalékos költségmegta­karítást tudtunk elérni. Ru­haüzemünket például 2? millió forint helyett 12 mil­lióból hoztuk létre. Legtöbb építkezésünk így valósult meg. Ezekhez a lépésekhez az iskola biztosítást kapott a Pénzügyminisztériumtól. Tóth Tihamér igazgató aktí­van vett részt a különféle jogszabályok tisztázásában. / r Kisgépkölcsönzés a SAEV-nál Két és fél évvel ezelőtt próbálkoztak meg először az építőipari gépek, valamint a kisgépek kölcsönzésével az akkori Somogygépnól, aSáév leányvállalatánál. Először csupán kísérletképpen a ka- posfüredi házépítők boltjába vittek néhány gépet. — Az elképzelés az volt, hogy aki építőanyagot megy vásárölni, gépet is tudjon kölcsönözni az építkezéshez — mondta Pellórdi György értékesítési előadó. — Lát­szott, hogy van kereslet a szolgáltatásunkra. Később, amikor az áfész a Budai- Nagy Antal utcában megnyi­totta a boltját, ott kaptunk helyet a tevékenységünkhöz. Időközben az áfész felszá­molta a boltot, a leányvál­lalatot pedig visszavette a Sáév. A kölcsönző tavaly augusztusban így ismét köl­tözött, ezúttal a Sáév köz­ponti telepére. Időközben je­lentősen bővült a kölcsönöz­hető géppark. A fűkaszától a szögbelövőig, a hegesztőtra­fótól a rotációs kapáig min­dent tartanak. — Mintegy 60 típusú gép közül tudunk ajánlani az ér­deklődőknek. Elsősorban ma­gánszemélyek viszik ezeket a berendezéseket a házépítések­hez, de iközületek is megfor­dulnak nálunk, ha éppen egyszeri alkalomra kell neki olyan gép, amire nem akar­nak beruházni. A tavasszal, ha a kiiskerttulajdonosok már tudnak dolgozni a föl­deken, jelentősen megnövek­szik a kereslet a mezőgaz­dasági kisgépek iránt. Most a barkácsgépek a legkelen­dőbbek. A bolt forgalma azáltal, hogy a központban levő Bu­dai Nagy Antal utcából el­költözött, a kezdeti időben 30—40 százalékkal vissza­esett, később kedvezőbben alakult az ügyfelek száma. Az igazi megoldás az lesz, ha végre állandó helyet kap majd a kölcsönző a Berzse­nyi utcában épülő egyik tár­sasházi földszintjén. A bolt kölcsönzésből származó be­vétele 1986-ban 1,7 millió fo­rint volt. — A tevékenységi körün­ket állandóan bővítjük. El­kezdtük a gépi forgácsoló szerszámok forgalmazását is — mondta Jakab Ernő gé­pészeti osztályvezető. — Ilyen jellegű üzlet nincs több a Dél-Dunántúlon. A helyi vasipari vállalatoknak nem kell nagy raktárkészletet fel­halmozni ezekből a szerszá­mokból, mert tőlünk köl- csönvehetik. A forgácsoló szerszámokból 1,8 milliós ér­tékű induló készletünk van, de ami éppen nincs meg a boltban, legkésőbb 60 napon belül azt is beszerezzük. A kölcsönzés mellett mée egy szolgáltatást biztosít ügyfeleinek a bolt. Itt van a HILTI AG cég által gyár­tott gépek kisjavító szervize is Az 1986-os PM rendeletet, amely a tanulók bérezését szabályozza, vele is minősí­tették. Kísérleti iskolának január­ban jelölték ki az intézetet. Ez azzal a lehetőséggel is jáét, hogy a fejlesztési és a felújítási alapot saját maguk képezhetik és használhatják feli. — Most valamennyi szak­mában termelőmunkát vég­zünk — mondta Sebestyén Lászlóné. — Több ágazatunk van a mezőgazdasági szak­ipari képzéstől a növényter­mesztésig, a ruhaipari ága­zatig. Van egy alapképzési ágazat is, ebben az elsőéve­sek részesülnek, de már ezek a tanulók is végeznek ter­melőmunkát. Kerítéseket, üstházakat készítenek. Az építőipari ágazat az idén túl is lép az iskola keretein. Részt vesznek a Lakásépítés­ben. A ruhaipari ágazat — a tanmenetnek megfelelően — olyan termékek gyártására vállalkozik, amit el is lehet adni. Saját tervezésű, néhány darabos áruikra állandó ve­vő a nagykanizsai Zala áru­ház. — A tanulók bérezésére, premizálására 1987-ben 150 ezer forintot fordíthatunk — mondta Bélteczki Sándor. — A szakmunkásbérben foglal­koztatott gyerekek az ösz­töndíjnál 3—400 forinttal többet keresnek, de van olyan tanulója is az iskolá­nak, aki kétezer forint pré­miumot kapott. Órabérben, szakmunkásként csak a har­madéveseket foglalkoztat­juk. Több minden szabályo­zása még hátravan. Tevé­kenységünk iránt országosan is nagy az érdeklődés. Az iskolának gazdaságos tevékenységre kell töreked­nie. Kidolgozták, hogy me­lyik ágazatnak mekkora hasznot kell hozni. A ruha­ipari á gazait bevételi terve például 1 millió 250 ezer fo­rint. — A módszer nevelési szempontból is előnyös. Meg­tanítjuk dolgozni a gyere­keket, és emellett gazdasági hasznot is hoz a munkájuk. Felelősséget éreznek az álta­luk készített termékekért. Az iskola évi 40 millió fo­rintos költségvetésének egy- harmad részét nekünk kell k igazdáikodnunk. Csurgón elkezdtek (foly­tatnak) valamit. Nemcsak az iskola nyer ezáltal, hanem a társadalom is. Lehőcz Rudolf

Next

/
Oldalképek
Tartalom