Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

1987. február 16., hétfő Somogyi Néplap 5 Olasz—magyar kulturális kapcsolatok Ami van, és ami lehetne Olaszország nem tartozik „E/O” elnevezésű kiadóval. azon országok köze, ahova tízmilliós hazánk híre leg­feljebb történelmi és gaszt- tronómiai „mende-mondák” révén jutott el. Az emberek fejében itt nem a legendák Magyarországa él: kultúránk egyre határozottabb alakot ölt a csizmaalakú félszige­ten. Egy kis ország kultúrája azonban a nála sokkal na­gyobb állam területén alig­ha képes spontán módon terjedni; szükség van az in­tézményes segítségre is. Ezt a tudatos szervezést követ­kezetesen látja el a római Magyar Akadémia, amely­nek műemlék-épületét a Via Giulián — legalábbis a ma­gyar-barátok — jól ismerik. A jó hírét joggal kivívott intézmény mindenütt jelen van, ahol kultúránk rést ta­lálhat magának Itáliában. A hagyományok, történelmünk olasz vonatkozásai is segíte­nek ebben. Az egymás kul­túrájának kölcsönös megis­meréséhez a hivatalos ke­retek sem hiányoznak: 1985 óta hároméves kulturális munkaterv adja a folyamat hivatalos keretét. A római Magyar Akadémia sökágú tevékenységének, sikereinek jó tükre lehet, ha a magyar nyelv olaszországi ismeretét vizsgáljuk. Magyar oktatás tizenegy olasz egyetemen fo­lyik, számos városban ma­gyar tanárok tanítanak. A nyelv 'puszta elsajátításán kí­vül azonban általánosabb „Megyarország-ismeretre” is van igény, ezért „pillanato­kon belül” hivatalosan is megalakul a gyakorlatilag már működő egyetemközi hungarológiai központ. Te­vékenységének első „kézzel­fogható” eredményéről so­kat írt a magyar sajtó: a közös folyóirat első számá­ban máris kifejthették törté­nelmi, irodalom- és művé­szettörténeti véleményüket a magyar és olasz tudósok. Irodalmunk jelenléte „mér­sékeltnek” nevezhető, ha arra gondolunk, hogy ná­lunk sokkal több olasz írót és költőt ismernek, mint amennyi magyar szerzőt Olaszországban. Ettől füg­getlenül jó kapcsolat alakult ki a milánói Garzanti és az Népművelési Több éve már,, hogy az egyetemisták és főiskolások a téli vizsgaidőszak után nép­művelési gyakorlaton vesz­nek részt. Az Országos Köz­művelődési Központ az idén is megteremtette a hallgatók számára az értelmiségi pá­lyák tanulmányozásának le­hetőségét A tíz-tizeinkét na­pos tapasztalatgyűjtés jó le­hetőséget nyújt arra, hogy a kissé hiányos gyakorlati is­mereteket kisvárosokban, falvakban, pótolják a leen­dő tanárok, orvosak, mérnö­kök. Az elhelyezkedésben a Somogy Megyei Művelődési Központ segített a fiatalok­nak, A mernyei „csapatot” kerestük föl. Öten kerültek a Kaposvár melletti község­be, mindannyian tanári pá­lyára készülnek. Nóray Géza Veszprém: — Legfontosabbnak tartom a tapasztalatgyűjtést, hiszen még csak elsős vagyok, vá­rosi fiú létemre nem sokat tudok a községek életéről. A főiskolai képzés egy kicsit mást nyújtott eddig, mint amit itt láttam. Bencze Katalin Keszthely­iéi jött. Elmondta, hogy el­sősorban/ a társközségek éle­tével ismerkedett. Arra a kérdésre keresték a választ, hogyan élnek itt az emberiek. Beszélgettek politikai veze­tőkkel. a termelőmunka kép­viselőivel, szót váltottak a község lakóival. Szinte min­denhol felszínre került az el­költözés problémája. Petőfi írásaiból uj kötet je­lent meg tavaly, Illyés Gyu­la versei is fordítóra és ki­adóra találtak. Az idei olasz kiadói tervekben is szerepel a magyar irodalom néhány „gyümölcse”: tavasszal iát napvilágot Itáliában Arany János balladáinak egy válo­gatása, Örkény István egy­perces novelláinak gyűjte­ménye. Mészöly Miklós Sau­lus című regénye már el is készült olasz fordításban. Látványos érdeklődés nyil­vánult meg az elmúlt évek­ben a filmbarátok körében a magyar alkotások iránt: filmhetek egész sora muta- tatott be válogatásokat, nagy sikerű műveket. Ettől füg­getlenül a szűk körön kívül eső, csak felületesen érdek­lődő olasz filmközönség nem túlságosan járatos a magyar filmek területén, legfeljebb a világhírű Mephistóra em­lékszik. A statisztika azért így is kedvező: tavaly 26 vá­rosban 34 rendezvényen mu­tattak be hetven magyar já­tékfilmet. Jelenlétünk a legnagyobb súlyú a zenei életben. A Liszt-évforduló sokat segített ebben, hiszen az olasz rádió és televízió zenekara és kó­rusa nyolc Liszt-hangver­senyt adott elő, különféle fesztiválokat rendeztek a nagy magyar zeneszerző em­lékére Assisiben, Bresciaban, Bergamoban, a magyar rá­dió zenekara, énekkara, gyermekkórusa az évforduló alkalmából kilenc olasz vá­rosban lépett fel. A Liszt­évfordulótól függetlenül is a fővárosban a Magyar Aka­démia rendszeres koncerte­ket rendez, amelyen magyar és olasz előadóművészek nyújtanak felejthetetlen ze­nei élményt. Bár e néhány adat a kul­turális kapcsolatok gazdasá­gát tükrözi, még nagyon tá­voli a lehetőségek teljes ki­aknázása. Dósai István, az Akadémia igazgatója úgy vé­li, az olasz 'kulturális piac törvényei nem könnyítik meg a magyar .kultúra terjeszté­sének dolgát. A mostaninál tudatosabb olasz kultúrpoli­tika sokat segíthetne —vall­ja az igazgató. gyakorlaton Röhring Gábor, a mernyei általános művelődési köz­pont népművelője segítette a főiskolások munkáját: — Az elköltözés nemcsak helyi, hanem országos gond. Elsősorban nem az életmód­beli változásokra, hanem az infrastruktúra hiányára ve­zethető vissza. Ott, ahol nem jár busz, nincs posta, üresek, vagy nincsenek tantermek, nem marad meg a lakosság. Alaxovics Ingrid azt vallja, több fiatal vállalna munkát falun, ha egyszerre többen jöhetnének. Bár azt is hoz­zátette, hogy közülük is csak egy népművelés szakos van, a többiek olyan szakra jár­nak, amit a kisközségiekben nem tudnak hasznosítani. A népművelő feladata is válto­zik, csak ezt gyakran nem fogadják el. Másfél hét nem nagy idő ahhoz, hogy megismerje va­laki egy község életét. Arra mindenképpen elég, hogy be­nyomásokat szerezzen, kiala­kuljon egy kép a községi, fa­lusi életről. Válilalkoznának-e tapasztalataik alapján arra, hogy községi iskolákba pá­lyázzanak? Pataki Katalin bizonytalan talánnal felelt, Bucsi Gabriella eljönne Du­naújvárosból, ha egy kisebb társaság is vele tortana. A többiek a „lehetséges” és az „elképzelhető” válasz között ingadoznak. Még csak első évesek... B. P. F. A tanulók birtokba vették Marcaliban a Lady János Gimnázium és Szakközépis­kola új épületrészét. Társa­dalom- és természettudomá­nyi szárnyakat alakítottak ki. így került egymás mellé a fizikai, a matematikai és a kémiai szaktanterem. Ezek­hez korszerű szertárakat is építettek, továbbá berendez­tek egy számítástechnikai laboratóriumot. Az iskola harmadik eme­letén három magyar tanter­met adtak át. A történelem iránt érdeklődők külön könyvtárban bővíthetik is­mereteiket. KISZ-helyiséget és ifjúsá­gi stúdiót is berendeznek majd a tetővilágításos, há­romszintes épületben. Az építéssel párhuzamosan fel­újították az ebédlőt, ahol 200 tanuló étkezhet egyszerre. Két sportlétesítménnyel gya­rapodott az intézmény, egy kosár-, illetve kézilabda pá­lyával. Képeink a foglalkozáso­kon, illetve az ebédlőben ké­szülték.. T Zeneiskolák találkozója Kétszáz diák hat iskolából perc (Tudésítónktól.) A Somogy megyei zeneis­kolák VIII. kamarazenei ta­lálkozója zajlott le a hétvé­gén a marcali kulturális köz­pontban. A fanfárok hangja után Monostori László mű­velődési osztályvezető kö­szöntötte a hat zeneiskolát képviselő diákokát, tanáro­kat, és a zsűrit. Több mint 200 tanuló ve­télkedett az elismerő okle­veleikért. a vándordíjért és az Országos Kamarazenei Találkozón való részvételért. Az előadott műveken ér­ződött a f iatalok tehetsége, a pedagógusok hozzáértő, szín­vonalas munkája. A zsűri — dr. Sótonyi Sándor megyei művelődési osztályvezető el­nökletével — a késő esti órákban hozott döntést. Az ünnepélyes eredményhirde­tésire vasárnap délelőtt ke­rült sor. Friss Gábor, a bu­dapesti Zeneművészeti Fő­iskola tanára köszönetét mondott a felkészítő taná­rok és szülők áldozatkész munkájáért. Értelmes és jó munkát kívánt a zeneszerető diákoknak, tanároknak, majd értékelte a teljesítményeket. A zsűri dicsérő oklevéllel jutalmazta 14 tanuló teljesít­ményét. Arany-oklevelet és jutalmát kapott 16 együttes. A városi tanács különdíját a Siófok—Balatonföldvár ütős együttese kapta. Az úttörő- szövetség városi elnökségé­nek különdíját és a közön- ségdíjat a barcsi Vikár Béla zeneiskola rézfúvós-ütős nagy együttese érdemelte ki. A vá­rosi tanács vándorserlegét pedig a kaposvári Liszt Fe­renc zeneiskola tanárai és diákjai. Az 1987. tavaszán sorra kerülő Alba Regia Or­szágos Kamarazenei Talál­kozón megyénket a követke­zők képviselik: a barcsi ze­neiskolából Köcsky Péter és Varga Noémi (zongora négy­kezes), a kaposvári fuvola- trió és a kaposvári rézfúvós kvintett. A találkozó színvonalát emelte a Budapest klarinét együttes műsora, amelyben klasszikusok és modern szer­zők darabjait és átiratait ad­ták elő ítélt ház előtt. Dinnyés Józseffel Csendben, szinte észrevét­lenül járt Kaposváron Diny- nyés József. A városi műve­lődési központban, rendezett koncertjére alig százan vol­tak kíváncsiak. Dinnyés, , a magyar szövegekkel tolmá­csolt Bob Dylan-dalok után elsősorban az ország hatá­rain túl élő magyar költők verseit énekelte gitárkíséret­tel, de szerepelitek a műso­rán Jeszenyin vers-, és kor- társ hazai költők alkotásai is. — Az emberek múlt-tuda­ta nem elég képzett, ezért a s magaméból kell adni — mondta az előadás után Dinnyés József. Műsoraim az egyetemes magyar költészet­re épülnék. Minden utódál­lamban megmaradt magyar­ság más képet mutat magá­ról, mint ahogy az anyanyelv védelme is erősebb az egyik államban mint a másikban. Ezt kell megmutatni az itt­honi közönségnek. A megzenésített verseken kívül néhány, a nagylemez­ről részben már ismert, sa­ját szövegű dal is szerepelt a műsorban. — Ezek állandó helyzetje­lentések arról, hogy érzem magam a közösségekben. Sa­ját magamról nem írok dalt. A lemez megjelenése óta nem változott meg körülöt­tem semmi, semmilyen rek­lámot nem kapott ez a le­mez, és olyan/ közönséghez nem jutott el, akikkel eddig nem találkoztam. Amit a lemez lezárt, húsz év munkája. Húsz évvel ez­előtt kezdte el a pályafutá­sát Dinnyés József. Fellépé­sein kívül egy kislemezéről szólhatott kedvelőihez két dala, és csak a közelmúltban került a boltokba a nagyle­meze. — Két hanglemeztervem van, az egyiken csupán saját szövegű szám lesz, ezen sze­repéi majd a „Karrier” is. A másikon többek között Ba­bits gondolatát akarom tol­mácsolni: „Nem az énekes szüld a dalt..Legszíveseb­ben Ratkó József és Utassy József verseihez fordulok. A határokon túl élők közül pe­dig Magyar! Lajos, Farkas Árpád és Határ Győző mű­vei kívánkoznak dallá válni. Jó hallgatni a gitárral tol­mácsolt tiszta költészetet. Lehőcz Rudolf A Ki tud többet a Szovjetunióról vetélke­dősorozat megyei esemé­nyei zajlottak le szomba­ton, egyidőben bárom helyszín«! is. Boglár tel­ién a középiskolások, Ka­posváron a Munkácsy gimnáziumban a felnőtt- oktatásban résztvevők, az 503-as Ipari Szakmun­kásképző Intézetben pe­dig a szakmunkás- és szakiskolás-tanulók mér­ték össze tudásukat. A február végi területi dön­tőbe a középiskolások közöl kettő, a felnőtt és szakmunkástanulók kö­zül egy-egy csapat jut tovább. Képünkön a szakmunkástanulók ver­senye. Üj szaktantermek Marcaliban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom