Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

1987. február 13., péntek Somogyi Néplap 5 Művészeti csoportok az Az általános iskolák mű­vészeti öntevékeny mozgal­ma, az amatőr művészeti csoportok mennyiben járul­nak hozzá laiz oktató-nevelő munkához? Népszerűek-e? Erről érdeklődtünk Kapos­váron a Krénusz János és a Berzsenyi Dániel Általános Iskolákban. — A művészeti csoportok személyiségfejlesztő és kö­zösségteremtő hatása szá­mottevő — mondta Gundy Richárdné, a Krénusz isko­la igazgatóhelyettese. — Ezek a foglalkozások a diá­kok fórumai. Ízlésüket, ma­gatartásukat formálja, és gyakran szerepet játszik a pályaválasztásukban is. Az évenként megrendezett^ Krénusz-est iskolánk kultu-'' rális tevékenységének a mérlege. A raj- és csapat­bemutatók után válogatjuk ki a legjobb 'kamarakóruso­kat, ver9mondókat, népitán- cosOkait, és hangszeres szó­listákat. — Az iskola művészeti csoportjai egész évben fo­lyamatosan dolgoznak ? — Színjátszó csoportunk nincs, de a tehetséges vers- és prózamondókat a folya­Magatartásukat matosan működő irodalmi szakkör gondozza. Énekka­runkat a megyehatáron túl is ismerik. Nyolcvan tagja van, hetente kétszer próbál­nak. Munkájuk sikerét a minősítő hangversenyeken szerzett számos oklevél és a sok megtisztelő meghívás bizonyítja. A gyerekek sze­retnek szerepelni, a föllépé­sek az egyéniség formálásá­nak .lehetőségei is. Fegyel­mezettebbekké válnak, ugyanakkor zenei kultúrájuk is fejlődik. Ez pedig hatás­sal van az iskola oktató­nevelő munkájára. Van kisdobos énekkarunk is, rendszeresen dolgozik, és biztosítja az utánpótlást. Öröm nézni, ahogyan a kö­zös siker, a fellépések előtti izgalom közösséget kovácsol ezekből az apróságokból. Tehetséges tanulók minden iskolában vannak. Rajtunk, a pedagógusokon áll, hogy felszínre hozzuk, fejleszt­jük-e képességeiket. — Az iskolában folyó művészeti munka az ízlés­formálás egyik legfontosabb KÖNYVESPOLC A tudós tanár visszaemlékezései Gyergyai Albert: A várostól a nagyvilágig Régóta várt kötetet jelen­tetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. Gyergyai Albert A várostól a, nagyvilágig cí­mű könyve ugyanis azon munkáik közé tartozik, ame­lyek már előző művek foly­tatásaként tarthatók számon. A nagybajomi születésű iro­dalomtörténész, aki a Babits szerkesztette Nyugat „fran­ciaszakosa” volt, majd az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem világirodalom tan­székén katedrát kapva nem­zedékeket nevelt Flaubert és Proust szeretetére, száza­dunk irodalomtörténetének aktív részese, nagy tanúja volt. Elég ennek bizonyítására végiggondolnunk azt, hogy szorongó kaposvári diákként még bejuthatott egy Ady- föloilvasásra, aztán a buda­pesti Eötvös kollégiumba kerülve tanítványa lehetett olyan legendás tanároknak, mint Riedl Frigyes vagy Hor­váth János. Gyergyai Albert visszaem­lékezéseit, sajátos memoár­jainak egy részét már ol­vashattuk az 1972-ben meg­jelenő Anyám meg a falum című kötetben, amely a nagybajomi világot tárja elénk a századelő meghitt életképeivel. Hét évvel ké­sőbb jelent meg A falutól a városig, amelyben már a Ka­posváron diákoskodó Gyer- gyait körülvevő világról, em­berekről kaphatunk képet. Az író életének utolsó ide­jét figyelemmel kísérők tud­ták, hogy a harmadik köte­ten dolgozik, megrendült egészsége ellenére is dacol az idővel, apró, nehezen ol­vasható betűivel a nagyvi­lágban szerzett élményeit hagyományozta az utókorra. Nagy időknek volt tanú­ja, állapíthatjuk meg ezt a legújabb könyvet olvasva. Nevelőtanárként Gyergyai Lukács József házában dol­gozott, igaz ekkor a ház büszkesége, a filozófiában már figyelemreméltó ered­ményeket elért György Bécs­iben él. Ám ennek ellenére olyan jeles személyiségek fordulnak meg a házban, mint Thomas Mann, aki bu­dapesti fölolvasásakor, hogy kerülje a népszerűséggel já­ró zaklatásokat, éppen Lu- kácséknál szállt meg. Tanú­ja lehet így Gyergyai annak a találkozásnak is, amely a Varázshegy írója és Móricz Zsigmond között történt. A kötet tervét még maga az író végezte el, halála előtt néhány héttel jórészt kéziratos formában juttatta el Ja kiadóhoz. A szöveg gon­dozását Gyergyai életművé­nek avatott ismerője. Szávai János végezte. A három nagy fejezetre osztott könyv első részében főleg a vidékről a nagyvá­rosba, Budapestre került egyetemista élményeit olvas­hatjuk, azt, hogy mennyire volt meghatározó Gyergyai Albert egész életében az az útravaló, amelyet az Eötvös kollégiumtól kapott. A má­sodik fejezetben Találkozá­sok gyűjtőcím alatt azokkal az írókkal, költőkkel való ta­lálkozásait írja le, akik szá­zadunk irodalmának megha­tározó egyéniségei voltak. Pazar névsort állíthatunk össze Camus, Carl Spitteler, Ramuz, Jean Paulhan nevé­ből. Míg az előző két kötet nem közölt régebbi .írásokat, most a harmadik kivételt tesz. Egy-egy olyan, java­részt még publikálatlan írást is olvashatunk a kötetben, amely a krónikás hitelessé­gével számol be Riedl Fri­gyesről vagy Thomas Manó­ról. Gyergyai Albert memoár­jainak varázsa abban áll, hogy nemcsak az irodalom- történészeknek és e tudo­mány iránt érdeklődőknek tartogat érdekességeket, ha­nem minden irodalom iránt fogékony olvasónak. Varga István általános iskolákban formálja eszköze — hallottuk Sziklai Bélától, a Berzsenyi iskola igazgatójától. — A tantervi anyago-t megerősítő, kiegé­szítő funkciója van. Mivel intézményünk testnevelő ta­gozatos, gyerekeink eléggé elfoglaltak. Az intenzív test­mozgás azonban felgyorsítja a szellemi érés folyamatát, tapasztalataink szerint na­gyobb terheket tudnak elvi­selni, figyelemösszpontosí­tásuk is fejlettebb. A 260 felsőtagozatos tanulóból másfélszázan vesznek részt az öntevékeny művészeti csoportok munkájában. Kétévenként rendezzük meg a Berzsenyi-estet, amelyre folyamatosan ké­szülnek a gyerekek. A 80 tagú énekkar és az irodal­mi szakkör folyamatosan működik. Az irodalmi szaik- körösök tevékenysége jól szolgálja a későbbi fakultá­ciós tárgyiként választható ritmus a művészetben, és művészettörténet tantárgya­kat. Előadásművészetet ta­nulnak, műelemzéseket vé­geznek, s ezek eredménye­ként viselkedéskultúrájuk is formálódik. Munkájuk szinte játékosan kapcsolódik azok­hoz a képességekhez, kész­ségekhez, amelyeket tanítási óráikon próbálunk fejlesz­teni. Képzőművészeti szak­körünk a vállalkozók kedvét ébresztgetik, a pályázati fel­hívások. az időszakos iskolai kiállítások pedig élményt je­lentenek számukra. Az iskola művészeti tevé­kenysége apró mozaikokból építkezik. Kedvező' hatása sok helyütt érezhető. Tamási Rita Korszerű művelődés és a számítógép A számítógépek térhóditá- sával kapcsolatban mi a helyzet az oktatásban? Van-e remény arra, hogy a még padban ülő nemzedék időben kellő felkészültséget szerez? Nem kell jóstehet­ségnek lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: .talán már a következő évtizedben úgy lesz része az életünknek, mint a könyv vagy a film. Dr. Magyar Miklóst, a megyei pedagógiai intézet ok tatástech n ológ usát arra kértem, foglalja össze: mi­lyenek az oktatás tárgyi fel­tételei Somogybán. — A kormányprogram keretében a Tudományszer­vezési és Informatikai Inté­zet központi ellátásból az 1982/83-as 'tanévben vala­mennyi középfokú intéz­ményben biztosított egy HT 1080 Z típusú számítógépet. Ezekben az iskoláikban ma már legalább négy, de van, ahol 32 gép is van. Az álta­lános iskolák sem késleked­tek, saját fejlesztésből és központi segítséggel legalább egy gép segíti a fakultációs vagy a szakköri munkát. A megye hatszázas gépállomá­nyát és az összes iskolát fi­gyelembe véve átlagosan négy számítógép jut egy in­tézményre. — Hogy állunk a képzés­sel? — Négy évvel ezelőtt kez­dődött, tehát már nincs olyan végzős diák, aki ne végezte volna el a középis­kolák első évfolyamain az alapműveltség megszerzését segítő tízórás tanfolyamod — Miben látja a számító­géppel való ismerkedés je­lentőségét? — Ez a technika arra nyújt lehetőséget, hogy a ma még mechanikus, fölös­leges időt ligényilő rutinfel­adatokat ne az emberek vé­gezzék. Helyettük inkább az alkotómunka kösse le a fi­gyelmüket. Ennek pénzügyi hatásai is lehetnek. Megva­lósításához a legjobb gazda­sági befektetés az oktatás. Amire a gyerekek felnőnek, a számítógép beépül nem­csak a gazdaság egy-egy szeletébe, hanem teljés jogú része lesz annak. A korsze­rű (technikának az alkalma­zása csak úgy képzelhető el, há már most megtanítjuk a gyerekeket erre. Gyakran átesünk a ló túl­só oldalára. Nem programo­zókat, mikroelektronikai szakembereket kell útra bo­csátanunk, hanem a számí­tógépes 'technikát használni tudó, azt eszközként alkal­mazni képes .tanulókat. Darvas Jó2se/-emléküiést rendeztek csütörtökön az orosházi Petőfi Sándor Mű­velődési Központban, az író születésének 75. évfordulója alkalmából. Sándor Antal, a városi tanács elnökhelyette­se köszöntötte a résztvevőit, majd Darvas Józsefről, írói Az egyik legrangosabb kulturális programnak ígér­kezik a Somogy megyei ze­neiskolák VIII. kamarazenei találkozója a marcali műve­lődési központban. Holnap tíz órakor az ünnepélyes megnyitót három, délután két órától pedig négy zene­iskola műsorának bemutató­ja követi. Este nyolc órakor kihirdetik a gálahangver­seny résztvevőit, majd a Bu­dapest Klarinét Együttes ad hangversenyt. Vasárnap reg­gel fél kilenckor szakmai ta­nácskozás, tíz órakor ered­ményhirdetés és díjkiosztás lesz. A rendezvényt a talál­kozó legsikeresebb együtte­seinek gálahangversenye zárja. Ugyanitt 16-án hat órai kezdettel Deák Bili Gyula és a P. Box együttes ad koncertet. Szülőknek szerveznek bált Marcaliban a helyőrségi művelődési ott­honban holnap hét órától. A helyi múzeumban Bernáth Aurél tanítványainak kiállí­tása (képünkön) tekinthető meg. A hétvége másik színfolt­ja lesz a boglárlellei Vikár Béla Művelődési Központban az amatőr művészeti szemle és országos diáknapok be­fejlődéséről, politikai __ mun­kásságáról hangzott el elő­adás. Az író szülővárosa — Orosháza — Darvas József- emlékérmet veretett az év­fordulóra. Az emlékérem Rajki László, orosházi szü­letésű szobrászművész alko­tása. mutatója. A rendezvény va­sárnap három órakor kezdő­dik. A kaposvári farsangi na­pok programja szerint ma este nyolc órától a Dorottya Szállóban sportbálon, szom­baton ugyanitt volánbálon mulathat a közönség. A ka- posfüredi klubkönyvtár hol­nap délután öt órára gye­rekfarsangot hirdet. Holnap délután három órá­tól az 1987. évi amatőr mű­vészeti szemle és diáknapok Barcs városi és városkörnyé­ki gálaműsorát tartják a helyi művelődési központban. A rendezvényen a város és környékének legjobb amatőr csoportjai és szólistái ttépnek fel. Este hét órától a szü- lök-nevélők bálját rendezik, vasárnap hét órától pedig if­júsági táncest lesz a sziget­vári Pax együttes közremű­ködésével. A homokszentgyörgyi álta­lános művelődési központ ad otthont ma délután két óra­kor az úttörő kulturális se­regszemlének. A csurgói Csokonai műve­lődési központban vasárnap délután négy órától diszkó várja a fiatalokat. A nagy­bajomi művelődési házban holnap öt órától újra meg­rendezik az ötórai teadél­utánt a felnőtteknek. A prog­ramban számítógépes játé­kok és a művészetben je­lentkező mindenkori szépség- ideálokról szóló diafilmes bemutató szerepel. A Modern Hungária együttes lép pódiumra szom­baton délután öt órakor a balatonszemesi művelődési házban. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban ezen a héten nyitották meg Pé­ter János fotóművész Erdé­lyi tájak, képek ... című ki­állítását. B. P. F Darvas József- emlékülés Orosházán Csak egyszer nyílt az ajtó Tulajdonképpen semmi kis történet, mégis kikívánkozik belőlem. Morcos vénember volt Gyergyán Balázs. Egyszál magábán élt szoba—konyhás égre nyíló lakásában, mely tágas udvarra nézett. Egy­magában élt, de nem egye­dül, merthogy a jókora régi bérházban több család is lakott. Ám az öreg Gyer­gyán nem vett rólik tudo­mást. Az ő számára nem lé­teztek. Soha nem szólt sen­kihez, szavát se hallották. Ä lakók rég lemondtak róla — bár az évek során többször is próbálkoztak vele —, hogy omlasszák a köztük levő. az ördög tudja mikor és ho­gyan emelkedett válaszfalat. Az emberek csak találgat­tak, de biztosat senki sem tudott róla. Még a legrégibb lakók se. Beszélték, hogy nagy csapás érte valamikor: odaveszett a családja egy lé­gitámadáskor; mások úgy tudják, bankár volt egyko­ron, s aztán, hogy átválto­zott minden, megkötött lel­kében a gyűlölködés. Megint mások esküdtek rá, hogy nem is volt lelke soha, anélkül született, ha egyáltalán volt anyja. S akadtak sajnálko- zók, akik hibbantnak vélték és mondták: rá kell hagyni. Ám ami azt illeti, igen­csak lett volna okuk a la­kóknak, hogy ellentmondja- nak a megalkuvás eme tá­ráinak! Mert Gyergyán nem csak morcos, zárkózott, ri­deg ember volt, hanem go­nosz természet. Megtörtént, hogy alkonyaikor kövei do­bálta meg a rtagy lombú fán csüngő, gyümölcsöt dézsmá­ló gyerekeket. Hang nélkül, dühödten hajigáit s mire a zsinatra előjöttek a szülők, az örge berohant és magára zárta az ajtót... Téli hajna­lokon. meg hosszú alsóban és papucsban ódasettenkedett valamelyik szomszéd ajtaja elé és ott ürítette ki a sze­métvödrét ... Egyszer az egyik feldühödött asszony beverte az öreg ablakát, mert a vén gonosz letarol­ta tenyérnyi veteményesét. Szóval ilyen ember volt Gyergyán. Néma és gonosz. Olyan ember, akinek a kü­szöbét még senki nem lépte át. Se postás, se hatóság, se orvos. Volt úgy. hogy teljes hétig nem látták. Nem tö­rődtek vele. Beteg? Vagy meghalt? Amikor előkerült, akkor is közönyösen fogad­ták. Nem úgy, mint a Klá- váék macskáját. A macska ugyanis napokra eltűnt, s amikor előkerült, igencsak kókadozott, éppenhogy meg­maradt. Valaki mérget adott neki! De ki? Hát ki más, biztosan a vén gazember! Még szerencséje, hogy azok­ban a napokban is bezárkó- zottan élt, mert ha az udva­ron találják, biztosan kap né­hányat. így is csak a szeren­cséje mentette meg tőle, hogy a részeges Kláva rá nem törte az ajtót... Aztán mit ad a sors? Ta­vasszal a Kláváék macskája megint eltűnt. De most nem napokra. S hogy egy hét múltán se került elő, egyértelműen kimondatott: most aztán csakugyan az öreg Gyergyán tette el láb alól! Klávánmé magából ki­kelve ordítozott: „Megállj; vén gyilkos, holnap megjön az uram, s hiába zárkózol be hét lakattal is. kiráncigál és ellátja a bajod!” Reggelre a lakók tárva- nyitva találták Gyergyán Ba­lázs udvarra néző ajtaját. Először és egyetlenegyszer. A zár érintetlen volt. senki nem törte fel. Sarkig nyitva az ajtó, s az öreg ott feküdt di- kóján, önmagával és a vi­lággal megbékélten... Mire a halottkém megér­kezett, honnan, honnan sem, előkerült a macska. Nem egyedül. Szájában egyik kölyke. A másodikat a di- kó alól hozta ki. Óvatosan cipelte, miként a hordágyét vivők, amin betakarva fe­küdt a vénember a bámészok között. Pedig neki már olyan­mindegy volt, miként bonyo­lódik ez a végső utazás ... ... Valahogy kikívánko­zott belőlem ez a semmi tör­ténet. Tűnődőm rajta, vajon miért? Csala László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom