Somogyi Néplap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
1987. február 3., kedd Somogyi Néplap 3 A tanácsok és a tanácstagok A HOZZÁJÁRULÁS NEM NÉLKÜLZÖHETŐ Segesden nem készülnek látványos fejlesztésre az idén. Nem kergetnek álmokat. Barakonyi János vb- tiitkár véleménye szerint egy-egy döntést nem a vezetőtestület akarásával, hanem a falu véleményével, egyetértésével kell megalapozni. A háromezres településen, ha valamit el akarnak érni, ahhoz szükséges a falu összefogása, segítőkészsége is. Arra pedig csak akkor számíthatnak, ha mindenkit érintő célokat tűznek ki. Mindezt így elmondani egyszerű, megvalósítani már nehezebb. Mert hiába van választott testület, tanács, ha. tagjai nem ismerik választókerületük lakóinak kívánságait, nem vesznek részt a tanácsüléseken, vagy ha meg is jelennek, néha semmit sem mondanak. — Ezek az ellentmondások ismertek. De mit tehetnek a tanácstagok? — Kezdjük azzal, hogy a városkörnyéken nálunk a legjobb a tanácstagok aktivitása, az üléseiken való megjelenése. Ennél is fontosabb, hogy felkészülten érkeznek a tanácsülésekre. Köszönhető ez annak is, hogy nem csupán a tanácstagok kézikönyvét adtuk a kezükbe, hanem egy-egy témát fel is dolgoztunk, igyekeztünk minél több gyakorlati tapasztalatot átadni. Szerintünk fontos, hogy az írásban kiküldött előterjesztések érthetőek legyenek mindenki számára, s ha mondjuk egy táblázatokkal megtűzdelt pénzügyi tervet kell megszavazni, akkor a szóbeli kiegészítőben érthetővé kell tenni, mit jelentenek a számsorok. Szükséges, hogy a döntések a tanácstagok és a választóik véleményét tükrözzék. Csak olyan beruházásokba szabad belefogni, amelyhez a falu támogatását is megkapjuk. — És segíti-e a falu? Jelentkezik-e forintjaival, vagy akár társadalmi munkával? — Először a forintokról. Nálunk kétharmados többséggel szavazták meg a te- településfejlesztési hozzájárulást út és járda építésére. Nem sok pénzről van szó. Éppen csak annyiról, hogy a tanács fejlesztési alapját kiegészíthessük. A társadalmi munka szervezését sem visszük túlzásba. Ha valaki végez a munkahelyén, akkor nem az az első dolga, hogy kapja az ásót vagy a lapátot és rohan a tanácsra, hogy ezt vagy azt megtegye a faluért. Az idén sem számítunk több társadalmi munkára mint tavaly. — Segesd sajátos helyzete, hogy részben Nagyatád konyhakertje. A városlakók egy részének itt van a szőlőjük, málnásuk, hétvégi telkük. Ebből adódóan bizonyos szolgáltatásra is igényt tartanak. Rájuk mennyire lehet számítani a településfejlesztésben ? — Az általuk fizetett adó forintjai a fejlesztési pénzeinkben is megjelennek, ez azonban nem elegendő arra, hogy igényeiket is kielégíthessük. Egyre többet halljuk tőlük, hogy a kertekbe szeretnének villanyt bevezetni, utakra lenne szükség. Ezt megcsinálni csak akkor lehet, ha vállalnak áldozatot. Most éppen azt számolgatjuk, hogy mibe kerülne a villanyhálózat kiépítése, mennyit kellene fizetniük a telkek tulajdonosainak. Ha zsebükbe nyúlnak, akkor valószínű ezt is megoldhatjuk. A valós igények nem teljesíthetetlenek, ha az érintettek összefognak. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy csak akkor gyarapodhat egy- egy település, ha lakói is hozzájárulnak a fejlesztéshez. N. J. Eurocsekk és gyorsposta Bővül a postai szolgáltatás A valutabeváltással már korábban is foglalkoztak a Magyar Posta hivatalaiban, idén tovább szélesedik a kör. Januártól a külföldi vendégek forintra kiállított és otthon kiváltott eurocsek- kel a legtöbb szállodában, vendéglőben fizethetnek. Az állami vállalatok mellett a magánkisiparosok, kereskedők is kérhetik a Magyar Nemzeti Banktól a valuta- elfogadási engedélyt, s így ők is átvehetik az euro- csekket. A posta, mint egyedüli beváltó, készpénzt ad érte vagy az illető egyszámlájára vezeti rá. Ez utóbbiért magasabb jutalék illeti meg a beváltót. Kísérletképpen egy éve az ország öt nagy városában bevezették a külföldre szóló gyorspostát. Kétoldalú szerződést kötöttek néhány országgal — köztük Ausztriával, Olaszországgal —, hogy a különleges jelzéssel . feladott küldeményt igen rövid idő alatt kézbesítik. Ügy látszik az elképzelés sikeres volt, mert az ország több városát bekapcsolták a hálózatba. Év elejétől megyénkben Barcson, Nagyatádon, Boglárlelilén, Marcaliban, Siófokon és a megye- székhelyen is feladhatók a gyorspostai küldemények. Ezek legrövidebb időn belüli szállítása viszont minden hivatal kötelessége. Az országba érkező ilyen küldeményeket a vámnál azonnal kezelik. A csomag általában hetvenkét órán belül eljut a címzetthez, de — országonFejlődő baromfitermelés A termelést ösztönző központi intézkedések nyomán növekszik a baromfiállomány és több alapanyaghoz jutnak a feldolgozóüzemek. Az elmúlt időszakban nőtt az export is. A Baromfitermelők Egyesülésében az MTI munkatársának elmondották: az egyesülés 47 tagvállalata közül a 19 feldolgozó üzem tavaly 445 ezer tonna élő baromfit vásárolt és dolgozott fel, ami csaknem 60 ezer tonnával több az előző éviinél. A belföldi értékesítést 7 százalékkal növelték; 135 ezer tonna húst és baromfi terméket adtak a fogyasztóknak. A feldolgozó- üzemek, a választék bővítésére csaknem 20 új termék gyártását kezdték meg 1986-ban; megjelent az üzletekben a parajos baromfipárizsi, a szentesi csemegekolbász, a hortobágyi pulykakolbász, a baranyai pulykamell, a kiskunhalasi kakaskolbász, míg a libamáj - termékek családja, parféval, illetve a máj szeletelt változatával gyarapodott. Az egyesülés tagvállalatai — a külkereskedelem közvetítésével — tavaly több mint 190 ezer tonna vágott baromfit értékesítettek külföldön, 18 százalékkal többet mint 1985-ben. Több mint kétszeresére növelték a rubelelszámolású exportot, az áru nagy részét a Szovjetunióba szállították. A konvertibilis piacokon mintegy 106 ezer tonna baromfihúst — bontott és darabolt csirkét, pulykát, libát és kacsát — adtak el. Ez a meny- nyiség valamivel kevesebb mint 1985-ben, ám a feldolgozó üzemek több, jobb minőségű, magasabb feldolgozottságé terméket adtak, így az egyesülés tagvállalatainak devizabevétele 2— 2,5 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Az idén további új termékekkel jelentkezik a baromfiipar. Befejező szakaszukhoz érkeztek a fóliás pulykasonka-, a fóliás kakassonka- és a különféle baromfikonzerv-készítmé- nyekkel folytatott kísérletek. A hazai fogyasztók által megkedvelt néhány áruféleséget a külpiacon is bemutatnak. ként változik — lehet az idő több vagy kevesebb. Minderről és a borsos díjról a felvételnél tájékoztatják a küldőt. A legalacsonyabb tarifa akár levél vagy csomag, egy kilóig ezerkétszáz forint. Az áruházi csomagküldő szolgálat, melyet karácsony tájékán próbáltak ki a fővárosban, megyénkben nem honosodik’ meg. A posta vállalkozna erre a szerepre, de a csomagokat az áruházaiknak kéne elkészíteni, a szállítási díjat pedig nekünk, a vásárlóknak kellene megfizetni. A többletköltséget senki sem vállalja szívesen. A pénzszállításban is szeretne segíteni a posta: páncélozott autót vásárait, amivel a banknál felvett pénzt — megfelelő díjazásért — elszállítják. Eddig kilenc intézmény kötött szerződést a szolgáltatásra. Bővül a kaposvári főposta ügyfélszolgálata: ezentúl este hatig fizethetjük be a kaposvári főpostán a hírlap-, a televízió-, a telefon- és más díjakat, s az ezekkel kapcsolatos kérdéseinkre is választ kaphatunk. Fiatalok teljesítmény a húskombinátban A szakma ismerete és a gyakorlat A megyei tanács közművelődési bizottsági ülésén, a Kaposvári Húskombinátban nemrég szóba került, hogy a végzett szakmunkások az exportüzemben hosszú ideig, csak 50—60 százalékos teljesítményre képesek. Emiatt keveset keresnek, elkedvetlenednek és hamarosa n odébb - állnak. Az üzemnek pedig kell a munkáskéz. A gyenge kezdés okát az oktatás módszerében látták: a harmadéves tanulók kevesebbet vannak üzemi gyakorlaton mint az elsőévesek. Jezeri Zoltán személyzeti és oktatási osztályvezető: — Az iskolák vezetői és tanárai megsértődtek, mert félreértették, amit mondtunk. Mi nem a kaposvári szakmunkásképző és szakközépiskola színvonalát bíráltuk, hanem az oktatási rendszerben láttuk a hibát. Milyen dolog az, hogy az elsőéves tanuló sokkal több gyakorlati és kevesebb elméleti oktatást kap, mint a harmadéves ? Ennek fordítva kellene lennie. Tehát nem az iskola a hibás; országosan kellene változtatni a módszeren. Bognár József, a kombinát párttiitkára: — Nem egyedüli, de egyik nagy oka a kezdeti teljesítményhiánynak az oktatás „fordított rendje”. Arra, ami rajtunk áll, próbálunk megoldást keresni, de ami nem tőlünk függ, azzal szemben tehetetlenek vagyunk. Németh Györgynek, a szakszervezeti bizottság titkárának mondtam: — Hallottam olyan véleményeket: a nagyobbik ok az, hogy sokszor és túlzottan megszigorították a normákat. még az „öreg rókák” sem bírnak mindegyikkel. — Minden normairendezésEgyüttműködési szerződés szovjet autógyárakkal Együttműködési szerződést kötött a Bakony Művek a togliatti és a zap- rovzsjei autógyárral. A. két szovjet nagyüzemmel öt évre kötött megállapodás a közös műszaki-tudományos tevékenységre, a gyártási kooperációs feladatok közvetlen és gyors megoldására vonatkozik. A Bakony Művek és a togliatti autógyár ilyen jellegű kapcsolatára 16 éves kooperáció után kerül sor. A Lada személyautókhoz ugyanis már ennyi ideje szállítják Veszprémből az autóvillamossági cikkeket. A kapcsolat azonban eddig többszörös áttételen keresztül jöhetett csak létre, s a különböző szervezetek közbeiktatása lassította a két gyár közötti információ- cserét. Előfordult, hogy késve értesültek egymás igényeiről, problémáiról. A közvetlen kapcsolatra azért is szükség van, mert már nemcsak több millió alkatrészt szállítanak Veszprémből, a Volga menti gyárba, hanem részt vesznek a fejlesztő munkában is. A veszprémi kutató-fejlesztő munka eredménye például az új Lada Samara korszerű gyújtáskapcsolója, ablaktörlő berendezése és elektronikus gyújtási rendszere, amelyek sorozatgyártását az idén kezdik meg. kor ott kell lennie aláírásomnak a papíron — válaszolta. — Csak akkor írom alá, ha a munkások úgy vélik: az új, a magasabb norma teljesíthető. Előfordult már normacsökkentés is, amikor kiderült, hogy túl magasra tettük a mércét. A követelményt nem lehet az elnyűhetetlen és kiváló mun-1 kásokhoz szabni, a nagy többség még akkor sem érné el az ő szintjüket, ha vért izzadna. Lengyel János szakoktató a fiatalokat védi: — Három év alatt alaposan megismerem a tanítványaimat. Tudom: többségükből ki lehetne csiholni a jó telj esi trhényt. Igaz, hogy az oktatásban az utolsó évben túl kevés a gyakorlat, ám, ez csak az egyik ok. A frissen munkáiba álló gyerekek legtöbbjét a hat hét „türelmi idő” alatt ide-oda dobálják: így nem is lehet belerázódni a munkába. Egyébként az öregeket is „dobálják”. Ilyenkor az ő teljesítményük éppen úgy visszaesik. Sokféle művelet van az üzemben, s ha valaki egyi- ket-másikat sokáig nem csinálja, akkor eltelik néhány nap, amíg képes teljesíteni a normát. A belső szervezésben is sok a hiba, azért megy el a gyerekek egy részének kedve a munkától. Eddig a „felnőttek” véleményét ismertük meg. Következzenek a „gyerekek”, a végzett szakmunkások. Koleszár Gyula, már több éve jól dolgozik: — Van néhány norma, amit nem tudom kire mértek mert a legjobbak is megszakadnak, hogy teljesítsék. Különben meg nem tudom, hogy mi az oka a fiatalok ailigmunkáijának. A száz százalék azért a legtöbb esetben elérhető. Van néhány gyerek, akit tényleg nemigen érdékel, hogy mennyit csinál. Mitől kedvetlen? Akit egy darabig meghagynak egyhelyben az keres, mert bele tud lendülni. Aki meg ide-oda kénytelen menni, sokféle műveletet sűrűn vált, az nem keres ... Borbás Ferenc a legifjabb: — Nekem egy hét kellett, hogy teljesítsem a normát. Elég jól megy a munka. De van néhány gyerek, akivel együtt végeztem, s tudom, hogy úgy állt be tanulónak, hogy nem látott előtte még élő disznót. Itt hideg van, véres meg zsíros minden. Hamar elmegy a kedve a munkától. Magas a norma, ideges lesz, aki nehezebben bírja, aztán gondol egyet, és leáll. — Mennyi gyakorlatot lehet szerezni tanulóként? — Nem sokat. Harmadikban kissé kevés a gyakorlati óra. De azért ott vannak a nyári üzemi gyakorlatok. Erjábec Ildikó Borbás Ferenc évfolyamtársa volt: — Nekem két és fél hónap kellett ahhoz, hogy belejöjjek a munkába és teljesítsem a normát. Meg lehet csinálni, de nem könnyen. Aki nem teljesíti, annak valószínűleg nem kell a pénz, vagy egyszerűen nincs kedve dolgozni. Három ifjú beszélgetőtársamat nem magam választottam. Viszont az kiderült: a két utóbbi nemigen mozgott különféle műveletek között. És. teljesítik a követelményt. Lengyel János: — Tt)dok náluk ügyesebb gyereket, aki nem dolgozik úgy minit ők. Nos, „hadijuk” Berend Balázst, aki csak nyolcvan százalékig jutott! — Tegnap fél órát állt a szalag, nem kaptam anyagot. Sokszor kell öt-tíz percet várni. Ha rendesen a kezem alá kapnám a munkát, akkor teljesíteném a normát. A művelet feszített tempót kíván, még azzal a pénzzel sincs megfizeve, amit a jó teljesítményért adnak. Több pénzért jobban hajtanék, ennyiért nem szakadok meg. De a száz százalék még így is kijönne belőlem, ha hagynék. És meg kell nézni, hogy mennyien mennek el innen. Vajon miért menekülnek? 1981-ben 28 tanuló végzett. Közülük már csak hatan dolgoznak a húskombinátnál. A következő évek hasonló adatai: 1982: 46 — 15, 1983: 51 — 15, 1984: 46 — 19, 1985: 32 — 22. Bizonyára igaz, hogy az oktatás rendje javítható, de másutt is lenne javítanivaló. Például az exportüzemben. A szakszervezeti titkár még a beszélgetés elején mondta: — Feszes a terv, hajt bennünket az export'kötelezétt- ség. Állandó az idegesség. Ilyenkor elfogy a türelem. Lehet, hogy kevés időt adunk a beilleszkedésre. Nem foglalkozunk eleget a jövevényekkel. Azután elmennek... Pedig feszes a terv, keli a munkáskéz. Luthár Péter
