Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-16 / 13. szám

1987. január 16., péntek Somogyi Néplap 5 Kultúránk külföldön ÉS AZ IRODALOM? HÉTVÉGI j tájoló lEMYANlffl KULTURÁLIS NAPOK BÉKÉSCSABÁI Literatúránk Európához kapcsolódó szálait, ha némi hiányossággal és aránytalan­sággal is, egységbe rendezte az a kötet, amely — 25 szer­ző tanulmányát egybeölelve — a Kulturális Fórum ide­jére jelent meg. Nagyjából egyidejűleg a Fórumon részt­vevő magyar küldöttség ve­zetőjének a következő nyi­latkozatával: „Ahol kultú­ránk nyelve érthető, ott el­ismerésre talál... A magyar irodalom gyönyörű alkotásai viszont, ' miután nyelvünket kevesen beszélik, nem olyan ismertek, mint értékük sze­rint lehetnének.” Az említett kötet angolul és oroszul lá­tott napvilágot, vagyis az át­lagos magyar olvasó számára jobbára hozzáférhetetlenül. Apropó, köztudat. Vala­mikor meggyökeresedett a mondás, hogy irodalmunk szinte lefordíthatatlan más nyelvekre. Hogy is van ez? Nyáron egyik központi na­pilapunk interjút készített Hollandia magyarországi nagykövetével. A nyelvünket kiválóan beszélő de Vos van Steenwijk viszont úgy Vélte, a fordítások azért nem jár­nak sikerrel, mert „a ma­gyar irodalom tematikai és érzelmi világa oly mérték­ben különbözik a nyugati kultúrkörben megszokottól, hogy szinte lehetetlen a kap­csolatot megteremteni. Mó­ricz Zsigmond Erdély-triló- giája például gyönyörű — de nixies, ■ aki nyugaton megért­se.” A kultúra iránt érdek­lődő külföldi diplomata útin lássuk a külföld iránt érdek­lődő kulúrdiplomata, Boldi­zsár Iván véleményét: „Nagy fájdalom, hogy az irodalom hátrányosabb helyzetben van. Furcsa dolog, hogy a líra, amit nehezebb fordítani, mát áttörte az értetlenség vattafüggönyét — a próza kevésbé. Több gondot kell fordítanunk az esszére és a dokumentumirodalom átül­tetésére, amiben oly erősek vagyunk.” BIZTATÓ ADATOK Ahhoz képest, hogy a két világháború között jószeri­vel csak Molnár Ferencet, esetleg Móriczot és Karin- thyt ismerték más nyelve­ken, lényegesen jobb a hely­zet. A közeltaúltban volt olyan esztendő (1983), ami­kor magyar szerzőktől a Szovjetunióban 57, Csehszlo­vákiában 19, az NSZK-ban 24, Franciaországban 9, az USÁ-ban 4'és Angliában 3 mű jelent meg. A mai társa­dalmi-politikai kérdésekkel foglalkozó írók iránt van ér­deklődés nyugaton is. Ám kétségtelen, hogy határain­kon túl irodalmunk kevésbé ismert, mint amennyire a sokszínűsége és értékei alap­ján elvárható lenne. Hollan­dok, dánok, norvégek — ál­talában a kis nyelvet beszé­lők — ugyanerre panaszkod­nak. A kölcsönös kulturális jelenlétben egyelőre nagy a különbség — a kárunkra. Aránytalanul többet fordí­tunk és közlünk egyes nem­zetek irodalmából, mint azok magyarból. A történelmi okokkal magyarázható tény persze nem menti a legjelen­tősebb nyugati államoknak ezen a téren velünk szemben meglévő adósságait. TIZENHÉT NYELVEN A Szovjetunióban a hatva­nas, hetvenes években nagy példányszámban jelentek meg Mikszáth, Móricz Zsig­mond, Illyés Gyula művei. Japánban a Kobunsa Könyv­kiadó Vállalat játszik ki­emelkedő szerepet a magyar irodalmi művek ottani nép­szerűsítésében. Legutóbbi si­keres vállakózásuk Gyurkó László Arcképvázlat törté­nelmi háttérrel című — ká-. dár Jánosról szóló — köny­vének több ezer példányban való kiadása. Görögország­ban tízévi kemény munka után megjelent az első ma­gyar költői antológia. Az USÁ-ban negyven magyar költőt bemutató válogatás jelent meg. 17 nyelven ol­vashatók irodalmunk olyan alkotásai, mint Örkény Ist­ván Rózsakiállítása, Szabó Magda Öz című regénye, Németh László Iszonya, Fe­jes Endre . Rozsdatemető je. Illyéstől a Kháron ladikján és Füst Milántól a Felesé­gem története épp egy tucat nyelven férhető hozzá. Bizta- tató adatokat emlegetve er­re gondoltunk. Tudván azt is, hogy az értők szőkébb körében az említett szerző­kéin kívül Déry, Weöres Sándor, Pilinszky, Juhász Ferenc, Esterházy Péter neve sem cseng már isme­retlenül. A könyvkiadáson túl nagy érdeme van ebben az olyan ismertetéseknek, mint amilyen például a Ma­gazin Litteraira című fran­cia folyóirat szeptémberi szá­mában íróink és költőink sikeréről, többek között Som­lyó György verseskötetéről és Bajomi Lázár Endre mun­kásságáról szólnak. FORDÍTÓK KULCSSZEREPE Az ARTISJUS néven mű­ködő irodalmi, színházi és zenei ügynökségünk igazga­tója szerin ,,a legutóbbi öt év alatt csak szépirodalomra 549 szerződést kötöttünk, eb­ből szárharmincat tőkés or­szágokban. Mégsem lehetünk elégedettek a lefordított könyvek számával, ha iro­dalmunk objektív értékét te­kintjük. .. A külföldi olva­sóhoz szinte véletlenszerűen jutnak el alkotásaink. Ezen csak sokrétű, türelmes mun­kával tudunk segíteni.” Ennek a munkának pedig alighanem a műfordítók kép­zése, támogatása, megnyeré­se a kulcskérdése. A szociar- lista országokban legtelje­sebb és legnépesebb a ma­gyarul fordítók gárdája, de mind több nyéíven hallatnak magukról irodalmunk kül­földi barátai, amint erről az Űj Tükör nekik szentelt ál­landó rovata is rehdszeresen beszámol. A Debreceni Nyá­ri Egyetemen, amely főleg a külföldön élő magyarok anyanyelvének, kultúrájá­nak és magyarságtudatának ápolását segíti elő, sok ide­gen ajkú írástudóval sajátít­tatta el nyelvünket. Ők az­óta is lelkes propagátorai a magyar költészetnek és pró­zának szülőhazájukban, elég csupán Tuomo Lahdelmára, Ady verseinek finn tolmácso- lójára, Manana Szaladzére, a kortárs magyar líra grúz for­dítójára, Yüildirim Vuralra, a török Puszták népe megte­remtőjére, vagy Gencso Hrisztozovra, a Város az in- goványon bolgár fordításá­nak elkészítőjére utalnunk. Munkásságuk elismerésre méltó, megbecsülendő. Nem pusztán gesztus tehát, hogy például Sebestyén Györgyöt, az Ausztriában élő írót az Elnöki Tanács a magyar iro­dalom ausztriai megismerte­tése terén kifejtet munkájá­ért a Magyar Népköztársa­ság Csillagrendjével tüntette ki, mint ahogy nem volt az a bolgár népköltészetet for­dító Nagy László bulgáriai elismerése sem. Irodalmunkat angolra ko­rábban olyan magyarok for­dították, akik jól beszéltek angolul. A szükség szülte, de valójában helytelen gyakor­latot sikerült megszüntetni azzal, hogy mind több köl­tőt nyerünk meg irodalmunk átültetése ügyének. Ez is fontos ahhoz, hogy jelenlé­tünk a világ irodalmi térké­pén minél erősebb kontúrok­kal legyen körvonalazható. ÖSSZEGZÉS HELYETT „Valóban rajta vagyunk Európa térképén — írta a Magyar Hírlapban Kurucz Gyula—, egy vékony réteg még tud is valamit kultú­ránkról. Ha így elvegetálunk, tán még nem is elszomorító. Annál inkább az, hogy nem élünk a számos lehetőségek­kel, ami nyitva áll előttünk.” Sorozatunkban, néhány te­rület vázlatos áttekintésé­vel ezekre a lehetőségekre is igyekeztünk rámutatni. Igaz, a terjedelem szabta korlá­tok miatt meglehetősen szű­kén kellett értelmeznünk a kultúrát. Az érintett néhány művészeti ágon kívül, termé­szetesen, a néptáncegyütte­sek vendégszereplései, az egy-egy nyelvterületen helyi vonatkozással is bíró műve­lődéstörténeti dokumentu­mok kiállításai, a magyar- nyelv-tanfolyamok és az év­fordulós ünnepségek éppúgy szolgálatot .tehetnek a rólunk kialakított kép árnyalásában, mint a hozzánk érkező tu­risták programjában beikta­tott „feljavított” kulturális kínálat, továbbá az ösztön­díjas cserék, valamint az államközi kulturális mun­katervekből adódó egyéb fel­adatok és lehetőségek. Ezek ismertetése túlnő e cikksorozat keretein. Az ügy fontossága azonban nem vi­tatható, hiszen a szellem, a kultúra erejével az államok közötti megértés is ápolható, tartósítható. Kaposváron a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Mű­velődési Otthona pótszil­veszterre csalogatja vendé­geit szombaton 19 órai kez­dettel az otthon színházter­mében. Lesz zene, tánc, tombola és — ahogy az ilyenkor illik — éjfélkor: meglepetés. Marcaliban szintén pót­szilvesztert tartanak a hely­őrségi művelődési otthon­ban, szombaton hét órai kez­dettel. Kiállítás, könyvvásár, filmvetítés, előadás várja hétfőn ugyanitt Marcali la­kosait délután három órá­tól. Gyerekeket csalogat a So­mogy Megyei Művelődési Központ délelőtti játszóháza, amit vasárnap délután, já­tékkaszinó, keresztrejtvény­fejtés, szellemi, játék és vetélkedő követ az ifjúsági klub rendezvényének kere­tében. Téli táj címmel komponál­hatnak képeket a kisiskolá­sok vasárnap délután két órakor Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központ szabadidőtermében. Ugyan­csak gyerekeknek rendeznek vidám szombat délutánt, 17- én két órától Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Köz­pontban. A barcsi fiatalokat hívja ma három és hat órai kez­dettel a diáktanya, majd vasárnap a Pax együttes ze­néjére táncolhatnak hét órai kezdettel az ifjúsági táncest keretében a Móricz Zsig­mond Művelődési és Ifjú­sági Központban. Ugyanitt tekinthető' meg Ország László nagyatádi pedagógus fotókiállítása is. A homokszentgyörgyi fia­taloknak sem kell unatkoz­niuk a hét végén. Szomba­ton 3 órakor teremfoci-mér­kőzésen rúghatják a labdát az általános művelődési köz­pont tornaszobájában, majd 7 órai kezdettel Barcs fej­lődése képekben címmel fo­tókiállítást tekinthetnek meg. Este nyolc órakor a Nostra együttes muzsikájára táncolhatnak a környék fia­taljai. Diszkót rendeznek Csur­gón a Csokonai művelődési központban vasárnap dél­után négy órakor. Még az­nap a népfőiskola elődás- sorozata keretében Csurgó története századunkban és A népi kultúra hagyományai, továbbfejlődése napjainkban címmel tart előadást dr. Kál­mán András, a Somogy Me­gyei Levéltár munkatársa, hat órai kezdettel. A plakátművészet kiemel­kedő képviselőjének, Baráth Ferencnek újvidéki színházi plakátjait tekinthetik meg az érdeklődők Kaposváron, a Kilián György Városi Mű­velődési Központban. Képünkön a művész egy alkotása látható. Juhani Nagy János Kiállítás Lengyelországban, Olaszországban ECSET ÉS KATEDRA nak, mint tantárgynak a megítélésével is? *— Bizonyára, hiszen a tan­tárgy nem tartozik a fonto­sak közé. Pedig igen fontos­nak tartom a humán tár­gyakat is. A mai iskolai rendszer túlságosan a racio­nális szakmákra való neve­lést célozza. Hadd utaljak itti Szent-Györgyi Albert egy gondolatára: a tudomány és a művészetek egyenértékű­ek, bármelyik előtérbe he­lyezése nagy hibát jelent. Ügy érzem, a racionális gon­dolkodásmód túlzottan kere­tek közé szorítja nemcsak a mi munkánkat, hanem szin­te az egész gyermeki gon­dolkodásmódot is. A rajz ta­nításában és egy kicsit a művészi munkámban is a többféle lehetőség, a több­féle választás híve vagyok. — Hogyan jelenik meg ez festményein? — Igyekszem úgy megfes­teni az általam fontosnak ítélt témákat, hogy ne állít­sam a nézőt kész „helyzet” elé. Általában képeimre egy­fajta groteszkség a jellemző. Ez adottság is, de reagálás is a különféle jelenségekre. Kertész Sándor a tanítás mellett közéleti munkát is végez. Vezetője Gyulán a nyári pedagógus-művészte- lepnek, vezetőségi tag a dél-dunántúli területi szer­vezetben. Idei tervei között budapesti bemutatkozás sze­repel. Balogh P. Ferenc Kaposváron, Nagyatádon, Barcson. Boglárlellén a Tó­parti Galériában, de a me­gyén kívül is. Kiskunhala­son, Mohácson is megismer­kedhettek festményeivel. Lengyelország négy városá­ban kiállítássorozaton vett részt, tavaly Olaszországban láthatták képeit. A múlt év más szempont­ból is fontossá vált számá­ra. Ekkor kapta meg a pe­dagógus művészeik számára a legnagyobb elismerést, a Székely Bertalan-díjat. — Talán jobban örültem volna, ha ez a díj egy ki­esig korábban jön. Ügy ér­zem, rajzpedagógiai mun­kám alapján nyugodtan mondhatom ezt. — összefügg ez a rajz­Muzsika félidőben KAMARAZENEI HANGVERSENY A ZENEISKOLÁBAN — 1961-ben végeztem rajz-földrajz szakon Szege­den. Nagyberkiben kezdő­dött a pályám, ahol négy évet töltöttem. Jelenleg a Táncsics gimnáziumban ta­nítok, előtte Mezöcsokonyán és Somogysárdon. A húsz év, amit falun töltöttem, meg­határozó volt. Szakmai se­gítségre ritkán számíthattam. Minden fortélyt a magam erejéből kellett megtanul­nom, és egyedül megbirkóz­ni a hivatásos szakmai elő­ítéleteivel. Általában a pe­dagógus művészeket ama­tőrnek tekintik. Kertész Sándor számos ki­állításon mutatkozott be al­kotásaival. Szerepelt az el­ső Dunántúli Tárlaton, az­óta több önáUlió kiállítása volt Halász László virtuóz fu- volajátéka, Marosi István fa­gott-, Kokasné Farkas Ágnes gordonkamuzsiikája és Halta Judit csiembalójátéka méltó módon adta1 meg az est han­gulatát, Vivaldi Triószoná­tájának tolmácsolásával. Ezt követte Paganini I Palpi ti című kompozíciója Bíró György — a (mesterhez illő — bravúros előadásában, majd Boccherini Adaggio és alleigroja hangzott fel Lud- mány Géza szépen csengő, meleg gordonkaijátéfcá ban, melyet Balázs István kísért zongorán. Az est egyik kellemes meglepetése volt a fiatal Szabó Zsuzsanna fuvolajáté- ka. Bartók 15 magyar pa­rasztdal című művét adta ettiő, életszerűen, megkapóan friss; színes tolmácsolásban. Haydn Á-dúr triószonátája zárta a hangversenyt. Gy. Bokor Mária (hegedű), Hor­váth László (gordonka) és Kardos Kálmán (zongora) játéka a közös muzsikálás nagyszerű élményét adta. A lelkes, zeneértő közön­ség bizonyára nem bánta meg, hogy ezen az estén út­nak indult egy csöppnyi „lé-' lekmelegért” a kaposvári zeneiskolába. V. Ä. Ahogy a testnek jólesik egy csésze forró tea a zord télben, olyan kellemes a lé­léknek a muzsika a napi munka után egy meleg kon­certteremben. Igaz ugyan, hogy a sűrűn szitáló hódara próbára tette a hangverseny­re sietőket és az előadók kö­zül sem léphetett fel min­denki, azért az a maroknyi közönség a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola hangversenytermében otthon érezhette magát. A családias hangulatú kamarahangver­senyen tanárok muzsikáltak. Vivaldi, Paganini, Boccheri­ni, Haydn és Bartók műveit tolmácsolták színvonalasan, átforrósíítva a koncertterem levegőjét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom